Körbetekertük a Balatont: alig ismertünk rá a magyar tengerre a járvány után

Sokan indulnak útnak, hogy körbetekerjék a legnagyobb magyar tavunkat, a Balatont. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez egyfajta bakancslistás tétel, amit mindenki szeretne valamilyen formában megvalósítani. Lehet szó sportolásról, teljesítménytúráról, nyaralásról, kirándulásról kétkeréken családosan, barátokkal vagy egyedül évről évre magyarok százai vágnak neki a Balatoni Bringakörnek.

Mi viszonylag sokáig dédelgettük ezt a tervet, hiszen a 7 fős társaságunkból mindössze 1-2 ember járta be eddig a teljes útvonalat, így a többség átlagos kerékpáros tapasztalatokkal kezdte el a kirándulást, de az időjárás viszontagságaival vagy éppen a terep nehézségeivel szemben, végig igazi kárpótlásnak éreztük a balatoni táj látványát. A csapatunk négy naposra tervezte a túrát, mivel ezúttal számunkra nem a teljesítmény és a rohanó kilométerek kerültek fókuszba, hanem a mozgás öröme, az aktív kikapcsolódás, strandolás és a barátokkal töltött idő. Természetesen három nap alatt is kényelmesen teljesíthető edzetlenebbeknek is a túra, sőt a sportosabbak 6-8 óra alatt is bejárják a kb. 210 kilométeres útvonalat.

A rekordot pedig a kanizsai Simon Péter tartja, aki 4 és fél óra alatt tekerte körbe a tavat.

Az időpont kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy a több hetes bezártság után végül feloldották a korlátozásokat és a szállásadók, éttermek, szolgáltatók is elkezdtek megnyitni, ezzel fokozatosan elindítva az elcsúszott balatoni szezont. Éppen ezért június közepe után néhány nappal indultunk el, pontosabban a június 19-ét tűztük ki a nagy napra.

Úgy gondoltuk, hogy a hivatalos iskolai szünet kezdete után, már jócskán a nyári napokat taposva az időjárás és a hangulat is megidézheti nekünk a pandémia előtti balatoni nyarak hangulatát. Valamint az országos híreket figyelve az óriási karavánokban hömpölygő kerékpárosokról, mi is arra számítottunk, hogy rengeteg alkalmi útitársunk lesz. Az összességében szerencsésnek és izgalmasnak mondható túránk, azonban nem pont az eltervezett séma szerint alakult.

Az időjárás inkább hűvős volt, emiatt legtöbben otthon maradtak és a vendéglátók sem érezték még úgy, hogy a szezon az ajtajukon kopogtat. Nyári kirándulásunk inkább őszies hangulatúvá avanzsált a végére, de talán néha ezt nem is bántuk.

Biciklis körútunkon górcső alá vettük a szálláshelyeket, a vendéglátást a kerékpárutak minőségét, valamint egy járvány utáni, megkésett balatoni nyár hangulatát. A társaságunk jelentős része környékbeliként szemlélte a változásokat, így igazi Balaton rajongóként vizsgáltuk a tapasztalatokat.

Első nap: az indulás

Útvonal: Balatonalmádi-Alsóörs-Paloznak-Csopak-Balatonfüred-Tihany-Aszófő-Örvényes-Balatonudvari-Balatonakali-Zánka-Balatonszepezd-Révfülöp-Balatonrendes-Ábrahámhegy-Badacsonytomaj-Badacsony

Táv: 60 km

A koronavírus-járvány után végre elinduhatott a szezon, a szállásadók azonban néhány meleg napot követően, már nem örülhettek annyira, hiszen az időjárás június közepétől nem igazán támogatta a hirtelen fellendülést. Nem voltak nagy elvárásaink, hiszen az indulásunk napján sem túl sok jót ígért az előrejelzés. A szállást már hetekkel korábban lefoglaltuk, így úgy döntöttünk bármit is hoz a következő négy nap, elindulunk.

Június 19-én indultunk fél kilenc körül a balatonalmádi Wesselényi strand előtti parkból. Az előrejelzések szerint 90% esélyünk volt arra, hogy elázunk, de nagy szerencsénk volt, mivel a vihart hozó felhők folyamatosan előttünk vagy mögöttünk haladtak és végül egy csepp esővel sem találkoztunk. Viszont nemcsak a záport sikerült elkerülnünk, hanem az első napunk elején a többi kerékpárost is, hiszen legtöbben nem indultak el a szeszélyes időjárás miatt.

A híresztelések ellenére a zsúfolt kerékpárutak helyett, heten gurultunk az első állomásig.

Alsóörs és Paloznak környékén autók és kerékpárosok is használják a kijelölt szakaszt, így nem árt vigyázni. Az út minősége egyébként átlagos, de nem veszélyes: a következő napokban sokkal meredekebb helyzetekkel is találkoztunk. Paloznakon napelemes, telefontöltős biciklis pihenő várja az érkezőket és Csopakon szintén felfrissülhetnek egy megállónál a túrázók. Balatonfüreden a Gemering utcán haladva kijelölt biciklisávot, majd a Tagore sétány mentén épült szakaszt hasznáhatják a kerékpárosok. Mi először a város végén található benzinkútnál tartottunk pihenőt, ahol néhány hideg üdítőt vásároltunk, majd tovább indultunk.

Az északi part egyik legnépszerűbb turistaparadicsomának számító Balatonfüreden a gyülekező felhők ellenére is már érezhetően nagyobb volt a mozgás, mint más településeken.

A füredi hajógyár előtt szervízút, majd egy keskeny kevésbé jó állapotú út vezet Tihanyig, ahol érdemes vigyázni. A kacskaringós szakaszon a fák gyökerei több helyen feltörték az aszfaltot. Tihanytól egy eddiginél jobb minőségű úton haladhatunk Aszófőig, ahol érintve a Balaton körüli panorámakeretek egyikét látványos képet készíthetünk. Ezt követően újra utcákon keresztül vezet az út, majd a falut elhagyva csodálatos levendulások mellett halad a bicikliút. A levendulás képek készítése és a levendula szüretek továbbra is hatalmas népszerűségnek örvendenek.

Ezt tapasztaltuk mi is, mivel a lila mezők mentén suhanva a borongós idő ellenére is rengeteg családot és fiatal párt láttunk, akik olykor akár több ezer forintot is fizettek a virágos élményekért.

Aszófőtől egy kevésbé látványos szakasz várt ránk: kisebb utakon és kerékpárúton vezet az út a 71-es mellett a zákai gyerektáborig, amely után a főúton kell biciklizni egy ideig.

Még Zánka előtt volt a következő megállónk Balatonakalin a Bringakali elnevezésű kerékpáros megállónál. Dél körül érkeztünk, így már mindannyian meleg ételre vágytunk, ám csalódnunk kellett, mert a viszonylag nagyterületű szolgáltató ponton szendvicseket és italokat lehetett főként kapni. Végül a virslit választottam kenyérrel: 850 forintért kínáltak két nagyobb szál virslit és két szelet kenyeret mustárral.

Ez alapvetően nem is hangzott rosszul, de a minőség nem volt a legjobb és a kiszolgálás sem. Egy rendes méretű kissé száraz szeletet és egy kenyér véget kaptam a pénzemért, de a mozgástól kellően megéhezve ez sem tűnt végül tragédiának.

A pályázati pénzből megújult kerékpáros ponton egyébként a szervíz szolgáltatások sokkal nagyobb kínálatot mutattak. Szerencsére, nekünk nem kellett igénybe vennünk, de többen álltak meg gumit javítani a helyen, ahol pillanatok alatt hozták helyre a makacs kétkerekűket.

A megálló után Balatonudvari árnyas-fás szakaszain tekertünk leginkább vegyes használatú sávokon. Balatonszepezden az önálló út véget ért és egy meredek, izzasztó emelkedővel folytatódott a Virius utcában a hivatalos körút.

Egy késői ebédre végül Révfülöpön álltunk meg, ahol a frissen sültek közül válogatva a rántott gombát választottam, rizzsel. Az ízletes ételeket korrekt áron kínálták a víz melleti étteremben: 2200-2500 forintos áron juthattunk a fogásokhoz feltéttől és körettől függően. A kiadós ebédet a parton pihentük ki, pontosabban azt hittük kipihentük, de iagzi kihívás volt újra a nyeregbe ülni a nehéz ételek után. Jelentősen belassultunk, így az utolsó kilométerek már nehézkesen pörögtek, de az elképesztő látványt nyújtó Badacsony feledtetni tudta a küzdelmeket. Első nap a Badacsony Campingben szálltunk meg, ami felülmúlta az elvárásainkat: fejenként 6500 forintos áron újszerű mobilházakban ágyakat, kedves kiszolgálást és tökéletes balatoni hangulatot kaptunk a parttól alig 50 méterre.

Második nap: bejártuk az utolsó dombokat

Útvonal: Badacsony-Badacsonytördemic-Balatonederics-Balatongyörök-Vonyarcvashegy-Gyenesdiás-Keszthely-Balatonberény-Balatonmáriafürdő-Balatonfenyves-Fonyód

Táv: 62 km

A második napon mindenünk fájt a badacsonyi szakasztól, de motivált minket az előző nap kiszemelt reggeli. Közvetlenül a kemping bejáratánál kedves kis bolt és egy teraszos bisztró volt, ahol többféle reggeli menüből válogathattunk. A Kempingski Bistro Badacsonyba egyértelműen érdemes betérnie egy reggelire annak, aki hasonló túrára indul, mint mi. Nagy adag omlett és frissen sült péksütemény került az asztalunkra 1190 forintért.

Az ízletes reggelire szükség is volt, mert utunk azon az emelkedőn folytatódott, ahol tegnap legurultunk a napi cél elérve, a kempinghez gurultunk.

A szigligeti vár alatt haladtunk tovább, ahol szinte frissen betonozott kerékpárúton tekerhettünk. A balatongyöröki emelkedővel zárult a dimbes-dombos, kanyargós útvonal, amelyet a déli parton később hosszú egyenesek követtek. Keszthelyen az Energia téren volt az első megállunk, ahol egy gyors frissítő és egy Keszthely feliratos közös szelfi készítése után folytattuk az utat.

A tér igényes, tiszta és gazdag a választék különböző éttermekből, bisztrókból, illetve az óriáskerékre is felülhetnek a városba látogatók.

Keszthely után folytatódott az egyenes: szinte Fonyódig a végeláthatatlan sík terepen haladtunk. Az első somogyi települések egyikén, Balatonberényben a Lagúna büfében álltunk meg egy kis pihenőre ismét. A tegnapi nap tapasztalatai után én nem vágytam nagy ebédelésre, mert utána jóval nehezebb volt az indulás, így csak két palacsintát (200 Ft/db) ettem, ami nem bizonyult rossz döntésnek, mert az alacsony minőségű ételek közül ez tűnt a legfogyaszthatóbbnak.

Egyik útitársam 520 forintért vásárolt hotdogot, pontosabban egy kissé száraz kifliben nagy adag ketchupot egy kis szikkadt virslivel.

Ezen a ponton döntöttük el, hogy a kis biciklis pihenőhelyként megjelölt szolgáltatókat az út további részében kerülni fogjuk, mivel kétszer már csalódnunk kellett.

Egy kis szakaszt leszámítva Fonyódig utcákon vezetett az utunk, jó minőségű aszfalton, a kocsikkal osztozva. Szerencsére, ezen a napon sem botlottunk tömegesen érkező turistákba, aminek valószínűleg a balatoni vendéglátóhelyek kevésbé örültek. Körülbelül 7-8 óra tekerés után érkeztünk meg a fonyódi Béke Apartmanba, ahol rendkívül korrekt áron (3000Ft/fő) sikerült foglalnunk szállást, ami természetesen minőségben azért jócskán elmaradt a Badacsony Campingtől, de egy éjszakára, ilyen jó áron tökéletes megállója volt a kirándulásunknak.

Este ellátogattunk a három utcányira lévő Panoráma Strandra, ahol most csak a fiúk mártóztak meg a kissé hűvös időben, majd a közeli Port Cafeban vacsoráztunk, ahol Cordon Bleut és rizst rendeltünk 2400 forintért. Jól választottunk: gyors és kedves kiszolgálás és finom falatok várták az étterembe érkezőket, ám az egyre zordabb időjárásnak köszönhetően mindössze két asztal volt foglalt.

Harmadik nap: egy kis kikapcsolódás

Útvonal: Fonyód-Balatonboglár-Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonszárszó-Balatonföldvár-Szántód-Zamárdi

Táv: 40 km

A harmadik napon a társaság egy része a fonyódi Dísz téren egy kávéval indította a napot, de én már javában készültem a következő emlékezetes reggelinkre, amit a balatonboglári Paletta Bistroban terveztünk elfogyasztani. Az ízléses enteriőrnek és a hihetetlenül finom rántottának köszönhetően már egyértelműen úgy gondolom, hogy a hely méltán szerepel már több éve neves gasztronómiai toplistákon, térképeken.

A papa rántotta 1200 forintért házias, szalonnás, lecsós ízvilággal egy falusi konyha legjobb aromáit varázsolta a tányérra.

Balatonboglárig kellemes tempóban haladtunk és erre a napra nem is tűztünk ki nagy távolságot, mivel az volt a terv, hogy megnézzük a híres balatonboglári gömbkilátót és Zamárdiban pedig strandolunk. Az időjárás azonban teljesen átszabta a programot, így a kilátó látogatás és a strandolás is kimaradt. A szél ekkor már viharossá vált és olykor 60 km/h-s széllökések közepett kormányoztunk a part mentén. Biciklizéshez és strandoláshoz nem feltétlen volt alkalmas az időjárás, de a szörfösöknek kifejezetten jó napjuk volt, így fürdőzés helyett aznap őket néztük.

Az útvonal nem sokat változott az előző napi után, ezért lassacskán megállapíthattuk, hogy a déli part inkább a strandolásról szól, ahol vízpart és nyaralók váltják egymást a kirándulásra kevésbé alkalmas sík terepen.

A szállásunk viszont Zamárdiban is remek volt: egy kedves idős férfi fogadott minket és adta át a tiszta, újszerű apartmant, ahol előre bekészített Balaton szeletek fogadtak minket. Itt 4500 Ft/fős áron éjszakáztunk.

Kérdésünkre az apartmanház tulajdonosa elmondta, hogy nem látja olyan borúsan az idei szezont annak ellenére, hogy a térségnek nagy bevételt hozó Balaton Sound idén elmaradt. Elárulta, hogy voltak már foglalásai, nyilván kevesebb, mint a fesztivál idején, de így legalább az építés és a bontás időszakában is tud fogadni vendégeket.

A főétkezés helyszínének aznap, Zamárdiban a Parti Bisztrót választottuk, amit cseppet sem bántunk meg. BBQ kolbászt ettem, friss pirítóssal és, mustárral, majd palacsintát házi eperlekvárral. A kis bisztró eddig is a fesztiválozók egyik kedvenc helye volt, de idén talán még jobban a szívéhez nő kisvárosba látogatóknak a házias ízekkel és a minőségi alapanyagokból készülő fogásokkal, amikben mindig van egy kis csavar.

Estére viszont hiába kerestünk nekünk szimpatikus helyet Zamárdiban, nem találtunk. Mivel a szél egyre erősebb volt beltéren terveztünk elfogyasztani egy sört, de úgy tűnik, hogy Zamárdi nem kínál túl sok lehetőséget erre vagy még nem indult be igazán a szezon.

Egy spontán ötletetől vezérelve végül átkompoztunk Szántódról Tihanyba, ahol tudtunk inni egy sört és egy kicsit geocachingelni. A komp este 22:20-ig jár, így bőven volt időnk sétálni és kikapcsolódni.

Negyedik nap: indulás haza

Útvonal: Zamárdi -Siófok-Balatonvilágos-Balatonakarattya-Balatonkenese-Balatonfűzfő-Balatonalmádi

Táv: 50 km

Az időjárás utolsó nap sem volt strandolásra alkalmas, így a négy napos kirándulás során sajnos egyszer sem csobbanhattam a magyar tengerben. Vendéglátónk reggel egy kupica pálinkával eresztett minket utunkra, hiszen tudta, hogy a hideg, szeles napon jól fog jönni egy kis “szíverősítő”.

Siófok végén álltunk meg egy partmenti büfében reggelizni, ahol szintén sonkás omlettet rendeltem, ám kissé drágábban (1600 Ft), mint a négy nap legjobb balatoni rántottája cím nyertesét Bogláron.

Úgy tűnik, Siófokon talán tényleg mindent drágábban mérnek.

A két napos monoton déli parti síkságot a balatonvilágosi emelkedő törte meg, amit néhányan többek között én is egy rejtett ösvényen sétálva kerültünk meg. A csapat edzettebb tagjai feltekertek ugyan, de a nevéhez méltó módon siratófalnak nevezett dombot megmászva, mindenkinek szüksége volt egy kis pihenőre.

Balatonakarattyán Nánásiék új kisboltjánál terveztünk egy nagyobb pihenést és enni egy falatot, de a Nekem a Balaton csurig volt turistákkal. Az eddig látott majdnem üres sétányok, és vendéglátóhelyeket látva olyan volt, mintha minden turista itt gyűlt volna össze.

A kóstolót így most kihagytuk ugyan, de talán majd legközelebb pótoljuk. Balatonkenesén már nagyobb volt a mozgás a parton pihentünk meg utoljára a végső hajrá előtt. Balatonkenese és Balatonfűzfő között egy erdős szakaszon vezetett az utunk, majd Balatonfűzfőn a kikötő után egy pár hete átadott biciklis úton tekerhettünk közvetlenül a part mellett, ahonnan szép kilátás nyílik az egész Balatonra. Tobrukra érve ismét a házak között tekertünk, majd egy nagyobb emelkedő után, már Balatonalmádiig szintén egy felújított, önálló kerékpárúton haladhattunk.

Több mint 210 kilométer után értük el ismét Almádit. A végére elfáradtunk, de mindenki életre szóló élményekkel, mosolyogva távozott és már tervezzük a következő tó kerülést, amikor a Velencei-tavat vesszük célba.

Címlapkép: Getty Images