Tudtad? 6 égbekiáltó különbség a szarvasok és az őzek között

A szarvas és az őz közötti határ elmosódása több tényezőnek is köszönhető. Egyrészt rendkívül hasonlítanak külsőre - nem csoda, hiszen biológiailag egy családba tartoznak -, másrészt számos nyelven ugyanazzal a szóval fejezik ki mindkét állatot (pl. angolul mindkettő „deer”, csupán a jelző jelöli meg, hogy szarvasról vagy őzről van szó).

Mindemellett a Bambi is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy sokan összetévesszék ezt a két állatot.

A fogalmi zavart az okozza, hogy Felix Salten eredeti könyvében Bambi egy őzgida, a mesében azonban egy fehérfarkú szarvasról mintázták a népszerű mesehőst, mivel Amerikában nem élnek őzek. Az európai nézőközönségnek ezért lehetett furcsa, hogy a filmvásznon a kis pöttyös őzgida egy felnőtt szarvassá cseperedett.

Nos, hogy a tévhiteket végleg eloszlassuk, a HelloVidék összegyűjtötte a szarvasok és az őzek legalapvetőbb ismérveit, illetve hogy miben különbözik a két állat egymástól. Ha az alábbi 6 ponttal tisztában vagy, nem okoz majd soha gondot megmondani, melyik állatról is van szó. Íme:

1. Elnevezés

Mielőtt rátérünk a konkrét jellemzőkre, érdemes tisztázni a fajok egyedeinek hivatalos meghatározására. Az őz és a szarvas hímjét, nőstényét és kicsinyét ugyanis teljesen máshogy hívják. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek, míg a kicsinyét borjúnak nevezik. A hím őzt baknak, a nőstény őzt sutának, a kicsinyüket pedig gidának szokták hívni.

2. Méret

A szarvas termete sokkal nagyobb, mint az őzé. Míg egy kifejlett őzbak teljes testhossza kb. 120-130 centiméter, addig egy szarvasbika a 250 centiméter hosszúságot is elérheti. Az őz vállmagassága 75 centiméter körüli, a szarvasbika marmagassága ennek a duplája, 150 centiméter. Hihetetlen, de a szarvas testsúlya akár a három-négyszerese is lehet az őzének, a hatalmas, szemmel látható tévedés nem véletlenül lett szarvashibának elnevezve.

3. Agancs

Sokan azt gondolják, hogy az őzeknek egyáltalán nincs agancsuk, de ez tévedés. Valójában csak az őzsutákra jellemző az agancstalanság, még a nőstény szarvasoknak is lehet csökevényes agancsa. Az őzbakoknak szintén van, azonban az sokkal kisebb, mint a szarvasbikának. A szarvasok kora tavasszal „cserélnek” agancsot, az őzek télen szokták leváltani a koronájukat.

4. Bunda

Mindkét vadállat kicsinye pettyes, a szőrruhák pedig évszakok szerint váltakoznak. Nyáron vékonyabb, rövidebb és ritkásabb bundát öltenek, amit télen hosszabbra és tömörebbre növesztenek. A szarvas szőre télen-nyáron is hosszabb valamivel, mint az őzé. Közös vonás, hogy mindkét állat „tükre”, a farok körüli része világos, ám az őznek sokkal nagyobb és fehérebb pamacs van a fenekén.

A szarvas nyári szőrzete rozsdabarna, télen szürkésebb árnyalatra vált. A bika nyakán és hátán sötétebb a szőr, mint a teste többi részén.

Az őz nyári szőrzete rozsdavörös, télen barnásszürke, végtagjai pedig minden évszakban világosabb tónusú. Az őzeket nagyon könnyű arról felismerni, hogy a fül külseje a testszínnél sötétebb, a belsejét pedig sárgásfehér szőrzet borítja. Az őz állának, állkapcsának és felső ajkának mindkét oldalán fehér folt található.

5. Alkat, testfelépítés

Alapvető különbség, hogy az őz alkata kecsesebb, a szarvasé pedig robusztusabb. A szarvas mellkasa széles, nyaka hosszú és kétoldalt lapos. Ezzel szemben az őz feje rövidebb, nyaka nyúlánk, mellkasa keskenyebb. Míg a szarvasnak lefelé ível a feneke, az őznek felfelé. További eltérés, hogy a szarvas marja emelkedettebb, az őzé alacsonyabban fekszik.

Noha a szarvastehén és az őzsuta rendkívül hasonlít egymásra, a nőstényszarvasnak oldalnézetből téglalap alakú a teste, a sutának gömbölyded. A lábak tekintetében a szarvasnak erőteljesebb és közepes hosszúságú lábszára van, az őzé hosszú és karcsú. Az őz patái kisebbek, valamint az őznek csonka, kb. 2 centiméteres farka van, a szarvasnak pedig mintegy 15 centiméteres. Azonban nem mindenben nagyobb méretű a szarvas: az őz szeme nagyobb, és a fülei is jobban elállnak.

6. Természet, személyiség

A szarvas mozdulatai légiesek és büszkeséget sugároznak, testtartása nemes. Az őz mozdulatai fürgék és játékosak, jól úszik és vágtatás közben könnyedén veszi az akadályokat. Az őz jobban igényli a szabadságot a szarvasnál, fogságban nem is szaporodik, legtöbbször bagatell okok miatt el is pusztul, ha bezárják. A szarvasnak gondozás és táplálék tekintetében nincsenek nagy igényei, könnyebben elviseli a fogságot, akadály nélkül szaporodik.

A szarvas félénk, óvatos és értelmes állat, tapasztalatai alapján idővel megtanul különbséget tenni az ártalmatlan és veszélyes tárgyak, személyek és jelenségek között. Azokon a helyeken, ahol nem vadásznak rá, rendkívül jámbor tud lenni. Borjúként alkalmazkodó és barátságos, de amint ráébred az erejére, összeférhetetlen és életveszélyes lesz, bántalmazza és piszkálja a gyengébbeket. Bőgés idején semmi mással nem foglalkozik a teheneken és az azonos törekvésű bikákon kívül, ilyenkor „nincs helyén az esze”, még a táplálkozást is elhanyagolja.

Az őz bizalmas, szeszélyes, akaratos és megbízhatatlan természetű. A fiatal gidák és a suták kedvesek és szelídek, azonban a bak idővel kimutatja a szemtelen és önző természetét. A suta a kicsinyeit a végsőkig védelmezi, mély gyengédséggel törődik a kisgidákkal, a bak azonban nem foglalkozik ennyire a család egységével: veszély esetén elsőként húzza el a csíkot a helyszínről, hátrahagyva a sutát és a gidát.