Brüsszelig mentek a pékek: hivatalos, ez a fajta pogácsa már magyar étel + recept

Mikor lett hungarikum?

2007-ben egy magyar szervezet, a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje, védettségi eljárást indított az Európai Uniónál, hogy elismerjék hivatalosan is magyar ételként a tepertős pogácsát. A bejegyzés 2013-ban megtörtént, három évvel később pedig megkapta a hagyományos különleges termék minősítést. Hogy mivel győzték meg a bizottságot? Azon túl, hogy kóstolót vittek, úgy fogalmaztak: a sertés sült töpörtyű különleges esszenciája, a sertészsír használata, a fűszerek játéka és a sajátos technika az, ami különlegessé teszi az egyébként is Magyarországon sajátos kerek, sós süteményformát. Ez a hajtogatott tepertős pogácsa viszont akkor jó, ha nem túl zsíros, de elég zamatos ahhoz, hogy másnap is ugyanolyan ízletes maradjon.

Létezik olyan pogácsa, amelyik másnap is finom?

Igen, ez a nagy kérdés, amikor nekilátunk pogácsát szaggatni, hogy vajon a sok munka, befektetett idő megéri-e, ha másnapra már nem ’olyan’. Azt kell mondanom, hogy ritkán éri meg a sok hajtogatás és szaggatás. A pogácsák többsége aznap mennyei, de másnap kicsit gumis, száraz és majdhogynem egyforma lesz a többi kelt tésztás süteménnyel. Hiába teszünk bele krumplit, vajat, zsírt, aligha tudunk akkora mennyiséget, amit másnapra nem szív magába a tészta, vagy nem lesz már-már túl zsíros. Én kétfajta pogácsát ismerek, ami másnap is jó, az egyik a túrós-sajtos, amiben ugyanannyi túró, vaj és liszt van, valamint ez a nagymamám-féle, töpörtyűs pogácsa.

Kicsi ember, nagy érték

Sokan azt gondolják, hogy hatalmas léptek kellenek ahhoz, hogy maradandót alkossanak, vagy hagyjanak maguk után az utókorra. Belegondolva, egy jó pogácsarecept ugyanúgy megörvendeztet egy családot a szombati ebédnél, mint egy múlt századból előkerült kézirat egy történész csapatot. Ha egy jó kis receptet megörököltünk a nagymamánktól, vagy üknagyanyánktól és betartjuk annak pontos receptjét, már értéket adtunk a gyerekeink kezébe, és egyébként, egy kis történelmet is.

Többször említettem már, hogy a főzési vonzalmam nagy része a nagyanyámnak köszönhető. Hatalmas konyhát vezetett mindig is, ha pedig nem bírta egymaga, egy szakácsnőt hívott maga mellé, csak a színvonal le ne essen, akárhány főt is fogadott vacsorára. Rengeteget sütöttünk közösen, de két tökéletes receptje kimaradt, az egyik a diós torta, a másik a töpörtyűs pogácsája. Nem is olyan rég mondtam neki, hogy ezt a két ételt el kéne készítenünk, mert sehol nem ettem még ennyire jó töpörtyűs pogácsát, és látnom kell minden mozzanatát, hogyan készül. Sajnos nem sikerült együtt megsütnünk, de korábban mamával megegyeztünk, hogy ha bármi történne, egy dobozban van minden receptje, füzete, könyve, az majd az enyém legyen, ott megtalálok mindent. Nos, a doboz sajnos már nálam van, és úgy alakult, hogy ezt a két receptet most egyszerre kell elkészítsem a hétvégén, de már egyedül. Egy kézirat és egy Vízvári Mariska recept állt előttem, ami hasonló ugyan, de a kézirat az igazi, a nagyon finom változat. Bizony a titok a vaj, a zsír, a töpörtyű ötvözete, és persze a bor, ami kicsapja a felesleges zsírosságot. Többségében mindenszentekkor szokta sütni nagy mennyiségben, mert akkor már vannak disznóvágások, azaz töpörtyű, és ott összegyűlt a család, valamint napokig finom volt. Azt hiszem idén, addigra én is alaposan begyakorolom.

A szegények leggyakoribb étele

Amióta zsírt használunk a sütésnél, azóta a pogácsa, és annak különböző fajtái azok, amitől jóllaktak a népes, sok gyerekes családok régen is. Nem is lehetett volna annál jobb ötlete a gazdának, mikor töpörtyűsütés után azt mondta az asszonyoknak, kaparják le az üst faláról a megmaradt töpörtyű cafatokat, majd a kissé megdermedt zsírt is, és kenjék bele a pogácsába. Itt született meg a töpörtyűs pogácsa ötlete, ami többségében disznóvágáson készült. Ezután már a töpörtyűt, ha netán újévre is maradt, ledarálták, zsírral, sóval, borssal vegyítették, és úgy kenték meg vele a tésztát. Sok rituálé vette körül, de ahogy minden rendes recept, ez is praktikumra épült. Gömörben például akkor készült, ha kenyérsütés volt. A kelesztőtálak oldaláról levakarták az öregtésztát, azt vegyítették el a töpörtyűvel, így hajtogatták. Itt úgy hívták: vakaró. A Csallóközben (Felvidék) az első világháború után aratáskor készítették, mert nagy mennyiségben, gyorsan laktató ételre volt szükség. Néhol a rétes tészta receptje alapján készült, valahol a kenyér tésztája alapján, a hajtogatott pogácsa lényege ugyanis mindig az volt, hogy jól elváljanak a rétegek egymástól, ehhez pedig vékonyra kell nyújtani, kemény tésztával kell dolgozni, és zsíros zsiradékkal kenegetni.

Hajtogatott töpörtyűs pogácsa

• 400 g rétesliszt
• 400 g finom búzaliszt
• 1,5 ek só
• 300ml zsíros tej
• 50 g friss élesztő
• 1 kk cukor
• 3 egész nagy tojás
• 50 ml fehérbor
• 300 g darált töpörtyű
• 250 g sütőmargarin
• + 1 db tojás a lekenéshez

Elkészítés

Az élesztőt kevés, langyos tejben, (a megadott mennyiségből) pici cukorral felfuttatom. Közben a liszteket kimérem, elkeverem a sóval. (Vigyázat, ha a töpörtyű már sós, elég 1 evőkanálnyi só a tésztába!) Hozzáadom a lisztekhez a felvert tojásokat, a fehérbort, a darált töpörtyűt és végül a felfutott élesztőt. Alaposan kidagasztom, összedolgozom. Egy órán át, meleg helyen, letakarva kelesztem. A sütőmargarint a hűtőben tartom, mert ezzel hajtogatom majd a tésztát, és reszelni fogom. (Mama még nem reszelte, de ebben újítottam, így gyorsabb.) A tésztát ujjnyi vastagságúra kinyújtom, ráreszelem a vaj kétharmadát, majd összehajtogatom. Először az alsófelét hajtom a közepéig, majd szorosan hozzá a felső részt hajtom, jön a bal oldal és végül a jobb oldalát ráhajtom. Ezt a műveletet elvégzem 30 perc pihentetéssel, háromszor. Azután újra 20 percig pihentetem, majd kinyújtom közepes vastagságúra, berácsozom a tetejét és közepes méretű szaggatóval, vagy egy boros pohárral, pogácsákat szaggatok.

Sütőpapíros tepsire teszem és előmelegítem a sütőt 190 fokra. Lekenem egy felvert tojással a tetejüket (ne csurogjon le az oldalára), addig kel, amíg a sütő el nem érte a kellő hőfokot. Egy adagot 30-35 percig sütök. Minél jobban megsült, annál tovább áll el.

Tipp: A pogácsa akár hetekig eláll, de akár már másnap is lehet alkalmazni egy trükköt rá. A sütőt felmelegítem 180 fokra, a pogácsákat vízzel enyhén megspriccelem, majd 3-4 percre beteszem a sütőbe. Olyan, mintha frissen sült volna. (Fagyasztóban is tárolható.)

A férfi barátság titka

A tepertős pogácsa elsőre egy jóízű kvaterkázás asszociációját hívta elő képzeletemben, a könnyedség azon érzetével, hogy tulajdonképpen egy nagyon széles spektrumon gondolkodhatok most a hozzáillő nedű tekintetében, hiszen a pogácsa, mint univerzális borkorcsolya, mindenki előtt ismert. Kvaterkázni, azaz poharazgatni és közben beszélgetni pedig lényegében bármilyen borral lehet, de mivel én nagyapáimtól ismerem ezt a szót, ők pedig leggyakrabban bizony olaszrizling társaságában gyakorolták ezt a tevékenységet, ezért Zsófi nagymamájának tepertős pogácsájához én most ezt a fajtát hoztam. Igyekeztem azért olyan borvidékről választani, amelyről viszonylag kevés szó esett eddig rovatunkban, így kötöttem ki Móron, illetve így került poharunkba a Paulus Molnár Borház 2020-as rizlingje.

De mielőtt rátérnék a borra, beszéljünk még egy kicsit a kvaterkázásról, sokan úgy tartják ugyanis, hogy az nem más, mint a férfi barátság titka. Az mondjuk biztos, hogy az egy asztalnál történő poharazgatás évszázadok óta fontos eleme a férfiak kapcsolattartásának, történjen az akár egy úri szalonban, egy falusi kocsmában vagy épp a gazda pincéjében. Míg a nők órákat el tudnak csacsogni akár telefonon is, addig nekünk férfiaknak fontos ennek az egésznek a koreográfiája is, tulajdonképpen alkalmat teremtünk, az időnket adjuk, rangot adunk a beszélgetésnek. Mintegy liturgikus eleme, kelléke ennek az eseménynek a bor - vagy más alkoholos ital – de vegyük észre, hogy a fogyasztás csak szimbolikus, és a lényeg valóban a kapcsolattartáson, a barátság ápolásán, elmélyítésén van, még akkor is, ha olykor túl gyakran is emeljük szánkhoz azt a bizonyos szimbólumot. Arról nem is beszélve, hogy így végül képesek leszünk olyan arcpirító témákról, lelki vívódásokról is szót váltani, amelyről a nők akár telefonon is simán tudnak beszélgetni.

Na de kanyarodjunk rá, hogy mivel kvaterkázunk most a tepertős pogácsa mellé. A móri borvidéken termett Paulus Gold Olaszrizling egy 13-as alkohollal bíró reduktív, s mint ilyen rendkívül gazdag és izgalmas aromákkal rendelkező bor. Olyannyira izgalmas, hogy illatában nekem az almás, barackos, de még a banános jegyek is felfedezhetők, míg ízében az alma mellett inkább a citrusosság dominál, az olaszrizlingnél jellemző mandulás kesernyésséget csak halványan fedezem fel benne. A harmonikus savak, a tekintélyes test, és a benne rejlő tüzesség úgy teszik férfias borrá, hogy azért az asszonyok is szeretni fogják. S hogy miért tartottam ezt fontosnak megjegyezni? Hát mert fontos a férfibarátság, de azért nem árt jóban lenni az asszonnyal is.

Címlapkép, fotók: Szarka Zsófi, Wurmbrandt András