Dédszüleink öröksége reflektorfényben: ez lehet a következő hungarikum?

Más magyarországi tájegységekhez képest, mint például Palócföld vagy Matyóföld, a viharsarokként is emlegetett térségnek sokáig nem volt speciális népi kézművessége. Hitték ezt egészen a ’70-es évek végéig, mígnem a vidék helyi értékeinek nyomába nem eredtek.

A Dél-Alföld népessége nagyon összetett, hiszen úgyis szokták emlegetni Békés megyét, mint a soknemzetiség megyéjét, hiszen itt vannak németek, svábok, szerbek, románok, magyarok és szlovákok is. Ezek a nemzetiségek hozták magukkal a kultúrájukat, amit megpróbáltak megtartani, ezért itt nem egy egységes stílus alakult ki, mint például a matyóknál akár a viseletben, akár az építészetben, hanem egy nagyon heterogén örökségről beszélünk

– magyarázta az egyesület elnöke, Pál Miklósné, miért csak most robbant be a köztudatba e sok évtizedes kulturális hagyomány. E sokszínűség egy mederbe terelése, feldolgozása, a stílusok, szín- és motívumvilág szétszálazása, valamint a hagyományt továbbörökítő központok felkutatása pedig hosszú évtizedeket ölelt fel, mígnem mára egy rendkívül sokszínű és összetett népművészeti kincsként hivatkozhatunk a szűcshímzés kultúrörökségére.

A Békés megyei szűcshímzés útja

A nemzetiségenként változó szín- és motívumvilág jellemzően egy viseleti darabon, a hölgyek egykor kedvelt téli ruhadarabján, a ködmönön koncentrálódott. Később ezt a mintavilágot a lakástextilekre helyezték át az asszonyok, idézte vissza az örökség gyökereit Kudlákné Balázs Noémi hímző szakoktató. Ezt a motívumkincset aztán a ’70-es, ’80-as években alakult sokszámú szakkörben dolgozók hagyományozták ránk, amely munkát rendkívüli mód segített az a békési műhely kiadványsorozat is, mely a szűcshímzés mintáit gyűjtötte össze, és amelyből később az alkotóközösségek dolgozni tudtak. Erre a gyűjtőmunkára most is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a Békés megyei szűcshímzés sok alkotó kedvelt hímzésévé válhasson. A kezdeti gyűjtőmunka és a kiadványsorozat megalkotása többek között Balda Mihályné, Chabrecsek Andrásné, Duna Mihályné, Kiszely Jánosné, Lukács Lászlóné, Skultéti Mihályné, Stirlicz Mihályné, Dr, Szabó Imréné nevéhez köthető. Dr. Illés Károlyné, aki a műhelyek rajzait készítette, mai napig tartó oktatótevékenysége révén országszerte sokan ismerik és gyakorolják a Békés megyei szűcshímzést.

A ’70-es, ’80-as években még nagy divatja volt a lakáskultúrában a sok hímzés elhelyezésének, de a XXI. századra megváltozott a lakáskultúránk, így ebből a térből egy kicsit kiszorult a hímzés. Azt veszem észre, hogy a mostani fiatalok szeretnék megmutatni a hétköznapokban is azt, hogy mit szeretnek és képviselnek, láttatni akarják a viseletükön és az azt kiegészítő tárgyakon, hogy ez az ő életük része. Ezt erősítheti, hogy nagyon sok neves alkotó, divattervező foglalkozott már a szűcshímzés feldolgozásával, és reméljük, hogy az új generáció már nemcsak lakástextilre szeretné ezt feldolgozni. Ez alkalmat ad nekünk arra, hogy megérintsük őket, mert egy fiatal kezdőnek sokkal nagyobb örömet nyújt, ha az öltözék valamely részének kisebb hányadát hímzi ki egy-két motívummal. Ha megvan az első sikerélménye, akkor sokkal könnyebb lesz őt erre a területre irányítani

– részletezte Kudlákné Balázs Noémi, miként adaptálható ez a hagyomány a XXI. századi kultúrába.

Az egyesület elnöke, Pál Miklósné, kiegészítvén e témát, hozzátette, mivel a Kárpát-medence hímzőkultúrája nagyon gazdag, ezért a képzéseken a Békés megyei szűcshímzéshez egy dizájnt kell létrehozni, ami csak rájuk jellemző, és akár a világpiaci térképre is felkerülhetnének, mert úgy, ahogy a kalocsai vagy a matyó, ez a szín- és mintavilág sem keverhető össze más hímzésekkel. Ezen gondolat mentén hozott létre saját kollekciót például Hrivnák Tünde, amely modern szabású darabokon megjelenő hagyományos mintavilág célja is az volt, hogy a mai kor emberével megismertessék és megszerettessék ezt a máig élő hagyományt.

A hímző szakoktató hangsúlyozta, ők egy kissé hátrányosabb helyzetben vannak a kalocsai és a matyóhímzéshez képest, lévén e kettő régebb óta van a köztudatban Míg a matyóra leginkább a zöld levelek közti piros virágok jellemzők, addig a kalocsai hímzés mintáját egy nyári tarka mezőhöz lehet hasonlítani. Ezektől kellően elüt a Békés megyei szűcshímzés föld színeivel harmonizáló, melegséget, nyugalmat árasztó színvilága, azonban mivel a nemzetiségi sokszínűség miatt szerteágazó a megjelenési formája, sokkal nehezebben azonosítható egy laikus számára, mint egy konkrét városhoz és annak közvetlen környezetéhez köthető egységes hímzés.

A Békés megyei szűcshímzés a gyűjtött emlékanyagok alapján hosszú utat járt be: a bőr ruházatot először bőr rátéttel díszítették, és csak ezt követően jelent meg a hímzés, ami idővel teljesen kiszorította a rátéteket.

Mindezek mellett általánosan jellemző a növényi ornamentika, a rozmaringág, levelek, a tojásrózsák rendkívül változatos formában való megjelenése, a pávafarok motívum. Egyértelműen beazonosítható a Békés megyei szűcshímzés például a mezőberényi és békéscsabai ködmönök apró, színes, különálló bőrdarabokból összeállított motívum, például forgórózsa, tulipán alapján, mely mellett a hímzésben jellegzetes szív formában lévő páros kakas, tojásrózsák találhatóak. A mezőberényi ködmön hátán lévő tizenkét ágú csillag egyedülálló. A tótkomlósi hímzett ködmönön rendkívül aprólékos hímzés található, mely a legtöbb színt alkalmazza valamennyi közül. Tagolt pávafarok motívumai színpompásak. A békési ködmönt fehér összefüggő indás bőr rátétei különböztetik meg legjellemzőbben. A szarvasit visszafogott színvilága emeli ki, a szarkalábsor közötti jellegzetes bokorvirág kompozíciójával. A gyulai mellyesek motívumaiban kevésbé eltérőek, de színviláguk nagyon egyedi, részletezte Kudlákné Balázs Noémi.

A jelen és a jövő hímzőmesterei

Sok kultúrörökséget őrző szakma kapcsán él máig az a sztereotípia, miszerint az csak az öregasszonyokat érdekelheti, utánpótlás híján pedig a hagyomány létét veszély fenyegeti. Szerencsére mindezt a Békés megyei egyesület elnöke csak cáfolni tudja.

A legnagyobb gondot az utánpótlás szempontjából az jelenti, hogy az iskolai oktatásban a gyerekek nem ismerkednek meg ezzel a kultúrával. Jó néhány évvel ezelőtt 12 oktatási intézményben indítottunk kézműves szakkört óvodásoknak, alsó tagozatosoknak, felsősöknek és gimnazistáknak, amikor is kiderült, hogy minden korosztályt el lehet varázsolni, és minden korosztály nagyon szívesen kipróbálja, hiszen itt kiélheti a kreativitását

– számolt be jó tapasztalataikról Pál Miklósné.

A későbbi generációk kineveléséhez így az ehhez elengedhetetlen oktatóképzés is előtérbe került, amely az egyesület elnökének elmondása szerint noha országos lefedettségben igen gyér, Békés megyében működik az oktatás. A mesterség iránt leginkább a 40-es, 50-es értelmiségi nők érdeklődnek, a férfiak igen kis számban képviseltetik magukat. Természetesen e szakmának is vannak férfiúi nagyjai, mint például a Heves megyei Verbélyi Balázs vagy a höveji hímzés mestere, Ország László. A népi kézműves mesterségek elnőiesedés nemcsak a hímzésnél figyelhető meg. Pál Miklósné kiemelte az egykor tipikus férfi mesterséget, a szíjgyártást, a fazekasságot és a kosárfonást is, amely tanfolyamaikon több mint 60%-os arányban nők vesznek részt. Figyelemre méltó tény, hogy idén 38-an szerezték meg a népi játék kismesterség oktató címet, amely esélyt ad e kultúrkincs hagyományának továbbviteléhez.

A Békés megyei szűcshímzés, mint örökség, továbbörökítői legkoncentráltabban a megyében vannak jelen, például Békéscsabán, ahol 2-3 hímzőkör is működik, de ugyanilyen meghatározó hely Mezőberény, Szarvas, Békés, a kisebb települések közül pedig Nagybánhegyes, Kondoros és Kétsoprony. Pál Miklósné, az egyesület elnöke szerint csak a megyében megközelítőleg 3-5 ezren lehetnek azok, akik birtokában lehetnek a hímzés és öltés tudományának, azok száma pedig, akik ismerik és felismerik a mintát, 10 ezeres nagyságrendre tehető. E számot pontosan meghatározni szinte lehetetlen, mivel rendkívül nehezíti a felmérést a magas fokú látencia. Az országszintű mérésekbe jellemzően csak azok az alkotók kerülnek be, akik hivatalos formában művelik a szakmát, viszont azok az asszonyok és urak, akik példának okáért egy hímzőszakkörben vagy a családban sajátítják el a tudás alapjait, majd tanítják meg mindezt a környezetükben élőknek, már kimaradnak a gyűjtésből.

Bármilyen hihetetlen, még e szakmában is, mint amilyen a hímzés, hiába adott mind a stílus, mind a szín- és a motívumvilág, feltétlen szükség van valamilyen fokú újításra is ahhoz, hogy a kényszerű ráerőltetés helyett valósággal belesimuljon a XXI. századi kultúrába. „Mi nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar kultúra, a nemzetiségi kultúra fennmaradjon, de ugyanakkor a tárgykultúra alkotási folyamata egyre inkább kezd innovatív irányba mozdulni. Erre buzdítjuk a kézműveseinket is, hogy hozzanak létre olyan alkotásokat, amik funkciójukban illeszkednek a mai kor igényeihez, viszont mindeközben a hagyományos elemeik megmaradnak” – hangsúlyozta az egyesület vezetőségi tagja a Békés megyei szűcshímzés fejlődési pályáját. Kocsis Klára mindemellett kiemelte, ők maguk is igyekeznek az elkütyüsödés hullámára felülve online tartalmakat gyártani, hogy ezáltal azokhoz is képesek legyenek eljutni, akik nem járnak népművészeti rendezvényekre. Ilyen új út például a szűcshímzés e-learning formába való adaptálása is.

Utóbbi kapcsán az egyesület elnöke beszélt a Nemzeti Művelődési Intézet Népművészeti Egyesületek Szövetségének védnökségével megvalósult azon kísérletéről, melyben mintegy 1000 oktatófilmet készítettek a célból, hogy teszteljék a kézműves mesterséges online szakkör formájában való elsajátíthatóságát. Mindezt azonban inkább érzékenyítésnek, mintsem valódi tanfolyamnak szánják, melynek köszönhetően az otthonában ülve bárki belekóstolhat a népi kézművesség, akár a hímzés alapjaiba, és eldöntheti, mennyire szeretne elmélyedni e kulturális örökség ápolásában.

Ha annak idején, a ’70-es években a közművelődési intézmények, majd később maguk az alkotók nem tömörültek volna egyesületekbe és nem hoztak volna létre alkotócsoportokat, szakköröket, akkor ez a kultúra eltűnhetett volna. Most viszonylag jó az állami támogatás, amelyre eddig talán még sosem volt példa, és ez segíti az alkotók bemutatkozási lehetőségét, amely hozzájárul az ő elismerésükhöz, valamint az alkotások ismertté válásához. Ezáltal az alkotók is több kedvet érezhetnek e mesterség műveléséhez, így pedig a népművészetek társadalmi presztízse is picit emelkedhet, ami által egy értéket, egy csodát hozhatunk létre

– zárta gondolatait Pál Miklósné, az egyesület elnöke.