Vidéken tényleg jobb az ivóvíz? Térképen mutatjuk, hol a legalacsonyabb a csapvíz ólomtartalma

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, 2000 és 2019 között a termelt és szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott éves ivóvízmennyiség kisebb ingadozásokkal (38-ról 36 m3/főre) csökkent, az emelkedő vízdíjak, illetve részben a saját kutas ellátásra történő átállás és a környezettudatosabb fogyasztás miatt.

A termelt víz 2019. évi mennyisége 11%-kal kevesebb volt a 2000. évinél, a szolgáltatott vízmennyiség pedig több mint 17%-kal csökkent, a 2014-es mélypont után azonban enyhén emelkedett. A közüzemi vízszolgáltatók által szolgáltatott éves adatok szerint a termelt és szolgáltatott vízmennyiség közötti különbözetet a belső (vízműtelepi) technológiai, illetve a hálózati és a szolgáltatási veszteségek együttesen okozzák.

Nőtt az ivóvízhálózat hossza és az ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma

2000 és 2019 között az ivóvízvezeték-hálózat 4622 kilométerrel, a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma pedig több mint 495 ezerrel nőtt. 2019 végén az ivóvízvezeték-hálózat hossza 66 907 kilométer volt. A közműves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult, azonban az esetlegesen már több évtizede üzemelő vízműrendszerek ivóvízminőséggel és üzemeltetéssel (pl. csőtörések) kapcsolatos karbantartási, felújítási munkákat igényelhetnek.

Mi a helyzet az ivóvíz minőségével?

Ahogy arról a Pénzcentrum korábban beszámolt, még mindig van olyan település, ahol határérték felett van az arzén. Mint írták, kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (arzén, bór, helyenként a fluorid, valamint az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát. A legjelentősebb ezek közül (mind egészségkockázatát, mind az érintett települések számát tekintve) az arzén volt - írja a vízminőséget vizsgáló tanulmány. A 2010-es évek elején az ivóvíz arzénkoncentrációja még közel 400 településen volt határérték felett. Átmeneti engedély alapján 2012. december végéig 343 település térhetett el a határértéktől arzén, 38 bór, és 3 fluorid vonatkozásában (a többszörösen érintett települések miatt ez összesen 365 települést jelentett), ezeken a településeken átmeneti határérték volt érvényben. 2013-tól már mindenhol egységes a határérték.

A jelentésben közölt térképek alapján a Makói és Hódmezővásárhelyi járás egyes településein 20,1 mikrogram felett van az arzéntartalom egy liter ivóvízben (µg/l), illetve a Mezőkovácsházai járásban egy helyen 10,1 mikrogram feletti értéket találtak.

A NNK szerint az Ivóvízminőség-javító Program jelentős előrelépést eredményezett a szolgáltatott ivóvíz minőségében. 2020 végére arzén, bór vagy fluorid kifogásoltsággal érintett települések száma 10-re csökkent. Azon a 10 településen és településrészen, ahol még folytak a munkálatok, átmeneti vízellátást biztosítottak, amelynek minőségét ugyancsak rendszeresen ellenőrizte a népegészségügyi hatóság.

Hogy mi okoz még problémát a magyar ivóvízben?

Az ivóvízhálózatot alkotó csövekből és szerelvényekből ugyanakkor akár határértéket meghaladó mennyiségben oldódhatnak ki nehézfémek, különösen – a régi ólomvezetékekből – ólom. Az NNK 2017-2020 között futó komplex népegészségügyi projektjének keretében elvégzett országos felmérés alapján elsősorban a fővárost és 5000 fő feletti településeket érintheti az ivóvíz ólom szennyezettsége. Az NNK szerint "a csapvízzel bevitt ólom mennyisége tudatos döntésekkel és megfelelő fogyasztói magatartással (pl. víz kifolyatása fogyasztás előtt, hideg víz fogyasztása) jelentősen csökkenthető".

Az ólomkockázat szempontjából magas vagy nagyon magas kockázatúnak számít körülbelül 80 ezer lakóház és 455 ezer lakás. A becsült érintett lakosszám 746 ezer fő.

Az érintett területeket meg lehet nézni részletesen a projekt honlapján, a csapvíz ólomtartalom kockázati térképen. Innen kikereshető, hogy az ember lakhelyén mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata. Ehhez nem kell mást tenni, csak az alábbi linkre kattintani és kiválasztani azt a megyét, ahol élünk. Ezután lehet szűrni a térképen a pontos településre.

A települések több mint kétharmada csatornázott

A vízkészletek hosszú távú megőrzése szempontjából nagyon fontos a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. A települések szennyvízelvezetése – életminőségi mutatóként – az országok fejlesztési struktúrájában környezetvédelmi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi megítélés szempontjából is meghatározó tényező. A legalább 100 méter hosszú szennyvízelvezető hálózattal rendelkező települések száma a 2000. évi 854-ről 2019-ben mintegy 2,5-szeresére, 2110-re emelkedett.

Az 1045 közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel egyáltalán nem rendelkező község közül 888 település év végi népességszáma ezer fő alatti volt. Baranya 206, Somogy 120, Borsod-Abaúj-Zemplén 102, Zala 91, Vas 90, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 73 – zömében kis lélekszámú – településén hiányzik teljesen a közüzemi szennyvízelvezető hálózat.

Ezek a települések többnyire olyan területeken vannak, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése, ezért itt a környezetvédelem, illetve a társadalmi jólét érdekében költség- és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása jelenthet megoldást.

Tovább zárult a közműolló

A szennyvízelvezető hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2019 között mintegy 1 millió 616 ezerrel, a 2000. évi 3 millió 695 ezerre (aránya 51-ről 83%-ra) nőtt, csökkentve a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékű lemaradást.

A közműves csatornázással rendelkező lakások száma és aránya – a 2000-es állapothoz hasonlóan – 2019 végén is Bács-Kiskun, Tolna, Békés, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legalacsonyabb. A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun megye van, ahol a lakások mindössze 63%-a csatornázott. A legjobb helyzetben lévő fővárosban is több mint 25 ezer lakás (a budapesti lakásállomány 2,8%-a) csatornázatlan.

A másodlagos közműolló értéke, azaz a közműves vízellátásba és a szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások arányának a különbsége 2019-ben országosan 12,3 százalékpont volt, amely az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására fokozatosan zárult. A másodlagos közműolló értéke 2019-ben Budapesten, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyében volt a legkedvezőbb (2, 6 és 7 százalékpont), ezzel szemben Tolnában 26, Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Somogy, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 19 és 22 százalékpont között alakult.

Mi történik a szennyvízzel?

A hagyományos szennyvíztisztítási technológiákkal, főként a mechanikai előtisztítással és biológiai eljárásokkal tisztított szennyvíz minősége a környezetre általában kedvezőtlen hatású, mivel a szerves anyag biológiai lebontásának a végtermékei a vizekbe kerülve eutrofizációt okoznak. A közcsatornán elvezetett szennyvizek tartalmazzák az intézményi, az ipari, a saját kutas vízellátásból és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizeket, valamint az egyesített szennyvízelvezető rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiségét is.

2019-ben a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyűjtött szennyvizeknek országosan már csak 2,7%-át (15,0 millió m3-t), míg 2000-ben még 9,7%-át (51,3 millió m3-t) vezették kezelés nélkül, tisztítatlanul a befogadó felszíni vizekbe. A nem kezelt szennyvíz mintegy 90,5%-a a három budapesti szennyvíztisztítóhoz tartozó szennyvízelvezetési agglomerációból származik, amely az itt, közcsatornán összegyűjtött szennyvíz 7,8%-a.

A szennyvíztisztító telepek hatékonysága több tényezőtől függ, és ezek függvényében a teljesítményük eltérően alakult. 2019-ben a tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízből a csak mechanikailag kezelt települési szennyvíz aránya 0,1%-ra csökkent. A tisztított szennyvizek nagy hányada – 2000-ben még 35, 2009-ben 24%-a – csak a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő mechanikai (I. fokozat) kezelés után jutott a befogadókba.

A tisztítótelepre vezetett és szállított, legalább biológiailag (II. fokozat) is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízhez viszonyítva 2012-től kezdődően csaknem elérte a 100%-ot, szemben a 2000. évi 65%-kal. A jelentős javulás elsősorban a III. tisztítási fokozatot is tartalmazó szennyvíztisztítási fejlesztések eredménye volt.

Címlapkép: Getty Images