Ezt sok vásárló nem tudja: ezért nem szabad az élelmiszerláncokban csúcsborokat venni

A Villányi Vörösbor Fesztivált minden év október első hétvégéjén rendezik meg és ez a· borvidék egyik legnagyobb szabású rendezvénye az év során. Ez egy szó szerint klasszikusan újragondolt szüreti fesztivál, rengeteg programmal. A több mint negyed évszázados fennállása alatt a bor- és gasztrokultúra, a hagyományőrzés, a sokszínű művészeti és kulturális programok legnagyobb hazai eseményévé nőtte ki magát, amely a borászati szakmai beszélgetések fellegvára.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tavalyi év úgymond „kimaradt” a pandémia miatt, így most két évjáratot értékelünk, két évjáratról beszélhetünk. Sőt, az idei év is egy igencsak furcsa esztendőnek nevezhető, de a borászoknak elég nagy reményeik vannak. Tavasszal kicsit később indultak el a folyamatok és később kezdődött minden, ám az ősz mégis „behozta” ezt az időt minden fajta esetében. Elmondhatjuk, hogy a villányi borok túlnyomó többségénél jó vagy nagyon jó évjáratra számíthatunk, elsősorban a vörösbor tekintetében

- mondta el a HelloVidék kérdésére Győrffy Zoltán, borszakíró, a Pécsi Borozó főszerkesztője, aki Polgár Zoltánnal, akit 1996-ban az „Év Bortermelőjévé” választotta a Magyar Bor Akadémia és a szakmai közvélemény, és Gere Attilával, aki munkája elismeréseként 1994-ben megkapta az „Év borásza” megtisztelő címet.

De vajon mennyire érlelhetők ezek a borok és meddig lesznek eltarthatók? Ahogy arról a szakemberek beszámoltak, ma már mindenki tart egyfajta „archívot” és alkalmanként meghirdetik az akár több évtizedes borok kóstoltatását is. Azt is megtudtunk, hogy egy igazán „jól összerakott, igazi villányi vörösbor, valahol tíz éves korában lesz nagykorú, ami jó ideig tud nagy élményeket mutatni”. Érdemes tehát manapság már gyűjtésben is gondolkodni, ha a fogyasztók szeretik a minőségi nemes nedűket. De nem minden bor bírja az érlelést.

A hétköznapi, mindennapi fogyasztásra szánt borokat, például a rozét meg szabad venni a boltban, nem lesz vele semmi gond. Ám prémium termékeket a legjobb, ha magától a borásztól vagy borszaküzletben vásárolunk és nem szupermarketben, mert ha borásztól kérünk tanácsot, akkor tőle kapjuk a leginkább megbízható információkat. Ha ismerjük a bor múltját, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő körülmények között tárolták. Sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy a nemes nedű bekerül egy nagykereskedelmi láncba, ahol túl hideg vagy túl meleg van, ami a minőség romlására megy. A borásztól való közvetlen vásárlás egyfajta minőségbiztosítást jelent, aki akkor is tud segíteni, ha eláruljuk neki, hogy mire szánjuk és milyen időtávra a bort. Csak a borászok rendelkeznek olyan mértékű tapasztalattal, hogy mindenre kész válaszokkal tudnak szolgálni. És akkor a fogyasztót sem éri később csalódás

- magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy ha például a nagymama polcán találunk egy üveg bort, akkor az lehet, hogy értékes, de ha mondjuk nap érte, akkor az már komoly minőségromlást idézhet elő.

Néhány borász határozottan azt javasolja, hogy aki borokat szeretne érlelni és gyűjteni, annak érdemes minden évjáratból két ládával vásárolni. Az első láda ugyanis bizonyosan szép lassan elfogy, ám a másodikra a fogyasztó jó eséllyel rápakol valami mást, aztán elfelejti. Majd ezt lehet újra felfedezni később.

Többek között ettől lesz a bor nem csupán egy hétköznapi alkoholtermék, hanem ott rejtőzik benne a játékosság, a történelem, ami mosolyt tud csalni az emberek arcára és a mértékletességről szól. Nem a mennyiségi fogyasztás kerül a fókuszba, hanem az élmény. Ha ellátogatunk egy-egy hazai borvidékre, ott felfedezhetünk olyan borászatokat is, akiket addig még nem ismertünk. Sőt, a nagy és neves borászatoknak is vannak olyan tételei, amelyek csak helyben vásárolhatók. Érdemes elmenni egy pincetúrára, ahol komplett élményt kapunk: túra, gasztronómia, közösség, barátok, kirándulás, bicikli, wellness, történelmi emlékek. Akár egy hétvégét is rá lehet építeni, akár az egész család is jól tudja magát érezni. Nem véletlen, hogy a hazai turisztikai kampányokban most ősszel pont a borvidékek kapják a főszerepet

- mutatott rá Győrffy Zoltán.

Az árak tekintetében láthatóan változó a piac reakciója, az áruházaknál egyértelmű verseny alakult ki. Bár az árak emelkedtek, ám a prémium termékeknél sikerült egyfajta ár kiegészítést végrehajtani. A szakemberek arra is rámutattak, hogy a szőlő ára nem sokat változott az elmúlt egy-másfél évtizedben. Ezzel azonban a szakma nem ért egyet. Mindez ugyanis nem azt a jövőképet adja a fiataloknak, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. Jó hír, hogy így is akadnak olyan borvidékek – például pont Villány –, ahol az ár az átlag két-háromszorosa.

Akkor működik jól ez az egész lánc, ha megéri szőlőt termeszteni, aztán bort készíteni. Ezt kéne életben tartani. Úgy vélem, picit magasabb szintre kéne emelni a szőlőárat, amit bőven érvényesíteni lehet a borárakban, és így bőven megéri mindenkinek. Közben viszont folyamatosan csökken a szőlőültetvények száma Magyarországon: a tavalyi 69 ezer hektár idén 62 ezer hektárra redukálódott. Jó hír, hogy a fogyasztók talán lojálisabbak a magyar kínálathoz, mert kitartanak és ezt preferálják. Szerencsére kicsi ország vagyunk, a mi bortermelésünk a világ egy százalékát sem teszi ki: az itt termelt nedűknek itt kéne elfogynia. A piac ezt most kordában tudja tartani: minden ár- és minőségkategóriában találhatunk olyan bort az üzletekben és a borászatoknál, ami a fogyasztóknak az ízlése

- emelte ki a borszakíró.

Ahogy azt az idei Villányi Vörösbor Fesztivált népszerűsége is mutatja, a pandémiás fogság után ez az egyik olyan terület, amit szívesen választanak az emberek. Megvan a kellő távolság, a szabadság érzése, a falusi környezet, jó ételekkel és italokkal társítva.

Címlapkép: Getty Images