Fogadjunk, hogy te sem ismerted? Ez most az északkeleti régió kedvenc bringaútja

Korábban már beszámoltunk arról, milyen volt a Balatont vagy épp a Velencei-tavat körbetekerni, most viszont egy kevésbé ismert útvonalat ajánlunk, amit nem csak egyedül, de barátokkal és a családdal is könnyen teljesíthetünk.

Három évvel ezelőtt adták át teljes hosszában a Tokaj és Nyíregyházát összekötő kerékpárutat, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend, legfőképp a környéken lakók körében. Persze nem volt ez mindig így. 2017-ben adták át a teljese szakaszt, amire már nagyon nagy szükség volt. A beruházás előtt a kerékpárosok a forgalmas 38-as főúton tekertek, közvetlenül az autók mellett. Ez rettentő veszélyes volt, így a pár éve átadott útvonal - ahogy írtuk is -, hatalmas örömöt jelentett a közelben lakóknak és a kerékpározni vágyóknak is.

Kezdjük a legelején

Az útnak párban vágtunk neki, Nyíregyháza irányából indultunk, egy régebbi városi és egy országúti bringával. A terepről nem tudtunk semmit, hiszen mi is akkor jártunk itt először, így teljesen az ismeretlenbe vetettük bele magunkat. Felkészülés szempontjából én teljesen amatőr szinten vágtam neki a 36 km-nek, ami előttünk állt. Meglehetősen szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, mennyire lesz nehéz, hogy fogom majd bírni a távot.

Az induláshoz még hozzá tartozik, hogy az útra hátizsákkal indultunk, enni és inni vittünk magunkkal, hiszen nem tudtuk hol és hány hely lesz, ahol megállhatunk bevásárolni/feltankolni.

Út az első pihenőig

Nyíregyházáról indulva a városból kifelé tartó kerékpárút a forgalomtól elzárt részen halad. A táblákat és jelzéseket követve eltéveszthetetlen, hogy merre kell mennünk. Mi a reggeli órákban, nyolc körül indultunk el, így még a hőség előtt kezdhettünk neki utazásunknak. Ahogy kiértünk a városból, a kerékpárutat fák övezték, így hosszú ideig árnyékban haladhattunk tovább. Ami pozitívumnak számított még, hogy már itt tapasztaltuk, rendkívül jó minőségű az út, sehol nem észleltünk gödröket, hibákat. Minden jelzés és felfestés olvasható, látható volt.

Első állomásunk Nyírtelek volt. A település elején található Honvédelmi Emlékparknál bárki megállhat pihenni, nyújtózni egyet. Ezt a megállót a gyerekek és a gyermek lelkű felnőttek is egészen biztosan élvezni fogják, hiszen teljes nagyságában látható kiállítva egy Vega-M és egy 2K11 Krug típusú légvédelmi rakéta. Aki szeretne útközben megállni enni, inni, fagyizni, azt a város végén egy bringás büfé várja. Mi az emlékparknál álltunk meg egyedül, majd kis felfrissülés és fotózás után vettük a sisakunk és tovább tekertünk.

Pihenő, pihenő hátán

Nyírtelek után tovább tekertünk, az út látványban sokat ígért. Ahogy körbenéztünk erdők, mezők, szalmabálatenger fogadott minket. Bónuszként a távolban magasodó Tokaji hegy. Jó pár kilométer után Nagycserkesz szélén ültünk le falatozni. Itt padok és asztalok fogadtak minket, sőt a bicajokat is szépen le tudtuk támasztani.

Innen továbbindulva már érzékelhető volt, hogy fogynak a bringaút melletti lombos fák. Rakamaz felé egyre kevesebb volt az árnyék, hiszen az út szélére ültetett csemeték még olyan fiatalok, hogy nem sok hűvössel szolgálnak az arra hajtó kerékpárosoknak. A hőmérséklet egyre csak emelkedett, ami az útról viszont nem volt elmondható. Az eddig megtett út alatt egyáltalán nem voltak nagy, leküzdhetetlen emelkedők, vagy megerőltető szakaszok. Az időjárás volt az egyetlen nehezítő körülmény, hiszen a tűző napon való tekerés elég sokat kivesz az emberből. Ezt úgy orvosoltuk, hogy többször álltunk meg, megmozgattuk magunkat, ittunk és tekertünk tovább. Szerencsére rengeteg helyen meg lehet állni, és a bringákat is ki lehet támasztani a nekik készített tárolókban.

Már nem sok van hátra

A Rakamaz tábla láttán fellélegeztünk, hogy már nem sok van hátra. Itt már a hegyet is egészen nagynak láttuk, ami adott némi motivációt az utolsó szakaszra. A városba beérve rengeteg bolt és fagyizó esik útba, szóval bátran beülhetünk valahová, rápihenni az utolsó hajrára. A jelzések átszelik települést, élénkek és jól követhetők. Ráadásul a kivezető szakaszon már igazán csodás látványban lehet része az utazónak, mivel a városból kiérve egy hídon találjuk magunkat. Itt érdemes elidőzi kicsit.

Tokaj

Itt már kellően elfáradva tekertük le az utolsó métereket. A városba vezető hídon útfelújítások folytak, az autók egy sávban közlekedtek, így mi is leszálltunk, és a kijeölt úton betoltuk a kerékpárokat a városba. Ahogy lesétáltunk a hídról, a part közelében számos helyen kínáltak fagylaltot, bort, de bőven voltak éttermek, büfék arra, hogy étkezni lehessen vagy épp használni a mosdót. Aki fotózni, bámészkodni szeretne érkezés után, annak bőven akar látnivaló. A parti sétányon mindkét irányban érdemes tenni egy kört, addig a bringákat le lehet lakatolni a vendéglátó egységek elé.

Összességében elmondható az útról, hogy nem igényel hatalmas felkészülést, bárki végigtekerhet az úton kezdőként, csak egy kis bátorság kell hozzá. Az út végig kiváló minőségű, számos helyen meg lehet állni egy kis szünetet, pihenőt tartani és az érintett településeken bármikor vásárolhatunk hűtött italokat, élelmiszereket is szimpla bolti árakon. A jó hír az, hogy, ha már nincs kedvünk visszatekerni Nyíregyházára, akkor simán vonatra pattanhatunk és 600 Ft fejében 40 perc alatt ismét a szabolcsi megyeszékhelyen találhatjuk magunkat.

Hatalmas plusz, hogy azok, akik rutinos bringások, nem kell, hogy itt megálljanak! Aki unja már a Balaton körbetekerést, annak érdemes egy Zemplén-kört tekernie. Ehhez nem kell mást tenni, mint Tokajból elindulni Abaújszántóra, innen Göncre, majd tovább Pálházára, Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra, majd végül visszatekerni Tokajba. Ez már kellően fárasztó vonal és csak azoknak ajánlott, akiknek a lábában már van jó pár kilométer tekerés.

Címlapkép: Getty Images