Vidéken is egyre népszerűbb az ételmentés: ezekben a városokban tarol a Munch

A nagyobb, de még a kisebb boltokban is gyakran találkozni olyan polccal, ahová azokat a termékeket gyűjtik össze, amelyeket lejárati idejük közelsége miatt kedvezményes áron igyekeznek kívánatosabbá tenni a vásárlóknak. A Perepelica Kirill, Zwecker Bence, Zsoldos Botond és Wettstein Albert által kidolgozott rendszer lényege hasonló az előbbihez: a teljes fogyasztói ár csökkentésével növelik a termék kívánatosságát egy nemes cél, az ételmentés jegyében.

A Munch csapata kifejezetten az ételekre fókuszál, mivel az áruházak mellett a vendéglátóhelyeken, pékségekben és egyéb friss terméket előállító üzletekben is keletkezik úgynevezett felesleg, aminek a sorsa az üzletvezető kezében van.

Sokan a „fölöst” egy zacskóba összegyűjtve tették ki azt az üzlet elé, hátha az olyan helyre kerül, ahol ténylegesen szükség van rá, míg mások gyors megoldásként kidobtak mindent a kukába. A legjobb deal viszont kétségkívül az, ha csökkentett áron, kvázi akciósan értékesítik a pluszt, ami a tulajdonosnak még mindig hozhat hasznot, a fogyasztó pedig kevesebbet költ, mégis finomat eszik. Ennélfogva nem meglepő, hogy egyre több vidéki városban várják, hogy a mozgalom végre oda is begyűrűzzön.

Wettstein Albert a HelloVidék kérdésére kifejtette, a mára már összeszokott csapat legfőbb célja, hogy minél több olyan településre eljussanak, ahol csak felüti fejét az ételpazarlás. Ők is foglalkoznak aktív megkeresésekkel, de a Munch társalapítója hangsúlyozta, eddigi tapasztalataik szerint akkor a legbiztosabb egy településen az indulás, hogyha vannak olyan lelkes jövőbeli felhasználói a rendszernek, akik a kezdeményezésbe vetett hitük okán felveszik a kapcsolatot a helyi vendéglátóegységekkel, és így kötik össze őket a mozgalom tagjaival.

Hogyha egy kisebb városban 5-6 étterem jelzi a csatlakozási szándékát, akkor már el tudunk indulni, de vannak olyan települések, ahol 1-2 étterem szeretett volna csatlakozni hozzánk (ilyen például Mórahalom - a szerk.), és természetesen erre is van lehetőség. Elméletileg a csatlakozásnak nincs minimuma, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ahol már egy olyan vendéglátóhely működik, aki üzletmenete szerint kénytelen több ételt készíteni, mint amit biztosan el tud adni, ott már érdemes elindulni. Ez lehet akár egy kisebb falu, ahol egyetlen vegyesbolt vagy pékség működik, de rendszeres az ételfelesleg, mert például több kiflit készítenek a kelleténél, és akkor ott a felhasználók rendszeresen tudnak munchokat vásárolni

– részletezte a mozgalom hódító útját Wettstein Albert.

A tervek szerint mihamarabb meg szeretnének jelenni Miskolcon, ahogy Sopronban is minél több boltot be szeretnének vonni a mozgalomba, illetve Kaposvár irányába is megindult már az óvatos puhatolózás. A Munch egyik alapítója azonban nem titkolta, nem véletlenül választottak anno egy angol kifejezést a mozgalom megnevezésének (ami magyarul majszolást, rágcsálást jelent), mert remélik, hogy a magyarországi terjeszkedést követően az országhatárt is képesek lesznek átlépni. Elsőként a nyelvi korlátoktól mentes magyar lakta településeket célozzák meg, de mivel érdeklődtek már Európán kívülről is a kezdeményezés iránt, a határ így mondhatni a csillagos ég.

Mi tényleg azt szeretnénk elérni, hogy ahol ételfelesleg van, ott legyen Munch. És hogyha igazán sikerül ezt az egész szemléletváltást elindítani a gasztronómiában, hogy csak annyi ételt készítsenek, amennyire tényleg szükség van, akkor elképzelhető, hogy idővel már nem is lesz szükség erre a szolgáltatásra. De addig azért elég hosszú út áll még előttünk

– tette hozzá Wettstein Albert.

Ami az ételpazarlás mögött van

A témában a legegyszerűbb bűnbakként az élelmiszeripari szereplőkre mutogatni, hogy mégis miért termelnek annyit, miért nem kezelik jobban a felesleget, azonban a kutatások szerint a kidobott élelmiszerhez a háztartások is jelentősen hozzájárulnak. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kutatása szerint ez a szám évente több mint 600 millió adag élelmiszert jelent, ami nem kevesebb, mint félmillió ember teljeskörű éves élelmezését fedezné, ha a kidobásra szánt étel a rászorulókhoz jutna.

Az ételpazarlásnak meggyőződésem szerint két fő oka van: a félretájékozottság és a berögzült rossz szokások. Vannak közkeletű félreértések, mint például, hogy sokan nem tudják, mi a különbség a minőségét megőrzi és a fogyasztható jelölés között, ami minden boltban kapható fogyasztási cikken szerepel. A különbség röviden annyi, hogy amire az van írva, fogyasztható, azt már nem ajánlott azon a dátumon túl fogyasztani, mert annak egészségügyi kockázata is lehet. Jellemzően ilyenek a húsok, tejtermékek. Amin viszont az szerepel, hogy minőségét megőrzi, azt nagyon sokan kidobják a kukába, holott azok akár még évekkel a lejárati dátumot követően is emberi fogyasztásra alkalmasak. Ez csak annyit jelent, hogy a gyártó addig az időpontig garantálja, hogy ugyanolyan minőségű a termék, mint amikor az a polcokra kerül. Az emberek gondolkodásmódja szerint azonban sokkal egyszerűbb valamit kidobni, mint tudatosan átgondolni, mire lehet azt még felhasználni. A heti bevásárlás és főzés tervezésénél se vagyunk elég felkészültek, sokszor veszünk többet, amikor már amúgy is van valamiből a hűtőnkben. Egy olyan társadalomban élünk, ahol relatíve nincs túl nagy értéke az ételnek, mert az megfizethető. Ezért van szükség a szemléletváltásra, hogy megértsük, az egyéni kényelmünkkel hosszú távon hatással vagyunk a környezetünkre, és anyagilag is jobban járunk, hogyha tudatosan tervezünk

– zárta gondolatait Wettstein Albert, a Munch egyik alapítója.

A Munch vidéki mozgalma

A teljesebb kép reményében a HelloVidék megkeresett egy, a mozgalomhoz csatlakozó vendéglátóegységet is, hogy mindenki számára jól látható legyen, a csatlakozó partnerek mennyi mindent nyerhetnek a munchok bevezetésével. A szegedi Gombóc Túróbár Manufaktúra egy családi vállalkozásként működő desszertétterem és túrógombóc bár, amely a mozgalom Csongrád-Csanád megyeszékhelyi indulását követő pár hétben csatlakozott, legfőképpen elvi megfontolásból.

Az üzletpolitikánk az elejétől kezdve a környezettudatos, világot óvó hozzáállás volt, amit próbálunk az egészséges életmódra való sarkallásban is megmutatni. Ebből kifolyólag egy remek ötletnek tartottuk, hogy amit a rövid szavatossági idő miatt ki kellene dobnunk, azt így teljes értékűen tovább tudjuk adni az embereknek, és olyanokkal is meg tudjuk kóstoltatni a termékeinket, akik még nem ismernek bennünket. Nem utolsó sorban pedig ezáltal részesei tudunk lenni egy olyan mozgalomnak, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy mekkora az ételpazarlás a mai világban, míg közben rengetegen éheznek. Egy ilyen nemes dologban pedig abszolút jó részt venni

– indokolta meg a csatlakozás okát a manufaktúra egyik alapítója, Simon Tamás.

Simon Tamás a HelloVidék kérdésére elárulta, a korábbi felesleggel sem a kukát etették, hanem igyekeztek azt vagy családban, baráti körben elajándékozni, vagy a pandémia idején extra terhelésnek kitett egészségügyben dolgozók részére eljuttatni. A mozgalomhoz való csatlakozás óta azonban nem szorulnak ilyen rendszeres elajándékozásra, mert azok 90-95%-át rendre elkapkodják. Simon Tamás ennek kapcsán azt is hozzátette, ha már a munchok fele elfogy egy adott napon, ő már annak is örül, mert így már egy kicsivel ki tudták venni a részüket az ételpazarlás mérséklésében.

Mindazonáltal amellett sem lehet elmenni, hogy az elviteles rendszer miatt jelentősen lecsökkent az impulzusvásárlások száma, lévén a baráti körben elköltött finom falatokról tavaly november óta kénytelenek vagyunk lemondani. A legtöbben óvatosabban vásárolnak, inkább főznek, mintsem rendelnek, így a rendkívüli állapotokhoz alkalmazkodó, friss élelmiszert előállító egységek helyzete túlzás nélkül sokszorosan hányattatott.

A hullámzó kereslet miatt pedig szinte lehetetlen tervezni, így a túl nagy biztonsági játékkal jelentős bevételtől eshetnek el a vállalkozások, míg a túltervezéssel biztos, hogy sok ember nyakán ottmarad a fel nem dolgozott étel. Tehát hiába húztuk meg a nadrágszíjat a kényelmi vásárlások és az ételrendelések terén, az ételpazarlásnak még a járvánnyal terhes időszak sem vetett véget.

A pandémia mérséklődésével viszont várhatóan a forgalom élénkülni fog, így Simon Tamás azt várja, hogy bár a munchaik száma lehet, hogy csökkenni fog, de mivel a rendszer ezt a napi szintű kínálatingadozást is lehetővé teszi, nem terveznek kilépni a mozgalomból. Már csak azért sem, mert saját tapasztalataik szerint egy egészen más réteget voltak képesek elérni a Munch-hoz való csatlakozással, akiknek 80%-a visszatérő vásárlójukká vált. Így pedig a Munch nemcsak az ételpazarlás ellen veszi fel a harcot, de úgy tűnik, egy plusz löketet is képes adni a jelenleg szorult helyzetben lévő vendéglátósoknak.

Címlapkép: Getty Images