A magyar étel, ami robbanóanyagot tartalmaz: rengetegen eszik, nem is sejtik

Azt gondolom, hogy ha ilyen szaftosan krumplikrémes, mégis darabosan, enyhén borsosan, sok sült hagymával készítenék, vagy korábban készítették volna a krumplis tésztánkat, imádtuk volna a menzán. De nem így készítették. Ezért van az, hogy „jobb híján” esszük. Ettől függetlenül érhetnek meglepetések, például egy gondos háziasszonynál.

Éveken keresztül több gyermek-főzőtábort tartottam, ahol gyakran esett szó az érdekes nevű ételekről is. Barátfüle, guba, hot-dog és a gránátos kocka is elsők között került szóba a kicsik között. Elárulom, valóban azt gondolják, hogy a gránátnak köze van ehhez az ételhez, legalább olyan módon, hogy csípős. Érdekes, mert én ezekre nem gondoltam volna, ellenben, tényleg megüti az ember fülét, és elmélázik, hogyan jutottunk el ideáig a krumplis tésztától.

Olvasmányaim az Osztrák-Magyar Monarchiáig, a grenadirmarschig nyúlnak vissza, amit csak később fordítottak le magyar nyelvre. Mondhatni nem pont tükörfordításban. Ugyanis a gránáttal rendelkező katonákat hívták korábban Grenadier-oknak, a Marsch pedig indulót jelent, tehát a Grenadiermarsch tükörfordításban: gránátos induló. Izgalmas… Mindannyian annak örülhetünk, hogy a nagymamák menüjében és a menza étlapján nem azt olvassuk, hogy a mai fogás egy nagy adag gránátos induló. Szerencsére az alkalmi gasztronyelvészek azt fordították le, amit a tányérban láttak a grenadírmarsch szó hallatán.

A katonaétkezés viszonylag egysíkú, gazdaságos és egyszerű volt. Nagy mennyiségre, laktató és költségkímélő ételekre volt szükség. Ennek az egyik variánsa volt a krumplis tészta, amit aztán tovább fejlesztettek a gondos nagymamák és nagypapák.

Az étel azonban ott kezdődött, hogy a tésztát gyúrták, tojásból és lisztből. Nem nagy művelet, csupán egy jó sodrófa és sok liszt kell hozzá. Viszont egészen más az íze, egyszerű az elkészítése, és van benne egy adag romantika is, ahogy 2 hozzávalóból a kezünk alatt születik meg bármilyen formájú száraztészta, akár tönköly vagy teljes kiőrlésű lisztből.

Bizony, sok helyen látom, hogy ezeket a régi ételeket szívesen kevergetik nagypapák is, hogy úgy igazán megadják a módját. Lesütik, zsírral készítik, jó házi krumplit szereznek hozzá, a nagymamákat pedig megkérik, hogy gyúrjanak be hozzá egy nagy adag tésztát. Általában mindez bográcsban készül, ahogy ennek változata, a slambuc is. Ahhoz még egy nagy adag sült szalonna társul, még egy kicsit több zsiradék, és valójában készen is vagyunk. Én a krumplis tésztát jobban szeretem, mert önmagában a lesütött főtt krumpli – sült hagyma íz, csak ebben az ételben található meg, és az isteni. A lényeg azonban pont ezen áll vagy bukik: le kell sütni a krumplit is.

Az én nagyszüleim pedig nemhogy lesütötték, hanem miután elkészítették, a sütőbe is lepirították a kész krumplistészta tetejét. Magas hőfokon, kis zsírral locsolva, 25 perc alatt tökéletesen ropogós lett a teteje, és még markánsabb az íze. Több helyen láttam, hogy ezt csak másnap tették meg, hiszen aznap feltálalták főtten, másnap, pedig, hogy változatosabb legyen, megsütötték. Mi az utóbbi eljárás szerint készítjük már az első nap is, így mialatt a tésztát főzöm, a sütőt már melegítem is elő. Ne becsüljük le ezt a fogást sem, hiszen itt is, ahogy minden ételnél, az ördög a részletekben rejlik ahhoz, hogy mennyei legyen, és ahogy írtam, mindenki repetát kérjen!

Szaftos GRÁNÁTOS KOCKA (2 főre), hozzávalók:

• 20 dkg házi tészta
• 1 kg burgonya (c típusú)
• 2 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 5-6 szem frissen tört bors
• 2 kk só
• 1 ek zsír + 1 ek a tetejére
• 1 ek őrölt piros fűszerpaprika (mélypiros)

Elkészítés:

A burgonyákat héjában felteszem bő vízbe,1 ek sóval főni. A zsírt megolvasztom egy nagy serpenyőben, ezen megdinsztelem a kockázott hagymát. Amikor barnul már a széle, hozzáadom a főtt, hámozott, negyedekre vágott főtt krumplit. Kizárólag villával töröm össze a serpenyőben, hogy nagyobb darabok is maradjanak majd a tészta között. Ezt magas lángon lesütöm, hogy kicsit barnuljon a „krumplipüré” alja. Ezután meghintem pirospaprikával, borsozom és sózom, átforgatom.

Közben kifőzöm a tésztát, fontos, hogy ezzel egy időben történjen a hagyma, krumplipirítás is, mert, mikor a tészta kifőtt, a vizéből egy merőkanállal teszek a krumplihoz- így lesz krémesebb. Összekeverem, és belefordítom a tésztát. Alaposan, két kanállal összeforgatom és beleteszem egy sütőtálba. Ezután meglocsolom a tetejét egy kis olvasztott zsírral, és beteszem a sütőbe 20 percre. Kovászos vagy csemegeuborkával isteni.

Katonás ételhez jóivású bor

A krumplis tészta vacsorához választandó bornál úgy döntöttem, maradok a katona-témakörnél, ám mindezt anélkül, hogy hadtudományi fejtegetésekbe bonyolódnék, sokkal inkább a katonák borivásának legkézenfekvőbb helyszínére koncentrálva. Célkeresztben tehát a kocsma, vagy „r”-rel, a korcsma, ami Hamvas Béla szerint civilizációnk egyik legfontosabb intézménye. Ahogy ő fogalmaz:

...sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.

Eme világszemlélet ismeretében elfogadhatjuk, hogy amikor Hamvas az alföldi bort nemes egyszerűséggel korcsmabornak hívja, akkor nem ledegradálja azt, hanem felemeli. Mindezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert a katona – kocsma logikai sort nálam Hamvas miatt az Alföldön termett bor folytatja. S bár a szőlőtermesztést, borkészítést leginkább hegyes-völgyes domborzati viszonyokhoz kötjük, nem árt odafigyelünk a síkvidékekre is. Már csak azért sem, mert hazánk legnagyobb kiterjedésű borvidéke, a Kunsági, éppen a homokos talajú, sík Alföldön található.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mai tételünk a Kunsági borvidékről származik, amelynek az olyan fajták mellett, mint az arany sárfehér, az ezerjó, vagy épp a kövidinka, jellegzetessége a cserszegi fűszeres is. Utóbbi fajta neve jól ismert mindenki számára, könnyed, fűszeres, leginkább félszáraz, félédes borokat csinálnak belőle. Amit még érdemes tudni róla, hiszen ebből még inkább következtethetünk jellemére, az az, hogy az Irsai Olivér és a piros tramini fajtákból keresztezték. Tehát illatos, zamatos, harmonikus savtartalmú, kicsit muskotályos, azaz érzésem szerint passzol a sült hagyma édeskés aromáihoz és a lesült főtt krumpli ízéhez, amelyek dominálnak Zsófi gránátos kockájában.

Sikerült egy száraz tételhez hozzájutnom a Lidlben, mégpedig 900 forintos palackáron – cserszegit azért sokkal drágábban nem is nagyon szoktak adni. Az izsáki Gedeon Birtok jól eltalált palackja, de leginkább a benne lévő bor a 80 hektáron gazdálkodó Varga Árpád ízlését dicséri, akinek - saját bevallása szerint – már a dédszülei is borászkodással foglalkoztak. Így tehát minden bizonnyal vérében van a szakma, ő pedig nem kótyavetyéli el ezt a tudást, hanem arra használja, hogy elsősorban reduktív technológiával készülő, a Kunsági borvidék karakterét megmutató boraival emelje az alföldi borok rangját.

2019-es évjáratú cserszegink is acéltartályban erjedt, és érlelődött rövid ideig mielőtt palackba került. Illatossága, fűszeressége a szájban némi fanyarsággal párosul, amelyet határozott savgerinc egyenesít ki. Mindez nekem passzol a hagymás – krumplis ízvilághoz, amelyet jól ki egészít az a kis finom kesernyésség a korty végén. Alapvetően egy jóivású bor a Gedeon-féle cserszegi fűszeres, azt pedig, hogy mennyire passzol a krumplis tésztához, mondják meg a katonák!