6 növény, amit semmiképp ne tűrj meg a kertedben: szörnyen károsak

Akinek kertje van, az pontosan tudja, hogy a kertrendezés nem ér véget a nyári szezonnal. Ez az évszak a változásokról szól - amellett, hogy felkészítjük a kerünket a közelgő "téli álomra", az ősz jó alkalom arra is, hogy számot vessünk, és ami esetleg nem oda való, attól szabaduljunk meg.

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy nem néznek utána az elültetni kívánt növények tulajdonságainak, és figyelmen kívül hagynak olyan "apróságokat", mint hogy mérgező vagy épp allergén-e, amit a kertbe akarnak telepíteni.

Számos közönséges kerti növény irritáló hatású lehet az arra érzékeny emberek számára: egyes fajták viszkető kiütéseket okozhatnak, mások akár súlyosabb tüneteket is produkálnak, ha megérintjük őket. Vannak olyan növények, melyek levele, termése, nedve, gyökere vagy virága okozhat irritációt, másokkal pedig az a probléma, hogy bár nagyon dekoratívak, borzalmasan szaporák és agresszívak. A The Spruce cikke alapján most mutatunk 6 példát ezekből a fajtákból, és elmondjuk, miért nem érdemes terveznünk velük.

A következő szempontokat érdemes figyelembe venni, ha kertrendezéskor számba vesszük a növényeinket

• Károsak az egészségünkre? Néhány növény kiütést okoz, mások mérgezőek, ha bekerülnek a szervezetünkbe, megint mások pedig az allergiásoknak okoznak durva problémákat.
• Kellőképpen stabilak? Ez elsősorban a cserjék, fák szempontjából lényeges kérdés, vannak ugyanis olyan fajták, amik először robosztusnak tűnhetnek, de például egy-egy vihar alkalmával kellemetlen meglepetéseket és súlyos károkat képesek okozni.
• Mennyit kell velük foglalkozni? Bizony, vannak olyan növények, amik rengeteg törődést és már-már indokolatlan mennyiségű munkaórát igényelnek.
• Hajlamosak az elburjánzásra? Nem mintha a dús növényzet ne lenne szemet gyönyörködtető, de azokkal a növényekkel, amik más fajták rovására foglalnak el egyre nagyobb területeket a kertben, nem biztos, hogy nyertünk.

Íme azok a növények, amik e tulajdonságok alapján nem javasoltak a kertünkbe

1. Indás ínfű

15-30 centiméter magas, évelő növény, szárának tövéből hosszú, leveles indák nőnek. Virágai kék vagy ibolyáskék, ritkán rózsaszín vagy fehér színűek. Lomb- és tűlevelű, valamint elegyes erdők, ligetek, nyirkos rétek, cserjések és utak szélének lakója, az üde, laza, tápanyagban gazdag, humuszos vályog- és erdei talajokat kedveli. Virágzási ideje május–június között van, magját a hangyák terjesztik. Sajnos nagyon agresszívan képes terjeszkedni és sokszor szinte lehetetlen kiirtani. Korábban gyógynövényként használták sebek gyógyítására.

2. Trombitafolyondár

Edzettsége, dús nyári virágzása miatt népszerű növény, léggyökereivel 8-10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Sötét, téglavörös virágai a hajtásvégeken laza fürtszerű virágzatban júniustól szeptemberig nyílnak. Fény-és melegigényes faj, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri. Szaporítása magvetéssel, illetve gyökér-vagy zölddugványozással történhet. Vigyázat: a növény levele és virága is mérgező! Másik rossz tulajdonsága, hogy bár nem invazív, nagyon agresszívan terjedhet.

3. Fehér kőris

Sudár termetű, 20-30 méter magasságra megnövő fa, kérge szürkésbarna. Levelei ősszel sárgára vagy bíborvörösre színeződnek. Kemény fájából kéziszerszámokat készítenek, de dísznövényként is ültetik. Annak ellenére, hogy ősszel valóban gyönyörű látványt nyújt, allergiától szenvedők semmiképp ne tervezzenek vele a kertjükbe!

4. Gilisztaűző varádics

Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta. Megdörzsölve fűszeres, kámforos illatú, aranysárga, gömbszerű virágzata van. Évelő növény, június–szeptember között nyílik, a margarétákhoz hasonlóan tőosztással szaporítható. Mérgező hatása miatt háziszerként nem ajánlott, a biokertészek elsősorban a hangyák távoltartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Mivel mérgező, ha kertbe ültetjük, nagyon figyeljünk arra, hogy gyerekek ne kerüljenek a közelébe!

5. Leyland-ciprus

Magyarországon főleg lazább, kúpos koronájú, kissé szabálytalan ágrendszerű típusai terjedtek el. Fölfelé elkeskenyedő lombú fa, ágai sűrűn, többnyire a talajszinttől állnak, lombja sötétzöld. 30 méteres magasságig kivételesen gyorsan nő szinte bármilyen talajon, főleg ha az mély rétegű és nedves, utána lelassul. Viszonylag későn fordul termőre. A Kárpát-medencében a legtöbb változat megbízhatóan télálló, az itt előforduló kártevők, kórokozók nem károsítják. Gyakran ültetik sövényként, arra azonban érdemes figyelni, hogy mivel a gyökerei nem nyúlnak túl mélyre, könnyen áldozatául esnek a viharos, orkánerejű szélnek.

6. Fekete nyárfa

20–30, akár 40 méter magasra növő, tekintélyes méretű, szélesen felálló koronájú lombhullató fa. Különösen idős korában többtörzsűvé válik. Másfél méter átmérőjűre vastagodó törzse általában meglehetősen egyenetlen és csavarodott, többnyire kissé görbe. A nyirkos, vastag homok- vagy kavicsrétegre települt talajokat kedveli, március–április között virágzik. A gyökérrendszerét nagyon nehéz felszámolni, ráadásul károsíthatja a vízelvezető rendszert is. Mivel a mediterrán régióból származik, jól alkalmazkodott a forró, száraz nyarakhoz, nyirkos környezetben azonban rövid életű a gombabetegségek miatt.

Címlapkép: Getty Images