Ennek köszönhető, hogy nem halt még éhen az emberiség: gyors összeomlás jöhet

Szemléletformáló rendezvénysorozatot indított a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. a környezet védelme, az ökológiai, szociális, kulturális és gazdasági fenntarthatóság érdekében. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet mindannyiunk személyes érintettségére, a Földünket fenyegető környezeti problémákra, a klímaváltozásra, a természeti erőforrások csökkenésére és az ökoszisztémák sérülékenységére vonatkozóan.

A mezőgazdaságnak meghatározó szerepe van a szén-dioxid kibocsátásban, ami egészen az egyéni és közösségi szintig lebontva jelentkezik, de nem csak azért, mert mindenkinek ennie kell valamit. Egyre világosabban látszik, hogy nagyon nem mindegy, hogy a ma mezőgazdasági tevékenységet hogyan és milyen formában végezzük, a környezetünket károsítjuk vagy segítjük ezáltal, mert mindkettő lehetséges. Itt kerül fókuszba az úgynevezett agrobiodiverzitás fogalma, ami a mezőgazdasági genetikai erőforrásaink sokféleségét takarja és ami az ökológiai gazdálkodás egyik alapfeltételét jelenti. Olyan genetikai erőforrást, amely bármely növényi, állati, mikrobiális vagy más eredetű, az öröklődés funkcionális egységeit tartalmazó anyagot jelent

– mutatott rá Baktay Borbála, a hatvan éves Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ főigazgatója a Mezőgazdasági túlfogyasztás és ökológiai lábnyom – az ökoszisztéma-szolgáltatások ellehetetlenítése rendezvényen.

Az agrobiodiverzitás ebben a megközelítésben, a mezőgazdasági növényeink és állataink sokfélesége, ami a jövőnk kenyere és kolbásza, vagyis az élelmezésbiztonságunk egyik kulcsa. Több kutatás eredményei bizonyították, hogy azokban az országokban és régiókban, ahol az élelmiszer-termelés több növényfaj termesztésén alapul, ott ritkábban fordulnak elő olyan évek, amikor a nemzeti össztermés drasztikusan, tehát 25 százaléknál nagyobb mértékben csökkenne.

Fontos azonban annak a ténye is, hogy a termesztett növények diverzitása hasonló mértékben képes az éves termésmennyiséget stabilizálni, mint amilyen mértékben az éves csapadékmennyiség ingadozása azt csökkentheti. A termesztett növények fajösszetételének fokozásával tehát a termésstabilitás növelhető.

A Kárpát-medence Európa egyik legrégebbi mezőgazdasági kultúráját őrzi. Nyolcezer évre tekint vissza a növénytermesztés, ötezer évre a zöldségtermesztés és kétezer évre a gyümölcstermesztés.

"Az állattartás a mezőgazdaság kezdeti lépéseinek kialakulása óta jelen van. Az ország sajátos klimatikus és ökológiai viszonylatban termesztésben eltöltött hosszú idő és az ezzel együtt járó szelekció következtében elsősorban kultúrnövényeinknek, de gazdasági haszonállatainknak is egy hihetetlen értéket jelentő formagazdasága alakult ki” – mondta a tanácskozáson a főigazgató, hozzátéve, hogy ökológiai szempontból a néhány faj vagy fajta dominanciáján alapuló mezőgazdasági rendszerek rendkívül sérülékenyek.

Erre adhatnak jó választ az úgynevezett on-farm típusú rendszerek, amelyeknek Nyugat-Európában és Észak-Amerikában régóta jelentős szerepük van a gazdálkodók tájékoztatásában, az innovatív, jó gyakorlatok kifejlesztésében és elterjesztésében.

Az on farm hálózat célja, hogy a génbankban tárolt tájfajtákat visszahelyezze azok eredeti termesztési körzetébe, ezáltal biztosítva a hosszú távú „in situ”, tehát természetes helyén való fenntartásukat a termesztésükön, valamint a gyakorlati hasznosításukon keresztül. 2020-ban már 20 vidéki gazdálkodó a tagja a hálózatnak az ország különböző pontjairól, akik különböző eszközöket is kapnak a sikeres fajtafenntartáshoz és magkinyeréshez. A gazdák alapvetően elégedettek az átadott fajták kétharmadával és úgy tekintenek rájuk, hogy miután beváltak, ezért szeretnék őket hasznosítani a jövőben is. Ez pedig azt jelenti, hogy van létjogosultsága ezeknek a fajtáknak

– hangsúlyozta Baktay Borbála, kiemelve, hogy évente több mint 1500 magkérő jelentkezik náluk.

A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ anyagilag és szakmailag is támogatja az on farm hálózatba belépő gazdálkodókat, akik 2012 óta többek között bab, mák, paradicsom, paprika, tökfélék tesztelését végzik, ezzel is mérve az adott fajta, készítmény vagy éppen magkeverék teljesítményét. Az eredményeken keresztül a résztvevő gazdák saját tevékenységükről visszajelzést kapnak, miközben azok nyilvános megosztásával a teljes ágazat tudásbázisa gyarapszik. De nézzük a hazai fajták, tájfajták jelentőségét:

• hazai, illetve az adott tájegységre jellemző környezeti viszonyokhoz alkalmazkodott fajták
• megőrzésük önmagukban is fontos
• termesztésbe vonásuk kulcskérdés a megőrzésben
• kisüzemi, illetve családi vállalkozások számára ideális választék
• világfajták, monokultúra visszaszorítása
• „hungarikum” termékek alapja

De meddig növelhető az ökológiai lábnyomunk a Földön? A tanácskozáson még ez a kérdés is felmerült. Korunk egyik kulcsszava ugyanis a fenntartható fejlődés, ami szorosan összefügg az ökológiai lábnyom fogalmával. A véges Föld és a végtelen növekedés közötti ellentmondás a tudósok szerint azzal oldható fel, ha a növekedésnek nem a fizikai térben és az extenzív paraméterekben, hanem a bölcsesség belső tereiben és az intenzív mutatókban, például hatékonyságban következik be.

Valamikor az 1990-es évek elején elérte az emberiség azt a pontot, amikor évente többet használ a Föld megújulni képes erőforrásaiból, mint amennyi egy év alatt újratermelődne. Csak és kizárólag a műtrágyázás és a növényvédelem tette lehetővé azt, hogy nem haltunk éhen és az élelmiszer-termelés megpróbált lépést tartani az emberi populáció gyorsuló növekedésével. Hosszú távon azonban a mezőgazdaság egyre intenzívebbé vált és ennek a globális éghajlatváltozás lett az egyik következménye. Tény, hogy az elérhető megoldási alternatíva csak a növénytermesztés új, ökológiai szempontú alapokra helyezése lehet

– érvelt Dr. Samu Ferenc, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet tudományos tanácsadója.

Előadásában a szakember arról is beszélt, hogy az elmúlt hatvan éven mezőgazdaság olyan intenzívvé vált, ami akár száz éve is teljesen elképzelhetetlen lett volna. Emiatt azonban veszélyes módon megnövekedett az ökológiai lábnyomunk, tehát a bioszférának az éves megújuló képessége. Mint rámutatott, ezzel kiszámolhatjuk és megérthetjük azt is, hogy a természet forrásainak mekkora részét használjuk, és azt, hogy mennyi természeti forrás áll a rendelkezésünkre. Ha ismerjük az ökológiai lábnyomunk méretét, akkor egy kis odafigyeléssel csökkenteni is tudjuk azt.

Címlapkép: Getty Images