A 3 legfinomabb sós sütemény karácsonyra: egyetlen tésztából, elfoglalt háziasszonyoknak

Többségünk nem is szeretné megúszni a szép, ünnepi készülődést, de sokunknál eljön az a pont, amikor összesűrűsödnek a teendők, és már szívesen leülnénk megpihenni. Éppen ezért ajánlatos a készülődés néhány pontját leegyszerűsíteni, ha ezt megtehetjük. A bejgli, halászlé, töltött káposzta, mákos guba, édes teasütemények éppen elég feladat nekünk, de ha egy téli estén leülünk a családdal, jól esik az aprósütemény mellé még egy kis sós is.

Tapasztalataim szerint sokan megvásárolják már ezt, hiszen nem kell túl sok belőle, de mégis legyen. Hoztam azonban egy egészségesebb verziót, ami pofon egyszerű, előre elkészíthető kis mennyiségben is, és bármeddig tárolható.

A titok mindig az írós-vajas tészta, ami az eltarthatóságot jelenti. A 19. század receptkönyveiben így találjuk a mai vajastésztát. Érdekességképpen rögtön az elején elárulom, hogy rummal vagy ecettel készítették, hajtogatták, sodrófával ütögették, azaz törték a vajat benne. Mi most teavajnak hívjuk az „igazi vajat”, hideg vízzel készítjük, és késes robotgépben állítjuk össze. A lényeg azonban ugyanaz most is, a vajastészta minél hidegebb marad sütés előtt, annál jobb!

Itt említenék meg két igazi háziasszonyt a 20. század elejéről, akik ugyan nem éltek jó házasságban, mégis receptkönyvük született. Mindkettőjük könyvében az egyik alaprecept ez a tészta, amiről azt mondják azért praktikus, mert rengeteg módja van a felhasználásnak.

Zilahy Ágnes igazi „bibliaszerű” szakácskönyvet hagyott maga után, amiben régi, és ma is aktuális trükköket, valódi ételeket mutat be. Azt mondja: “Egyszerű, középosztálybeli háztartás keretébe illők ezek mind; de azért válogathat belőlük vagyonnal bíró nagyobb mérvű háztartást vezető nő is éppen úgy, mint a legszegényebb család…”

Zilahy Ágnes életét, csak egy picit is ismerve azt gondolhatjuk, hogy a főzés lehetett minden bizonnyal az egyetlen öröme, és talán nem is tévedünk. Nagymama hangnemben, bájos tanácsokkal lát el a receptek közben, még úgy is, hogy nem volt unokája. Háromszor ment férjhez, de egyik sem volt szerencsés házasság, egy fiúgyermeke született, aki korán meghalt. Édesapja, édesanyja és nyolc bátyja is korán életüket vesztették.

Zilahy 18 éves korától egyedül tartotta el magát, kisebb nagyobb kihagyásokkal. A varrás után a főzéssel kezdett el foglalkozni, amit minden bizonnyal imádott – hiszen, nem születtek volna meg ezek a sokatmondó ételleírások, és az elfoglalt háziasszonyoknak való gyors receptek. (Zilahy Ágnes írós-vajastésztája: 1 kg finomliszt, 1 dl fehér rum, 2 dl bor, 5 db tojás, 5 ek tejföl, 2 kk só, víz – amennyit felvesz, és 1kg vajjal hajtogatja.)

A másik igazi háziasszony Móra Ferencné, akinek kiadott szakácskönyvei elsősorban az egyszerű, gyorsan elkészülő ételekről szóltak. Igazán praktikus, tökéletes technikákkal, körülírásokkal írt le mindent a bevásárlástól egészen a tálalásig. Olyannyira népszerűek lettek a kötetek, hogy a 20.század elejétől már a hetedik újrakiadás sem kapható a piacon, csak elvétve, mert folyamatosan elfogy.

Házassága azonban nem az érzelmekről szólt, férje, Móra Ferenc egészen hidegen hagyta, kizárólag a főzéssel-sütéssel szeretett foglalkozni, ez adta élete minden örömét. Nála is kiemelt helyen, és sok variációval találjuk az írós-vajastésztát, mint a gyors, sokáig elálló és egyszerű tészták királynőjét. (Móra Ferencné írós-vajastésztája: 1 kg finomliszt,1 kg vaj, 2 db tojás, 2 ek rum, 1 kk só, 2 ek ecet, és szintén hajtogatja.)

Azt mondják, hogy ma a jó házasság egyik titka a házias asszony. Minél többet süt, főz a konyhában, annál jobban kedvez a férjének. Ez a két hölgy éppen erre cáfolt rá. Nem szerették a férjeiket, és nem is kötelességből főztek. Csupán ezzel fejezték ki a nőiességüket, a kreativitásukat, a tudásukat, hiszen ezt is jelentheti a konyhában töltött idő. Kényszer nélküli örömfőzést, alkotást, akár egy-egy írós-vajas tésztával is.

3 tepsi sós sütemény

A mi 21.századi, sós vajastészta alapreceptünk még tovább egyszerűsödött, és ízesedett. Meglepően ízes, de nem zavaróan fűszeres ropogtatnivaló, amiben érezhető a finom, igazi vaj.

Hozzávalók:

• 500 g liszt (fehér búzaliszt-süteményliszt, vagy fehér tönkölyliszt)
• 200 g vaj (82%)
• 150 g margarin
• fél dl jéghideg víz
• 250 g túró (rögös)
• 150 g reszelt sajt (eidam, gouda, cheddar, ementaler)
• 1.5 kk só
• fél kk őrölt bors
• 2 db tojás
• 1 gerezd reszelt fokhagyma
• fél kk kurkuma (elhagyható)
• Eszközök: késes robotgép

Elkészítés:

A legfontosabb szabály: minden alapanyagot tartsunk hűtőben előtte való éjszaka! Egy nagyobb tálban összekeverem a lisztet a sóval, borssal és a kurkumával. A kurkuma csupán egy trükk, amitől gyönyörű sárga színt kap a sütemény, ízében viszont nem változtat. A késes robotgépbe helyezem a lisztet, belekockázom a hideg vajat, margarint és vajasmorzsává mixelem. Visszaöntöm a nagy tálba, kis mélyedést vájok a közepére, abba öntöm a már felvert tojás, a hideg vizet, a túrót és a reszelt sajtot. Gyors mozdulatokkal összegyúrom. Egy eldobható kesztyűvel könnyebb gyúrni, mert nem ragad. Amennyiben nem fér bele a liszt mennyisége a robotgépbe, akkor felezzük meg a lisztet és a vajat is, majd két részletben daráljuk össze. A tésztát egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Amennyiben nem tudjuk másnap felhasználni, egy hétig is állhat felhasználásig a hűtőben.

• Variáció 1.: Hosszúkás rudat vágok (kb. 20 cm), aminek a tetejét lekentem tojással, majd lenmagot és datolyát aprítottam, így tettem a sütőbe. 190 fokon 25 percig sütöm.
• Variáció 2.: Kinyújtom, összehajtogatom, vastagabbra nyújtom újra, becsíkozom a tetejét egy késsel, apró pogácsaként kiszúrom, letojásozom és 190 fokon 25 percig sütöm.
• Variáció 3.: Kinyújtom a tésztát, kb. 20 cm-s szalagokat vágok belőle és perecre hajtogatom. A két végét egyszerre, keresztben ráhajtóm a csík középső részére. Lekenem tojással és mákkal vagy sajttal szóróm. 190 fokon 25 percig sütöm.
• További variációk: a tésztába még érdemes csempészni egy kis őrölt rozmaringot – hihetetlenül illatos lesz. A formák választásánál pedig a legegyszerűbb verzió, ha a kinyújtott tésztát csupán felkockázzuk és magvakkal szórjuk.

A sósak mellé egy klasszikus birtokbor

Zsófi szerint a vajas tésztával kapcsolatos legfontosabb szabály, hogy minden alapanyagot tartsunk hűtőben a felhasználás előtti éjszaka. Nos ez a szabály a karácsonyi sós sütemények és a vendégekkel való délutáni beszélgetések mellé ajánlott fehérborunkra is igaz. Nem árt, ha éjszakára a hűtőbe rakjuk, viszont félórával a vendégek érkezése előtt vegyük ki!

A Tesco borkínálatát böngésztem, amikor rábukkantam a Gilvesy-féle, 2018-as Bohém cuvée-re, ha jól emlékszem, 2100 forintos áron. Rögtön lecsaptam rá, hiszen amióta a rovatot írjuk, szupermarketben még nem jött velem szembe tőle származó tétel, és karácsonyról lévén szó, megengedtem magamnak, hogy kicsivel túllépjük a 2000Ft/palack határt.

A Kanadában, a Nagy-Tavak vidékén egy dohányfarmon felnőtt, eredetileg építész végzettségű Gilvesy Róbert a 90-es években költözött nagyszülei szülőhazájába, azaz Magyarországra, és nem sokkal később felfedezte magának az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapó Szent György-hegyet. Itt, a Lengyel kápolna mellett vásárolta meg az 1680-ban, a Lengyel család által épített, majd később az Esterházy birtok részét képező pincét, amit 2012-re újított fel, és alakított át. Ma 17 hektáron gazdálkodnak, az előző mondat után nem meglepő, hogy nem akármilyen panorámával megáldott környezetben.

A Szent György-hegy pedig sajátos, szubmediterrán mikroklímájának, a napsütéses órák magas számának és ásványokban gazdag vulkanikus talajának köszönhetően különösen alkalmas a borszőlő termesztésére. Így nem csoda, ha a hegyen sokan igyekeznek organikus gazdálkodással termelni, azaz a szőlőben nem használnak vegyszereket, és a borkészítéskor is előtérbe helyezik a természetességet.

Gilvesy Róbert szerint egy igazán jó évjárat onnan ismerszik meg, hogy a borásznak kevés munkája akad a pincében, mert a természet átveszi helyette az irányítást. A pincészet honlapján klasszikus birtokborként aposztrofált Bohém Cuvée a borászat könnyedebb, fiatalosabb, frissebb, lendületesebb arcát mutatja, szerintem ideális az ünnepi beszélgetésekhez. Lényegében mindegyik fajtájuk benne van a házasításban, így a borvidékre jellemző olaszrizling, a szürkebarát, a rajnai rizling és a sauvignon blanc.

Azt mondtam könnyed, de aromáiban mégsem annyira intenzív, mint a manapság könnyűnek mondott borok többsége, a testében is többet érzek, kifejezetten van tartása ennek a bornak. Már-már azt mondom, hogy krémessége is. Érződik a bazaltos talaj ásványossága, enyhe sóssága, amelyek növelik beltartalmát. Savai szépen lekerekedtek. Illatában nekem leginkább a sauvignon blanc virágos, őszibarackos illata dominál, kiegészülve a rizlingek citrusosságával, aranyló, szalmasárga színe pedig tovább növeli az ünnepi érzést, amikor pohárba kitöltve rápillantunk. Szóval bohém, bohém, de elegánsan, stílusosan bohém, mint az a fiatal, akinek volt gyerekszobája.

Én nagyon kedveltem a sós pogácsák és a perec mellé, de meg is fordíthatnám a dolgot, kiváló borkorcsolyák voltak az egy tésztából készült sósak. A címkéről nem beszéltem még, mely nyilván szintén a „bohém” jelző égisze alatt készült, és rajzfilmesen igyekszik egy panorámaképbe sűríteni a terroirt és annak sárkánnyal kapcsolatos legendáját. De ez utóbbi mesét majd máskor mondom el.