Ez az egyik legjobb étterem most a Balatonnál: szűkös a kínálat, de így is megéri

Az elmúlt időszakban központi téma volt a magyar és azon belül is a balatoni turisztika helyzete. Az új koronavírus-járvány miatt ugyanis nem indulhatott időben a szezon a magyar tengernél, az egész évben nyitva tartó szolgáltatók pedig bezárni kényszerültek. A kijárási korlátozások feloldásával azonban lassan visszatér az élet. Ezt kihasználva mi is útnak indultunk és egy rég tervezett látogatás tettünk a Balaton-felvidékre, mégpedig a Laposa Birtokra. Laposa Bence nem ismeretlen számunkra, hiszen számtalanszor készítettünk már vele interjút a Balatoni Kör vagy épp Badacsony kapcsán. Ismerjük boraikat és sok jót hallottunk már a birtokról is. Ezért úgy döntöttünk, hogy a karantén után az első utunk hozzájuk vezetni.

Mivel Pécsről indultunk, ezért elég korán keltünk útra. A már jól ismert útvonalat követve egy-két megállót beiktatva nagyjából dél magasságában értünk Badacsonyba. A települést jelző táblánál azonnal a navigációhoz nyúltunk, hiszen még sosem jártunk a Laposa Birtokon. Bepötyögtük a címet majd mentünk a kis nyíl után. Az odavezető út számunkra igen kalandosnak bizonyult. Ugyan hozzá vagyunk szokva a hegyi-, szűk utakhoz, ez valahogy mégis más volt. Magas kőfal kísért végig minket az egysávos út mindkét oldalán, menekülési lehetőséget csak egy-egy utca biztosított. Amire szükségünk is volt, mivel a szemből érkező autóval együtt már nem fértünk el az úton, így visszatolatást követően folytattuk utunkat a macskaköveken. Ezt leszámítva könnyedén odataláltunk, hiszen táblák mutatták a megfelelő irányt. Mikor elértük célunkat a parkolás kisebb gondot okozott, de miután irányba helyeztük az autót már gyönyörködhettünk is a fantasztikus panorámában. A birtokra hosszú lépcsősor vezet lefelé, melyet virágok és természetesen szőlőtőkék díszítenek.

Túránk előtti napon telefonon foglaltunk asztalt, hogy biztosan legyen helyünk. Ez egy nagyon jó gondolat volt, hiszen alig volt olyan asztal, amelyiken ne lett volna „foglalt” feliratú kődarabka. Igen, a foglalt tábla Badacsonyban egy kődarab. Elfoglaltuk a helyünket, majd gyönyörködtünk a tájban addig míg meg nem érkezett a pincérünk, kezében a kínálatot rejtő fatáblákkal. Számomra a választás egyértelmű volt, mivel nem én voltam a sofőr, így bátran választhattam a kedvenc boromat, az Olaszrizlinget. Kolléganőm szőlőlé mellett döntött, barátnőnknek pedig egy édesebb bort ajánlott a pincérünk.

Mivel ezidőre már kezdtünk megéhezni, az ételkínálatot is átnéztük. Én személy szerint mindig nehezen választok, mivel számtalan ételintoleranciával rendelkezem és nem szeretek kellemetlenséget okozni a személyzetnek a sok kérdésemmel és akadékoskodásommal. Azonban itt bátrabb voltam, hiszen tudtam, hogy csak és kizárólag helyi termelőktől származó finomságok fognak elénk kerülni, amik minden mesterséges adalékanyagtól mentesek. Ahhoz azonban, hogy kiválasszuk mit is együnk segítséget kellett kérnünk. Annak ellenére, hogy az étlapon szépen fel van sorolva melyik tál mit is tartalmaz, mi nem tudtunk könnyedén döntést hozni. Sok szempontot kellett figyelembe venni, amit el is mondtunk a készségesen rendelkezésünkre álló pincérnek és közösen kiválasztottuk, a mindannyiunk igényeinek megfelelő tálat.

Amíg vártuk, hogy megkapjuk a finomságokat folytattuk a táj csodálását, fotókat készítettünk és élveztük a két hónap bezártságot követő szabadságot. A nyugalmunkat az is fokozta, hogy a személyzet folyamatosan fertőtlenítette a bútorokat, emellett kesztyűt és szájmaszkot viselve dolgoztak.

Kis idő elteltével meg is érkezett a rendelt fogás. A tálon minden féle finomság megtalálható volt: házi sonka, házi kolbász, sonkakém, füstölt tőkehal, konfitált kacsacomb, marinált káposzta, retekcsíra, olíva olaj és frissen sült hagymás kenyér. Hirtelen azt sem tudtuk, melyikkel kezdjük. Szépen lassan mindannyian végigkóstoltuk a tálon található minden egyes tételt. A házi finomságok egytől egyig teljesen kiegészítették a választott borokat. A friss házi kenyér annyira finom volt, hogy repetáznunk kellett. A második péksüteményre azonban egy kicsit többet kellett várnunk, de a felszolgáló szavai: „Mindjárt kisül a kenyér!” teljesen megnyugtattak minket. A frissen sült kenyér mellé kértünk még egy-egy pohár bort.

Miután minden elfogyott a tálról, kicsit még elnyújtottuk az ottlétünket, hiszen nem tudtunk betelni a panorámával. Kicsit még a birtokot is körbejártuk. Fizetés előtt még használtuk a mosdót, ami egy kicsit kicsi volt, ha teltházzal üzemelnek talán még kevés is lehet.

Kártyás fizetés mellett döntöttünk, a végösszeg közel tizennégyezer forint volt, amiben négy pohár bor, egy pohár szőlőlé, a kétszemélyre szóló tál (mi hárman is jól laktunk belőle), plusz egy kenyér és egy díszdobozba csomagolt Laposa Olaszrizling, két pohárral, hogy az emlékek mellé bort is vigyünk magunkkal. Azt tudjuk, hogy a Balaton-felvidéken mindennek ára van, de van, amire megéri kicsivel többet áldozni és a Laposa Birtokon eltöltött pár óra teljesen megért ennyi pénzt. Az a kevés kellemetlenség, amit például az odavezető úton tapasztaltunk vagy az étel kínálat szűkössége mind elenyésző a minőségi kiszolgálás és a finom kínálat mellett.

Fotók: Gáspár Adrienn