Ezekért a babaruhákért őrülnek meg a vidéki édesanyák: nem tudnak eleget gyártani

A Békés megyei lány már 11 éves korában célként fogalmazta meg a külföldi munkavállalást, követve az Olaszországban sikeresen helytálló nővérét, ezért tudatosan nem jelentkezett a felsőoktatásba. Kereskedelem-marketing szakon végezte el a középiskolát, ennek megfelelően is helyezkedett el, délelőtt egy boltban, este pedig a gyulai várhoz közeli kávézóban dolgozott pultosként. Már két éve tudatosan tervezte a kiutazást, mikor 2013-ban jött az a bizonyos nagybetűs lehetőség és mindössze egy hét, hogy eldöntse, belevág-e a nagy kalandba.

Az álom valóra váltása, egy új világ és a szebb jövő reménye azonban nem sok időt hagyott az őrlődésre. Petra egy hét alatt feladta korábbi életét, majd repülőre ült, hogy Franciaországban immáron szobalányként próbáljon szerencsét. Végül pedig nemcsak egy új munkát, a szerelmet is kint lelte meg egy békéscsabai férfi személyében, 2015-ben pedig megszületett közös gyermekük, Noel.

Petra fontosnak tartotta, hogy kisfiát jó minőségű, egyedi ruhákba öltöztesse, ezért több kézműves által készített darabot is vásárolt. A szimpla fogyasztóból kézművessé avanzsáláshoz szükséges nagy fordulatot végül egy szabásmintákkal foglalkozó csoporthoz való csatlakozás hozta el az életébe. „A mintákat nézegetve rádöbbentem, hogy hú, hogyha ezt más is meg tudja csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és mivel amúgy is volt otthon egy varrógép, kipróbáltam. Viszont én csak a kisfiamnak akartam varrni, eladásra nem terveztem” – idézte fel a sorsfordító eseményeket Petrovszki Petra.

2016-ban kezdte el autodidakta módon elsajátítani a varrás rejtelmeit, és saját bevallása szerint egy évébe telt, amíg eljutott odáig, hogy minden ruhanemű készítésével tisztában legyen. Mindazonáltal azt is hozzátette, szerinte ettől még koránt sem tud mindent, ő is folyamatosan tanul, ezért is jelentkezett most egy képzésre, hogy tovább gazdagíthassa ismereteit.

Varrásbéli sikereit az interneten is megosztotta, ez pedig egy valóságos lavinát indított el. Először csak az ismerős anyukák keresték meg, hogy rendeljenek tőle, majd rövid idő leforgása alatt olyannyira megnőtt a kereslet, hogy a helyi vásárokban találta magát. mindemellett pedig más családoknál háztartási munkát végzett és gyermekfelügyeletet vállalt. Mindemellett az sem elhanyagolandó tény, hogy közben más családoknál háztartást vezetett és gyermekfelügyeletet vállalt, így előfordult, hogy napi akár több mint 12 órát is dolgozott, mellette elvégezte az otthoni teendőket és nevelte pici gyermekét. Utóbbiban nagy segítségére volt párja, aki ha kellett, a munkaidőt követően állt be takarítani, főzni, mosni, majd 2018-ban anyósa is csatlakozott a segítők táborához. Petra addigra már feladta korábbi munkáját, és minden idejét a varrásnak szentelte, amelyhez a műhelyet saját nappalijában rendezte be, lévén egy üzlethelyiség bérlésébe nem mertek belevágni.

Franciaországban borzasztó egyszerű vállalkozni, Magyarországhoz képest ez a része sokkal könnyebb, viszont helyiséget nem lehet bérelni. Olyan feltételekhez kötik, hogy írjunk alá egy 3 éves szerződést, amikor nem lehet tudni, hogy addigra mi lesz egy vállalkozással. Emellett szerettem volna ipari gépekkel is dolgozni, de nem tudtam őket megvenni, mert nem tudtam volna hová rakni

– beszélt a kinti munka nehézségeiről a Nono Pantalon tulajdonosa.

A munka, a pörgés és a megrendelések azonban nem álltak le, így idővel Petra párja is kénytelen volt becsatlakozni 2018. novemberében a vállalkozásba, beletanult a szabástechnikába, onnantól kezdve pedig esténként együtt dolgoztak a gyerekruhákon. A helyhiány, a bővülés nehéz feltételei és napi több mint 12 óra munka azonban 3 év alatt a gondolatot elhatározássá érlelte, és a pár végül 2020. júliusában visszaköltözött Magyarországra. A HelloVidék kérdésére Petrovszki Petra elárulta, nem tartott attól, hogy itthon kevésbé lesz sikeres a vállalkozás, mivel a megrendelései 80%-a amúgy is szülőhazájából érkezett, idehaza pedig még a postázás is lényegesen leegyszerűsödött, felgyorsult.

Augusztus elejétől már a Békés megyei Doboz egyik üzlethelyiségében folytatta tovább a munkát, amiben párja a szabás és a postázás révén továbbra is besegít. A karrier és a család külön térbe való helyezésével mára már a varrás is sokkal jobban megy a fiatal vállalkozónak, igyekszik tartani a heti 40 órás munkaidőt, ellentétben a kinti életével, amikor sokszor a hétvégéket is a varrógép mellett töltötte. Habár itthon kétségtelenül alacsonyabbak a fizetések, nem fél attól, hogy megcsappanna a keresettsége, sőt még több a megrendelése, mint valaha.

A legnagyobb problémám az időbeosztással van, mert nem tudok nemet mondani. Hivatalosan augusztus közepe óta nem veszek fel rendelést, mert egészen október elejéig tele vagyok, de ha valaki megkeres, hogy erre vagy arra lenne szüksége, nem szoktam azt mondani, hogy bocsi, most várnod kell, hanem inkább bevállalom. Nehezen mondok nemet, viszont nem szeretném, hogy a családnak a rovására menjen az üzlet, mert amiatt kevesebb időt tudok velük tölteni

– beszélt az örök kihívásról a dobozi vállalkozó.

A kezdetben még csak pantallókkal indult vállalkozás időközben szépen kinőtte magát, és most már szép számmal készülnek a pulóverek, nadrágok, romperek, hálózsákok, sapkák, sálak, valamint időközben jöttek a felnőtt darabok, hogy az anyukák és apukák igény szerint összeöltözhessenek gyermekükkel. A legnagyobb igény azonban vitathatatlanul a nadrágok, romperek és pulóverek iránt mutatkozik, amikhez most az őszi szezon beköszöntével csatlakoztak a sapka-sál szettek, így 90%-ban a gyerekruhák teszik ki a megrendeléseket.

Petra nem titkolt célja, hogy idővel egy külsős alkalmazottat is felvehessen, és amennyiben a plusz munkaerővel lesz már kapacitásuk készletre is dolgozni, Gyulán vagy Békéscsabán szeretne saját darabokat forgalmazó üzletet nyitni. A dobozi családanya szerint mindez 5 éven belül megvalósítható, ha az üzlet továbbra is ilyen jól pörög, az pedig majd egy következő mérföldkő lesz, ha sikerül akkorára nőnie, hogy saját varrodát alapíthat, ahol már nem egy, hanem sok varrónő dolgozna a keze alá.

Noha egyre rosszabbak a hazai vállalkozások kilátásai, ami főként a koronavírus miatti bércsökkentéseknek és elbocsátásoknak is köszönhető, a Nono Pantalon tulajdonosa bizakodóan néz a jövőbe, a nehézségek lajstromát tekintve pedig hiszi, hogy nem éri meg azon töprengeni, mi lett volna ha. „Abban hiszek, hogy az a jó, ami most van. Ha nehézség van, akkor túllendülünk rajta, ha valami könnyű, ami ritka, annak nagyon örülünk. Minden okkal történik, és minden úgy van, ahogy lennie kell” – zárta gondolatait Petrovszki Petra.

Címlapkép: Getty Images