Elárulta a magyar világbajnok, miért Hollandiában edz: nagyjaink elkényelmesedtek

HelloVidék: Néhány napja fejeződött be a XVIII. Kettesfogathajtó Világbajnokság a németországi Drebkauban. Hogyan teltek azóta a napjaid? Volt ünneplés és pihenés, vagy továbbra is nagy a hajtás?

Hölle Martin: Az eredményhirdetés után vasárnap elpakoltuk a kocsikat és a szerszámokat, majd a táborbontás után ünnepeltünk. A csapattagok és a körülöttünk lévő emberek összegyűltek és csaptunk egy igazi magyaros ünneplést, ami nagyon jól sikerült - a végén már kamionon táncolás is volt. (nevet) Hétfőn hazajöttünk, a keddi pihenést megszakította jó pár interjú, ma pedig bemutatót tartottunk és szintén interjúkat adtunk. Nagyjából 1-1,5 hónapos pihenést tervezek, ez már nekem is hiányzik és a lovakra is ráfér. A szünet után megkezdődik a felkészülés a jövő évi szezonra. A windsori versenyen való részvételt már öt éve tervezem, és úgy érzem, hogy most jött el az ideje. Nagyon nagy álmom régóta, hogy eljussak oda, ugyanis ott az angol királynő adja át a díjat. Vele kezet fogni egy életre szóló élmény lenne. Jövőre ott fog kezdődni a szezon, azon kívül még 2-3 nagyobb versenyre megyünk el, illetve a fiatal lovainkat elkezdjük edzeni a nemzetközi versenyekre.

Sokan úgy tartják, hogy legyőzhetetlen vagy. Mennyire nehezedik rád nagy nyomás emiatt?

Egy biztos: senki sem legyőzhetetlen. Szerintem minden verseny teljesen más. Nyilvánvalóan jó érzés úgy elindulni egy versenyen, hogy sok győzelmet tudhat az ember a háta mögött, ugyanakkor ez a sport annyira összetett és bonyolult, hogy a célvonalig bármi megtörténhet. Éppen ezért nem szabad elbízni magunkat. Most például az utolsó versenyszámon, a vasárnapi akadályhajtáson majdnem elbuktam az első két napi előnyömet, mert a harmadik nap nem sikerült annyira jól. De csak majdnem, szerencsére.

A fogathajtás három versenyszámból áll: díjhajtás, maratonhajtás és akadályhajtás. Te személy szerint melyiket szereted a legjobban és miért? Szerinted melyik versenyszám a legnehezebb, illetve melyik milyen odafigyelést igényel?

Nekem két kedvencem is van. Az egyik a díjhajtás, mivel ez a legnehezebb szám és nagy kihívást jelent. Éppen amiatt szeretem, mert az igényli a legnagyobb szakmai tudást. Az edzőm, Claudio Fumagalli olasz hajtó specialitása is a díjhajtás. A másik nagy kedvencem a maratonhajtás, számomra az a legélvezetesebb. Az akadályhajtást nem szeretem. (nevet) Mindegyik versenyszám másfajta odafigyelést és koncentrációt igényel. Olyan apróságokra is figyelni kell, amikre nem is gondolna az ember: például füves pályán hajtva megakadhat a kocsi kereke 1-1 fűcsomóban, ami miatt akár fel is borulhat a hintó.

Szeretném azonban kiemelni, hogy a világbajnoki győzelem nem csak az én érdemem, hanem az egész csapaté: a lovászoké, a segédhajtóké, az edzőké, az állatorvosoké, a kovácsé és a szponzoré. Nagyon fontos, hogy ők is ugyan úgy részesei a sikernek, mint én és a lovak. Bár azt mondják, hogy a hajtó a világbajnok, szerintem ez nem helytálló. Ez egy nagyon komoly csapatmunka eredménye.

Most, hogy megnyerted a világbajnokságot, milyen lehetőségek nyílnak meg előtted? Nagy álmod például, hogy négyes fogatban is megmérettesd magad. Ez a következő szint?

Hosszú távon az a tervem, hogy négyesfogatot hajtsak, ugyanis az az úgynevezett “király kategória”: aki ott jó, azt az egész sportban a legjobbnak mondják. Előtte viszont két év múlva viszont szeretnék még egyszer elindulni kettesfogattal a világbajnokságon, és még jobban teljesíteni.

Hollandiában készültél a versenyekre. Ennek az az oka, hogy erősebb odakint az infrastruktúra? Melyek azok a hiányosságok, amelyek miatt nem hazánkban, hanem külföldön edzel? Tervezed, hogy itthon folytatod a készülődést?

Nem mondanám, hogy itthon a pályáinkkal és az infrastruktúrával van a baj, inkább a szemlélettel. Ebben a sportágban mi magyarok régen nagyon jók voltunk. Az akkori nagyjaink azonban emiatt “elkényelmesedtek”, ezt kihasználva pedig a külföldiek - főleg a hollandok - felépítettek egy olyan bázist, aminek segítségével egész egyszerűen kielőztek minket a díjhajtásban való tudásukkal. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt a hátrányt még az előnyünkre tudjuk kovácsolni, nem szégyen a jobbtól tanulni, éppen emiatt mentem ki külföldre. Ha hasznosítjuk az ő tudásukat, akkor ismét mi lehetünk a jobbak. Ez az oka annak, hogy egyelőre nem tervezem, hogy itthon folytassam a felkészülést.

Mik a terveid a jövőre nézve? A fogathajtást mennyire lehet főállásban űzni? Meg lehet élni csak a sportból, vagy szükséges mellé más “polgári állás” is?

A fogathajtásból versenyzőként nem lehet megélni. Vannak lovas szakmák, mint például a lovász és az edző, ugyanakkor én szeretnék hajtani a jövőben is. Ez egy nagyon szép hobbi, ami mellé kell valamilyen állás, hogy az ember elő tudja teremteni azokat a feltételeket, hogy tudja űzni. Ha pedig valaki magas szinten foglalkozik a hajtással, akkor nem tudja eltartani ezt a tevékenységet csupán azzal, hogy a lovakkal foglalkozik. A tanulmányaimmal nem volt még annyira problémás összeegyeztetni a külföldi edzéseket, mivel hétköznap voltak óráim, hétvégén és nyári szünetben jártam ki edzeni. Most fejeztem be a Budapesti Corvinus Egyetemen a tanulmányaimat, azonban hiszem azt, hogy az ember holtáig tanul – és tudom, hogy nekem is vannak hiányosságaim a lovakkal kapcsolatban – ezért az idei évtől a Testnevelési Egyetem lovassportok szakirányú képzésnek a hallgatója leszek, valamint el fogok kezdeni dolgozni a szüleim családi vállalkozásában édesapám helyetteseként. Biztos vagyok benne, hogy így már bonyolultabb lesz megoldani a külföldi edzéseket. Még nem tudom, hogy fog sikerülni, de biztosan ki fogok rá találni valamilyen megoldást. Idővel persze szeretnék hazaköltözni a lovainkkal, azonban a közeljövőben még biztos, hogy marad a “kétlaki élet”.

Fotó: MTI/Kovács Tamás