Drámaian fogy a madárállomány: mi is hibázhatunk, ha korán befejezzük az etetést

A magyarországi füsti fecske, molnárfecske és partifecske állományok az elmúlt két évtizedben eltérő mértékben, de folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak. A két legfontosabb kiváltó ok: az élőhelyek nagymértékű átalakítása és a klímaváltozás. A fogyás azonban nem csak a fecskéket érinti: a tíz évente végzett madárállományt vizsgáló németországi kutatás legutóbbi hivatalos eredményei szintén a madárállomány nagymértékű csökkenését mutatják. A Boden-tó térségében 30 év alatt 120 ezerrel esett vissza a költőpárok száma.

A Max Planck kutatóintézeti hálózat (Max Planck Institut) viselkedésbiológiai intézetének felmérése szerint, amely a legutóbbi mintegy 1100 négyzetkilométeren végzett madárszámlálás eredményein alapul kimutatták, hogy a leggyakoribb tíz faj közül hatnál nagymértékben csökkent az állomány, kettőnél nem változott, és csak kettőnél növekedett. A házi verebek száma például csaknem 50 százalékkal visszaesett. A kutatás szerint ennek fő oka a táplálékhiány, amelyet az is bizonyít, hogy a repülő rovarokkal táplálkozó madárfajok állománya 75 százalékkal a talajlakó gerinctelen élőlényekkel táplálkozó fajok állománya pedig 57 százalékkal csökkent.

A szakértő szerint a hatékony betakarítási eljárásoknak is nagy szerepük van, mert a gépek elvonulása után alig marad valami a magvakkal táplálkozó madaraknak.

A monokultúrás növénytermesztés, a természetes vizek lecsapolása és a parlagon hagyott területek hiánya is szűkíti a madarak életterét. A lakott területekről is egyre inkább kiszorulnak a madarak, ami a rendezettség iránti igény erősödésének és a természetes kosz és zaj iránti tolerancia csökkenésének tulajdonítható. A madárfészkeket egyre kevésbé tűrik el a díszkertekben és a házak szerkezetén, így még a szinte bárhol megtelepülni képes madárfajok állománya is csökkent.

A madarak csak ott tudnak tartósan megmaradni, ahol rendelkezésükre állnak a szükségleteiket kielégítő táplálkozó-, búvó- és fészkelőhelyek. Ha ezeket nem találják meg, akkor végleg eltűnnek a területről, vagy csak az idő egy részében tartózkodnak ott. A téli időszakban nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet.

Ennek ellenére az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelenthet a környék madarainak, főleg ha itatással és mesterséges odúkkal is kiegészítjük.

Fontos hangsúlyozni, hogy a téli madáretetés hazánkban elsősorban nem természetvédelmi, hanem szemléletformáló tevékenység, tehát alapvetően az emberek, nem pedig a madarak igényeit szolgálja ki. Viszont, ha ősszel vagy az első fagyok idején elkezdjük etetni kertünk kis vendégeit, akkor ezt folyamatosan, egész télen végezzük, mert ha nem így cselekszünk többet árthatunk, mint amennyit segítünk madarainknak. Korábbi cikkünkben is kiemeltük, hogy a késő februári kerti munkák sorában is helyet kell kapnia az etetés folytatásának.

A téli etetéssel kapcsolatban a legfontosabb szabály: ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Meddig folytassuk az etetést?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleménye alapján a madarak tavaszi vonulásának és költéskezdésének időzítésében az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság, mivel a vonulás utáni kondíció-visszaállítás, fészeképítés és a tojásrakás jelentős többletenergiát igényel. A szakértők szerint a téli madáretetés befejezésének megfelelő időzítésével és az utolsó hónap madáreleség kínálatának némi átalakításával különösen a települési madarak számára nyújthatunk kora tavasszal is segítséget. A március közepétől április közepéig tartó időszak kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak és szaporulatuk számára.

A kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ez azért van, mert ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek) és a növényi élet sem indult még be. Viszont a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, ezért azt javasolja, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak és továbbra is adjunk almát a madaraknak. Rügyező fáink védelme érdekében azt tanácsolják, hogy csíráztassunk kölest és reszelt sárgarépával, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre, így a madarak remélhetőleg itt elégítik ki a zöldigényüket és nem a fákon.

Április első felére a megújuló rovarélet mellett már a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázist kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.

A madárforgalom csökkenése, megszűnése is jelzi az etetési időszak végét, hiszen a nálunk telelő és átvonuló madarak visszatérnek a költőterületeikre, a helyben maradók pedig párba állnak és költeni kezdenek. Ettől kezdve a madarak életében az itatás tölt be az etetőkhöz hasonlóan nélkülözhetetlen szerepet.

Hatalmas károkat okozhat a nyári etetés

Az etetés befejezésének megfelelő időpontjának kiválasztásánál nemcsak a korai lezárás, hanem a túlnyújtott etetés is károkat okozhat. A szükségtelenül végzett nyári etetés elkényelmesíti, infantilizálja a madarakat, valamint hosszútávon a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat.

Címlapkép: Getty Images