Fogadjunk, hogy Te nem így sütöd: íme a tökéletes rántott hús 3 fortélya

Rántott karfiol, rántott borjú bécsi, rántott palacsinta, rántott csirkecomb. Kör alakú, hosszúkás, ropogós, vastagabb, vékonyabb, borsosabb. Rántva valahogy minden finomabb! Pont olyan ez, mint Gombóc Artúr csoki felsorolása: a kerek csokoládé, a szögletes csokoládé, a hosszú csokoládé, a rövid csokoládé, és még folytathatnám. Mi magyarok, éppen így vagyunk a rántott finomságokkal, mindenkinek megvan a kedvence.

A menzán mindig van rántott sajt és rántott hús, mi pedig, ha biztosan jól akarunk lakni, gyakran választjuk ezt a fogást. Nem tudom, miért, de minden bizonnyal ehhez szoktunk, és egyszerűen minden körülmények között szeretjük. Azonban önző dolog volna csupán a miénknek tudni a módszert, hiszen Dél-Európában és tőlünk igen távol eső földrészeken is mannaként szolgál a panírozott vagy bundázott finomság.

A szakirodalmak szerint már az 1400-as években kitalálták a prézlit, ezután pedig jött minden magától.

Egy kicsit azért jöjjünk közelebb napjainkhoz! Lénárd Sándor, a 18. század végét idézi fel A bizánci szelet című prózájában, amelyben igazi ínyencségeket találunk - akár szó szerint is- a rántott hús eredetéről. Igazi mesébe illő történet, ahogy kiderül, hogyan készültek el az első rántott szeletek, sőt, az első adag rántott csirke is.

Történt egyszer, hogy a jóságos és fennkölt, ám kicsit mulya I. Ferdinánd királyunk magához hívatta Radeczky tábornokot, afféle kihallgatásra. A tábornok egy cseppet sem volt izgatott, inkább nyugodt, pedig arról kellett beszámolnia olaszországi útjáról hazatérve, hogy nem túl rózsás a helyzet. Mikor kezdte volna mondókáját, miszerint a hazafiak mennyire dacolnak, és micsoda veszedelmes viszonyokat provokálnak mind a franciákkal, mind az angolokkal, akkor látta, hogy a császárt nem igazán izgatja ez. Ezért hirtelen váltással elkezdte mesélni olaszországi étkezéseinek részleteit. Ez már sokkal jobban érdekelte az uralkodót, és egyre jobban faggatta a tábornokot. Radeczky elmesélte, hogy polentát evett, aminek szósza talán egy galambtól volt annyira finom, a veronai szalámi még mindig felülmúlhatatlan, a milánói rántott borda pedig maga a tökély.

Azt mondja: „… a milánóiak a valódi mesterek. Azok a borjúszeletet előbb tojásban és zsemlemorzsában hempergetik meg, és így sütik ki! Egy ilyen milánói szelet...” – folytatta volna, de a császár azonnal ráparancsolt, ne sorolja itt neki potyára ebéd időben a gusztusos recepteket, hanem azonnal menjen le a szakácsához és pontról pontra tanítsa meg neki ezt a fogást. Ezt kéri ma ebédre!

Az étel olyannyira jól sikerült, hogy később a hadsereg is lakmározhatott nagy mennyiségben, ebből az „arany sültből”, amiről később Radeczky azt mesélte- „..bárcsak a hadtéren követték volna így az utasításaimat, mint a szakácsok a konyhában a milánói elkészítését!” A császár szakácsa pedig tovább gondolván, kiegészítette még egy kis liszttel a panírt, hogy jobban tapadjon a tojás, valamint az éppen vágott friss csirkéket is megforgatta bennük, ami ott, akkor készült el először. Megszületett tehát a rántott csirke.

Fő történetünk mellett azonban sok izgalmas adat maradt fent. Például az, hogy a rántott húst már a reneszánsz korban ismerték, receptje pedig megtalálható egy 1491-es andalúz, spanyol szakácskönyvben „chuleta andaluza”, azaz a zsemlemorzsás szelet néven, amit ürühúsból készítettek. A feljegyzések e mellett emlegetnek még mórokat és görögöket is, akik szintén készítettek ilyen ételeket, ráadásul tepsiben sütve azokat. Ennek már nehezen járunk utána, mindenesetre büszkék lehetünk rá, hogy mi magyarok birtokoljuk a rántott finomságok legtöbbjét a receptjeink között.

A mi rántott hús történetünk

Hárman vagyunk unokák a családunkban, akiknek különös élményünk maradt meg a rántott húsról. A kedvelt fogásra néhol sokan legyintenek már – mondván, hogy semmi különös nincs már benne - de titokban mégis csak azt választjuk, ha egy biztos pontot keresünk. Pontosan ez jellemezte a nagyszüleim étkezését is: semmi kockázat, csak a megszokott klasszikus fogások. Aki bármilyen rugalmasságot feltételez e mellett, az bizony téved, mert nem voltak kivételek nagyapámnál, még akkor sem, ha strandra mentünk. Bizony, nagymamám kora reggel kisütötte a friss rántott csirkét, kenyeret szelt, friss zöld paprikát készített be, alufóliába csomagolta, majd egy szép kis szatyorba pakolta.

Megálltak a ház előtt, bedudáltak minden unokáért, és délelőtt 10 órára már a strandon voltunk. Alig vártuk, hogy kinyissa azt a bűvös szatyrot, amiből illatozott a friss rántott szelet, mert ilyen módit azóta sem láttunk az egész ismerősi körünkben sem. Amikor tizenkettőt ütött az óra, kitereltek minket a medencékből, a pokrócon körbeültük a rántott húsos pakkot, és olyan jóízűen ettük meg, mint, ahogy azóta sem egyetlen rántott szeletet sem. Az már csak a bónusz volt, hogy nagyapám utána felkerekedett, maga mellé állított minket, és kirendelte a legnagyobb rakott gofrikat, amiket kapni lehetett a büfékben. Igen, való igaz, korán kezdődött, ami gasztro-kulturális sokkunk, de a rántott húst azóta is mindhárman imádjuk!

Rántott hús fortélyok

1. A húst előző este alaposan besózva tegyük a hűtőbe egy éjszakára!
2. Mindig saját magunk reszeljük nagy és kisebb darabokra a kiflit panírmorzsának!
3. A tojásokhoz + egy tojás sárgáját keverjünk!
4. Minél kevesebbszer érjünk a panírhoz!
5. A bepanírozott húsokat először pirítsuk meg vajon egy külön serpenyőben, hogy illatos legyen a panír!
6. A sütőolajhoz keverjünk egy kis sertészsírt, hogy ropogósabb, pirosabb legyen a bunda!
7. Olyan húst válasszunk, amiben van egy kis zsiradék, hogy ne legyen száraz sülés után, valamint egy darab csont, mert amellett a legfinomabb a hús!

Hozzávalók (4 főre):

Rántott sertéstarja:

• 6 szelet rántott csontos, szeletelt tarja
• 1 ek só
• frissen reszelt szikkadt kifli
• 2 egész tojás + egy sárgája
• 150 g liszt

Májas szárny:

• 4 db csirkeszárny
• 4 db csirkemáj
• frissen reszelt kifli morzsának
• 2 egész tojás + 1 sárgája
• 100 g liszt
• 2 kk só
• 50 g vaj az elősütéshez
• 300 ml étolaj
• 100 ml zsír

Bécsi krumplisaláta:

• 1 kg burgonya (C típusú)
• 1 nagyon nagy fej bio hagyma
• 1 ek barna cukor
• 50 ml olíva olaj
• 3 ek 10%-os ecet
• 1.5 kk só
• 150ml langyos víz
• Tetejére: őrölt pirospaprika, őrölt bors

Elkészítés:

Rántott tarja:

A húsokat előző este kiklopfolom és alaposan besózom, letakarva a hűtőben pihentetem másnapig. Ez a legfontosabb kulcsa minden rántott húsnak. Másnap a lisztet átszitálom, a panírnak való kiflit lereszelem. A reszelés felét az apró lyukon, a másik felét a nagyobb fokozaton végzem. A másik fontos dolog, hogy nem érek a húshoz, csak minimálisan, kézzel, egy villával végzem az egész panírozást, bő lisztben, tojásban, prézliben, hogy szép egyenletes legyen a bunda sülés után.

A tojást felverem, és már nem sózom meg. A tökéletes rántott húshoz 2 serpenyőt használok. Az egyikben minden húshoz egy kis darab vajat olvasztok, amin megpirítom a hús szeletek mindkét felét, hirtelen, gyorsan 1-1 perc alatt, majd átteszem a másik serpenyőbe, ahol már forró az olaj és zsír keveréke, ebben sütöm meg. Az első oldalát fedő alatt 20 percig, a másik oldalát már fedő nélkül, közepes lángon 15 percig.

Májas szárny:

A szárnyakat is besózom előző este, majd másnap töltöm meg a májjal. A szárny kiscomb részénél van egy nagyobb rész bőr darab, oda teszem be óvatosan a májat. Kicsit csúszkál, de ezt már kézzel, óvatosan panírozom és azonnal emelem be a forró zsír- olajba. Pont úgy kell elképzelni, mint amikor töltjük a csirkecombokat, csak itt egy kicsit kisebb a hely és jobban csúszik a máj. Hogy miért érdemes játszani ezzel? Isteni ez a falat a tányéron!

Bécsi krumplisaláta:

A krumplit héjában 1 ek sóval megfőzöm, langyosan meghámozom. Egy nagyobb tálba elkészítem a levet. Az olajat kikeverem alaposan a cukorral, majd hozzáadom az ecetet, sót és felöntöm 1.5 dl langyos vízzel. Ehhez karikázom a megfőtt krumplit, hagymát, alaposan összekeverem, majd egy éjjelre a hűtőbe teszem. Másnap szórom meg paprikával, borssal, ami felcserélhető egy kis zölddel, ha az szimpatikusabb.

Egy legendás fajta, ami még fiút nemzeni is segít

Száraz, fehér, testesebb tételt kerestem a rántott hús mellé, s lőn: felfedeztem a Lidlben a Tornai Pincészet Friss sorozatának 2019-es Juhfark tételét, ha jól emlékszem, 1200 forintos áron. Ha pedig Juhfark, akkor Somló, az ásványos, tüzes, hordós borok hazája, ám a borvidék nagy múltú pincészetének Friss sorozata - nyilván a piaci igényeknek megfelelve - fiatalos, gyümölcsös, lendületes, reduktív technológiával készült borokat sorakoztat fel. Ez egyfelől a színeiben és formavilágában trendi címkékben is tetten érhető, másfelől pedig az olyan elnevezésekben, mint a Nagy-Somlói Vagány vagy a szintén ugyanazzal az előtaggal szereplő Varázsló.

Ezek persze házasítások, mi pedig most maradjunk fajtaborunknál, a karakteres Juhfarknál, amit alig vártam, hogy végre reduktív formában is megkóstoljak, hiszen azt mondják róla, hogy nagyon sokszínű borok készíthetők belőle technológiától, stílustól, na és persze termőhelytől függően. Ami a biztos pontja, hogy savtartalmának köszönhetően minden esetben megtartja komolyságát, még akkor is, ha könnyű, jó ivású bornak szánják.

Persze lehet, hogy komolysága az őt, és úgy általában a somlói bort övező néhány száz éves legendáknak is köszönhető. Úgy tudni, hogy a somlóinak különböző gyógyhatásokat tulajdonítottak. Olyannyira, hogy a zirci apátsági könyvtár egyik kötetében található írás szerint 1742-ig, amíg a településen nem volt patika, somlói borral gyógyították a betegeket.

Előszeretettel ivott somlói bort már maga Mátyás király is, aztán Berzsenyi Dániel, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály vagy éppen Széchenyi István is. De a legendák szerint a bécsi császári udvarban, a Habsburg esküvőkön is kifejezetten somlóit kellett inni, már csak azért is, mert úgy tartották, segíti a fiúgyermek nemzését. Azóta is a nászéjszakák boraként emlegetik a juhfarkot, ami nevét egyébként hosszú, hengeres, a juh farkára emlékeztető fürtje miatt kapta.

S gyógyhatásáról még annyit, hogy a feljegyzések szerint kis adagokban, rendszeresen fogyasztva kifejezetten javallott savhiányban szenvedőknek, segíti az emésztést, a bélműködést, jó meghűlés ellen, és az idős emberek általános immunerősítője. Én mindezt azzal egészíteném ki, hogy rántott hús mellé kifejezetten jól esik! Legalábbis a Tornai-féle Friss Juhfark meglehetősen jól működött a bundába bújt tarjával és a csirkével. Nekem a citrusos, mandulás aromák mellett nagyon bejött a nem bántó, mégis határozott savassága. Összességében tehát az ásványos, karakteres, az acéltartályban nevelkedésnek köszönhetően mégis üde, könnyed somlói tehát méltó párja volt a rántott húsos ebédnek. S ki tudja, talán az immunrendszerünket is erősítette egy kicsit.