Nagy bajban vannak a magyar borászok: már nem érdekli a bor a magyar fiatalokat?

Pénzcentrum: Mikor alakult a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és mi a szervezet legfőbb célja?

Varga Máté: A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 1996 óta létezik, az alapjait egy háromszintű hegyközségi rendszer teremtette meg 1994-ben. Lényeg, hogy a hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsokba, a borvidékek küldöttei pedig a Hegyközség Nemzeti Tanácsába tömörülnek. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának van egy elnöksége, melynek az élén az elnök és két alelnök áll - így épül föl alulról építkezve maga a szervezet. A hegyközségi rendszernek komoly múltja van, hiszen már az 1800-as évek végétől egészen 1948-ig működött. Abban az időben is voltak már olyan részei a magyar közigazgatásnak, amelyek nagyon jól működtek és reméljük, hogy most is efelé tartunk.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának, illetve az egész hegyközségi rendszernek alapvető célja a szőlő- és borágazat érdekvédelme, közigazgatásának vitele, az ágazati jogalkotásban való részvétel és adott esetben ágazati kérdésekben együttműködik az Agrárminisztériummal és egyéb társszervezetekkel. Összességében azt lehet mondani, hogy minden olyan ügyes-bajos dolog, amellyel egy szőlő- vagy bortermelő találkozik, az valamilyen szinten a hegyközségi rendszeren fut át: ebbe a borpromóciótól kezdve egészen a konkrét közigazgatási ügyek intézéséig, minden beletartozhat.

A másik a szakmai oldal: ide tartozik az önkormányzatiság, az eredetvédelmi rendszerek kidolgozása, a borpromóció, valamint kapcsolattartás a nemzetközi szervezetekkel. De a különböző jogszabályvéleményezési feladatok is, és természetesen az ország egyik legnagyobb és legelismertebb borversenyét az Országos Borversenyt is a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szervezi. Most például az E-pincekönyv projekt van a fókuszban, azaz a közigazgatás elektronikussá tétele az egész országban, ami egy komoly kihívás. Célunk, hogy minél több közigazgatási ügyet tudjanak a termelők, borászok elektronikusan intézni. Ez egy több rendszert, az agrárminisztériumi, a Nébih-es és a hegyközségi rendszereket összefogó nagy informatikai projekt, aminek az utolsó fél évébe lépünk lassan, és nagyon bízunk benne, hogy jelentősen meg fogja könnyíteni a hivatali munkát mind a hegybírók számára, mind pedig a felhasználók, a szőlő- és bortermelők számára.

Hogy látod, nyitottak az ilyen jellegű újításokra a szőlő- és bortermelők Magyarországon?

Nagyon jó kérdés. Én úgy látom, hogy van egy fiatal generáció, amelyik nyitott, sőt el is várná azt, hogy elektronikus úton el tudja intézni a bürokratikus ügyeit, viszont mint az agrárium túlnyomó részében, a szőlő-bor ágazatban is tevékenykedik egy olyan réteg, aki a korfát tekintve az idősebb korosztályba tartozik, ők lehet, hogy inkább a hagyományos, papír alapú ügyintézésnél maradnának.

Ha már a korfánál tartunk: az, hogy a termelők és borkészítők egy jelentős része az idősebb generációhoz tartozik, az milyen hatással van az ágazat helyzetére, fejlődésére?

Szerintem van ennek egy óriási pozitívuma: ők adják a tapasztalatot. Mert valljuk be, a fiatalabb generációból elég kevesen vagyunk olyanok, akik a nagyüzemi bortermelésbe személyesen is belekóstolhattunk. Én az egyetemen sokat tanultama szakmáról, de mondjuk édesapám, aki technikusi szinten tanulta, viszont életében számtalanszor csinálta, mert egyébként egy állami gazdaságban dolgozott, gyakorlatilag nincs olyan eljárás, amivel ne találkozott volna.

Ugyanakkor a modern technológiai újításokban ő sem hisz minden esetben, ahogy a generációja sem, ezek ugyanis elképesztően nagy beruházások. Ez egyébként egy valós probléma a mai napig az ágazatban: hatalmas a beruházásigénye, és nagyon lassú a megtérülés, hiszen azokat nem lehet azonnal érvényesíteni az árakban. És ha belegondolunk, hogy egy modern szőlőprés sok tíz, vagy akár százmilliós nagyságrendű tétel is lehet, és egy évben használjuk mondjuk 15-20 napot….

De ezeknek a beruházásoknak a segítségére gondolom léteznek állami támogatások?

Igen, vannak Európai Uniós és nemzeti támogatások, amelyek nélkül gyakorlatilag kitermelhetetlen lenne az ágazatnak a fejlesztése. Nálunk, Magyarországon a szőlőágazatban a szerkezetátalakítási projektek azok, amelyek kiemeltek, tehát a szőlőültetvények megújítása, újratelepítése lenne a cél elsősorban. Azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy sajnos a szőlőtermesztés versenyképességében nem tartozunk Európában élvonalába. Az országban nagyon sok az idős ültetvény, adott esetben magas tőhiánnyal és olyan támrendszerrel, amit nem lehet megfelelően gépesíteni.

Mit jelent az, hogy idősebb?

A 25-30 év fölötti ültetvényt jelenti, a támrendszer pedig magát azt a tartószerkezetet, az oszlopokat, karókat, dróthuzalokat, amelyek magát a szőlőt tartják, nevelik.

De van előnye is annak, ha egy tőke 25 éves?

Igen, van előnye is természetesen, ezekből készülnek a nagytestű, prémium borok, amelyek jóval kisebb termésmennyiséggel jóval nagyobb komplexitást tudnak nyújtani. Lényegesen magasabb a beltartalmi értéke a szőlőnek, hiszen nem mindegy, hogy egy fiatal, pár éves ültetvénynek a pár köbméteren elterülő gyökérzetéről beszélünk, vagy pedig egy huszonéves tőkéről, amelynek akár 10-12 méter mélyen is lent lehet a szerteágazó gyökere, amely így sokkal több tápanyagot tud felvenni. Viszont ez a piacnak egy szűkebb, prémium szegmense, nyilván sokkal magasabb eladási árral.

Milyen hatása van a klímaváltozásnak a magyar szőlészetre, és hogyan próbálnak alkalmazkodni a termelők?

Alapvetően nagyon sok kihívással szembesült az elmúlt években a szőlőtermesztés, de talán a klímaváltozásra való reagálás az egyik legsürgetőbb. Elég csak az idei évet megnéznünk: a legtöbb borvidékünkön június közepétől augusztus végéig, majdnem két és fél hónapon keresztül nem, vagy csak minimális csapadék volt. Aztán persze megjöttek az esők, az éves csapadékmennyiség papíron meglesz, de az eloszlása nagyon nem mindegy. És az aszály a szőlőket megviselte, a fiatalabb, a nagyobb hozamú ültetvényeket főleg, és ott, ahol a termőréteg, a talaj vékonyabb, tehát hegyvidéki területeken.

A nagyon erős UV sugárzás szintén ártalmas – mindez komoly kihívások elé állítja a borászokat. De szerencsére azért vagyunk mi, hogy ezekből az alapanyagokból is ugyanolyan jó borokat tudjunk készíteni, csak egy kicsit több munkával.

Ha stresszhatás alá kerül a szőlőnövény, már nem olyan benne a nedvkeringés, tehát nem lesz ugyanolyan a szőlőnek a beltartalmi értéke, eltolódik a sav-cukor aránya. Az előző év viszont az átlagnál csapadékosabb volt, ami viszont komoly növényvédelmi kihívás elé állította a termelőket. Látszott is a termésátlagokon, hogy a két évvel ezelőttihez képest alacsonyabb lett a tavalyi évben.

Az idei termésátlag milyen lesz?

Az idei termésátlag úgy néz ki, hogy a tavalyinál talán valamivel jobb lesz, de nem sokkal: erős közepesnek mondanám, de még nincsenek meg a végleges adatok.

Ebben az agráriumon belül is kiemelten nagy élőmunka-igényűnek számító ágazatban rendkívül komoly gondokat okoz a megfelelő munkaerő hiánya. Erre a problémára milyen megoldást lát a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa?

A szőlőtermesztés, az agráriumban nem a legmagasabban kvalifikált munkaerőt igényli, és sajnos azt kell mondjam, hogy ez a munkaerő mostanra elfogyott. Ennek két oka is van: az egyik, hogy az a szakképzett, családját tekintve még a régi kultúrában, szőlőművelésben nevelkedett generáció kezd kikopni, tehát aki még érez is elhivatottságot a szőlőművelés iránt, ők már nem nagyon tudnak eljönni szőlőbe dolgozni, fizikailag képtelenek rá. A fiatalok közül pedig ma már nagyon kevés az, akinek tapasztalata van, még kevesebb, akinek képzettsége. Ők valami miatt nem is nagyon szeretnének kint a természetben dolgozni, ahol nyáron meleg van, télen hideg van, fúj a szél. Persze ez valahol érthető.

Megoldás a gépiesítés, és ezen a ponton csatlakoznék vissza a szerkezetátalakításhoz: pontosan ezért az új ültetvényeket már minden termelő olyan támrendszerrel, tőtávolságra, sortávolságra telepíti, hogy azokat gépekkel is művelni lehessen. De ehhez is komoly beruházásokra van szükség. És persze ma már sok mindent meg tudunk oldani gépekkel, de azért mégsem mindent, hiszen vannak olyan kitettségű ültetvények meredek területeken, amelyek nem gépesíthetők, vagy csak aránytalanul drágán. Itt ugye marad a kézimunka.

Tapasztalataim szerint a legtöbb borvidéken még azért van egy szűk réteg, idősebbek, akik pár napra eljönnek dolgozni, vagy a környékbeli településekről is érkeznek olykor. Ha ez nem elég, akkor munkaerő-közvetítők által szervezett brigádokat hívunk, vagy adott esetben külföldről is érkeznek munkások – igaz, nekik már nem feltétlenül éri meg átlépni az országhatárt, hiszen ha nem is keresnek többet otthon, de legalább ugyanannyit, és nem kell ingázniuk.

De például a mi borvidékünkön, Móron az autóipar szippantja el a munkaerőt versenyképes bérezéssel, jobb munkafeltételekkel. Próbálunk folyamatosan megoldást találni erre a problémára is, de nem könnyű és úgy gondolom, nagyon sok mindent át kell értékelni e tekintetben a szőlőtermesztésben. Például olyan művelésmódokat kell találni, melyek még eredményesebben gépesíthetőek, és szelektálni kell majd az ültetvények között, kiválasztani, melyek azok, amelyek a prémium termékek előállítására kézi munkával tudunk megművelni.

Érdemes összehasonlítani a magyar szőlészetet és borászatot más európai országokkal, aki hasonló földrajzi helyzetben vannak, mint Magyarország? Hol a helye Európában szerinted a magyar bornak?

Mindenképpen megvan a helye, és szerintem nem sok olyan ország van, aminek hasonló adottságai vannak szőlő- és bortermelésben, mint Magyarországnak. A hegyvidékeinken, legyenek azok meszes vagy vulkanikus talajon, nagyon jó, egyedi ízvilágú borokat tudunk termelni. A Kunsági borvidéken is versenyképesek tudnánk lenni akár még az olasz, spanyol borokkal is, mindennapok boraival is tudnánk szerintem jól szerepelni.

Mennyiségben is fel tudnánk venni a versenyt?

Mennyiség tekintetében mindenképpen, sőt, megvannak azok a borászataink is, akik olyan technológiával, olyan szakértelemmel vannak felszerelve, ami lehetővé tenné, hogy nagy tömegben tudnának előállítani jó minőségű borokat. De ők is komoly gazdasági kihívásokkal küzdenek, és ez meglátszik az exportárainkon is: Magyarországnak az export átadási ára alig van egy euró fölött literenként, és ezzel sajnos az Európai Unióban a legutolsó pozícióban vagyunk. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, komoly promóciós tevékenységet kellene végrehajtani külföld irányába is, illetve az én meglátásom szerint sokszor a hazai cégek között is fennáll a versenyhelyzet, és nem biztos, hogy ezt mindig okosan kezelik.

Ez azt jelenti, hogy az nem biztos, hogy jó stratégia, amikor a hazai cégek árversenybe mennek bele külföldi piacokon. Ha van egy megfelelő minőségű termékünk, akkor annak az árát el kell kérni. A piacszerző árverseny után ugyanis már tényleg csak egy minimális profit marad, ami a hosszú távú fenntarthatóság ellen dolgozik. Helyette inkább brandinggel, pozicionálással, minőséggel kellene megelőzni a versenytársakat akár külföld, akár belföld irányába.

Igen, de a belföldi piacokon a jelenlegi gazdasági helyzetben a mostaninál sokkal drágábban már nem lehet árulni a borokat egyes vélemények szerint.

Igen, a jelenlegi gazdasági helyzet rányomja a bélyegét a borászatra is: mivel nem alapvető élelmiszer, a fogyasztók sok esetben lemondanak róla. Elképesztő kihívás elé állítja az ágazatot az értékesítés, főleg mivel az eladás a pár multinacionális cégen keresztül történik legnagyobb arányban. Gyakorlatilag csak ezek a cégek dominálnak a borértékesítésben, hiszen minden borászat megpróbálja rajtuk keresztül értékesíteni a nagyobb volumenű termékeit.

Viszont ezek a cégek, mivel tisztában vannak a saját piaci pozíciójukat, nyomott árakon veszik át a borokat, így a borászatok nem tudják érvényesíteni az alapanyagelőállítás költségének a drágulását, a csomagolás drágulását, vagy azokat a különböző jogszabályokból eredő többletköltségeket, amik az ágazatot terhelik. Nagyon kellene már egy olyan hazai fizetőképes kereslet, amelyik a borokat a valós értékén tudná kezelni, akkor nagy valószínűséggel a kereskedelmi láncok is tudnának egy olyan mértékű beszállítói áremelést végrehajtani, ami után úgy nagyjából helyére zökkenne a piac. De ehhez persze még idő kell.

Egyre égetőbb probléma, több ágazati szereplő is kitért már rá, hogy folyamatosan csökken a legfiatalabb generáció körében az alkoholfogyasztás. Erre milyen megoldási stratégiákkal lehet készülni?

Pont most indítunk egy komoly belföldi promóciós projektet, melyben a fiatalabb fogyasztókat ösztönözzük, hogy borászati termékeket fogyasszanak. Látjuk mi is a kialakulóban lévő trendeket, amelyek az alkoholmentes vagy alacsony alkoholtartalmú italok irányában tolják el a fogyasztást. Magunkba kell nézni, mint ágazat, és meg kell teremtenünk azokat a körülményeket, melyben a bor újra divatos lesz, olyan élményt adj a fogyasztónak, ami után újra és újra leveszi az adott terméket a polcról. Ehhez minőségi termékek kellenek, illetve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is dolgozik azon, hogy ezeknek meglegyen a megfelelő promóciója. Illetve lennének még olyan ezt segítő intézkedések, amiért a borszakma már régóta lobbizik, például a zéró tolerancia eltörlése.

Ez azért egy nagyon kényes kérdés.

Igen, nem biztos, hogy a magyar társadalom érett arra, hogy a zéró toleranciát eltöröljük, de én, mint borász, mint bortermelő, azt gondolom nem feltétlenül rossz irány az, ha mondjuk egy kiránduláson az ebéd mellé elfogyaszthatok egy pohár bort és utána még autóba ülhetek. Egyébként a HNT végzett is ez ügyben társadalmi felmérést, és azt kell mondjam, hogy nem egységes a társadalmi támogatottsága az ügynek, viszont biztos, hogy valamilyen szinten a borfogyasztást ez is befolyásolja.

Míg Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban természetes az, hogy a hétvégi ebédnél, vacsoránál a családi asztalra felkerül egy palack bor, ez nálunk sajnos eléggé ritka. Azt, hogy a bor ismét a családi kultúránk része legyen a borászatoknak, a szakmai szervezeteknek, mint amilyen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kőkemény munkával újra fel kell építenie.

De visszatérve a generációs kérdésekhez, valószínűleg a könnyű drogok fogyasztása is befolyásolja negatív irányba az alkoholtermékek és a bor fogyasztását. Ami viszont a borászati termékek közül most divatos a fiatalok körében, azok a szénsavas termékek, koktélok, éppen ezért a HNT-ben aktívan dolgozunk, hogy a bor alapú koktélok ismét elterjedjenek.

És mi helyzet az alkoholmentes borral? Úgy tűnik, egyre erősebb ez a trend, egyre több étterem borlapjára felkerülnek.

Ez egy nagyon érdekes kérdés, nagyon modern kérdés. Igaz, hogy az alkoholmentes borok egyre nagyobb teret hódítanak, Magyarországon is vannak már ilyen termékek, de ennek, mint borász, látom a hátulütőit. Egyrészt ezek mind olyan modern borászati technológiai eljárások, amik egy kis üzemben nem megvalósíthatóak, ezért most még gyerekcipőben jár, de abszolút látok benne potenciált.

Másrészt én magam is kóstoltam már pár alkalommal, és az a véleményem, hogy az élvezeti értéke nem az igazi. Szerintem nem tudják visszaadni a bor eredeti ízét. A borban található borkősav, almasav, citromsav borostyánkősav, tejsav, és amikor nincs ott mellettük az alkohol, akkor a savérzet elbillen. Sok esetben hozzáadott cukorral próbálják egyensúlyba hozni a hiányzó beltartalmat. A bor egy elképesztően komplex, összetett ízvilágú termék, ha kiveszünk belőle egy összetevőt, nem marad ugyanolyan az ízérzet. De ettől függetlenül vannak korrekt, jól fogyasztható termékek is ebben a kategóriában.

Címlapkép: Getty Images