Ingyen táplálhatod a növényeidet: mutatjuk, hogyan komposztálj okosan

Ha eddig nem komposztáltál, itt az ideje, hogy belevágj, ha kerted is van, meg egyenesen kötelező tevékenység, és illik tisztában lenni azzal, mikor, hogyan, és miért komposztál az ember. Olyan ismeretté kell ennek válnia a kerttulajdonosoknál, mint az egyszeregynek az iskolában.

Miért komposztáljunk?

• Csökkenthetjük így a kommunális hulladékunkat, ugyanis a háztartási hulladék harmada komposztálható
• Költséget takarítunk meg: nem kell trágyázni, műtrágyázni a kiskertet, sőt virágföldre sem lesz szükség
• A kerti és konyhai hulladék visszakerül a természetbe - körforgás
• Termékenyebb lesz tőle a talaj, a növények jobban, többet teremnek
• A humuszban gazdag talaj jobban elnyeli a szén-dioxidot, így a klímaváltozás hatásait is csökkenthetjük
• Környezettudatosságra nevelhetjük a gyerekeinket

A komposzt és a komposztálás

Komposztnak nevezzük a komposztálásból származó, szilárd, morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok, valamint a talajlakó élőlények tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások (oxigén, megfelelő nedvességtartalom) mellett. Más szervesanyag-bomlási folyamatokban a bomlástermékek hasonló részét szintén humusznak nevezzük.

Tévedés azonban azt hini, hogy elég a háztartási zöldhulladékot egymásra pakolni, hagyni megrothadni, és már kész is a komposzt.

A komposztálás a kertművelésben régóta ismert módszer. Olyan biológiai folyamat, amely során a szerveshulladékok, melléktermékek anyagainak jelentős része humuszszerű anyaggá alakul át. A lezajló folyamat biológiai oxidáció, valamint a földlakó élőlények és paránylények (mikroorganizmusok) tevékenysége. A komposztálódás a levegő oxigénjével történik, tehát aerob folyamat, vagyis korhadás, szemben az anaerob rothadással. A komposztálással keletkező anyagok: szén-dioxid és ásványi sók, melyek trágyaként használhatók. A folyamat során részben humusz is keletkezik.

A kiinduló anyag mondjuk háztartási hulladék esetén nagyjából 30% szervesanyagtartalommal rendelkezik, a végtermék komposzt pedig 20% szervesanyagtartalmú. A makro- és mikroelemek mellett a talaj életében az irányító, koordináló szerepet a humusz tölti be. Ez tapasztja össze a talaj apró szemcséit morzsákká, serkenti a növények gyökereinek növekedését, tápanyagokat juttat a talajban tevékenykedő mikroorganizmusoknak. A titokzatos és minden hatásában még nem tisztázott humusz nélkül nem képesek a magasabb rendű növények táplálkozni, növekedni és szaporodni. Tehát a legjobb dolog, amit a háztartási és kerti hulladékkal tehetünk, az a komposztálás. Könnyű folyamat mindenki számára, és kevés időt és energiát igényel, legalábbis a készítése, mert a komposzt humusszá érése bizony időigényes. Nem bonyolult, de néhány szabályt mindenképp be kell tartanunk.

A komposztálás egyfajta biológiai lebontó folyamat, ami során arra kell ügyelni, hogy a nitrogénben és szénben gazdag szerves hulladék a megfelelő mennyiségben és arányban kerüljön a komposztálóba. Ezek nélkül ugyanis a mikroorganizmusok nem tudnak tevékenykedni, és csak rothadni fog a kupacunk, de humusz nem lesz belőle, bármeddig várunk. A nagyjából ideális arány, mikor a 75% zöldhulladékunkhoz 25% barnahulladékot teszünk. Ellőbbiek a zöldségek, gyümölcsök maradványai, a fű és gyomfélék, utóbbiakhoz pedig a gallyak, forgács, a mulcs tartozik

- osztja meg velünk Zsiros Sándor, nyugalmazott agrárámérnök.

Komposztálható anyagok

• konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, kávézacc, teafű (tasakkal is), tojáshéj (összetörve)
• háztartási hulladékok: kezeletlen papír,
• kerti hulladékok: gallyak, falevelek, fű, sövények, bokrok nyírásából származó nyesedékek (ezeket a gyorsabb komposztálódás érdekében érdemes aprítani), egyes gyomnövények, ha még nem magzottak föl
• fűrészpor, faapríték, mulcs
• egyéb hulladékok: kartonpapír, fahamu, elhervadt virágok (vágott és cserepes egyaránt, földlabdástól), megunt növények
• növényevő állatok ürüléke (javasolt szénával vagy hasonlóval jól elkeverni, illetve vastagabb növényi réteg alá elhelyezni a szagok elkerülése végett)

Tilos a komposztba tenni

• dió- és a (vad)gesztenyefák levelei, fenyők tűlevelei (hosszabb idő szükséges a növekedésgátló, illetve a savas tartalmuk lebomlásához, de néhány levél vagy ág nem okoz gondot)
• beteg (gombás, fertőzött) növényi részek (ezeket el kell égetni), gyomnövények magvai (3-4 év szükséges az ártalmatlanításukhoz, de gyakran magas hőfokon sem bomlanak el), javallott nagy (minimum 5 m³)-es halom közepére (mélyre) rakni, hogy a szokásosnál nagyobb hőmérséklet ártalmatlanítsa
• húsevő állatok ürüléke; széntüzelés salakja; állati tetemek csont, hús, főtt ételek maradéka

Egyes szakértők szerint a diófa levelei is komposztálható külön komposztálóban, és kilenc hónapig tartó folyamat, míg elkészül. Hasonlóképpen a nagyobb csersavtartalmú lombok (vadgesztenye levél) is komposztálhatók, ha a savtartalmukat lekötjük, például hamu rászórásával. De ez utóbbiak komposztálását inkább hagyjuk meg a szakavatott kertészeknek és földművelőknek, hisz elég anyagot termelünk nap mint nap a komposztunk etetéséhez.

Ha kártevők szoknak a komposztunkra

A kerti komposzthalom a benne lévő háztartási hulladékokkal, élelmiszerrel, zöldséghéjakkal, a kertből összegyűjtött férges, hullott gyümölccsel vonzza a mezei egereket, rosszabb esetben a patkányokat. Ezek ellen csapdaállítással védekezhetünk, mert mérgezéssel a többi állatban is kárt tehetünk. Az énekesmadarak és a sündisznók nem tudják széttúrni a halmot, sőt még jót is a szellőzésének, ha kisebb lyukakat fúrnak rajta. A meztelencsigákat a fehérjedús tápanyag vonzza, ezek hatástalanításáról már írtunk, de ne mérgezzük őket, mert egyes madarak nagyon szeretik a csigákat, inkább használjunk csapdákat. A rovarok pajorjai is előfordulhatnak a halomban, de ezeket kirostálhatjuk a komposztunkból, mielőtt kiszórjuk őket a talajra. A giliszták pedig egyenesen hasznosak a jó komposztképződéshez.

A komposztálás lépései

Ki kell választanunk a megfelelő helyet, ami lehetőleg félárnyékos legyen, sík területen. Kiskerti viszonylatban egy négyfős család számára egy-két 1-1,5 köbméteres komposztáló szükséges, ha nem akarunk többet trágyázással, műtrágyázással bajlódni. Szükségünk lesz egy komposztládára, ami bármilyen anyagból készülhet: fa, műanyag, fémhálós. Nagyon fontos, hogy jól szellőztethető legyen, különben rothadni fog benne a hulladék, nem komposztálódni. Az sem utolsó szempont, hogy szétszedhető és környezetbarát legyen. Az is jó, ha az aprításhoz van metszőollónk, kisbaltánk, valamint az átforgatáshoz vasvilla vagy lapát. A kész humusz átrostálásához szerezzünk be egy szitát is.

A komposztáláskor hő keletkezik, ezt mi is érezzük, ha odatesszük a kezünket. Ha furcsa szagokat érzünk, vagy azt látjuk hogy penészedni kezdett a növénykupacunk, akkor többet kell átmozgatnunk, mert nem szellőzik, de lehet, hogy nagyon vizes, nem tud elfolyni belőle a csapadék, megáll benne a víz. Ha túl száraz a komposztunk, picit locsoljuk meg, ha nagyon nedves, tegyünk hozzá szárazabb hulladékot: faforgácsot, mulcsot, fűrészport

- tanácsolja a szakember.

Jó humuszhoz idő kell

Nem érdemes siettetnünk a folyamatot, a komposztképződés ugyanis viszonylag lassú folyamat: három-tizenkét hónap alatt érik meg általában humusszá, de a három hónapos komposzt még fiatalnak mondható, tartalmazhat az érzékenyebb növényekre káros anyagokat, így várjuk ki inkább a 12 hónapot, és csak akkor kezdjük el talajjavítóként alkalmazni. Ha mégis hamarabb szeretnénk eredményt, forgassuk, ellenőrizzük gyakrabban a komposztot. humusszal hozzáfogni a talaj javításához.

Címlapkép: Getty Images