Ilyen kocsmatúra sem volt még Magyarországon: igazi hálózat épülhet

Baráth Gábor Mohácson él és alkot, 12 éves kora folytat valamilyen művészi tevékenységet. Első szárnypróbálgatásai a busó maszkok voltak, de azóta több művészeti formában is kipróbálta magát. Sosem unatkozik a lelkes alkotó, mindig új projekteken töri a fejét az eredetileg építészként, belsőépítészként és tájtervezőként szakmát szerző fiatalember, akinek a hobbiként indult tevékenysége, a gumiszobor-készítés azóta megélhetési formává nőtte ki magát.

2019. augusztus 20-án vehette át első komoly elismerését, a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést. Gábor elmondása szerint mindig szerette a kézművességet, és egy idő után eltöprengett azon, hogyan lehetne fenntartható műalkotásokat készítenie, amelyek szélesebb közönséghez is eljutnak, például a közterekre kihelyezett szobrok esetében.

Az ifjú alkotó a kezdetekkel kapcsolatban elmesélte, hogy szívesen kiállt volna a nagyközönség elé közterületekre szánt szobrokkal, ezt meg is említette az 50 tehetséges magyar fiatal programra beadott pályázatában 2015-ben.

A pályázatod pedig szerencsére nem maradt visszhang nélkül.

Nagyon sok iparművész foglalkozik fával itthon, de én valami egyedit kerestem, ami ráadásul környezetbarát is, ez fontos szempont volt. Ekkor még nem kristályosodott ki előttem az anyag, amivel dolgozni szeretnék, de később egyértelműen a gumiabroncsokra esett a választásom. Bár újabban fából is készültek monumentális munkáim, gondolok itt a Mecseki Óriásokra, és természetesen a busómaszkok készítését is folytatom.

A legújabb sikersztori, ha nevezhetjük így, az életedben a Máré várában kihelyezett, háromfejű gumisárkány, valamint a bikali élményparkban álló Szent György-szobor, ahogy a sárkányt győzi le épp a hős lovag.

A Covid legyőzésének a szimbólumai számomra az utóbbi időben ezek az alkotások. A háromfejű sárkánnyal sokan fotózkodnak, hallom a pozitív visszajelzéseket, mennyire szeretik az emberek, és sokan meséket olvasnak fel ott a gyerekeknek. A bikali élményparkban folytatást is kértek, nagyon megkedvelték a Sárkányölő Szent György-szobrot, így tervben van oda egy különleges sárkány is a Trónok harcából, néhány plusz szereplővel. A részleteken még dolgozunk, tervezgetünk.

Ha picit visszatekintünk a kezdetekre, miért éppen gumiabroncsokból készülnek ezek az alkotások?

A gumi nagyon jó alapanyag, hajlítható, időjárásálló, és újrahasznosítható így a már megtermelt szemét is. A bronzszobrok például sokkal költségesebbek, erősen szennyezik a környezetet előállításuk során, elég a felmelegítésükre gondolni, amihez rengeteg hőt kell termelni, ez pedig fokozott szén-dioxid-kibocsátással jár. Korábban is szobrászkodtam fával, de valami egészen újat szerettem volna kipróbálni, ami forradalmi, meghökkentő, de környezetbarát is egyben.

Honnan jött az ötlet, hogy épp gumiabroncsokat használj a szobrokhoz?

Egy vietnami weboldalon láttam először gumiszobrokat, és rögtön éreztem, hogy ez a nekem való anyag. Itthon is használnak abroncsot dekorációnak, de főleg virágtartóként. Én viszont akkor sem a hagyományos formákban gondolkodtam, mert rájöttem, hogy a gumiban jóval több van, hatalmas fantáziavilág, hisz könnyen megvalósítható belőle bármi. Ráadásul élvezetes dolgozni vele, mert könnyen és jól formázható.

Hogyan alakul ki egy gumiabroncs-szobor, miként képzeljük el az alkotási folyamatot?

Először megtervezem a tartóvázat, fémből, fából vagy műgyantából, aztán legyártatom, ami többnyire lakatosmunka. Alulra autógumit használok, a fő formázást autógumival, az aprólékosabb munkákat motor- vagy bicikligumival végzem, mert ezeknek vékonyabb a felületük, könnyebb dolgozni velük. A végtagokhoz tökéletes a motorgumi, a szemekhez és a fülekhez a bicikligumi. Autógumiknál például a kopottabb nyári gumit könnyebb hajtogatni, mint a keményebb télit, utóbbinak viszont jobb a tartása és tartósabb. De a berepedezett, meggyengült anyagúakat már én sem tudom sajnos hasznosítani, mert nem lesznek elég tartósak.

Mennyi ideig készül egy-egy embernagyságú alkotás, és honnan szerzed be hozzá a gumiabroncsokat?

Egy ekkora szobor elkészítése két-három hónapot vesz igénybe a tervezéstől a teljes elkészüléséig. Még nem számoltam eddig össze, pontosan mennyit használok fel a gumiból munka közben, de a sárkányoshoz saccra úgy 70-80 is kellett. Az autógumit a helyi depókból, ahol felhalmozva állnak szemétként mielőtt az égetőkbe vinnék őket. A depósok egyébként örülnek, hogy megszabadítom őket a hulladéktól. A kidobásra ítélt bicikligumikat pedig a szervizekből gyűjtöm össze, szerencsére sok a biciklis Magyarországon, így folyton termelődik az utánpótlásom. Az az elvem, hogy kizárólag újrahasznosítandó gumikkal dolgozom, nem vásárolok semmit a szobraimhoz.

Nem vetette vissza a munkáidat a járvány? Hogyan élted meg az elmúlt időszakot?

Folyamatosan érkeznek a megkeresések, számomra ebből a szempontból nem volt visszaesés a járvány elmúlt két éve, inkább az a gond, hogy nem tudok minden megrendelést vállalni már. Természetesen új projekteken is dolgozom, miközben folytatom a régi, jól bevált gumiszobor-készítést, amit továbbra is sokan kérnek tőlem.

Egy hivatásos kocsmaturistával hozott össze nemrégiben az élet, aki felvetette az ötletet, hogy a mini meseszobrok mintájára kellene kihelyezni az országban több helyen, újrahasznosított gumiból is ilyen kis egyedi alkotásokat, amiket aztán felkereshetnének a turisták. Ezeket pedig össze lehetne kötni kocsmatúrákkal, borkóstolókkal, a borvidékeket is be lehetne így mutatni, hiszen a borturizmusra van igény. Beletennénk ezeket kis turisztikai könyvekbe, ezekről is vannak már úgymond több mint elképzelések. Látok a dologban fantáziát, a jó magyar bort, sört reprezentálni, a gumiszobrokkal összekapcsolni egy tematika mentén. Most dolgozunk azon, hogy a pénzügyi forrásokat is megszerezzük hozzá.

Például engem nagyon foglalkoztat az is, hogy itt, a Villányi Borvidéken rengeteg borturista megfordul, jönnek családok is, de jöhetnének még többen, ha a gyerekeknek is nyújtanánk programokat, ugyanis jelenleg nincsenek kifejezetten családi programok. Márpedig erre én látok megoldást, ezért is erősödik bennem egyre jobban a mesevonal. A gyerekekkel lehetne kirándulni, közben meséket mondani nekik, ahogy egy-két helyen meg is valósult már ez a kísérlet. Nyolc kelet-mecseki település összefogásával született meg a Mecseki Óriás Kaland kincskereső játék, melynek szimbóluma három kolosszális alkotás: Vasgyúró Mecseknádasdon, Kőmorzsoló Hosszúhetényben és Fanyűvő Bikalon. A Kincsesházakból indulva a kincskeresők jutalmat kapnak, a helyi kézműves termékek közül kerül a vándortarisznyájukba. Ezen a vonalon lehetne folytatni a villányi ördög legendájával, összekötve a borral. Ahol a villányi ördög elsírta magát, ahová a könnycseppjei hullottak, ott termik a tőkék a legfinomabb borszőlőt.

Az Isten keze kilátóhoz hasonlóan tervben van egy ördögfejes kilátó ezen a vidéken, ami erős turisztikai vonzerőt jelentene a környéknek. Ennek a története is kapcsolódna egy helyi népmesei forrású ördöglegendához. Az ördögnek be kellett szántania a hegyoldalt hajnalig, de amikor a kakas megszólalt, eldobta az ekét. Ahol pedig az ekevas beállt a földbe, ott melegvízű forrás tört fel, innen ered a harkányi gyógyvíz. De a Balaton legendáját, a kecskekörmöket is körbejárnánk a szobrokkal. Az önkormányzatokkal tárgyalunk a lehetséges anyagi forrásokról és a megvalósításról

Rengeteg terved van a gumiszobros vonalon, de más nagy munkában is benne vagy, ami szintén a mesékhez kötődik.

Igen, egyelőre még dolgozom egy állandó bábszínház kialakításán újrahasznosított anyagokból, ez itt épül fel nálam az udvaron, egyfajta pajtaszínház formájában. A régi istállóépületből és góréból (kukoricacsűr) alakítok ki játszóházat és szabadulószobát is. Egyfajta interaktív társasjáték lesz ez, őszre tervezem az átadását. És ott van a Pajtakult Program, amelyben szintén részt veszek. Ez nagy vonalakban annyit tesz, hogy régi istállókat, górékat keresnek az országban, hogy ezekben mutassanak be, tartsanak különböző kulturális programokat, rendezvényeket, amelyekre van érdeklődés szélesebb körben, de értéket is hordoznak magukban.

Amióta megváltozott az emberek tevékenységi köre, és eltűntek a kis családi gazdaságok, a mezőgazdasági épületek funkció nélkül maradtak, a vevők többnyire lebontatják őket, még a jobb sorsra érdemeseket is. Mert bizony sokszor masszívabban megcsinálták őket, mint a lakóépületeket, és ez a program igyekszik felkarolni a megfelelő állapotú pajtákat, és hasznosítani őket.

Címlapkép: Getty Images