Veszélyes ragadozók portyáznak a magyar kertek közelében: itt az unió riasztása

Bár Magyarország legtöbb részén azért még nem kell attól tartanunk, hogy munkába menet, kutyasétáltatás vagy egy erdei túra során nagyvadakba botlunk, ám a jelenség egyre inkább terjed Európában. A farkasoknak, medvéknek, hiúzoknak amúgy sem tilthatjuk meg, hogy országhatárokat lépjenek át, így a szomszédos országok problémái könnyen a mi megoldandó feladataink közé tartozhatnak.

Egyre szaporodnak hazánkban is az ember-vadvilág konfliktusok, amelyek épp úgy az emberi társadalmat, mint a gazdaságot érintik. Európában ma mintegy 19 ezer farkas, 17 ezer medve, 9 ezer hiúz él, jelentős részük leginkább a Kárpát-medencéhez köthető. Az1980-as évektől egyre gyakrabban bukkantak fel Magyarországon is.

Növekvő problémát jelent hazánkban is

Ahogy arra egy korábbi HelloVidék cikkben rámutattunk, a WWF adatai szerint hazánkban jelenleg nagyjából negyven-hetven farkas élhet, ezek jelentős része az Északi-középhegységben. Barnamedvéből körülbelül öt-tíz egyeddel találkozhatunk, de fontos annak a tudatában lenni, hogy ezek az állatok úgymond „jönnek-mennek”. A nagyragadozók között emellett meg kell említeni a rejtett életmódot folytató hiúzokat is, amelyekből mintegy húsz állat él Magyarországon, bár nagyon nehéz a megfigyelésük és nyomon követésük.

„Elengedhetetlen, hogy szilárd európai politikát alakítsunk ki, amely képes megvédeni kontinensünk gazdag biológiai sokféleségét. Ezen a területen azonban számos akadályba ütközünk, és az egyik ilyen a megbízható adatok hiánya. A rendelkezésre álló információk gyakran szubjektívek és félreértelmezik őket, a laikus véleményeken alapulnak. Ezért javaslom, hogy egységesítsük az adatgyűjtési és értelmezési eljárásokat az unió egész területén annak érdekében, hogy elkerüljük a félreértéseket és téves politikai döntéseket. A biológiai sokféleség politikájának nem csak a védett fajokra kell koncentrálnia, hanem figyelembe kell vennie az emberek, köztük a gazdálkodók érdekeit is.

A nagyragadozók jelenléte manapság különösen komoly kihívások elé állít bennünket, hiszen komoly károkat okozhatnak, amelyek kezelésére egy elkülönített alapot javaslok létrehozni. Az Európai Unió területének jelentős részét, közel 33 százalékát érinti a nagyragadozók állandó jelenléte, ami rávilágít arra, hogy egy közös európai módszertanra és egységes Eurostat adatokra van szükségünk. Ezek hiánya megnehezíti a hatékony politikák kialakítását és a biodiverzitás védelmét.

Ezért javaslom, hogy dolgozzunk ki egy közös stratégiát, amely támogatja a nagyragadozók és az emberi közösségek közötti együttélés harmonikus modelljeit, miközben biztosítja biológiai sokféleségünk megóvását” – emelte ki a plenáris ülésen Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, a „A biológiai sokféleség védelme és a nagyragadozókkal való együttélés Európában - kihívások és lehetőségek a helyi és regionális hatóságok számára” című véleménytervezet előadója, aki szerint mindenki számára elfogadható, ompromisszumos megoldásra van szükség a probléma kezeléséhez, mert „másképp kell kezelni, húsz vagy húszezer medvét”.

Többszintű problémák

A helyi és regionális vezetők hangsúlyozták a farkasok, medvék és más nagyragadozók hozzájárulását az ökoszisztémákhoz, és üdvözölték sikeres visszatérésüket Európa számos területére, eközben amellett érveltek, hogy sürgősen foglalkozni kell az emberi élettel és általában a biztonsággal kapcsolatos aggodalmakkal, különösen ami a vidéki területeket, azok lakóit és gazdálkodásukat illeti. A téma kritikus fontosságát hangsúlyozza, hogy a javaslathoz 89 módosító indítvány érkezett.

A Régiók Európai Bizottságának vitájában többen nyilvánítottak véleményt a nagyragadozókkal kapcsolatos helyzetről és az ezzel járó kihívásokról:

• Növekvő állattámadások: Spanyolországban például az állattámadások száma 113 százalékkal nőtt, a farkasokkal szemben különösen a juhok védtelenek. Egyes régiókban a farkaskárok már az „elviselhetetlen” szintet érték el.
• Medvék védelmi státusza: Németországban nem állnak készen a medvék védelmi státuszának csökkentésére, ezért alternatív megoldásként négy-öt méter magas kerítések építését javasolják, ezek azonban nem mindig bizonyulnak elegendőnek.
• Biodiverzitás és kihívások: bár a nagyragadozók számának növekedése jó hír a biodiverzitás szempontjából, egyre több kihívást is jelent. Javasolják az okos követő eszközök használatát, de ahol ezek nem működnek hatékonyan, megfelelő kompenzációs rendszereket kell kidolgozni a gazdák számára.
• Kerítések hatékonysága: a tapasztalatok szerint a farkasok képesek áthatolni a kerítéseken, így okoznak több helyen jelentős károkat a juhok között.
• Lakossági félelmek: a gazdák és a lakosság körében egyre nagyobb a félelem. Aggodalmak merülnek fel a gyerekek és háziállatok biztonságát illetően, ami aláássa a vidéki élet minőségét.
• Védelmi szint csökkentése: egy javaslat szerint csökkenteni kellene a nagyragadozók védelmi szintjét, hogy a helyi hatóságok rugalmasabban reagálhassanak a helyzetekre. Ez azonban ellentmondásos, mivel sokan úgy vélik, hogy a védelmi szint csökkentése felelőtlenség lenne, figyelembe véve, hogy a hatodik tömeges kihalás idején kritikus a biodiverzitás védelme.
• Szabályozás rugalmassága: a farkasok populációjának helyreállása óta a gazdák helyzete egyre nehezebbé vált. Javasolták a szabályozás rugalmasabbá tételét, hogy jobban kezelhető legyen a vidéki területek és a vadon élő állatok közötti egyensúly.

Az Európai Bizottság nemrégiben javaslatot tett a Berni Egyezmény módosítására, amely a farkasok védett státuszát „szigorúan védettről” „védettre” minősítené. A régiók és városok támogatják a kezdeményezést, és hangsúlyozzák, hogy bizonyos fajok védettségi helyzetét rendszeresen újra kell értékelni az élőhelyvédelmi irányelven alapuló objektív kritériumok alapján, a populációk alakulásának figyelembevételével.

Az együttélés egyre nehezebb

Ha a nagyragadozókkal való együttélés diverzifikált problémákat okoz, a szakemberek szerint ezért előtérbe kell helyezni a megelőző intézkedések, az oktatási tevékenységek és az uniós jogszabályok által már engedélyezett rugalmassági intézkedések javítását, különös tekintettel az eltérések hatékony alkalmazására, amelyeket a tagállamok jogi szabályozásai nem áshatnak alá.

„Amikor a nagyragadozók európai populációjának jelenlegi helyzetéről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk annak a társadalmi-gazdasági következményeiről. Bár az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény alapvető jogi kereteket biztosít a nagyragadozók védelmére, amelyek kritikus fontosságúak a kihalás szélére sodródott fajoknak a megóvásában, ám ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló élőhelyek méretét és minőségét, láthatjuk, hogy a jelenlegi állapot fenntarthatatlan. A farkasok száma Európában néhány ezerről 19 ezerre nőtt, miközben Romániában él a medvék populációjának fele, amelyek tavaly 14 ember halálát okozták és 154 embert támadtak meg. Ezek a számok egyértelművé teszik, hogy az emberi élet védelme minden helyzetben elsőbbséget élvez, ami nem vita kérdése.

Európában évente 65 500 háziállat esik a farkasok áldozatául, ezek többsége juh és kecske. A közvetett és közvetlen költségek, mint például a parlagon heverő legelők (amelyeket a farkasok és medvék fenyegetése tesz használhatatlanná), tovább súlyosbítják a helyzetet. Ezeknek az állatoknak a túlzott jelenléte nemcsak a mezőgazdaságot érinti, hanem a vidéki turizmust is, hiszen az emberek félnek ezekre a területekre látogatni. A nagyragadozók védelmi státuszát a populációjuk alapján újra és újra felül kellene vizsgálni.

Fontos, hogy realisztikus képet kapjunk az aktuális helyzetről, és olyan politikákat alakítsunk ki, amelyek valóban tükrözik a jelenlegi körülményeket, miközben egyensúlyt teremtenek az emberi közösségek és a vadon élő állatok között” – emelte ki hozzászólásában Daniel Buda, az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának alelnöke.

A régiók és városok arra kérték az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg, hogyan lehetne az uniós alapokból célzottabb finanszírozást biztosítani a biológiai sokféleség védelmére és a nagyragadozókkal való együttélésre, szükség esetén az érintett vidéki területek számára személyre szabott támogatási lehetőségek létrehozásával. Az állatállományban vagy a terményekben, gyümölcsökben és zöldségekben okozott károkért kötelezően kártérítést kellene fizetni.

Ezenkívül az EU-nak finanszíroznia kellene a megelőző intézkedéseket is, míg a kompenzációs mechanizmusoknak időben kell működésbe lépniük, biztosítva valamennyi gazdálkodó bürokratikus akadályok nélküli hozzáférését.

A biológiai sokféleség védelme és a nagyragadozókkal való együttélés Európában - kihívások és lehetőségek a helyi és regionális hatóságok számára című véleménytervezet főbb pontjai:

• Többszintű kormányzás fontossága: az Régiók Európai Bizottsága (CoR) hangsúlyozza az EU cselekvésének hozzáadott értékét a nagyragadozókkal kapcsolatos politikában, mivel ezek átnyúlnak a határokon. Felszólít a helyi és regionális hatóságok nagyobb bevonására, hogy fenntartható és biztonságos együttélési módszereket találjanak az állatállomány, az emberek és a nagyragadozók számára.
• Biodiverzitás stratégia: a dokumentum tárgyalja az unió törvénykezésének sikerét a veszélyeztetett fajok védelmében és a biodiverzitás fokozásában. Támogatja az összes kormányzati szinten folytatott erőfeszítéseket a harmonikus együttélés előmozdítására azokon a területeken, ahol kihívások merülnek fel.
• Nagyragadozók szerepe az ökoszisztémában: kijelenti, hogy a nagyragadozók létfontosságúak az ökoszisztéma egyensúlyának és helyreállításának szempontjából. Jelenlétük segít szabályozni más fajokat és hozzájárul a természeti örökséghez.
• Finanszírozás és támogatási intézkedések: a bizottság érvel az állatállományra és terményekre kárt okozó nagyragadozók által okozott károk megelőzésére és kompenzálására szolgáló EU-finanszírozású intézkedések mellett. Javasolja az uniós támogatásának növelését a nagyragadozóktól különösen érintett vidéki közösségek számára.
• Biztonság és oktatás: fontosnak tartja a helyi közösségek oktatását a kockázatos viselkedés megelőzése érdekében, és a veszélyes helyzetek hatékony kezelés elsajátításának szükségességét a biztonságuk érdekében.
• Együttélés kihívásai: a dokumentum elismeri a gazdasági és társadalmi kihívásokat, amelyekkel azok a közösségek szembesülnek, ahol nagyragadozók élnek, beleértve a hagyományos gazdálkodásra és a helyi biztonságra való hatásokat.
• Kutatás és jó gyakorlatok támogatása: hangsúlyozza a tudományos kutatás és a határokon átívelő jó gyakorlatok megosztásának fontosságát a jobb együttélési stratégiák fejlesztése érdekében.

Címlapkép: Getty Images