Ezt rontja el a legtöbb hobbikertész: a profik filléres trükkjei a kert locsolásához

Az első és legfontosabb az lenne, ha már öntözésről és víztakarékosságról esik szó, hogy a kertünkben elsősorban olyan növényeket válasszunk, amelyek arra a vidékre a leginkább jellemzőek. Gyümölcsfák esetében például érdemes tájszelekcióval próbálkozni, helyben nemesített régi magyar fajtákat választani – ezeket gyűjti és szaporítja például a Tündérkert. Kovács Gyula göcseji erdész és pomológus évtizedek óta kutatja a Kárpát-medence gyümölcskultúráját. Az általa megőrzött régi fajták, mivel ősi fajták, sokkal ellenállóbbak, így jobban tűrik az adott tájegység ökológiai adottságait. – közölte beszélgetésünk elején Bábel László kertészmérnök.

A szakember szerint ültessünk a kertünkben olyan növényeket, amelyek talajtakarók is egyben, ilyenek lehetnek például a talajtakaró rózsák:

A lényeg az, hogy ne maradjon csupasz a föld, növény árnyékolja le maga körül a földet, így miközben párologtat, valamennyi nedvességet vissza is juttat a talajba. Egyúttal a talaj párolgását is megakadályozza azáltal, hogy árnyékot vet alá

- emelte ki.

A másik nagy titok: a kapálás

Régen, bármilyen furcsának is tűnhet, azt is jól tudták az öregek, hogy még a legnagyobb nyári melegben a kertet és a szőlőt kapálni kell! Nem csak a gaz miatt, hanem azért is, mert a kapálás, a talajban lévő hajszálcsövecskéket tönkreteszi, így a föld nehezebben tud kiszáradni:

A kapálást úgy érdemes csinálni, hogy nem rotációskapával esünk neki. Az ugyan tönkreteszi a hajszálcsövecskéket, de egyúttal a talaj szerkezetében is nagy kárt okoz. Még most is a legjobb megoldás a kézi kapa, annak ellenére, hogy rendkívül fárasztó munka. Ezzel az ősrégi módszerrel nem tesszük tönkre a talajszerkezetét és a talajéletet sem károsítjuk, mint egy rotakapával.

- mondta a HelloVidéknek Bábel László, aki még hozzátette, nem véletlen az sem, hogy különböző tájegységeknél az adott talajadottságokhoz igazodva alakultak ki a kapák formái. A trapéz alakú kapák főleg a homokos talajhoz valók, a háromszög alakúak, hegyes végeikkel pedig az agyag talajok megmunkálását segítik.

Ha tehetjük: ne vessünk füvet!

A szakember több szempont miatt is azt ajánlja, ha kertes házban lakunk, ne vessünk füvet! Egyrészt a fű gondozása nagyon munkaigényes, másrészt roppant vízigényes. Ügyeljünk arra, ne legyünk saját kertünk rabszolgái!

Pázsit helyett...

Minden talajnak, kertnek van természetes gyomflórája. Érdemes arra törekedni, hogy ezt kialakítsuk vagy megőrizzük. A szakember szerint ezt úgy lehet létrehozni, hogyha az ember, bármilyen gazos is a kertje, elkezdi módszeresen nyírni a gyomos területet, ahol gyepet szeretne. Elsőnek azok a kétszikű növények fognak kipusztulni, amik nem bírják a rendszeres nyírást. Azok az egyszikű gyomok felerősödnek, amelyek fűfélék. Nagyon sok esetben például a tarack, de már azt is tapasztalni, hogy homokon ebben az aszályos időszakban ez is elszárad. Léteznek másodlagos gyeppótlók, ilyenek a szárazságtűrő sások, amelyek fűhatást keltenek, mert 5-6 cm-nél nagyobbra nem nőnek. A meténgek pedig elterülnek a talajon, nyírni sem kell őket. Ezek vízszegényebb környezetben is zöld felületet adnak, mint a magról vetett vízigényes pázsit. Meténget sziklakertekbe is lehet ültetni.

De ha már mindenáron vetett gyepet szeretnénk, a szakember azt tanácsolja:

A szárazságtűrő fű vetését ajánlom. Vessünk szárazságtűrő fűkeveréket, ami nagyrészben csenkeszeket, azon belül is főként nádképű csenkeszt tartalmaz. Nem egy pázsit-minőség, kicsit vastagabb, sprődebb, erőteljesebb füvet kapunk. Ezt is kell locsolni, és gondozni, de jóval kevésbé víz- és munkaigényes

- magyarázta.

A talaj vízmegtartó képességét úgy is fokozhatjuk, ha a szerkezetét javítjuk. Ha valakinek homok talaja van, akkor érdemes beleforgatni agyagot vagy termőföldet, hogy kötöttebb legyen. De komposzttal vagy istállótrágyával is feljavíthatjuk a talaj vízmegkötő képességét és minőségét

- tette hozzá a szakember.

Kiskertben megoldás lehet a kulisszás vetés

Zöldséges kertekben régi trükk volt a kulisszás vetés, amivel nemcsak a hellyel, hanem a vízzel is remekül lehet gazdálkodni. Még nem vagyunk elkésve, most is megtehetjük, hogy négyzetméterenként ásunk egy ültetőgödröt, amibe néhány szem indás tök magját (klasszikus főzőtök), három, négy szem futóbabot és két kukoricamagot teszünk. A tök elfut, ami remek talajtakaró és gyomfojtó. Kukorica pedig a futóbabnak szolgál támaszul. A bab pedig a gyökerein nitrogénkötő baktérium segítségével tápanyagot juttat a talajba. Végeredményként mindegyik segíti a többieket, és háromféle termésünk lesz.

Kisebb kertben mit tegyünk? Hogyan öntözzünk?

A szakember az egyik legjobb megoldásnak – ha víztakarékosságról van szó, akkor a természetes árnyékolást tartja. Véleménye szerint erre a célra érdemes lugasokat létesíteni. Ez állhat különböző gyümölcsökből, mint például málnából, szederből vagy épp kiviből. Lugast készíthetünk klasszikus növényekből, mint futórózsából vagy szőlőből, de szinte bármelyik lián típusú növényből is, csak a képzeletünk szab határt. Természetes félárnyékos részt nyújtanak, remek mikroklímát biztosítanak, és nem mellesleg hűtik a környezetüket. Egy forró nyári napon is kellemes helyként szolgálnak. Ráadásul közvetlenül a félárnyékos helyre is sokféle növényt ültethetünk.

Az öntözés persze sok esetben elkerülhetetlen, de a szakember óva int mindenkit attól, hogy a legegyszerűbbnek tűnő megoldást válassza: slaggal vagy öntözőkannával locsoljon.

Ez a leggazdaságtalanabb öntözési módszer, ennél már az is jobb megoldás, ha esőztető szórófejet teszünk a slag végére, még így is jobb hatásfokkal tudunk egy adott területet megöntözni.

Ha viszont valaki így öntöz, akkor vastagon mulcsozzon is!

– figyelmeztetett Bábel László.

Ugyanis a víz akár 70 százaléka is elpárologhat a talajból egy forró napon. A mulcs az egyik legjobb nedvességmegtartó stratégia, amelyet alkalmazhatunk. Megakadályozza a párolgást, képes vizet tárolni, segít elnyomni a gyomnövényeket. A talajtakaró anyagok, mint például a fenyőkéreg, a faforgács vagy a szalma, de mulcsként szolgálhat a lekaszált fű, vagy bármilyen zöld hulladék, ami a kertben keletkezett és ágdarálóval összeszecskáztunk.

A szakember szerint léteznek olyan korszerű megoldások, amelyekkel meg lehet oldani, hogy a víz a lehető legnagyobb hatékonysággal érjen célba. Kiemelte, egy-egy melegebb nyári napon az öntözővizünknek akár a fele is kárba veszhet kijuttatás közben, ezért a legvíztakarékosabb megoldás a csepegtető öntözés. Nagyon alacsony a párolgási veszteség. Profi szakemberek is foglalkoznak ezzel, de olcsón, házilag is kiépíthetünk hasonlót kiskertünk, dézsás növényeink részére. Előnye, hogy pontosan a növényhez jut a víz, és folyamatosan ellátja annyi nedvességgel, amennyire szüksége van, az elpárolgás pedig minimálisra csökken. Nagyobb kertekben ugyanakkor a csepegtető öntözés mellett a másik ideális megoldás a szivárogtató rendszerű öntözés, ami közvetlenül a gyökérzónához juttatja a nedvességet.

Simán, magunk is barkácsoljunk csepegtető öntöző-berendezést

Elég, ha gyűjtünk hozzá másfél-két literes PET-palackokat, ezekből hihetetlen jó szivárogtató öntözőrendszert tudunk házilag barkácsolni. Vágjuk le a palackot, a talpánál. A kupakot feltüzesített varrótűvel lyukasszuk ki. Elég egy lyukat készíteni a legvékonyabb tűvel és csavarjuk vissza. Az üveget pedig fejjel lefelé ássuk be a növényünk mellé, majd töltsük fel vízzel, így cseppenként, jóval egyenletesebben jut a nedvesség közvetlenül a gyökérhez. Lehet paprikák, paradicsom-palánták mellé leállítani, de fokozhatjuk a hatást úgy is – tanácsolta Bábel László – ha átfűzünk a palackon egy spárgát, amit a gyökér közelébe húzunk. Ezzel is segíthetjük a takarékos öntözést.

Csak akkora gödröt ássunk, amibe bele tudjuk helyezni a palackot. Aztán már nincs is más dolgunk, mint a palackot feltölteni vízzel, az öntözőrendszer pedig végzi a dolgát! Néha önthetünk a vízhez egy kicsi folyékony műtrágyát, vagy erjesztett csalánlét, komposztteát

- tanácsolta a szakember.

A módszer előnyei

• Lassan és folyamatosan kapnak vizet és tápanyagokat az adott növény gyökerei.
• Nem kell eláztatnunk a leveleket, és felszínt, nem csinálunk sarat.
• Néhány napra is elutazhatunk, anélkül, hogy növényeink komolyabban károsodnának.

Mikor öntözzünk?

Ha megtehetjük, válasszuk az öntözésre a kora reggeli órákat. Később már a tűző nap melegében a víz jelentős része elpárolog, hogy lefolyna a gyökerekhez, illetve leforrázhatjuk. Ráadásul a leveleken megülő kis vízcseppek által gyorsan megéghetnek a növényeink. Az esti locsolással pedig az a gond, hogy a lombozat nehezebben szárad meg, így könnyebben kaphatnak el gombás megbetegedést a növények, és a nedves környezet még a csigákat is előcsalogatja. Az esti órákban történő locsolást csak különleges esetekben javasolja a szakember – amikor nagyon vízhiányos egy növény.

Gyűjtsük össze az esővizet, és használjuk fel az elhasznált vizeinket

A legkörnyezetkímélőbb megoldás – de erről korábban már írt a HelloVidék, ha a tetőszerkezetről össze tudjuk gyűjteni az esővizet, amit aztán kijuttatunk a talajba. Az eső vízminőségben a legjobb. Lágy víz, sótartalma alacsony, a hőmérséklete ideális, az iparilag szennyezett vidékektől eltekintve ez a legideálisabb és legköltséghatékonyabb megoldás. Hátránya viszont, hogy akkor nem áll rendelkezésünkre, amikor a legnagyobb szükség lehet rá, hacsak nem rendelkezünk akkora tároló kapacitással, ami a kritikus időszakok átvészeléséhez is elegendő.

A másik lehetőség a kút, amelynek a használata engedélyköteles, de nincs annyira szigorúan szabályozva, mint például, ha folyóból szeretnénk locsolni. A szakemberek azonban azt tanácsolják, mielőtt nekiállunk a kút használatának, érdemes bevizsgáltatni. A kútvíz minősége ugyanis eltérő lehet a csapvizétől. Érdemes a sótartalomra külön is odafigyelni, főként szikesedésre hajlamos vidékeken (500 mg/liter sótartalom felett nem ajánlott öntözésre használni). Hosszú távon, a talajba juttatott nagy mennyiségű só felhalmozódik, szikesedéshez vezet. Vannak sóérzékeny kultúrák, a paprika, gyökérzöldségek, saláta például, amely nagyon megsínyli az ilyen öntözést. Ha megvan a víz, akkor azt nyomás alá kell helyeznünk, hogy a kijuttatás helyére eljusson. Erre a legjobb megoldás lehet az önfelszívó szivattyú, közismertebb nevén a kerti szivattyú. Fúrt kutak esetében, ahol gyakran több mint tíz méterről kell felhozni a vizet, egy speciális búvárszivattyú, vagy is a mélykúti szivattyúra van szükségünk. A szivattyú kiválasztásánál azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kertünkben milyen öntözőrendszert akarunk működtetni.

Címlapkép: Getty Images