Lassan kipusztul ez az ősi magyar madárfajta: egyre többen mentik a kis állatokat

Amennyire hasznos jószágok a fecskék, annyian bosszankodnak miattuk, mert fészkükkel összesarazzák a ház oldalát, ürülékükkel pedig bepiszkítják a portát. Az emberi ostobaság pedig „csodákra” képes, hiszen nem gondolván a jövőre, a tettek rövid és hosszú távú következményeire, sokan egyszerűen leverik őket. Pedig fészket eltávolítani a költési időszaktól függetlenül egész évben illegális. A már meglévő fecskeotthonokat csak és kizárólag a megyei kormányhivatal illetékes főosztályának írásbeli engedélyével lehet leszedni, majd azt követően pótolni kell őket, hogy a szárnyas szerelmesek a következő időszakban is hazataláljanak. Aki elmulasztja jelenteni mindezt a területi hatóságok felé, és szomszédjában egy igazi állatvédő lakik, jó eséllyel borsos árat fizet a tettéért, mert akár negyedmillió forintra is büntethetik, ami még mindig karcsúbb összeg, mint a szomszédos Szlovákiában kirótt majd’ 10 ezer eurós bírság.

A konkrét cselekvés előtt érdemes tehát gondolkodni, mert rövid távon a pénzbüntetés, hosszú távon viszont a rovartöbblet okozhat problémát. A Magyar Madártani Egyesület mérési adataiból kiderül, hogy egy fecske a költési időszak alatt egy kilogramm repülő rovart fogyaszt el. Ha hihetünk a sajtóban megjelent rémisztő hírnek, miszerint 2 millió fecske hiányzik Magyarországról, és az 1 fecske/1 kilogramm adatot felszorozzuk a hiányzó egyedek számával, azt kapjuk, hogy 2 millió kilogramm, vagyis 2 tonna bogárral vagyunk „gazdagabbak”, mint 20 éve. Az emberi gyarlóság mellett a költöző madarak számának megfogyatkozásáért felelős a háztáji gazdálkodások visszaszorulása, a kemikáliák fokozott használata, a klímaváltozás és a nem megfelelően végzett szúnyoggyérítés is. És hogy mit tehet az átlagpolgár a hasznos madarak biztosabb jövője érdekében?

Az első és legfontosabb pont, amit nem lehet elégszer ismételni, hogy a már meglévő fészkeket nem szabad leverni. Aki az ablaknyílásba, földre potyogó „piszok” miatt bosszankodik, érdemes egy fecskepelenkát szereltetnie a fészek alá, ami felfogja a madarak ürülékét, nem mellesleg pedig egyszerűen tisztán tartható. Ha az otthonunk környékén vannak fészkek, sárgyűjtő helyek kialakításával kedveskedhetünk a madaraknak, sőt a meglévő „ingatlanok” mellé pár ezer forintért megvásárolható műfészkeket is kihelyezhetünk, mert a már területen mozgó fecskék látványa nagyobb eséllyel vonzza oda a fajtársakat, így bővíthető a kolónia. A DIY (do it yourself) térhódításának köszönhetően a repülő szárnyasok új otthona viszont akár saját kezűleg is elkészíthető, ahogy ezt egy Bács-Kiskun megyében élő alkotóművész munkái is bizonyítják.

A fecskék otthona mint a lakóingatlan éke

Császár Anna kiskunhalasi keramikus, volt óvodapedagógus több mint 30 éve készít plasztikákat, domborműveket az anyaság kifogyhatatlan témakörében, ezért egészen 2020-ig eszébe sem jutott, hogy műfészkek alkotására fordítja alkotói kreativitását. Az egész egy közel egy évig húzódó rendelés sikertelen történetével indult, mert a fazekasok által készített egyszerű darabok csak nem akartak megérkezni, a végső lökést azonban a koronavírus-járvány miatt csendessé vált alkotóműhely szolgáltatta.

Március 15-én egyik napról a másikra befejeztük a munkát a műhelyben. Éppen, amikor rendet tettem, takarítottam a stúdióban, megláttam az asztalon azt a hatalmas kupac agyagot, amit nem használtunk fel. Ekkor határoztam el, hogy fecskefészkeket készítek belőle. A régi házunknál voltak molnárfecskék, amiknek a fészke apró kis golyókból tevődik össze, ami teljesen egybevág az én stílusommal, ezért rögtön 30 darab fészket készítettem

– beszélt az első darabokról Császár Anna keramikus.

A kész műfészkek a szomszéd segítségével végül az alkotóműhely falára kerültek, azóta pedig a kiskunhalasi alkotó szerint függetlenül attól, hogy valaki gyalogosan, biciklivel vagy autóval megy el az épület mellett, előbb-utóbb mindenki tekintete a színes, díszes alkotásokra téved. Az induló darabokat a közösségi oldalon is megosztotta, mintegy apró örömet csempészve a koronavírus-járvány lelkileg megterhelő időszakába, amellyel soha nem tapasztalat sikert aratott a lakosság körében. A kezdet óta eddig Császár Anna becslése szerint 100 egyedi fecskefészek talált gazdára, amelyek többsége Szegeden, Szentesen, Bácsalmáson, Hernádon, Kecskeméten és Pesten is megtekinthető, de a legtöbb darabot kétségkívül a szomszédos településen, Kunfehértón találni.

Készíthettem volna ennél többet is, de nem akarok sokat csinálni. Meg akarom tartani magamnak azt a privilégiumot, hogy én csak örömmel, kedvtelésből készítem őket

– fűzött megjegyzést az eddig elkészült darabok számához a keramikus.

A kiskunhalasi művész álláspontja érthető, mivel az alkotóműhely nem a sorozatgyártás, hanem a belső sugallatra születő alkotások bölcsője. Éppen ezért a még újdonságnak számító fecskefészkekből sem készül kettő ugyanolyan darab, ahogy ez Császár Anna több mint három évtizednyi alkotásaira is igaz. Bár a forma kötött, azonban az apró darabokból megkomponált építmény a végtelenségig variálható mind az elemek nagyságával, alakjával, mind a samott anyagok színvilágával. A fagyálló kerámiák több évig is jól helytállnak kültéren, amik mintájukkal és színükkel igazi dekorációi lehetnek akár a kertes, panel- vagy társasházaknak.

A technikám áttevődött a fecskefészkekre, amiknek a készítése nem igényel különösebb elmélyülést, mély gondolkodást, ezért kezdtem el ezekkel foglalkozni a vírus alatt, mert csak rutinszerűen készítettem őket. Végtelen szeretettel és nyugalommal töltött el a munka, feloldotta azt a stresszt, ami a koronavírus-járvány első heteiben ránk zuhant. Nem mindegy, hogyan éljük az életünket, egy hirtelen jött trauma hatja át, vagy az alkotás öröme

– emelte ki a fecskefészkek készítésének mintegy gyógyító hatását a Bács-Kiskun megyei alkotó. Noha a június elején az alkotóműhely oldalára kifüggesztett fészkeknek még nincs gazdája, Császár Anna reméli, előbb-utóbb odatalálnak a közelben most kikelt fiatal fecskepalánták. Ha a kiskunhalasi alkotó nem is, az ismeretségi körébe tartozó lokálpatrióták annál ügybuzgóbbak, így már egy közelben lévő óvoda és a kórház kapcsán is felmerült, hogy az oda telepíthető kerámiákkal ugrásszerűen megugorhatna a településen kihelyezett fészkek száma, ami végső soron a kiskunhalasi alkotó legfőbb célja.

A HelloVidék kérdésére, miszerint több mint harmincéves alkotói munkát követően miért pont ezzel a projekttel sikerült berobbanni a köztudatba, a kiskunhalasi keramikus a következőt felelte: „Őszintén szólva fel nem foghatom. Ha találgatnom kellene, talán azért, hogy mert annyira egyszerű. A mai világban az a menő, hogyha valaki annyira bagatell, banális egyszerűséget tud kitalálni, nem? Azt hiszem, pont az egyszerűsége tehet róla. Ugyanakkor ez a kis semmiség, ha ránézünk, örömet szerez mindenkinek, elmosolyodunk.”

Császár Anna jelenleg nem tervez potenciálisan hasonló népszerűségnek örvendő projektbe belevágni, mert mint mondja, jelenleg még a fészkek keltette pozitív visszhangot éli meg, művészként pedig vallja, hogy majd úgyis a megfelelő időben talál rá vagy pattan ki a fejéből egy újabb sokak által szerethető gondolat. Az alkotótáborokba viszont már becsempészte a fecskefészek-építés szépségét, hogy a gyerekek mihamarabb megtanulják értékelni ezeket a szárnyas madarakat, így talán a felnövekvő generációk segítségével még, ha meg nem is állítható, de lelassítható a hazai fecskeállomány pusztulása.

Címlapkép: Getty Images