Aggasztó jövőkép: száznál is több falu fog kiürülni ebben a megyében

HelloVidék: Pályája során betöltött városi, megyei és állami főépítészi pozíciót is. Mennyiben térnek el egymástól ezek a feladatkörök? Melyiket érezte leginkább magáénak?

Fábián Éva: A háromféle főépítészi tevékenység elég erősen eltér egymástól. A városi főépítészi feladat nagyon alapos városismeretet, építészeti és településrendezési tudást igényel. Időnként projektmenedzsernek kell lenni, időnként komoly konfliktusokban, érdekütközésekben kell a szakmát képviselni. Közvetlen kapcsolatban kell lenni a tervezőkkel, a lakossággal, a befektetőkkel, ami nem mindig egyszerű feladat. A több évig készülő, 2005-ben elfogadott településrendezési tervben aktívan részt vettem, több kompromisszumot igényelt és nem mindig a szakmaiság győzött. Az állami főépítész inkább a jogszabályoknak való megfelelést ellenőrzi, de tágabb összefüggések és többféle szakterület tudását igényli. A településtervezőkkel, szakhatóságokkal és a polgármesterekkel kell konszenzusra jutni. Állami főépítészként egy rövid, átmeneti időszakot töltöttem, a feladatot nem is igazán éreztem magaménak. A megyei főépítész kevés hatáskörrel, eszközzel rendelkezik és egyedül van. Mivel egyedül nekem volt műszaki végzettségem a hivatalban, így a vízgazdálkodási, környezetvédelmi, közlekedési és egyéb feladatokkal is meg kellett küzdeni. A megyei főépítész fő feladata a megye területrendezési tervének érvényesítése, a képviselőtestület tájékoztatása és a települések segítése, támogatása. A 246 település részletes ismerete nem lehetséges, kevés a kapcsolat a településtervezőkkel és a polgármesterekkel.

Sajnos a falvak nem igazán igényelték a felajánlott szakmai segítséget, a településvezetők nagy része nincs tisztában a főépítész munkájának hasznosságával.

Kétéves folyamat volt a megyei területrendezési terv elkészítése, a komoly felkészültségű tervezőkkel nem volt nehéz a munka, így kellemes volt a hattyúdalom. Talán az építész vénám miatt a városi főépítészi feladatkört éreztem leginkább közel magamhoz, bár az volt a legnehezebb. A kaposvári Városházán remek kollégáim voltak, a vezetőknek fontos volt a város fejlesztése, igazi csapatként dolgoztunk, közösen, lelkesen igyekeztünk szebbé, jobbá tenni Kaposvárt. Pedig sok ütközés, vita, kritika kísérte az ottani munkámat. Az álmatlan éjszakáimat szinte már el is felejtettem. Nekem könnyebbséget jelentett, hogy 8 évig a korábbi főépítész, Virányi István mellett dolgoztam, akitől sokat tanultam.

HelloVidék: Méltatásában külön kiemelték az aprófalvak megmentése és fejlesztése érdekében végzett munkáját. Ez a tevékenysége miben nyilvánult meg, illetve miért tartotta kiemelten fontosnak, hogy ezzel foglalkozzon?

Fábián Éva: A megye aprófalvainak sorsára egy több évtizedre kiterjedő településenkénti népességlista irányította a figyelmemet, a népességszámokat továbbszámolva kiderült, hogy egyes falvak lakossága egy-két évtized múlva nullára fog csökkenni.

Aggasztónak találom, hogy 3-4 évtized múlva száznál több somogyi falu fog kiürülni.

Ezt a tényt többször, több helyen leírtam, sokféle fórumon hangoztattam, próbáltam felhívni a figyelmet a kiüresedésre. A problémát felvetettem, de sajnos nem sikerült megoldásra jutni, nem találtam igazi partnereket az ügy mellé. Nem tudom nem kudarcként értékelni, hogy csak a kérdés feltevéséig jutottam. Attól tartok, hogy a beindult Magyar Falu Program fejlesztései már elkéstek az aprófalvak életének meghosszabbításában.

A megyei területrendezési tervben terveztünk aprófalvas térséget, de kevés hasznos ajánlást tudtunk mellé rendelni. Régi mániám az egyenrangú, feladatmegosztáson alapuló településcsoportok összefogása, együttműködése, ami a megmaradást segíthetné. Az összefogásra bírható településcsoportok lehatárolását ugyan nem mertük, illetve nem tudtuk megtenni a megyei tervben, de el tudok képzelni olyan összetett tervi műfajt, ahol az együttműködő falvak lehatárolódnak és nem kényszerként élnék meg az érintettek. Megváltás lehetne, ha a magyar emberekben, településekben nagyobb lenne a hajlandóság az összefogásra.

Fábián Éva

HelloVidék: Az épített örökség megőrzése szintén nagy hangsúlyt kapott a munkásságában, ennek elismeréseként vehette át korábban a Forster Gyula-emlékérmet is, Kaposvár történeti építészeti értékeinek és arculatának hiteles megőrzése érdekében végzett munkájáért. Hogy látja, napjainkban mennyire van helyén kezelve az örökségvédelem? Milyen trendeket lehet látni helyi és országos szinten?

Fábián Éva: Az épített örökség minőségi megőrzését mindig is fontosnak tartottam. Kaposváron igyekeztünk a dokumentálásukra, védelmükre gondot fordítani, megalkottuk a helyi védelmi rendeletet, a homlokzatok felújításához a tulajdonosok anyagi támogatásra pályázhattak. Több városi műemlék megújult, persze kudarcok is voltak. Erős affinitásom van a régi épületek védelméhez, mert elképzelem, hogy mennyi ember munkája, tudása, energiája, gondossága kellett az építéshez és azok az épületek még az „örökkévalóságnak” készültek. Szentül hiszem, hogy kötelességünk a megőrzésük.

Az örökségvédelem helyzetét egyre rosszabbnak látom, szinte mélyrepülése volt az utóbbi években. A folyamatos átszervezések, a gyakori jogszabályváltozások bizony kárára voltak. Olyan szervezetbe került az örökségvédelmi hatóság, ahol a jogszabályok betartása, a "jogászkodás" szinte nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a műemlék. Jó néhány elhivatott örökségvédelmi kolléga szinte elmenekült a területről. Sajnos Somogy megyében sok műemlék pusztul, üresen, kihasználatlanul áll, ezeket látva szinte fizikai fájdalmat érzek.

A mai műemlékeket valamikor nagy energiákkal, nagy költséggel, sok fáradsággal és minőségi módon megépítették, a mi életünkben pedig az enyészetté válnak. Ez végtelenül elkeserítő.

Tudom, van kastély- és várprogram, több műemlék megújul, de sokkal több a megmentésre váró műemlék, mint amennyit a programba vettek. Külön szomorúság, hogy egyetlen somogyi kastély sem került be a programba. Az államnak sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia a műemlékek helyreállításában, kezelésében. Az örökségvédelem a speciális feladata miatt igazán megérdemelne egy önálló szervezetet. Például műemléktulajdonosként egy-egy kisebb önkormányzatnak sem anyagi lehetősége, sem szakembere nincs a helyreállítás levezénylésére, a megfelelő kezelésére. A műemléktulajdonosoknak az is nagy segítség lehetne, ha az építéstörténeti tudományos dokumentációkat térítésmentesen megkaphatnák, amelyek a támogatás mellett az utókornak szóló dokumentumok is lennének.

HelloVidék: Az épített környezetet bizonyos szempontból tekinthetjük a természeti környezet ellenpontjának. A téma manapság is aktuális: számos beruházásnál kérdéses, hogyan és miként harmonizálhatnak a természetvédelmi szempontokkal. Mit gondol, hogyan lehet elérni az optimális egyensúlyt?

Fábián Éva: Az épített és természeti környezet nem lehet ellentétes egymással. A természeti környezetet tisztelni, védeni kell, kincs a természetközeli állapot, amelyből szerencsére még sok van Somogyban. A természetet, a növényállományt nem lehet pár év alatt pótolni, mesterségesen kialakítani. Kerülni kellene a zöldmezős beruházásokat, hiszen minden településen van elhagyott, kiürült terület, ahol lehetne építeni, persze az bonyolultabb, esetleg költségesebb. Megoldás lenne, ha nem a profit lenne a legfontosabb szempont az építési beruházásoknál. A növekvő városiasodás és az ember természetbe vágyódása olyan ellentmondás, ami nehezen feloldható. Bizonyított, hogy a zsúfolt nagyváros terhes az emberi pszichére. Talán majd a fiatalok kitalálják az ideális, természetközeli életterüket, még itt, a Földön...

HelloVidék: Egy életmű-díj hatalmas szakmai elismerést jelent, másrészt pedig egyfajta összegzés is. Gondolt-e erre a díj kapcsán? Hogyan tekint vissza az elmúlt évtizedekre, amit a pályán töltött?

Fábián Éva: Az életmű-díj meglepett, és nem is érzem magamat méltónak az elismerésre, ezt nem álszerénységből mondom. Nem is értettem, kinek jutottam eszébe, persze kiderítettem, többeknek. Az életmű az én szememben nagyobb dolog, jól körülírható, megfogható eredmény kellene legyen, sajnos én ilyennel nem tudok szolgálni. Négy évtizedig dolgoztam, több mint 12 évig voltam építész tervező, 15 évig dolgoztam a kaposvári hivatalban, 4 évig az állami hivatalban és több mint 8 évig a megyei önkormányzat hivatalában. Nem igazán összehasonlítható feladatok, de az egymásra épülésüket hasznosítani tudtam. Sokat gondolkodom azon, hogy mit kellett volna másképp csinálni, hol kellett volna erőteljesebben föllépni, harcos partnereket kellett volna keresni, ezért nem is tudtam igazán örülni az elismerésnek. Továbbra is szeretnék dolgozni, szerencsére változatos szívesség-munkák találtak meg az elmúlt évben, így a szabad élet – amit nagyon élvezek - mellett még hasznosnak is érezhetem magam.

Címlapkép: Getty Images