Mi lesz így a magyar családokkal: támogatások nélkül is megmaradhat a gyermekvállalási kedv?

A szülővé válás csökkenő esélye és halasztása részben „független”a gazdasági folyamatoktól, írja a G7, ám a makrogazdasági környezet és a családpolitikai intézkedések szerepe is kimutatható. Az anyává válást meghatározó egyéni jellemzők közé tartozik,

• ha valaki „nagyon idős”: a szülővé válás átlagos életkoránál legalább három évvel idősebb nők kisebb eséllyel vállalnak gyereket társaiknál;
• a kettő vagy annál több testvér, illetve a testvérek hiánya: az egykék esetében kisebb, míg a három vagy több testvérrel felnövők körében magasabb a gyermekvállalás esélye azokhoz képest, akiknek egy vagy két testvére van;
• a szülő iskolázottsága: a legfeljebb alapfokú végzettségű szülők gyermekei nagyobb eséllyel válnak szülővé a többi iskolázottsági szinthez képest;
• roma származás: ennek hatása a gyermekvállalásra szintén pozitív;
• párkapcsolati helyzet: a házasokhoz képest kisebb eséllyel válnak szülővé az élettársi kapcsolatban élők, az egyedülállók esetében továbbá még alacsonyabb a gyermekvállalás esélye;
• munkaerőpiaci státusz: a nem dolgozó és nem tanulók körében magasabb a szülővé válás esélye, mint a dolgozók esetében, illetve a legfeljebb alapfokú végzettségű, dolgozó nők kisebb eséllyel szülnek, a középfokú végzettségű vagy diplomás dolgozó nőknél, továbbá a tanulók körében is ritka a gyermekvállalás;
• szülői házból való elköltözés: ez a szülővé válás előfeltételének mutatkozik – összehangolt család- és lakáspolitikára tehát valóban szükség van;
• és a kutatók a vallásosság szerepét is megvizsgálták, ez azonban nem hat érdemben a gyermekvállalásra.

A családpolitika és a makrogazdasági körülmények hatásait részletesebben vizsgálva kiderül, hogy a rendszerváltás előtt és az azt követő „optimista” években magasabb volt a szülővé válás esélye, mint a Bokros-csomag bevezetése után. A kilencvenes évek közepétől másfél évtizeden keresztül stagnált a gyermekvállalási hajlandóság, majd 2010 után kis mértékben erősödött.

Összességében nagyobb eséllyel születnek meg az első gyermekek az alacsonyabb inflációval, a magasabb foglalkoztatottsággal és az alacsonyabb munkanélküliséggel jellemezhető időszakokban.

A politikai és gazdasági változások nem egyöntetűen érintették a társadalmat. A diplomás nők helyzete valamivel előnyösebb lehetett, sőt a 2010 és 2016 közötti időszakban a gyermekvállalási hajlandóság megnőtt ebben csoportban. A diplomás munkavállalók mellett a a nem dolgozó nők is nagyobb eséllyel váltak szülővé a 2010-es években, a közepes végzettségű dolgozók körében 1995 és 1998 között mért adathoz képest.

Noha a kilencvenes évek közepén megnövekedtek a gyermekvállalás költségei, a harmadik gyermek megszületésének esélye is emelkedett. Spéder és Murinkó szerint ez egyrészt a támogatások komoly mértékének volt köszönhető: a női átlagkereset 30-40 százalékát kitevő GYET – a legalább három gyermek nevelése esetén járó gyermeknevelési támogatás – nyolc évig történő biztosítása, illetve a jelentékeny adókedvezmény is érdemi anyagi támaszt jelentettek még a legnehezebb időszakokban is.

Bár a nagycsaládosok gazdasági körülményei is bizonytalanná váltak, az őket pontosan célzó intézkedések érdemi segítséget nyújthattak. Ezek ráadásul kiszámíthatóan álltak az érintettek rendelkezésére, a „főállású anyaságot” támogató GYET például 1993 óta lényegében változatlan formában áll a három- vagy többgyerekes nők rendelkezésére, és 1999 óta jelentős adókedvezményekre is számíthatnak a nagycsaládosok. A hosszú távon kiszámítható családpolitikai intézkedések tehát célt érhetnek.

Címlapkép: Getty Images