Nincs szilveszteri buli lencse nélkül: repetázz bátran, ettől lesz szerencséd az újévben!

Cikkünkben eláruljuk – amellett, hogy miért fontos lencsét fogyasztani ilyenkor –, hogyan dobhatjuk fel klasszikus lencsés főételeinket egy egyszerű trükkel: máris mutatjuk, hogyan készül az ínycsiklandó szilveszteri lencsefőzelék mutatós fekete beluga lencséből, egy jókora adag malacpörkölt társaságában, hogy biztosan garantált legyen az újévi szerencse. Gondoltad volna, hogy milyen sok különlegesnél különlegesebb lencseféle létezik? Melyiket kóstoltad és melyek azok a típusok, amelyekről eddig még nem is hallottál?

Miért fogyasszunk lencsét szilveszterkor?

Bár sok mindenki számára elcsépeltnek tűnik, hogy „már megint” lencsét eszünk szilveszterkor, ezt az éves rituálét mindenképpen érdemes tovább örökítenünk, hiszen nagyszüleink, dédszüleink idejében a magyarok úgy gondolták, hogy ez az a szerencsehozó alapanyag, ami a karácsonyi mákhoz hasonlóan valóban fényesebb mederbe terelheti az életünket.

Az ősi babonák szerint a szilveszteri, újévi lencsefogyasztás azért fontos, mert a lencsétől szebbek, gazdagabbak, egészségesebbek, termékenyebbek, sőt, még szerencsésebbek is lehetünk az újévben – kell ennél több?

A lencse mellett más népszerű babonás intelmekkel is találkozhatunk: míg karácsonykor a böjti hagyományok értelmében nem javallják a húsfogyasztást (ez alól a ha természetesen kibúvót jelent), szilveszterkor „kötelező” disznóhúst felszolgálni, ugyanis a sertés „előtúrja” a szerencsét. Bár a malac szerencsehozó élelmiszer, ez a halról, szárnyasról ilyenkor nem mondható el: ha újévkor halat eszünk, elúszik a szerencsénk, ha pedig baromfit (ez a szilveszteri virslifogyasztásra is érvényes!), az elkaparja azt.

Ha hisszük, ha nem, a szilveszteri buli sem csak egy ürügy a hajnalig tartó mulatozásra: az ősi hagyományok értelmében ilyenkor örömmámorban kell eltöltenünk az estét és jó nagy zajt kell csapunk – például tűzijátékkal -, hogy elriasszuk az árnyékból előmászó rossz szellemeket és a betegségeket. A szilveszteri bulizók számára szintén jó hír, hogy újévkor tilos olyan házimunkákat végezni, mint a mosás és a teregetés, sőt, még a szemetet sem vihetjük le, nehogy balszerencsét hozzunk a házra.

Ezért fontos, hogy rendszeresen fogyasszunk lencsét

A lencsefogyasztásra visszatérve: bár sokan csak szilveszterkor eszik, érdemes lenne minél gyakrabban vásárolnunk és készítenünk ételeket ebből az értékes és egészséges alapanyagból, ugyanis kiváló növényi tápanyagforrásról van szó. Ahogy ez a hüvelyesekre általánosságban igaz, a lencse egy kalóriadús – azaz nem éppen fogyókúrás – zöldségféle, azonban egy aránylag könnyen emészthető (könnyebben, mint a borsó és a bab) típusról van szó, aminek kiemelkedően magas, 25-28% körüli a fehérjetartalma.

A lencséről érdemes tudnunk, hogy nem allergén, azaz bárki (akinek nincs olyan betegsége, ami ezt kizárja) nyugodtan fogyaszthatja, a vegetáriánus és vegán életmód követői is előszeretettel alkalmazzák húspótló alapanyag gyanánt. A lencse igen gazdag különféle esszenciális aminosavakban, fogyasztása nem emeli a koleszterinszintet, ráadásul glikémiás indexe is alacsony (lassan felszívódó szénhidrátforrás), emiatt az inzulinrezisztenciával, cukorbetegséggel élők is fogyaszthatják – ellenben, aki rosszul viseli a puffadást, annak érdemes kerülnie, mert könnyű felfúvódni tőle.

A lencse magas rosttartalmáról is érdemes ejtenünk néhány szót, ugyanis rendszeres fogyasztásával hozzájárulhatunk emésztőrendszerünk egészségének megőrzéséhez és csökkenthetjük a bélrendszeri daganatos megbetegedések, például a végbélrák kialakulásának a kockázatát. A lencse gazdag mindemellett A- és B1-vitaminban, cinkben, vasban és káliumban, továbbá folsavban is – utóbbi miatt várandós nőknek is javasolják a fogyasztását.

Különleges lencsefélék a magyar boltokban: Te melyiket kóstoltad?

Habár régen csak a „sima” lencsét ismerték Magyarországon (manapság Észak-Magyarországon és a Dunántúlon vetik), ma már egyre több, különleges lencsefélével találkozhatunk a boltok polcain. A lencséket elsősorban az 1-2 mm vastagságú magok átmérője alapján különböztetjük meg: a kismagvú fajták jellemzően 4 mm-nél kisebbek, a nagyobb típusok átmérője pedig meghaladja a 6 mm-t.

Habár rengeteg különféle lencsével találkozhatunk a boltokban, általánosságban elmondhatjuk róluk, hogy a kismagvú típusok héja vékonyabb és méretre is egyformábbak, ezáltal könnyebben megpuhulnak, ráadásul ízletesebbek is, mint méretesebb társaik. A nagyobb szemű lencséket mindenképp be kell áztatnunk felhasználásuk előtt néhány órára vagy éjszakára (ugyanez igaz a száraz babra, csicseriborsóra is), máskülönben nagyon hosszú a főzési idejük. A kisszemű lencséket nem muszáj beáztatni, de esetükben is felére, harmadára redukálható a főzési idő, ha ezt megtesszük.

A legnépszerűbb lencseféle a barna lencse, szüleink, nagyszüleink idejében ez volt az egyetlen itthon is kapható fajta, mindannyian ezt a típust ismerjük a szilveszteri és újévi asztalról és a menzáról is. Az elmúlt években megjelent a boltokban a sárga lencse is, amit tipikusain az indiai és a közel-keleti konyhában használnak (a túlfőzésre érzékeny, szétmálló), illetve a vörös lencse is, ami egy aprócska, héj nélküli fajta, remekül használható krémes állagú ételekhez, be sem kell áztatni.

Szintén népszerű a zöld lencse is, amit érdemes előáztatni, és mivel a főzés során is jól tartja az alakját (ez egy kimondottan kemény fajta, lassabban is készül el, kb. 35-40 perc alatt), köretekhez és salátákhoz is jól használható. Bár a boltokban kapható trendi lencsefélék listája igen hosszú, mi most itt meghúzzuk a határt, és máris rátérünk cikkünk főszereplőjére, a különleges fekete beluga lencsére.

Kóstoltad már a beluga lencsét? Ha nem, itt az ideje!

A beluga lencse (vagy fekete lencse) az egyik legkülönlegesebb lencseféle, amit csak beszerezhetünk a boltokban, ebből kifolyólag arányában drágább is, mint az egyszerűbb típusok. A „beluga” lencse az alapanyag különleges megjelenéséről kapta a nevét, ugyanis a fényes, fekete szemek a beluga nevű tokhal kaviárjára hasonlítanak. Héja vastag, amitől nagyon kellemes az állaga, az íze pedig kellemesen földes, sokkal intenzívebb a hagyományos lencséénél. Antioxidánsokban (egészen pontosan antociánban) gazdag, egészséges típus, érdemes kipróbálni.

A beluga lencse gyakorlatilag bármilyen lencsés fogásban jól működik: készíthetünk belőle salátát, köretet, főzeléket, levest vagy krémlevest, de nyugodtan kísérletezhetünk izgalmas vegán receptekkel is – csak a fantáziánk szab határt a felhasználásának. Korábban többféle lencsés fogást is készítettünk: ilyen például a szilveszteri vendégváró lencsesaláta és az izgalmas lencsekrémleves, aminek elmaradhatatlan kelléke a sertésoldalas, de füstölt hússal is kiváló.

Recept: Szerencsehozó újévi lencsefőzelék malacpörkölttel

Mi mást készítenénk a szilveszteri bulira vagy az újévi ünnepi ebédre, ha nem egy jó nagy adag laktató lencsefőzeléket, ami remélhetőleg azoknak is sokat segít, akik nem restelltek rendesen megünnepelni az újévet – hisz minél hangosabban bulizunk ilyenkor, annál hatékonyabbak vagyunk a gonosz szellemek elkergetésében. Tavaly a korhelyleves „másnaposságűző” receptjét mutattuk be, idén viszont abszolút hagyományőrző módon lencsefőzeléket készítünk malacpörkölttel, hogy garantált legyen az újévi szépség, gazdaság, termékenység, egészség és szerencse. Lássunk neki!

A lencsefőzelék hozzávalói

• 500 g beluga lencse
• 3 fej vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve
• 2 ek fehérborecet
• 100 g vaj vagy margarin
• 350 g tejföl
• 3 ek liszt
• 2 db babérlevél
• só, fehérbors ízlés szerint

A malacpörkölt hozzávalói

• 1,5 kg malac- vagy sertéscomb
• 2 nagy fej vöröshagyma
• 1 nagy kanál sertészsír
• 2 db tv paprika
• 3 db paradicsom
• 3-4 dl vörösbor
• 0,5 dl olívaolaj
• 1 ek paradicsomsűrítmény
• 3-4 ek őrölt fűszerpaprika (ízlés szerint csípős)
• 4 szem borókabogyó

A malacpörkölt elkészítése

A malachúst azért érdemes kipróbálnunk, mert - az állat fiatal életkorából adódóan – kimondottan porhanyós és ízletes, ráadásul gyorsan elkészülő alapanyagról van szó (természetesen „rendes” sertéscombbal is ugyanilyen jól működik a recept). Előkészület gyanánt tisztítsuk meg és aprítsuk finomra a zöldségeket, a húst szintén öblítsük le, töröljük szárazra és kockázzuk falatnyi méretűre.

Olvasszuk fel a zsírt egy öntöttvas edényben, majd egy kis sóval ízesítve dinszteljük meg rajta a hagymát, ezután készítsünk lecsós alapot a paradicsommal, a paprikával és ízesítsük még egy kis paradicsomsűrítménnyel is. Ha elkészült az alap, adjuk hozzá a malachúst és pároljuk folyamatos kevergetés mellett kifehéredésig; sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük borókával és fűszerpaprikával, majd öntsünk alá körülbelül egy félüveg vörösbort.

Főzzük a pörköltet lefedve, kis lángon nagyjából 1,5 órán keresztül (a hústól függ, hogy milyen gyorsan készül el), majd hagyjuk egy kissé besűrűsödni, és már készen is vagyunk. Kóstoljunk: ha megpuhult a hús és ízlésünknek megfelelő a fűszerezés, már készen is vagyunk. Amíg főzzük a pörköltet, bőven van időnk elkészíteni a lencsefőzeléket is.

A lencsefőzelék elkészítése

A különleges, fekete színű beluga lencsét nem muszáj beáztatni, azonban jobban járunk, ha megtesszük: az 500 g lencsét tegyük kb. 1,5 liter vízbe egy éjszakára, ettől reggelre bőséggel megszívja magát, ráadásul gyorsabban el is készül. Ez esetben is tisztítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, majd aprítsuk finomra őket. Olvasszuk fel a margarint, majd egy kis sóval ízesítve pároljuk rajta a hagymákat üvegesre.

Ha a hagymás alap kész, adjuk hozzá a beáztatott, alaposan leöblített lencsét, öntsük fel annyi vízzel, ami 2-3 ujjnyira ellepi, ízesítsük sóval, fehérborssal és babérlevéllel, majd főzzük puhára kb. 10 perc alatt. Adjuk hozzá a citromlevet és annyi fehérborecetet, amennyit szeretnénk (van, aki enélkül csinálja és van, aki kimondottan savanykásan szereti), végül habarjuk be az egészet a liszt és a tejföl keverékével, apránként felhúzva a lencse főzővizével.

Egy utolsó forralást követően máris kész a különleges beluga lencsefőzelék, ami, bár megjelenésében rendhagyónak számít, az ízek tekintetében biztosan nem fog csalódást okozni nekünk. Tálaljuk a főzeléket egy pár kanáll pörkölttel feltét gyanánt, mellé pedig fogyasszunk körítésként egy kis kenyeret is.

Címlapkép: Getty Images