Betelt a pohár: mérgező víz folyik a csapból a vidéki Magyarországon?

Szigetvár nyugati fertályának lakói már tíz és fél hónapja lajtoskocsira szorulnak, mivel a vezetékes víz sárgásbarna, bűzös, ihatatlan. Azóta van ez így, hogy a városrészben a múlt év végén befejeződött egy 1,3 milliárd forintból megvalósított vízminőség-javító program. Az áldatlan állapot miatt a szigetváriak tiltakozásba kezdtek. Később a Baranya-Víz Zrt. elismerte a panaszok jogosságát, vagyis azt, hogy a vizsgált vízmintákban a vastartalom a jogszabályokban előírt határérték többszöröse.

A kormány látva a helyi lakosok felháborodását, nemrég úgy döntött, hogy lecserélik a vízellátó rendszer klóradagolóját és gáztalanító berendezését, emellett átmossák a vezetékeket. Mindettől azt várják, hogy az év végére megszűnnek a vízminőségpanaszok.

Szigetváron az ivóvízminőség–javító program keretében megépült, jelenleg próbaüzem alatt álló vízműtelep ellátási területén tapasztalható másodlagos vízminőség-romlás a hálózaton, ami a fogyasztóknál is érzékelhető, egészségkárosodást azonban nem okoz. A vízminőség javításán a kivitelező az üzemeltetővel közösen folyamatosan dolgozik

- írta lapunk megkeresésére a Nemzeti Vízművek.

A társaság szerint a hálózaton szolgáltatott ivóvíz - mint a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer - részletes vizsgálati eljárásokkal, szabályozott módon kerül ellenőrzésre az Európai Unió szabályozása alapján, az ivóvíz minőségi követelményeiről, és az ellenőrzés rendjéről szóló kormányrendelet szerint.

Magyarországon törvény írja elő, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásáról. Ezt a kötelességet a gyakorlatban a lakosság legnagyobb része felé az ivóvízszolgáltató teljesíti

Az ivóvízszolgáltató az úgynevezett átadási pontig (praktikusan a vízóráig) felelős az ivóvíz minőségéért

- ezt már Azari Katalin mondta a Hello Vidéknek.

A Vízkutató Vízkémia Kft. vegyészmérnöke szerint a vezetékes ivóvíz megfelelő minőségét azon a ponton kell biztosítani, ahol azt rendeltetésszerűen fogyasztják, egy lakás esetében pl. a konyhai csapon. Közintézményekben a megfelelő ivóvízminőséget szintén a fogyasztás tényleges helyén (jellemzően: konyhai csapok, étkezők, ivókutak) kell biztosítani.

A szakember szerint leggyakrabban a vasas íz és szín (halvány sárgától-barnáig) jelent problémát, mely származhat vízbázisból vagy a vezetékekből is.

Egészséghatás szempontjából ivóvizünk minőségével kapcsolatban az is fontos hogy milyen hatásai vannak az ólomból készült csöveknek a víz minőségére. Az ólom toxikus nehézfém, mely az ólomcsövekből, szerelvényekből beoldódhat az ivóvízbe. A beoldódás mértéke számos paramétertől függ, többek között a víz pH értékétől vagy a keménységétől.

- hívta fel a figyelmet.

Önmagában az, hogy ólomból készült csövön érkezik a víz, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ólomszennyezett a csapvíz, mert lehet, hogy pl. a vízkő megakadályozza a beoldódást. Viszont bármikor megsérülhet a vízkő vagy változhatnak a víz paraméterei is olyan irányba, ami kedvez az oldódásnak.

Sokszor hallom, hogy nagyanyáink is ezt itták, még sincsen semmi bajuk. Ilyenkor elmondom azt, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen mértékű volt akkor az ólom beoldódás, amikor a nagyszülők kisgyerekek voltak - azóta az ólom beoldódását befolyásoló paraméterek többsége megváltozott. Gondoljunk csak a csövekben lévő víz pangási idejére vagy a vízkő sérülésének lehetőségére a mostanában gyakori felújítások miatt

- tette hozzá.

Mint mondta, az ólomra vonatkozó határérték az új ivóvíz rendeletben nem véletlenül fele az eddiginek, melynek a fogyasztói csapokon kell teljesülnie. A szakember szerint fontos tisztában lenni a rendszeresen fogyasztott ivóvíz ólomszennyezés kockázatával és mértékével, hogy megtehessük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a csapvíz általi ólomexpozíciót kiküszöböljük.

Méréseink alátámasztják a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) becslését (országosan mintegy 746.000 ember háztartásában legalább magas kockázatú a csapvíz ólomszennyezése), az ólomtérképek által ábrázolt kockázati szinteket mérési eredményeink is megerősítik

- mondta Azari Katalin.

A lakosok "isszák" meg a levét a forráshiánynak

A fenti anomáliák ellenére Európai összehasonlítás alapján kiválóan megállja a helyét a magyar ivóvíz, mivel hazánk jó adottságokkal rendelkezik. A legtöbb településen idehaza jó minőségű ivóvíz van. Egy csőtőrés hatására azonban előfordulhat, hogy sárgás-barnás, zavaros vízzel kell szembesülnünk. Sőt az is igaz, hogy vannak olyan problémás régiók az országban, ahol nehezen tudnak csak megbirkózni a problémákkal a vízügyi szakemberek.

A statisztikai adatok alapján pedig jól látszik, hogy évről-évre növekszik az egy kilométerre jutó hálózati hibák darabszáma.

A hálózati vízveszteség átlagosan 22 százalék, de vannak olyan térségek az országban, ahol ez az arány a 60 százalékot is meghaladhatja, ami azt jelenti, hogy a víz több, mint a fele már azelőtt elfolyik, hogy a fogyasztóhoz érne.

Amikor egy hidraulikai esemény történik a csővezetékben, például megváltozik a folyásirány, vagy lezárásra kerül egy-egy szakasz javítás miatt, akkor a cső faláról leszakadhat az a biológiai hártya, ami komoly vastartalommal bír, és egy ilyen meghibásodás esetén ez okozza azt a sárgás-barnás színt

– mondta lapunk megkeresésére Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke.

A szakember szerint a vízművek ezellen úgy védekezik, hogy igyekeznek a hálózati szakaszokat irányított öblítéssel, mechanikai tisztítással takarítani, mivel a sárgás-barnás folyadék ivóvíz felhasználásra alkalmatlan, legyen szó fürdésről, fogmosásról, vagy mosakodásról.

Természetesen adódik a kérdés, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetek kialakulása mögött milyen tényezők állnak. Kurdi Viktor szerint a hazai vízi infrastruktúra vonatkozásában elmondható, hogy a hálózatok öregedési üteme sokkal nagyobb, mint a felújítás üteme.

Magyarán sokkal kevesebb hálózat újul meg Magyarországon, mint amennyire szükség lenne a természetes öregedési folyamat miatt.

A tíz éve befagyasztott szolgáltatási díjak, a magas inflációs környezet, a forint-euró árfolyam és az energiaárak dinamikus változása együttesen rendkívül nehéz helyzetbe hozta a víziközmű cégeket, sok helyen már a társaságok gazdálkodása is kezelhetetlenné vált.

A régi időkben ötven évre terveztek egy vízvezetéket, ma már hosszabb időszakokra, de úgy gondolom, hogy jogosan elvárható lenne, ha évente a hálózatok kettő százalékát felújítanák, így ötven év alatt le lehetne cserélni a teljes vízközműrendszert.

- hívta fel a figyelmet.

A rezsicsökkentés többet árt, mint használ

A szakember úgy gondolja, hogy nem tesz jót az ágazatnak a 2013 óta érvényben lévő rezsicsökkentés sem, mivel az jelentősen blokkolta, és csökkentette a vízdíjakat, így azóta nem képződnek meg az ágazatban a szolgáltatás indokolt költségei, ergo nincs meg az a forrás, amivel a hálózatokat idővel ki lehetne cserélni, és amellyel modernizálni lehetne a műveket.

A víziközművek átlagos állapota leromlóban van, sőt maguknak a víziközműcégeknek a gazdálkodási egyensúlya sincs meg. Egyre több vízmű számol be arról, hogy állami támogatás nélkül nem tudja a működőképességét fenntartani

- tette hozzá.

A helyzet kezeléséhet több ezer milliárd forintra lenne szükség. Mint mondta, minden vízműnek meg kell terveznie a következő 15 év fejlesztési tervét. Ebben a következő 15 évre szóló úgynevezett gördülő fejlesztési tervben 1500 milliárd forintnyi rekonstrukciós munka lett tavaly összesítve.

Tekintettel az inflációs környezetre, valamint arra, hogy egyre több információval rendelkezünk a víziművek állapotával kapcsolatban, úgy gondolom, hogy inkább 3 ezer milliárdra tehető az az igény, ami ahhoz szükséges, hogy a magyarországi víziközműves infrastruktúra európai színvonalú legyen

- emelte ki.

Egyre nagyobb a munkaerőhiány

Kurdi Viktor szerint egyre nagyobb problémát okoz a munkaerőhiány a víz szolgáltatóknál. Nagyon sok cég nem képes versenyképes bért nyújtani a jó szakembereknek, ezért sokuk otthagyja inkább az ágazatot. Mint mondta, nem meglepő, hogy egyre nehezebb biztosítani az utánpótlást, mivel a fiatalok előtt nincs egy olyan életpályamodell, ami vonzóvá tenné számukra a víziközműszektort.

2010-ben a víziközmű szolgáltatásban az átlagfizetés magasabb volt, mint a nemzetgazdasági átlag, ma már arról beszélhetünk, hogy tíz-tizenöt százalékos lemaradásban van.

A szakember szerint egyes helyeken már most is munkaerőhiány van, legyen szó csőhálózat szerelőkből, vagy az elektrikusokról, vagy a vízműgépészekről. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezekben a munkakörökben rendkívül nehéz pótolni a hiányt.

Látjuk, hogy a korfa elöregedőben van, akik nálunk vannak, azok már jóval ötven fellettiek, és nehezebben váltanak munkahelyet, és előbb-utóbb nyugdíjba fognak menni

- mondta.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy mindezen feltételek mellett melyek azok a területek, ahol némi bevételre tehetne szert az ágazat. Ezzel kapcsolatban gyakran felszokott merülni az ÁFA, és a közműadó kérdése is. Kurdi Viktor szerint ezek a tételek elhanyagolhatóak.

Idén a vízművek forráshiánya 150 milliárd forint, viszont, ha a szolgáltatóknál maradna a teljes ÁFA összegének a bevétele, akkor abból 30-40 milliárd forintot tudnának megtakarítani. Tehát jól látszik, hogy az idei támogatás igény jelentős része akkor is felmerülne, ha az ivóvíz áfája nullaszázalékos lenne. Ugyanez a helyzet a közműadóval is, a vízművek esetében ez évente 13-15 milliárd forintot jelent "csak"

- zárta Kurdi Viktor.

Címlapkép: Getty Images