Tömegek látogatták őket, mégis lehúzták a rolót: ezek voltak egykor a vidék ikonikus szórakozóhelyei

Az utóbbi években több ikonikus vidéki, és budapesti klub is lehúzta húzta a rolót, 2018-ban a siófoki Palace és a Flört, illetve a méltán híres keceli Club Korona is bezárt. Mit gondolnak, milyen okok húzódnak meg a tömeges bezárások mögött?

A hazai legendás klubok bezárásának, illetve a szórakozás, azon belül a klubélet átalakulásának véleményünk szerint több oka is lehet. A két ikonikus siófoki hely esetében például biztos szerepet játszik az, hogy a magyar lakosság, azon belül is a fiatalok jóval nagyobb számban engedhetik meg maguknak a külföldi nyaralást, így a siófoki éjszakai élet kevesebb embertömegből tud meríteni.

Régebben szinte az összes kisebb-nagyobb Balaton környéki diszkó szinte hétfőtől vasárnapig ment a szezonban, jellemzően telt házzal, ez ma már csak elvétve fordul elő. Ha a Club Koronát vesszük, akkor ott nyilván szerepet játszott az is, hogy a klub maga egy vidéki városka mellett szinte a "semmiben" volt, és a mai szórakozó közönség már nem nagyon indul meg egy buliért ekkora távokra. Jobban szeretik a helyben lévő dolgokat. És a teljes klubszcéna átalakulására alapvetően hatással volt az is, hogy ma már a zene egy kattintással elérhető, elég egy Spotify vagy Youtube felhasználó, és máris kitárul a világ.

Régebben az emberek sokszor azért jártak el ezekre az ikonikus helyekre, hogy olyat halljanak, amit előtte soha. Nem volt streaming, ahol a megjelenés napján már élvezhetik az adott kedvenc előadó zenéit, illetve nem volt Youtube, ahol szinte bármelyik menő dj szettjét meg lehet nézni egészben.

A Flört (2017) és a Palace (2018) bezárása tulajdonképpen már csak a sort zárta. A nagy, ikonikus balatoni szórakozóhelyek sorra szűntek meg már korábban. Bezárt Almádiban a Panoráma, Alsóörsön a Dexion, Lellén az Y és az Üvegház is. A Korona szintén csak egy a sok népszerű vidéki nagy diszkó közül (Meli - Veresegyház, Galaxy - Miske, Boccaccio - Pécs, Küklopsz - Szigetszentmiklós, és még rengeteg másik) amelyek már csak a mai 40-es, 50-esek emlékeiben léteznek. Talán a szegedi Sing Sing az egyetlen klasszikus nagy diszkó, amely a mai napig üzemel.

Sok helyütt arról lehetett hallani, hogy a klasszikus diszkók már nem igen tudták felvenni a versenyt az utóbbi években gombamód megszaporodó fesztiválokkal szemben. Mennyire lehet reális ez a nézőpont?

Egyik-másik bezárásának egyedi okai is vannak (drograzzia, a tulajdonos börtönbe került, leégett a hely, stb.), de összességébe elmondható, hogy a 2000-es években fokozatosan megváltoztak a bulizási szokások. Egyrészt a kisebb, közvetlenebb, “kocsmadiszkó” jellegű törzshelyekre kezdtek járni a fiatalok, másrészt pedig az egyre több és egyre nagyobb fesztiválokra. A kettő között a “régi vágású” diszkók egyszerűen kimentek a divatból. De azt se feledjük: ma kb. fele annyi “bulizó korú” fiatal van, mint a 90-es években.

Ha a fiatalok fejével gondolkozunk, akkor azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy lehet, hogy egy nyáron csak egyszer megy el igazán szórakozni, de akkor 3, 4 vagy 5 nap alatt olyan előadókat kap, akiket a klubok akkor sem tudnának megvenni, ha nagyon szeretnék. Mert ne felejtsük el, hogy míg régebben egy Tiestot vagy Axwellt is el lehetett hozni Magyarországra bármelyik (akár vidéki) klubba, jelenleg a sztár vagy akár másod- vagy harmadvonalas külföldi lemezlovasok egy magyar klub számára megfizetethetetlen szintet képviselnek.

A fesztiválok jóval nagyobb embertömeget képesek megmozgatni, így jóval nagyobb bevételt is generálnak, ugyanakkor egészen más hangulat övezi ezeket a rendezvényeket, mint egy családiasabb hangulatú partyt, mondjuk egy Grand Openingen. Látnak-e esélyt arra, hogy ismét feléledjen Magyarországon a klubélet?

Nem valószínű. Annak ellenére nem, hogy már a fesztiválok sem a régiek. Egyrészt ezek közül is szűntek már meg, például épp az egyik legikonikusabb, a Volt, de Balaton Sound is idén volt utoljára. Ez a piac is telítődött, illetve egyfajta “gépezetté” váltak. Ahogy egyébként a diszkókkal is történt. Egy-két évig mindenhol hat az újdonság varázsa, aztán a meghatározó élmények (nagy bulik, nagy berúgások, nagy szerelmek) hatására kialakul egy erősebb kötődés, ami kialakít egy törzsközönséget, amihez aztán egyre többen akarnak csatlakozni, egyre menőbb lesz a hely… hogy aztán éveken át tartó stabil, de már semmilyen katarzist, meglepetést nem okozó működést követően szép lassan ráunjanak.

Ezt a pszichológiai ívet nagyon ritkán sikerül megváltoztatni, legyen szó akár diszkóról, akár fesztiválról (de akár budapesti romkocsmáról is).

Az elmúlt években történt diszkóbezárások kapcsán egyes helyeken komoly bűncselekmények, és sajnos tragédiák is történtek, amelyek hozzájárultak végül a döntéshez. Összességében milyen mértékben járulhattak hozzá ezek a tényezők a hazai klubélet erodálásához? Milyen felelősség terheli a szakmát?

Ha valahol tragédia történt (lásd West Balkán) vagy bűnözői körök férkőztek a klubok közelébe, az nyilván az adott hely vezetőségének, tulajdonosainak felróható, jó páran meg is bűnhődtek érte, akár börtönbüntetés formájában. Az azonban, hogy általánosságban a szakmát terhelné ezért felelősség, az szerintünk kizárható. lehet azonban egyfajta áttételes felelősségről beszélni. És lehet, hogy ez nagyobb, mint azt az érintettek elismerik. Mert akad olyan hely, amit kifejezetten a drogok miatt zárattak be.

A problémát azonban sokáig bagatellizálták. Persze, az éjszakai szórakozás velejárója a tudatmódosítás, ami persze nem azt jelenti, hogy maguk a helyek üzemeltetői ebben mindannyian “üzletileg” aktívan részt vettek volna, de mivel ez része volt a party-kultúrának, nem voltak a saját pénzük ellenségei. Nehéz kérdés persze, hogy mit lehetett, mit kellett volna tenni.

Különböző drogprevenciós rendezvényeket számos helyen rendeztek, és bizonyára volt ezek között sok olyan is, amit őszintén, komolyan gondoltak a tulajdonosok, üzemeltetők, nem csak a kötelező köröket tudták le.

Az elszálló inflációnak milyen hatásai voltak/vannak jelenleg az ágazatra?

Az inflációnak mindig hatása van az olyan termékek, szolgáltatások fogyasztására, igénybevételére, amelyek nem létfontosságúak. Ez alól a zenés-táncos szórakozás sem kivétel, de extra hatás nem jellemző.

Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy Dunát lehet rekeszteni manapság a hazai lemezlovasokból, ugyanakkor, ahhoz, hogy valaki valóban jó DJ legyen különleges kvalitások szükségeltetnek. Melyek manapság azok a prioritások, irányzatok, amelyek a folyamatosan változó elektronikus szcénában idehaza a leginkább kellenek a sikerhez?

Véleményünk szerint nem baj, hogy sokan vannak, látjuk, a sportban is minél többen fociznak pl., annál több esély van arra, hogy sok kiváló játékos legyen az országban. Ugyanez van a DJ szakmában is, lehet, hogy sokan vannak, és olyanok is akadnak köztük, akiknek nem feltétlen lenne a pultban a helyük, de azért a piac és a verseny megfelelő szűrőnek bizonyul a legtöbb esetben.

Egy DJ mindig akkor tud sikeres lenni, ha eltalálja a korszellemet, kiszolgál valamilyen valós közönségigényt, ugyanakkor abban egyedi is tud lenni. Erre nincs recept, ehhez valamiféle hatodik érzék szükséges - meg nyilván egy kis szerencse. Az sem árt, ha valaki jártas a zenei világban, és kemény munkát is tesz abba, hogy DJ legyen. Ez ma sincs másként, mint régen. Mint ahogy az is örök érvényű, hogy alapvetően négy különböző képesség van, amelyekkel valamilyen mértékben kell rendelkeznie egy DJ-nek a sikerhez.

Az egyik a technikai készség, hogy az illető mennyire tud mixelni, erről hiszik sokan, hogy önmagában elegendő, de nem így van. A második a koncepciós készség: legyen valamiféle elképzelése arról, hogy milyen típusú bulikat akar csinálni, milyen zenei világot képvisel, mi az, amiben ő hiteles tud lenni. A harmadik a szelekciós készség: a világon elérhető gargantuális mennyiségű zenéből konkrétan melyek azok, amiket lejátszik, egészen odáig lebontva, hogy egy adott buli egyik adott pillanatában mely adott dalt játssza le.

Végül a kommunikációs készség: hogyan tudja “eladni” magát, hogyan tud beszélni nem csak a közönséggel (mellette testbeszéddel kommunikálni), de a munkaadókkal is. Ezen képességek részben kiegészítik, részben ki is válthatják egymást, de 2-3-ban mindenképp jónak kell lenni a 4-ből, ha valaki hosszú távon is sikeres szeretne lenni.

Ráadásul ma már ez sem feltétlenül elég. Ma már egy DJ-nek otthonosan kell mozognia a közösségi médiában, a marketingben, grafikákat, flyereket, reklámszövegeket kell tudnia készíteni, akár a programszervezésbe is bekapcsolódni a helyen, ahol dolgozik. Vagy pedig producerekedni, saját zenéket, remixeket készíteni, ezekkel is nevet szerezni, amivel aztán felléphet a klubokban.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek idehaza azok a kurzusok, amelyek már nemcsak lemezlovas képzéseket nyújtanak, hanem segítenek elsajátítani a modern elektronikus zeneszerkesztés fortélyait is. Milyen lehetőségek rejtőzhetnek a feltörekvő generációban, melyek azok a stílusirányzatok, amelyekben nemzetközi szinten is sikereket érhetünk el, úgy, mint korábban Myon & Shane 54?

Elég megnézni, hogy az elektronikus zenében nagyhatalomnak számító Svédország és Hollandia hogyan jutott el oda, hogy szinte dominálják a mainstream szcénát. Náluk iskolai szinten képzik a gyerekeket modern zenére, akár hangszeresen, akár szoftveresen. Az tehát, hogy sok olyan magánintézmény van, ahol ezt oktatják itthon, egyértelműen örömteli, hiszen mint az előző kérdésnél is említettük, minél többen tudnak alkotni az adott területen, annál nagyobb esély van arra, hogy a jövőben egy-két vagy akár több, nemzetközi szinten is sztár tűnjön ki közülük.

Magyarországon a 2000-es években virágzott a Trance műfaj. Az azóta eltelt időszakban a stílus nemcsak idehaza szorult vissza, hanem a világ más részein is. Az évek során utat tört magának EDM, a PSY, valamint továbbra is meghatározó stílusként van jelen hazánkban a House, és a Techno, Minimal. Mi az, ami miatt még minden ilyen vonzóak az utóbbi stílusirányzatok idehaza?

A klasszikus négynegyed, mint a house és a techno tulajdonképpen az elektronikus zene alappillérei. Ezek voltak szinte a legelsők a klubéletben, és szinte töretlen a népszerűségük. Ez nem kizárólag nálunk van így, a világban mindenhol ugyanez tapasztalható. Ha a trance a téma, akkor a külföldi életben is az elmúlt években már inkább a progressive trance dominált, ami ugye lassabb, bár már ez is kezd szinte rétegzenévé válni.

Meglepő azonban, hogy a régi trance elemei egy ideje jönnek vissza, és meglepő módon a peaktime techno illetve a melodic techno "álarcában". Ahogy a divat, úgy a zene is egy folyamatos körforgás, állandóan változik, megújulva ugyan, de vissza-vissza tér oda, ahol egyszer már járt.

Címlapkép: Getty Images