Kiderült az igazság a visszaváltó rendszerről: ezekre a súlyos következményekre számíthatunk

Pénzcentrum: Az elődje 33 év után távozott a posztjából, gyakorlatilag a rendszerváltástól kezdve vitte a kiskereskedelem ügyét Magyarországon. Egy ilyen örökség után miként tervez megújulni az OKSZ, mik lesznek az első nagy feladatok?

Kozák Tamás: Ha egy mottót keresnék, azt mondanám, hogy az OKSZ legyen egy olyan hiteles szakmai szervezet, ami például a jogszabály-előkészítéskor partnere lehet a mindenkori gazdaságpolitikai döntéshozóknak. Ha nagyon erős kifejezést akarnék használni, azt mondanám, hogy lehetőség szerint legyünk megkerülhetetlenek.

Ezzel azt is mondja, hogy eddig ez nem volt mindig így?

Mondjuk azt, hogy voltak hullámvölgyek.

Amikor bejelentették a kinevezését az volt a megfogalmazás, hogy a cél, hogy „olyan szabályozási környezetben működhessenek a kereskedelmi vállalkozások, amely hosszabb távon is biztosítja a kiszámítható működési környezetet”. A kiszámíthatóság kulcsfogalom, főleg az elmúlt évek Magyarországán, amikoris a kiskereskedelmet igencsak megráncigálták. Árstop, különadók, kötelező akciók, stb. – hogyan, milyen biztosítékokkal lehetne a működési környezetet ennél jóval kiszámíthatóbbá tenni?

A rossz hírem az, hogy erre nem lehet biztosítékot adni. Inkább egy olyan ágazati párbeszéd kultúráját kellene erősíteni, ahol a döntéshozók partnerként tekintenek a piaci szereplőkre. A jogszabály-alkotási folyamat során fontos lenne bevonni a piaci szereplők képviselőit is. A klasszikus iskola szerint, amikor valamit szabályozunk, figyelembe kell venni annak piaci és pénzügyi hatásait. Ha a piaci szereplőket képviselő szervezeteket bevonják, akkor olyan jogszabályok születhetnek, amelyek hosszabb távon is az ágazat érdekeit, a magyar élelmiszeripar és a magyar vásárlókérdekeit szolgálják. Továbbá a kiszámíthatóság része az is, hogy egy jogszabály hatályba lépése ne pár nap legyen, főleg előzetes egyeztetés nélkül.

A különadó kérdése szintén nagyon fontos és érzékeny a kereskedelem számára. Sok nagyobb cég esetében gyakorlatilag elvitte a nyereséget. Jogos elvárás lenne, hogy ennek a jogszabályi környezetnek a közép- és hosszú távú fenntartásáról világos információkat kapjunk, hiszen eredetileg ideiglenes intézkedésnek indult. Ez az adó különböző neveken jelent meg, mint extraprofitadó, különadó, háborús védelmi adó. A hosszú távú fejlesztések miatt fontos, hogy a piaci szereplőknek legyen jövőképük.

Látható, hogy a különadó elvitte a fejlesztési forrásokat, megálltak a beruházások. Minden cég készít közép- és hosszú távú terveket, de hogyan lehet tervezni, ha nem tudják, mikor és milyen fejlesztési források állnak rendelkezésre? Ez egy nehéz és összetett ügy, de dolgoznunk kell rajta.

Beszélgessünk kicsit az árstopról, igaz, hogy ezt már magunk mögött hagytuk, de adna egy átfogó képet, miként hatott ez az egész a hazai kiskereskedelmi szektorra?

Az árstop jelentős operatív beavatkozás volt a napi árazási döntésekbe. A kereskedelemben az árazás a kereslet-kínálat viszonyaihoz igazodik, így egy ilyen diktátum vagy szabadpiaci döntésbe való beavatkozás megzavarja a piaci folyamatokat. Nehéz volt előre jelezni az árstop hatását, de az utólagos elemzések eredményei azt mutatják, hogy elsősorban az inflációs környezet általános csökkenése játszott szerepet az árak alakulásban. Érdemes lett volna hatástanulmányokat készíteni és modellezni ezt a komoly beavatkozást, hiszen a kereskedelemben éles verseny van. A kereskedők nem azért akcióznak, mert az elvárt, hanem mert a napi cikkek piacán fennálló verseny rákényszeríti őket a diszkontárak alkalmazására. Az a félelem, hogy az árstop kivezetése megszünteti az árcsökkentéseket, alaptalan volt, mivel a kereskedők korábban is alkalmaztak árcsökkentéseket.

A kivezetésnek lehetnek még hullámai?

A negatív hatások valószínűsége rendkívül alacsony, ha egyáltalán léteznek. Tegyük fel, hogy áruházvezető vagyok, és rendelkezem ármegállapítási joggal. Szeretném az árakat úgy meghatározni, hogy figyelembe vegyem a keresleti és kínálati oldalt is. A kereslet hullámzik, szezonális termékek vannak, és a cégek mondjuk 10 naponta követik nyomon ezeket a változásokat. Azonban a kereskedők gyakran szembesülnek az élelmiszerárak növekedésével is. Ha az értékesítési árakat fixálják, az előbb-utóbb veszteséget eredményezhet. Bár egy termék árát fixálhatjuk, annak pénzügyi hatásait nehéz előre megjósolni. A kínálati oldalon lehet árnyomás, a keresleti oldalon pedig nehéz megjósolni, mely termékek lesznek népszerűek, milyen szezonális hatások érvényesülnek, vagy milyen a helyettesítési hatás. Az ilyen döntéseket jobb, ha a kereskedők hozzák meg a verseny hatására.

Azt folyamatosan látni, hogy a magyar kormánynak állandóan a célkeresztjébe kerülnek nagyvállalatok. Néha csak odaszólás szintjén, mint például a Fanta kapcsán, de néha keményebben, sokáig volt ugye a Tesco-ügy, hogy kivonulnak innen, de nemrég robbant a Spar-eset is. Ráadásul a kormánynak továbbra sem titkolt célja, hogy a magyar élelmiszerkiskereskedelem több mint 50 százaléka magyar kézben legyen. Ezen a gyakorlatilag folyamatosan csatatéren hogyan lehetne a kiskereskedelem számára effektívebben manőverezni, egyeztetni?

A kormány és a kiskereskedelmi szektor közötti súrlódás nagymértékben függ a kommunikációs üzenetektől. Amikor a kormány nyilvánosan megszólal és konkrét cégeket említ, ezeknek a kijelentéseknek mindig van egy üzenete, amelyet a piaci szereplők próbálnak értelmezni. Ez egyfajta verbális intervenció, hasonlóan ahhoz, amikor a nemzeti bank nyilatkozik. A gazdaságpolitikában minden kommunikációnak van következménye, és fontos, hogy ezeket az üzeneteket a döntéshozók alaposan átgondolják. Ha nincs mögöttük tudatos kommunikációs stratégia, akkor ezek az üzenetek félrevezetőek lehetnek, és pillanatnyi fellángolások eredményei is lehetnek. Az is előfordulhat, hogy a kijelentések valódi stratégiát tükröznek, ám ezek megítélése és értelmezése mindig kulcsfontosságú.

De hogyan tudja ezt kezelni az OKSZ?

Kevés olyan ágazat van, ahol ennyire figyelni kell a gazdaságpolitikai célokat és a makrogazdasági folyamatokat, mint a kiskereskedelemben. A vállalati vezetők rendszeresen olvassák az államháztartási jelentéseket, látva, hogy jelentős a deficit. Ennek egyik következménye, hogy az állam a bevételi oldalt próbálja erősíteni, ami miatt nem reális az adócsökkentés. Ugyanakkor a GDP növekedéséhez a fogyasztást kell növelni, ami a vásárlóerő növekedésével érhető el. A 6-8 százalékos reálkereset-növekedés megőrzése egyébként esélyt ad erre.

A multinacionális cégek viszont nélkülözhetetlenek a napi cikkek piacán, ezáltál nem lehet őket kirekeszteni az egyenletből.

Fejlesztések nélkül a kereskedők nem tudják növelni az értékesítést, ami hosszabb távon versenyképesség-csökkenést eredményezhet. Az OKSZ szintjén fontos hangsúlyozni a kereskedelem multiplikátor hatását: ha a kereskedelem többletfogyasztást ér el, az pozitív hatással van az egész gazdaságra, ami gyakorlatilag a gazdaság összes szegmensébe begyűrűzik. Ha a magyar beszállítók is készen állnak, a multiplikátor hatás erősödhet, de jelenleg ez csökkenő tendenciát mutat, ami kedvezőtlen a gazdaság számára, és végső soron a vásárlóknak sem jó.

Ha maradunk a csatatér metaforánál, akkor az OKSZ mit tehet, felveszi a kesztyűt, fehér zászlót lenget, vagy trójai falovat visz ajándékba?

Azoknál a kérdéseknél, ahol van egy erős ágazati vélemény, ezt nagyon markánsan meg kell jelentetni. Akár szakmai vonalon, akár a kommunikációban. Bizonyos helyzetekben igenis látszódnunk kell. A szakmai részen is hitelesen be kell mutatnunk, hogy az általunk elképzelt koncepció mögött milyen pénzügyi, piaci, jogi megfontolások állnak, de a másik oldalon akár a közvéleménynek, akár a szakmai közvéleménynek ezeket az üzeneteket tényleg nagyon markánsan kell megjeleníteni.

Arról vannak hírek, hogy meddig maradhat a különadó?

Az extraprofit adóról szóló törvény ez év végén hatályát veszti, így mi ebből indulunk ki. Igyekszünk ezt a szakmai üzenetet eljuttatni a döntéshozókhoz, hogy megértsék, milyen pozitív hatása lehet ennek. Bár a csökkentés közvetlen hatása nem mindig egyértelmű, a hosszú távú gazdasági előnyök jelentősek lehetnek. Ha több fejlesztési, illetve árcsökkentéshez felhasználható forrás marad a kereskedelemben, az egész gazdaság és a fogyasztók is profitálhatnak belőle. Fontos, hogy a fogyasztás növekedését ne akadályozzák túlzottan túlszabályozott piaci feltételek.

A teljes interjú a Pénzcentrumon olvasható.

Címlapkép: Getty Images