Varga Pincészet: a prémium boraink megjelenésével kezdődött a „vargázás”

HelloVidék: Honnan indult a Varga pincészet?

Varga Máté Péter: 1992 év végén vásároltuk meg a pincészetet Badacsonyörsön, ami akkor a Badacsony Állami Gazdasághoz tartozott. Mi lényegében egy csődbement pincészetet vásároltunk meg akkor, amit szinte újra fel kellett építeni. De a sok munka árán az első évben már 800 ezer üveg bort tudtunk palackozni.

Milyen borokat „gyártottatok”?

Édesapám akkor a piaci rést az alsó kategóriás borokban látta meg, csak aztán megjelentek a PET palackos borok, így kerültünk a középkategóriába. Az akkori borok nagy része szinte ihatatlanok voltak, tehát elég egyszerű volt a recept. Olyan borokat kellett készítenünk, amik nem kiemelkedőek, de nem is hibásak. Ami azt jelenti, hogy nem okoz fejfájást vagy bármilyen rosszullétet. A piacon lévő borok mellet mondhatni könnyű dolgunk volt, az első vakkóstolókon a kitöltött öt borból négy büdös volt – azt meg sem merték kóstolni – az ötödik volt a mienk. De természetesen folyamatosan fejlesztettünk, és velünk együtt fejlődtek a konkurens pincészetek is.

Mára milyen szerepet tölt be a Varaga pincészet a piacon?

A kezdeti 800 ezer palack legyártott bor mára már 14 millióra emelkedett. Magyarországon ez a szám rettenetesen soknak hangzik, pedig ez alig több mint a piac tíz százaléka. Ahogy mennyiségben, úgy minőségben is folyamatosan fejlődtünk. Ma már elmondhatom, hogy a felső-középkategóriában vagyunk a legerősebbek, ez az értékesítésünknek a 95 százalékát teszi ki. A maradék 5 százalék pedig a prémium kategóriánk. Ezek például az Aranymetszés borcsaládunk, a narancsborunk és a jégborunk.

Honnan származik a szőlő, amit feldolgozok?

Az ország szinte minden részéről vásárolunk szőlőt, Villányt és Tokajt kivéve. A szempontunk, hogy minél jobb minőségű gyümölcsöt tudjunk beszerezni, ami sajnos elég nehéz, annak ellenére is, hogy az elmúlt években rohamosan javult a megszerzett szőlő minősége. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a magyar gazdák egy része nagyon alacsony színvonalon szőlészkedik az európai példákhoz képest. Ez abból adódhat, hogy nagyon sok olyan kisgazda van, akinek nincs kellő szaktudása. Azt gondolom, hogy a szőlésznek egyetemet végzett embernek kell lennie, aki pontosan ismeri a fejlesztéseket, a gépeket és a növényvédőszereket is. Talán ezért is van az, hogy a prémium kategóriás borainkat mind saját szőlőből készítjük. 200 hektár saját termelésű szőlőnk van, Badacsonyban, Balatonaliga körül, Egerben, illetve Feldebrőn is.

Hogyan tudott a Varga Pincészet a piac kiemelkedő szereplőjévé válni?

Van egy közgazdász szemléletünk, ami azért nagyon fontos, mert alapvetően borászok vezették a cégeket, akiket nem nagyon érdekelt a számvitel, a pénzügy a finanszírozás. Gyakorlatilag gazdasági dolgokkal nem foglalkoztak, csak azzal, hogy milyen lesz a bor. Mi kezdetekben – és most is – azért tudtunk a versenytársainkkal szemben egy lépéssel előrébb járni mert, édesapám egy olyan közgazdász, aki ért a borászathoz és a szőlészethez is. Tehát már a költséghatékonyságban megvolt az előnyünk. Emellet nagyon innovatívak vagyunk. Például, mikor láttuk, hogy gond lesz a közösségi betétdíjas palackokkal, akkor mi saját betétdíjas rendszert vezettünk be, ez a Varga-palack. Ez hatalmas kockázat volt, mivel meg kellett vennünk körülbelül egymillió üveget és a hozzá tartozó rekeszeket is. Ez azért volt nagy rizikó, mert ha a kereskedelem vagy a fogyasztók nem fogadják el, akkor nagyon nagyot bukunk. De szerencsére ez nem így történt.

Tehát elmondható, hogy csak nekünk van a piacon saját betétdíjas rendszerünk. És még egy ilyet nem engedne át a kereskedelem, mivel ezzel is sok a munka. Ezeken túl mi vagyunk az egyetlen olyan nagy pincészet, ami teljes mértékben egy család kezében van. Ezért is gondolkodunk hosszútávon. Tehát ha én hozok egy döntést, akkor azt úgy teszem, hogy az unokáimnak is jó legyen. És talán a legfontosabb, hogy az ország legjobb szakemberei dolgoznak nálunk.

Idén miért a Varga Pincészet a legsikeresebb? Honnan jön a 16 aranyérem?

Korábban is voltak nagy sikereink, több külföldi versenyen szerepeltek a boraink kiváló eredménnyel, több érmet is sikerült szereznünk. Az idei évet azonban kimagaslóan indítottuk, ugyanis Berlinben hat, Párizsban három, a Mundus Vini 2019 versenyen négy, Brüsszelben pedig három aranyat nyertünk.

Milyen a piac jelenlegi helyzete?

Magyarországon folyamatosan csökken a borfogyasztás. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy most már kóstolunk és nem iszunk. Régen a napi folyadék bevitel fröccsalapú volt, ez két-három liter bort is jelenthetett. Mivel az emberek sokkal többet dolgoztak a mezőgazdaságban vagy olyan helyen, ahol nem kellett autót vezetni, így fogyaszthattak alkoholos italt is – itt a dédnagyapámék idejére gondolok. Vagy ha egy szüretet nézünk, régen akár száz liter bor is elfogyhatott a munka alatt, de ma már gépekkel szüretelünk, így az alkohol fogyasztás sem megengedett. Tehát teljesen átalakult az életünk, amibe már nem fér bele, hogy reggeli után igyunk egy rozéfröccsöt, sőt elég furcsa is lenne. Egy másik ok, hogy máshogy étkezünk.

Könnyebb ételeket fogyasztunk, amik mellé már nem kívánjuk a borokat. Ezeken túl a sörösök próbálják visszaszerezni azt a piaci részt, amit mi „elvettünk” a fröccsel. És mindezekkel egyidőben a fogyasztók ízlése is fejlődött és egyre jobb minőségű borokat keresnek.

Hogyan tudtok reagálni erre a megváltozott piaci helyzetre?

Azt látjuk, hogy a szénsavas divat visszajött. A nyolcvanas években szénsavas divat volt, aztán a csendes volt a kedveltebb. Most megint erősödnek a „bubisabb” borok és a pezsgőt is egyre többen fogyasztják. Ezért is döntöttünk úgy, hogy novemberben ismét felvesszük a palettánkra a pezsgőt. Emellett növeljük a prémium termelésünket is. Azt tapasztaltuk, hogy olyan borkülönlegességekkel kell megjelenni a piacon, amik „berúgják az ajtót”.

Mi a véleményed arról, hogy sokak szemében nem túl jó a márka megítélése?

Régebben sokszor találkoztunk ezzel a véleménnyel, azonban manapság inkább azzal keresnek meg minket, hogy nagyon jók a boraink, csak egy baj van velük, hogy nem „menők”. Azt gondolom, hogy ár-értékarányban jók vagyunk, ha belegondolunk már 800 forintért lehet kapni olyan Varga bort, ami hibátlan, kellemes, nem okoz fejfájást, minden nap meg lehet venni az árából adódóan. De a pincészet kínál jobb minőségű borokat is, ugyanígy kedvező áron.

Igazából akkor kezdődött a „Vargázás”, mikor megjelentek a prémium boraink, addig senkit nem zavartunk.

Mit tudtok tenni azért, hogy ez megváltozzon?

Semmit nem kell csinálnunk. Le kell tenni az asztalra azt, hogy mit tudunk. Szerintem nagyon jó úton haladunk és nem kell magyarázkodnunk.

Mit gondolsz a mennyiség és minőség közti összefüggésről?

Azt gondolom, hogy a minőség alapja a mennyiség. A mennyiség, az ahhoz kell, hogy legyen egy stabil bázisunk. Ahhoz, hogy költséghatékonyan tudjunk működni, hogy folyamatosan tudjunk beruházni, hogy tudjuk fejleszteni a technológiát, ahhoz kell egy mennyiség. A középkategória ezt nagyon jól lefedi és ennek a hátán tudtunk elindulni, egyre jobban fejlődni a prémium kategóriánkkal. Amiből idén közel 600 ezer palack bort tudunk már készíteni, de a távlati terveink szerint a későbbiekben már 3-5 millió üveggel szeretnénk gyártani. Ezzel meghatározó szerepet tudnánk betölteni a prémium borok piacán is.

Hogyan jellemeznéd egy szóval a boraitokat?

A Varga az Varga...

Fotó: Gáspár Adrienn