Odavág a kata-módosítás: a Balaton a szabadúszók kedvenc hazai térsége, de mi lesz eztán?

A tóparti vendéglősök és szállásadók közt ugyan kevesebb a katás, de a Balatonra települt szabadúszók közt szép számmal akadnak. A sokkról és a most még katás vállalkozók terveiről készített interjút a 24.hu. Ahogy írták, a kata szigorítása főleg a szolgáltatói szektort érinti, de nagyon vegyes a kör: vízvezeték-szerelőktől marketingeseken át szabadúszó fotósokig sokaknak vált lehetetlenné, hogy alacsony adóteher mellett és szinte adminisztráció nélkül dolgozhassanak.

Gondolkodás, kétségbeesés, sírás

A balatonkenesei Ferik Andrea mikrovállalkozó nem kifejezetten a turizmus-vendéglátásból. Varrónőként „utolsó mohikán vagyok” – jellemezte magát keserédesen. Bárki fordulhat hozzá a megvarrnivalójával, magánszemélyeknek ugyanúgy dolgozik, mint hoteleknek vagy önkormányzatoknak, sőt hajóponyvagyártásban is részt vesz. Ferik Andrea elmondta, alapvetően mindenkinek számláz, aki kér, de zömmel cégek szoktak így eljárni. A mostani módosításról azt mondja:

Ez engem teljesen agyonvágott. Nem tudom, forintban mit fog jelenteni nekem a módosítás. Ráment erre az egészre három napom: gondolkodás, kétségbeesés, sírás.

Felnevelt egyedül három gyereket, a Covid-járványt is kibekkelte, most viszont tanácstalan. Van háza, egy Suzukija és hitele is, félretenni nem tud, épphogy megél, erre jön most a magasabb adó. „A nyugdíjra is rá kell startolnom” – mondja, hozzátéve, hogy már alig tud valamin spórolni.

Abban biztos a kétségbeesése ellenére, hogy nem akarja elhagyni a szakmát, szereti csinálni, ehhez ért. „Nem kívánom 52 évesen átképezni magam” – magyarázta a 24.hu-nak. Azt is hozzáfűzte, egy vitorláscég alkalmazná őt, de abban biztos, hogy feketén nem merne ilyesmit vállalni. Valószínűleg az átalányadózást fogja választani, bár nem ismeri még a közteherviselés e formáját. A havi 50 ezres katát korrekt dolognak tartotta, azt ki lehetett gazdálkodni, az viszont nem fér a fejébe, hogyan tudták a semmiből pár nap alatt elfogadni az adónem megsemmisítését.

Kolozsvári Zsuzsa marketinges ellenkezőleg nyilatkozott lapnak:

„alapból nem tartottam fairnek a katás rendszert” – mondta, megtoldva azzal, hogy ő becsülettel tett félre az adóként nem befizetett bevételéből (például magánnyugdíjpénztárba). Őt az háborította fel a módosításon, hogy ennyire rövid határidőt adtak a vállalkozóknak az átállásra, ráadásul a nyár közepén vezették be mindezt, amikor sokan szabadságon vannak.

Budavári Dóra, Balatonnal foglalkozó píáros és rendezvényszervező szerint lépcsőzetesen kellett volna változtatni a katán, ez nem úgy megy jó esetben, „hogy felébred valaki reggel, és az asztalra csap” azzal, hogy módosítsunk egyet. Sok szolgáltató ugyanis az évek alatt ennek megfelelően alakította ki az árszabását is. Nekik a bonyolult vállalkozói adminisztrációt sem kellett megérteni és elsajátítani, most is elég lett volna a kata formáját módosítani, akár sávos adózásra. Ő maga is „őskatás”, a kezdetek óta ebben a formában adózik vállalkozásával.

Elmondta még, hogy a Balaton eleve a szabadúszók kedvenc hazai térsége, sokan le is költöztek közülük a part környékére.

Most ott is csak azok tudnak majd a katások között talpon maradni, akik magánszemélyeknek árulják a szolgáltatásaikat, mint a fodrász vagy a kozmetikus. A kézműves termelőknek is van esélyük túlélni, bár egy keramikus is készíthet étkészletet étteremnek, és akkor már rögtön cégnek kéne számláznia.

Címlapkép: Getty Images