Kapálás nélkül is lehet bőséges a termés: így kezdjük el gyógyítani a földet mélymulcsolássa

Tisztázzuk az elején, a mulcsozásról a HelloVidék már több ízben írt, ez a talajtakarás azonban nem keverendő össze a mélymulcsolással – amely sokkal több annál, mint a sima talajtakarás vagy a komposztálás. Dr. Gyulai Iván ökológus, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke fejlesztette ki ezt a módszert, amelynek az az alapja, hogy a hagyományos mulcsozással szemben a mélymulcsnál a felszín borítása folyamatos, így megtartja a vizet, megújítja a talajt, és nem termel szemetet, hiszen a módszer a kertben keletkező összes zöldhulladékot hasznosítja.

Dr. Gyulai Iván szerint a talajforgatásos technológiák azért járnak mindenképpen gyomosodással, mert a természetes szukcessziót minden szántás és ásás után újraindítják. Ez tulajdonképpen a természet válaszreakciója. A mélymulcsozás ellenben megakadályozza a talajtömörödést és a talajkopást is, illetve mérsékli a tápanyag kimosódását. Kiegyenlíti a talajfelszín szélsőséges napi hőingadozását, ráadásul még a gyomnövényekkel szembeni harcunkban is segítségünkre van.

Hogyan álljunk neki?

A mélymulcsolás lényegéről és a gyakorlati praktikákról Kósa Dániel kertészmérnököt kérdeztük, aki a HelloVidék kérdésére elmondta, hogy kialakítása nem nehéz, nem is költséges mulatság, ugyanis otthoni anyagokkal is meg lehet valósítani:

Nem kell hozzá más, mint szárított fű vagy gyom, szalma, avar, fadarálék, illetve bomlásnak indult komposzt vagy zöldtrágya, amibe beleértjük a frissen lenyírt füvet és frissen kiszedett gyomokat. A két réteget körülbelül 15-20 cm vastagon halmozzuk egymásra, és a tetején mindig száraz alkotóval fejezzük be. A zöldtrágyából kisebb mennyiség is elég, ugyanis ha sok, akkor erőteljes rothadás megy végbe, számunkra pedig az ideális a korhadás. A rétegeket minimálisan szabad csak tömöríteni, hogy a szellőzöttsége megfelelő legyen. Legjobb, ha az öntözés hatására, a gravitáció hatására hagyjuk tömörödni.

Bekerülési költsége minimális, az otthon keletkező hulladékot hasznosíthatjuk, akár komposztálás nélkül.

Ahogy Kósa Dániel még megjegyezte, főleg kiskerti alkalmazásra jó, veteményesek alá a legjobb. Gyümölcsösökben és nagy területen kialakítani költséges, mivel ott a felhalmozandó anyagokat már nem biztos, hogy a kertben megtermelik. Ahol a mélymulcsos művelés kialakításra került, mérések alapján megnövekedtek a talajlakó élőlények, valamint a hasznos mikroorganizmusok.

Mint ahogy a mulcsos takarásnál, itt is párolgáscsökkenés jelentkezik, mely a talaj vízgazdálkodásának kiegyensúlyozottságát segíti, valamint a gyomok mérsékelt megjelenését is elősegíti, így kevesebb időt kell töltenünk a kapálással. Az új rétegek kialakítását az őszi időszakban végezzük, hogy tavaszra már egy kellően tömör, megfelelő közegbe tudjunk ültetni. Minden ősszel halmozzuk a kívánt helyre a mélymulcs új rétegeit, így folyamatosan táplálva a kiskertünket.

- tette még hozzá a szakember.

A mélymulcs használata a növénytermesztésben

1. Direkt ültetés a mélymulcsba

Ahogy Dr. Gyulai Iván tanulmányában írja, az egyik lehetőség, hogy közvetlenül a mélymulcsba ültetjük el a palánta növényt. Ilyenkor nem hatolunk le a talaj felszínéig. Vasvillával széthúzzuk a mulcsot a szükséges mélységig, beleültetjük a palántát, vagy a szaporító képletet, és a mulcsot visszahúzzuk az eredeti magasságba. Bármely növény palántáját ültethetjük ezzel a módszerrel, vagy gumókat, hagymákat (vigyázzunk a nedvességre!) is. A burgonya különösen kedveli ezeket a körülményeket, de az uborka is hálás. A burgonya gumója harminc centiméter mélyre kerül a mulcsba tavasszal, anélkül, hogy a talajjal érintkezne. A felszedésig, amit itt szó szerint kell érteni, több gondoskodást már nem is igényel, itt ha akarnánk sem tudnánk kapálni, vagy töltögetni. A növény viszont meghálálja a laza mulcsot, és kellő nedvességet. A kézzel kihúzott növény gyökerével együtt a gumók is a felszínre kerülnek.

2. Talajba ültetés

Ebben az esetben széthúzzuk a mélymulcsot egy villával a talaj felszínéig, a felszínre szórjuk a magvakat, vagy beültetjük a palántákat, és szükség szerinti vastagságban visszahúzzuk a mulcsot. Így ültethetünk bármilyen szaporító képletet. A magvaknak ebben az esetben nem szoktunk magágyat készíteni. A magokat csak nagy fölöslegben szétszórjuk a talaj felszínén, és általában 3-5 centiméter vastag mulccsal terítjük, amelyet nedvesen tartunk (indokolt a nedvesítés, ha nagy a szárazság), amíg a csira növények megjelennek.

Ennek az ültetési módszernek az alapja, hogy a természetben sem ülteti senki a magot a földbe (van ritka kivétel), az a felszínre hull, ahol is ősszel a lehulló falevél, vagy elhaló lágyszárúak betakarják.

Előnye viszont, hogy érvényesül a genetikai rátermettség, nyilván azok a magok élnek túl, amelyek a leginkább rátermett egyedeket hordozzák. A fölösleges mennyiségben elszórt magok miatt előfordul, hogy egyelni kell a növényeket.

3. Komposzt bakhátakba való ültetés

A mély, laza talajt kedvelő növényfajokat komposztból készített bakhátakba ültetjük. Amikor még az első években sekély rétegben alakult csak ki televény talaj a felszínen, akkor egy nagyobb területről húzzuk fel a bakhátakat, a korábban kialakult televényből. Ahonnan összehúztuk a televényt, oda mulcsot rakunk a helyére. Fontos, hogy a bakhátak közét mindig töltsük fel mulccsal a bakhátak tetejéig, különben a bakhátak erodálódnak, kiszáradnak.

A folyamat lépésről lépésre - Dr. Gyulai Iván leírása szerint:

1. A talajt nem ássuk fel, és nem szántjuk.
2. Az évelő gyomok végleges eltávolítása takarásos módszerrel. Kartondobozok anyagával takarok három hétig. Elég a felszínen a gyomokat letaposni, lehengerelni, nem kell eltávolítani. Egy hét kitakarás után három hét takarás történik újra, majd ez ismétlődik addig, amíg a gyomok már nem hajtanak ki a kitakaráskor. Ne akarjuk az egész kertet egyszerre gyomtalanítani, mert akkor az évben nem termelünk semmit sem. Türelmesek legyünk, észszerű méretű kertrészletben kezdjünk hozzá! Tavasztó nyár közepéig kitart az első kertrészlet takarása, majd egy másik részletet nyár közepétől, őszig újra betakarhatunk. Az első takarás helyén már ültethetünk másodveteményeket, a második kertrészletet pedig a korán érők után kezdhetjük betakarni.
3. A gyomtalanított területeket ősszel letakarom 50-60 centiméter mély mulccsal, aminek a rétegrendjét a rendelkezésre álló anyagok függvényében kell kialakítani. Fontos, hogy a takarás még a fagy beállta előtt megtörténjen, különben a fagyott talajt elszigeteljük, és tavasszal sokára fogja elérni a csirázáshoz szükséges hőmérsékletet, másrészt a komposztálódást is ellehetetlenítjük.
4. Tavasszal a mélymulcsba ültető árkok kerülnek kialakításra úgy, hogy egy vasvillával széthúzzuk a mulcsot, de nem hatolunk a talaj felszínéig. Ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el. A talaj felszínéig hatoló ültető árkokat a nagyobb magvak számára alakítjuk ki, amelyeket a felszínre helyezünk, és mulccsal betakarunk kellő mélységben. Az apró magvak számára a mélymulcsból keletkezett komposztot kapával összehúzzuk bakhát formára, és a bakhátak közét visszatöltjük mélymulccsal. A talaj mulccsaltörténő borítása folyamatos marad az évben!
5. Ősszel feltöltöm a nyáron leapadt mulcsot, amely a komposztálódás miatt átalakult televény talajjá. Hasonlóan járok el, mint az erdőben történik, amikor az ősszel lehulló levelek ráhullnak az előző évi avarra. A már leírt rétegrendet alakítom ki, a vastagságát mindig az eredeti talajfelszíntől számítom.

Végezetül egy kis segítséget is hozunk a kezdőknek:

Címlapkép: Getty Images