Luxusétel is készülhet a tél filléres zöldségéből: ezt keresd a piacokon

A zeller szinte minden történelmi korban jelen volt és sok helyen került előtérbe is. A növényt a görögök a győzelem és az erő szimbólumának tartották, ezért a nemeai játékok bajnokai zellerből font koszorút kaptak. A hagyománynak másik gyökere is van, így az ókorban a zeller a halál jelképe is volt. Ennek mentén egy másik legenda szerint Opheltész királyfi (akinek emlékére a játékokat rendezték) halotti ágya ugyancsak zellerlevelekből készült.

Hasonló egyiptomi hagyomány jeleként zellerből készültek például Tutanhamon fáraó koszorúi is. Ha a görögök vagy a rómaiak azt mondták valakire, hogy már csak zellerre van szüksége, az azt jelentette, hogy az illetőnek már nagyjából mindegy, így is, úgy is meghal. Kifejezetten rossz ómennek tekintették, ha valaki reggel elsőként nagyobb mennyiségű zellert pillantott meg.

A görögök és az egyiptomiak kultikus funkciója mellett elsősorban gyógynövényként használták. Az egyiptomiak már határozottan megkülönböztették a petrezselyemtől és egyre nagyobb szerepet adtak neki az ételek ízesítésében. Apicius receptgyűjteményben mindkét funkcióban szerepel: egyrészt mint hashajtó, másrészt, mint a tökös csirke egyik összetevője és különböző pürék, szószok ízesítője. A római konyha egyik legkedveltebb fűszerévé vált, még ha a hagyományőrzők tiltakoztak is ez ellen: az idősebb Plinius például azon az állásponton volt, hogy csak a halotti toron lehet helye.

A középkorban egyszerre tartották potencianövelőnek („erekciósalátának”) és fogamzásgátlónak. Előbbi szerepét aknázza ki Trisztán és Izolda legendája, amelyben az egészen más szándékkal asztalhoz ülő fiatalok a zellerevés hatására omolnak egymás karjaiba.

Ugyancsak vélt potencianövelő hatása miatt használta előszeretettel Madame de Pompadour és Giacomo Casanova is.

Távol tartja a gonoszt

A vend hagyomány szerint a zellergumó távol tartja a szellemeket. Spanyolországban szemmel verés ellen használták. Görögországban a fokhagyma és a hagyma mellett fellógatott száráról és leveléről is úgy tartották, hogy szerencsét hoz, sőt, a gyerekeknek egyes vidékeken külön zellertalizmánt is adtak. Pomerániában és Poroszországban a disznókat és az ifjú házasokat védték vele: az ólakban a repedésekbe tömködték, nehogy valami boszorkány megátkozza a jószágot, a fiataloknak pedig egy gumót adtak, hogy tegyék valamelyikük a cipőjébe, és ott majd szerencsét hoz. Giambattista della Porta olasz természetfilozófus szerint a középkor varázslói és boszorkányai a zeller segítségével tudtak repülni.

Út a luxusig

A viktoriánus Angliában keresett luxuscikké lépett elő. Akkora siker volt, hogy külön tálalóeszközt találtak fel hozzá: a vendégek a fogások között a speciális zellervázában felszolgált zellerszárakkal frissíthették fel magukat. A zeller számtalan formában bukkant fel az étlapokon; még a Titanicon is volt zelleralapú fogás. A zellervázák 1830-tól az 1880-as évekig voltak divatban; az 1910-es években a fogást már hosszú tányérokban szolgálták fel.

A népi gyógyászat részévé vált

Olasz földművesek a középkorban termesztették, de ők még csak a vadon növő fajtájával foglalkoztak. A ma ismert és fogyasztott zellert csak a késői XVIII. században kezdték termeszteni, ezért az európai konyhákban csak a XIX. században vált igazán ismertté, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át. Hazánkban a reneszánsz időszakában vált konyhakerti növénnyé. A vidéki emberek a népi gyógyászatban előszeretettel használták a zellert a petrezselyemmel együtt.

Nem csoda, hiszen számtalan jótékony hatással rendelkezik. A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat (limonént, szelinént, alkil-ftalidokat), furokumarinokat és flavonoidokat is. A zeller serkentőleg hat a veseműködésre. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert. A népi gyógyászat szerint erős vízhajtó hatású, a feljegyzések szerint elvileg arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.

Mit készíthetünk belőle manapság?

Az őszi időszak kiváló lehetőség arra, hogy kísérletezzünk a szezon gyümölcseivel, zöldségeivel, így érdemes olyan alapanyagokat is kipróbálni, amikhez eddig nem nyúltunk, nem kóstoltunk. A zeller sokak számára nem túl izgalmas növény, vannak, akik levesekben felhasználják, de másként nem nagyon mernek vele próbálkozni. Pedig sokkal izgalmasabb és ízesebb alapanyag, mint azt gondolnánk, ráadásul számos jótékony hatással rendelkezik. Éppen ezért, most összegyűjtöttünk néhány egyszerű, zelleres receptet, amit érdemes idén ősszel kipróbálni!

Burgonya helyett süss zellert!

Hozzávalók:

A sült zellerhez:

• 75 dkg zeller
• 2 evőkanál olívaolaj
• só ízlés szerint

A fűszerkeverékhez:

• 1,5 evőkanál fűszerpaprika
• 2 teáskanál fekete bors
• 1 evőkanál fokhagymapor
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál oregánó
• 1 teáskanál kakukkfű

Elkészítés:

A zellert megpucoljuk, megmossuk, kisujjnyi hasábokra vágjuk. Ezután a füszerkeverékhez egy tálban összekeverjük az alapanyagokat. Sütőlemezre rakjuk, meglocsoljuk olajjal, ráhintünk egy evőkanálnyi fűszerkeveréket. Alaposan összeforgatjuk, hogy mindenhol egyenletes legyen az olajos fűszer. Forró sütőbe megsütjük.

Forró leves a hűvös őszi napokra

Hozzávalók:

• 2 közepes zeller
• 1 fej vöröshagyma
• 2 dl főzőtejszín
• 1 dl tej
• só ízlés szerint
• 1 csipet fekete bors
• 1 csipet római kömény
• 2 dkg vaj
• 1 db zellerlevél

Elkészítés:

A hagymát és a zellert felkockázzuk. A vajat felhevítjük, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a zellert, és pár percig együtt dinszteljük. Felöntjük egy liter vízzel (de ha van húsleves alaplevünk, azt is használhatunk), fűszerezzük, és készre főzzük. Ha kész, botmixerrel vagy turmixszal krémesítjük. Hozzáöntjük a tejszínt és a tejet, végül 1-2 perc alatt összeforraljuk. A leves tetejét megszórjuk apróra vágott zellerzölddel, és pirított zsemlekockával kínáljuk.

Ha unod a krumplipürét, készítsd zellerből!

Hozzávalók:

• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 nagy db zeller
• 2 dl zöldség alaplé
• 5 dkg vaj
• 3 evőkanál tejföl
• só ízlés szerint

Elkészítés:

A zellert megpucoljuk, és kis kockákra vágjuk. Lapos serpenyőben két kanál olajon szép lassan lepirítjuk a zellerkockákat. Ettől színt kap és az íze is jobban előjön. Annyi alaplevet öntünk rá, hogy ellepje a zellert. Lefedjük, és puhára pároljuk. Ezután átöntjük egy mély edénybe, amiben kényelmesen össze tudjuk törni botmixerrel. Hozzáadjuk a vajat, ha túl sűrű, teszünk hozzá még egy kis tejfölt, ha kell sózzuk. Ezután tálalhatjuk is.

Címlapkép: Getty Images