Egyre több magyar hord ilyen ruhákat: mosni alig kell, rendkívül tartós

A gyapjúból készült termékekre egyre nagyobb igény van, hiszen egyre több a környezettudatos szemléletű vásárló, akinek nem csak az fontos, hogy hogy néz ki az a ruhadarab, amit megvásárol, hanem az is, hogy honnan származik az alapanyaga. A gyapjú számos jó tulajdonága közül talán a legkiemelkedőbb a tartóssága. A gyapjú termékek nagyon jó minőségűek és sokkal tovább bírják, mint a műszálas társaik, mivel nem igényelnek gyakori tisztítást. Nem kell olyan gyakran mosni, mint mondjuk egy pamut pólót, mivel van egyfajta öntisztító tulajdonsága, és nem is tud annyira elkoszolódni.

Van egy kosztaszító tulajdonsága is. De persze ez is nagyon sok mindentől függ, például a zsírtartalmától és a fonal sodratának szorosságától is. Egy bolyhosabb felületű anyag könnyebben szennyeződik, egy fényesebb, szorosabban sodort szál kevésbé. Emellett kevésbé izzad benne az ember, mivel rendkívül jó hőszigetelő. Nagyon jól szigeteli a hideget és a meleget egyaránt. Ez azért van mert csöves szerkezetű, mint a hajszál

– mondta a Füzes Zsuzsanna.

Az igaz, hogy nem kell olyan gyakran mosni a gyapjúból készült textíliákat, viszont tisztításuk nagyobb körültekintést igényel, mint a pamut vagy a műszálas ruhadarabok mosása.

Azok a gyapjúból készült ruhák, amik nem estek át egy úgynevezett superwash kezelésen, azok kézi mosást igényelnek. A superwash kezelés enzimesen leoldja a gyapjúszálak felszínéről a pikkelyes réteget, ami által meg tud nemezelődni a gyapjú, így ezen a kezelésen átesett anyagokat már mosógépben is lehet tisztítani. Ez az eljárás azonban nem környezetbarát. De igazából nem kell őket nagyon dörzsölni, egy finom áztatás és óvatos kinyomkodás elegendő. Az viszont fontos, hogy formára igazítva kell szárítani a gyapjú ruhákat

– figyelmeztet a szakember.

Gyapjúból bármit lehet készíteni: lakás textileket, takarókat, díszpárnákat, asztali futókat és ruhadarabokat is. Sokoldalúságának köszönhetően nem csak hagyományos öltözetet, hanem a legmodernebb, legdivatosabb ruhákat is el lehet készíteni belőle, mivel könnyen festhető és formálható. Emellett nagyon fontos, hogy a gyapjú természetes alapanyag, gyakorlatilag ingyen termelődik. Hiszen azoknak a birkáknak is használható a gyapja ruházkodás vagy textilkészítés céljára, amiket elsősorban a húsukért tartanak.

A gyapjú nő, évről-évre csak le kell nyírni. Magyarországon sajnos megszűnt az ipari feldolgozása a gyapjúnak, így a felhalmozódó mennyiség hulladékká válik. Holott akár iparilag vagy kézileg is fel lehet használni és olyan ruhadarabokat készíthetünk belőle, amiknek a viselése egészséges, komfortos. Egész más, mint a műszálas anyagok, sőt a textilipar igyekszik utánozni a műszálakkal a gyapjú tulajdonságait: egyszerre hőszigetelő, de légáteresztő, nagy a vízfelvevő képessége, ráadásul nehezen éghető. De ezek a próbálkozások eléggé sikertelenek, mivel nyomába se érnek az előállított anyagok az igazi gyapjúnak

– fogalmazott Zsuzsanna.

Egy állatról évente nagyjából négy-öt kilogramm bunda kerül le. Ebben a súlyban még benne van a kosz és a lanolin is. Miután megtisztítják a levágott gyapjút, így a kezdeti tömeg fele marad csak meg.

A nyírást követően a gyapjút le kell szélezni, majd meg kell tisztítani. A mosás többféle módon történhet, van környezetkímélő változata és vannak környezetterhelő eljárások is. De ha házi körülmények között, kézzel tisztítjuk meg, akkor a keletkezett szennyvizet nyugodtan a rózsák alá önthetjük a kertünkben, ennek így nincs semmilyen környezetre káros hatása. Ugyanakkor van egy igen furcsa szabályozás, miszerint a frissen lenyírt gyapjú veszélyes hulladéknak számít. Tehát amíg az állaton van, nincsen vele semmi gond, de ahogy lenyírták, máris engedélyköteles a kezelése, tárolása és a szállítása is. Illetve környezetvédelmi adóval sújtották a gyapjú tisztításakor keletkezett szennyvizet is, amitől itthon nem rentábilis az ipari tisztítása a gyapjúnak. Az otthoni feldolgozás viszont nem egyáltalán nem engedélyköteles

– hangsúlyozta Zsuzsanna.

A tisztítást követően egy kártolásnak nevezett folyamat következik, hosszabb szálú gyapjaknál ez a fésülés. Ettől a gyapjú felhőállagúvá válik, ezt követően a felhasználás céljától függően fonható vagy nemezelhető lesz a gyapjú. Tehát ennél a folyamatnál válik ketté a feldolgozás, itt dől el, hogy fonal vagy nemez készül belőle.

A nemez a gyapjúszálak vízzel, illetve szappannal történő tömörítése. A gyapjúszálakon lévő pikkelyszerű képződmények egymásba kapaszkodnak, így egy olyan szoros, tömör anyag keletkezik belőle, amit már nem kell fonni, szőni. Természetesen mind a két formából lehet textíliákat készíteni, csak a technika az, ami különbözik. Mivel folyamatosan nő az igény a minőségi és egyben környezetbarát termékekre, így egyre több kézműves, képzőművész kezd foglalkozni a gyapjú feldolgozással, az első lépésektől fogva az utolsó simításokig.