Lehet trendi a népviselet: ezt magyar márkát az egész országban keresik

Komárné Papp Margit még 1984-ben kezdte meg pályáját nőiruha-készítőként, de röpke egy hónapnyi varrodai munkát követően tudatosult benne, hogy a tömeggyártó szalagmunka nem neki való, holott a varrást mindig is nagyon szerette.

Már gyerekkoromban szerettem a babáimnak ruhákat készíteni. Még a nagymamám tanított meg varrni a taposós Singer gépével, és annak idején az iskolában is volt egy gyakorlati óra, ahol szoknyákat és egyéb apró dolgokat készítettünk. Ott szerettem bele ennek a varázsába, így mire középiskolába kerültem, már az alap ruhadarabokat meg tudtam varrni magamnak

– idézte fel a szakma iránti elköteleződés éveit a battonyai viseletkészítő.

Néhány varrodában eltöltött hónapot követően azonban teljesen más irányba fordult a karrierje, és a varrás sokáig mintegy csak hobbiként, alkalomszerűen volt jelen az életében. Több mint egy évtized is eltelt, mire egy betegségből való felépülése alatt újból elővette „régi jó barátját”, és először a család, majd később, egy hivatalos engedély kiváltásával kézműves termékeket kezdett készíteni. Az igazi áttörést azonban a helyi Battonyai Szivárvány Néptánccsoport hozta el a számára, akiknek fellépő ruhákat kezdett el készíteni.

A legelső megrendelésem alkalmával székely férfi és női ruhák készítésére kértek fel, amely viselet máig az egyik kedvencem. Nagyon aprólékos, időigényes munka, szerintem ez az egyik legnehezebb valamennyi közül. Akkor viszont hirtelen azt sem tudtam, hogy hol kezdjek hozzá, mert bár mindig is tetszettek a népviseletek, ezt megelőzően sosem adódott rá lehetőség, hogy készítsek egyet. Magamtól nem is biztos, hogy eszembe jutott volna. Így viszont tanulmányozni kezdtem a különböző népviseleteket, úgymond társadalmi munka keretében varrtam a néptánccsoportnak a ruhákat, hogy minél szebb viseletekben álljanak a közönség elé, és közben csináltam tovább a kézműves dolgaimat. Viszont ez utóbbi nem az én világom, úgy éreztem, ennél többre vagyok képes

– idézte fel a nagy felismerések időszakát Komárné Papp Margit.

A battonyai varrónő mondhatni autodidakta módon sajátította el a népi viseletkészítés fortélyait, amiben az általa beszerzett szakkönyvek, azok szerzői, a meglátogatott múzeumok, muzeológusok útmutatása és természetesen a nyolcvanas években becsülettel kitanult szakmai tapasztalatok segítették. Noha mindössze 3 évvel ezelőtt mélyedt el úgy igazán a viseletkészítésben, amit követően Rokolya Népviselet néven indította el saját vállalkozását, azóta sorra szerzi az újabb és újabb elismeréseket.

Apátfalvi ünnepi viselete 2020-ban Magyar Kézműves Remek díjat kapott, a Hagyományos Mester Remek minősítést pedig több munkája is kiérdemelte, a végső cél viszont az, hogy idővel elnyerhesse az egyik legnagyobb elismerést, a Népi Iparművész címet. Készített már mezőségi, dél-alföldi, székely női-férfi, apátfalvi és vajdaszentiványi viseleteket, de a sor ezekkel még koránt sem teljes.

Nagyon sok tervem van, még sok viseletet szeretnék elkészíteni. Mivel a Dél-Alföldön lakom, aminek többféle viselete is van, ha időm engedi, ezeket mind szeretném megvarrni, de mindig vannak visszatérő csoportjaim, akiknek dolgozom. Újabb kihívás a kapuvári férfi mellény - ami a férfi viseletek közül kiemelkedő -, amit megrendelésre készítek, ennek pedig a női változatát is meg szeretném csinálni. Először azonban mindig felkérésre dolgozom, és ha van egy kis leheletnyi időm, akkor oda szorítok helyet a saját céljaimnak, ezért azokkal lassabban halad a munka

– sorolta fel az eddig elkészült és tervezett munkáit a viseletkészítő.

A varró szakma hányattatott helyzete

A szakmában szerzett elismerések ellenére azonban Komárné Papp Margit nem tagadta, a varrás mesterségét se régen, se most nem ismerik el és kezelik a helyén, emellett pedig bár kétségkívül rengeteg munka van abban, hogy egy szép ruhát egyéni igényekre szabjanak, annak nem igazán szerették és ma se szeretik megfizetni az árát. Holott a varrógép előtt ülni naphosszat ugyanabban a pózban, előre görnyedve kőkemény fizikai munka, ami nem kevés kreativitást, kézügyességet és persze szépérzéket követel.

Többek között a fentiek miatt is hagyott fel idővel a javítási feladatokkal a battonyai viseletkészítő, mert a környékbeliek számára az ezért elkérhető összeg már-már a megfizethetetlen kategóriába tartozik, míg az azzal töltött munka monoton, hosszadalmas és igazából meg sem éri csinálni.

Bejött ez a rengeteg kínai tömegcikk, az emberek pedig kezdenek ráébredni, hogy az egyik rosszabb minőségű, mint a másik, de már nincs varrónő, aki ezeket megvarrhatná. Amikor még többen voltunk, az emberek nem nagyon varrattak, inkább valahol készen vették meg a ruháikat, mert akkor az volt a menő. Most pedig már nincsenek sem olyan átfogó képzések, sem olyan mesterek, mint amik és akik régen voltak. Egy OKJ-s képzés közel sem ugyanazt a tudást adja, mert nem jár hozzá igazi szakmai gyakorlat, elméletben pedig nem lehet varrni

– fejtette ki a battonyai viseletkészítő, miért jelent egyre nagyobb kihívást jó varrónőt találni az országban. A hangsúly pedig a jelzős szerkezeten van, ugyanis lehet, hogy valaki egy tanfolyam elvégzésével elnyeri a titulust, azonban a tudása nem mérhető egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező társáéhoz.

Egy jó varrónő alapból látja, hogy a kuncsaftjának milyen szabású, színű ruha áll jól, és lebeszéli a megrendelőt arról, ami nem válik az előnyére. Emellett mindig a minőségre törekszik, nem csapja össze a munkát csak azért, hogy gyorsan kész legyen és pénzt kapjon érte. Viszont még egy jó varrónőnek sem könnyű a helyzete, amíg ennyi tömeggyártott ruha van a piacon. Ráadásul az emberek egyre szegényebbek, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy varrassanak, mert a minőségi ruhának húzós ára van, amiből öt kínai ruha is kijön

– magyarázta Komárné Papp Margit a varró szakma jelenlegi helyzetét.

Ő maga azonban csak egy rétegpiacot képvisel a népviseletkészítéssel a szakmában, amivel így a kereslete is jóval szűkebb másokénál. Viszont köszönhetően annak, hogy az utóbbi években, személyes meglátása szerint, nagyon sok új néptánccsoport alakult, az általuk igényelhető pályázati támogatásokból pedig telik az igényes viseletekre, így az azokkal járó minőségi munkáért Komárné Papp Margit is egy reális árat tud elkérni. Ezért cserébe pedig minőségi munkát, gondosan megválasztott szőttest, brokátot, vásznat vagy éppen Erdélyből érkező posztót, valamint személyes kapcsolatfelvételt garantál.

Mint mondta, ha kell, egészen a Balatonig is elutazik, hogy levegye a méreteket, majd a próbadarabokat és a kész viseleteket is személyesen viszi el a megrendelőinek. Azt is megemlítette, sosem érezte hátrányát annak, amiért nem végezte el a viseletkészítő tanfolyamot, mert elmondása szerint egy varrónőből bármikor lehet népviseletkészítő, viszont fordítva ez már nem lehetséges, hiszen teljesen más mélységűek az alapismeretek. A szakmai elismerések, valamint a sorra érkező hazai és határon túli megrendelések pedig őt igazolják.

Címlapkép: Getty Images