Ilyen egy nagy zabálás a magyar filmvásznon: 5 legendás magyar film receptjei

Micsoda sárga tyúkhúsleves, micsoda lecsó, velő és puha, foszlós kenyér a forgatásokon. Ember legyen a talpán, operatőr és szereplő, aki nem arra gondol az egész jelenet alatt, hogy mikor csíphet belőle egy falatot. Azt hiszem, elmondhatjuk, mi ugyanezt érezzük a képernyők előtt. Rengeteg film készült, aminek kiemelt része, vagy legalábbis meghatározó jelenete az étkezés. Az olasz filmekben nem maradhat el a tökéletes bolognai szósz, vagy csak a ’pasta’ említése, a franciáknál egészen biztos, hogy egy croissant lóg majd valaki szájában, az amerikai filmekben pedig a háziasszonyok sült húsa vagy meggyes pitéje bukkan fel biztosan valahol. No de nálunk, magyaroknál, talán még ennél is hangsúlyosabb egy tál étel, ha a vászonra kerül.

Egy csárda, egy fehér terítős asztal, egy jól fésült pincér, lakáj, esetleg egy kis konyhai falatozás, mindenkinek izgatja az ízlelőbimbóit.

Az elmúlt, karanténos évünk talán egyik legjobb foglalatossága a filmnézés volt, és az a közbeni falatozás, vacsorázás, különféle alkoholok kóstolása, és a snackropogtatás. Nincs is ebben semmi furcsa, hiszen születésnapot, évfordulót, sőt manapság egy randevút is lényegében ezen az egy módon tölthetünk el, otthon. Éppen ezért aktuálisnak érzetük Andrással, hogy megosszuk olvasóinkkal azokat a magyar filmeket, amiket mi mind újranéztünk az elmúlt egy évben, az utána következő napokban pedig lefőztem a benne szereplő ételeket. Nem is volt más választásunk, hiszen annyira megkívántuk, hogy nem tudtunk szabadulni a gondolattól.

A forradalom

Hiába is cáfoljuk, az elmúlt 10 évben a gasztronómia jóval nagyobb figyelmet kapott, mint korábban. A szakácsokból sztár lett, nő a Michelin csillagos éttermek száma, egyre több bisztró nyílik, az influencerek pedig egyenesen kurzusokra járnak azért, hogy minél csalogatóbb fotót tudjanak elkészíteni akár egy tál müzliről is. Mindig is szerettünk enni, sőt az alapanyag kínálatunk 100 évvel ezelőtt olyan bőséges volt, hogy a fácán, a polip, és az igazi vaj sem hiányozhatott egy nagy étkezés folyamán a konyhából.

A sztárszakácsaink viszont éltek a véleményformáló lehetőségükkel, és nem csak a nemzetközi ételeket, eljárásokat népszerűsítik itthon, hanem a mi régi alapanyagainkat, fogásainkat is.

Igaz, mindig egy újabb kis csavarral, küllemmel, amivel nem elvesznek, hanem inkább hozzáadnak a hagyományos ételeinkhez. Úgy tűnik, mi pedig ezt nagyon szeretjük, és nagy többségben maradtunk klasszikus szájízűek. Ezért nehezen tud ellenállni a gyomrunk egy remegős marhavelőnek, vagy egy csokoládé süteménynek, esetleg a jó kis szilvás gombócnak. Így a sok nemzetközi filmprodukció ételei helyett, inkább mi is a magyar kedvenceinket válogattuk ki.

Magyar filmek kedves ételei

1. Szindbád

A városi vendéglő jól ismert alakja, aki hosszan és akkurátusan eszik végig egy menüsort, Szindbád (Latinovits Zoltán). A látványtól is jól lakunk, miközben az ételekről odavetett aprólékos tanácsai mellett, a pincérrel való diskurzusa végén felsejlik: egy asszonyt szerettek. A marhavelőscsont pedig talán a legínyencebb pontja mindennek. Ezt most mi is elkészítettük, azzal a különbséggel, hogy sülve, fokhagymás pirítóssal, borssal és őrölt paprikával tálaltuk.

Sült velő fűszeresen 2 személyre:

• Hozzávalók: 2 db marha velőscsont, hosszában elfűrészelve (hentest kérjük meg), nagy csipet őrölt bors, fél kk só
• Elkészítés: Az előmelegített, 180 fokos sütőbe a velejükkel felfelé betesszük a hideg velőscsontokat. A velős részt megsózzuk, borsozzuk, majd 30 percig sütjük. Mikor kivettük, kenyereket mártunk a kifolyt zsírjába, azt a forró sütőben hozzápirítjuk, megfokhagymázzuk, és tormával esszük.

2. Indul a bakterház

A híres jelenetről, mikor szilvás gombóccal dobálóztak a szereplők, Koltai Róbert elárulta, egyáltalán nem volt játék az egész. A gombócokat ugyanis, mint filmes kellékeket, a fagyasztóban tárolták, így kőkemények voltak a dobálózós jelenetnél. A filmbéli Bendegúz erre ügyet sem vetve, a baktert (Koltai Róbert) úgy szemen dobta, hogy azonnal ki kellett menekülnie a jelenetből. A hatalmas gombócokat viszont mindenki megkívánta a képernyők előtt, ha nem is a dobálózás alatt, hanem előtte, a jóízű, ám meglehetősen hangos vacsora alatt.

Szilvás gombóc hozzávalók 4 főre:

• Hozzávalók: 1 kg főtt, reszelt krumpli, 1 db tojás, 50 dkg finomliszt, fél kk só, 1 kg felezett szilva, vagy kemény szilvalekvár
• Elkészítés: A gombóchoz a krumplit, lisztet, tojást, sót összegyúrjuk, lisztes felületen kinyújtjuk, felkockázzuk, a közepébe 1 kk kemény lekvárt, vagy fél szilvát teszünk. Bő vízben kifőzzük 10 perc alatt és pirított zsemlemorzsába forgatjuk, A végén porcukros tejföllel kínáljuk.

3. Valami Amerika I.

Mindenki emlékszik a jelenetre, amikor Ákos (Szabó Győző) bejárónője, Terka néni takarítás közben megtalál egy doboz brownie-t, és majszolni kezdi. Ettől aztán olyannyira jókedvre derül, hogy még egy táncot is lejt a kanapén. Persze az a brownie olyan dolgokat is tartalmazott, amik nem találhatók meg egy rendes háztartásban, így nálunk sem, de azért megpróbálunk egy így is egészen finom verziót bemutatni.

A klasszikus brownie 4 főre:

• Hozzávalók: 100 g étcsokoládé (75%), 100 g vaj, 50 g liszt, 1 ek Holland kakaópor, 3 db tojás, 100 g cukor, fél kk só.
• Elkészítés: A tojások sárgáját kikeverjük a cukor felével fehéredésig, a tojásfehérjét pedig felverjük a cukor másik felével. A csokoládét és a vajat felolvasztjuk vízgőz felett, amit folyamatos keverés mellett a tojássárgájás keverékhez adunk. Beleszitáljuk a lisztet, sót, kakaóport, a végén pedig óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot. 170 fokos sütőben, 15 perc alatt megsütjük, majd 2 óra múlva szeleteljük.

4. Csapd le csacsi

A Mama (Törőcsik Mari) tyúkhúslevest főzött a film végén. A tyúkot átutaztatta a fél országon, és el is mondta, hogy azon aggódott, vajon megbüdösödik-e a végére. Szerencsére nem, így egy hatalmas adag, gusztusos tyúkhúsleves készült, amire még a szomszédot (Eperjes Károly) is meghívták. A szomszéd hozta a tányérokat is hozzá, de a végén úgy felbosszantotta a háziakat, hogy a tányérokat levesestül, tyúkostul Sándor (Gáspár Sándor) összeszedte, és hazaküldte. Így a leves után nem csak a nézők ácsingóztak, hanem a film szereplői is.

Tyúkhúsleves 8 főre:

• Hozzávalók: 1.5 kg tyúk, 3 szál sárgarépa, 2 szálpetrezselyemgyökér, 3 db szárzeller, 1 fej vöröshagyma, 2 db kel levél (Ne hagyd el!), 1 ek só, 12 szem feketebors.
• Elkészítés: A tyúkot feltesszük főni 4 liter vízbe a borssal és hagymával. Másfél órán át főzzük, ezután tesszük bele a zöldségeket egészben,a sót, majd újabb 1.5 órán át főzzük. Gyöngyözve, lassú tűzön, de ne főzzük túl, mikor már elpattan a bőr a tyúk „bokáján”, akkor megfőtt.

5. Sose halunk meg

A krémes evés non plus ultrája. Gyuszi bácsi (Koltai Róbert) és unokaöccse (Szabados Mihály) egy zenés-táncos vendéglőben tömnek magukba annyi krémest, amennyit csak lehet. Sőt a végén Gyuszi bácsi – akár a lóversenyen – fogadást is köt, hogy a hatodik krémes után épp kidőlni készülő fiú még csak lenyomja a hetedik süteményt is. Végül nyolc lett. Mi nem versenyeztünk, de elkészítettük, és mind megettük.

Krémes 4 főre:

• Hozzávalók: 1 csomag levestészta, 5 db tojás, 0.5 liter tej, 1 ek étkezési keményítő, 1 tk zselatin, 100 g cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 250 ml habtejszín
• Elkészítés: A levestészta lapok felét levágjuk, az egyik felét felkockázzuk (6x6 cm), a másik felét egészben hagyjuk és sütőpapírral alul-felül takarva, két tepsi között, lapítva sütjük 180 fokon 15 percig. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral fehéredésig, hozzáadjuk a tejet, keményítőt és egy lábasban sűrűre főzzük. Határozott mozdulattal a tojások felvert fehérjét is belekeverjük a végén. A zselatint langyos vízbe elkeverjük, 10 percig állni hagyjuk és folyamatos keverés mellett hozzácsurgatjuk a krémhez. A megsütött, kihűtött nagy levelestészta lapra halmozzuk, szépen magasra, egyenletesre, erre tesszük a felvert habtejszínt, majd szépen, egyesével. ráhelyezzük a levestészta kockalapokat is, Pihentetjük 1-2 órán át a hűtőben, és ezután fogyasztjuk. Tipp: Tejszínhab helyett almaragut is tehetünk a vaníliakrém tetejébe. Így almás krémest kapunk, ahogy az a képen is látható.

Ihlet a kamera mögött és a boros pohárban

Bár Szindbád miután megivott egy jó pofa sört, fél liter jó minőségű bort kért az ebéd mellé, azt hiszem, szívesen zárta volna a sort az utolsó falat után Kamocsay Ákos 2017-es Ihlet cuvée-jével. Kamocsay Ákosról, a Hilltopról, illetve a Neszmélyi borvidékről volt már szó rovatunkban, ezért most nem is annyira szeretném megismételni ezeket az információkat, hiszen, akit érdekel, az egy jó csülkös bableves kíséretében itt elolvashatja.

Annál inkább szeretném középpontba helyezni magát a bort, amihez 1700 forintos áron jutottam hozzá a Sparban. Kamocsay Ákos prémium kategóriás tételeinek egyikéről van szó, amelyet a borász saját bevallása szerint csak akkor készít el, amikor ahhoz minden feltétel adott. Addig figyel, figyeli a természetet, szemmel tartja az ízek és aromák fejlődését, a savak játékait, kedvenc fajtáinak évjáratonkénti alakulását, és ha úgy érzi, itt van a „Most” pillanata, akkor belevág abba az alkotómunkába, amelyben kiteljesedhet.

2017-ben Kamocsay Ákos ezt az ihletett „Most” pillanatot a tramini, a chardonnay és a sauvignon blanc fajtákban látta meg, és egyáltalán nem szokványos módon házasította őket. A traminit ugyanis legtöbbször fűszerként adják a cuvée-khez, intenzív aromái miatt, most viszont ő a főszereplő. A házasítás hetven százalékát ugyanis ő adja, a fennmaradó harminc százalékon pedig 2:1 arányban osztozik a chardonnay és a sauvignon blanc.

És hogy miért mondtam, hogy Szindbád zárásként biztosan örült volna ennek a tételnek? Hát azért mert egy olyan gyönyörű, aranysárga, olajos, telt, testes, vastag, intenzív aromájú, harmonikus bort kapunk, a maga 15,5! százalékos alkoholjával, ami aromavilágában szinte már egy aprócska lépésnek tűnik a borpárlatok előszobája felé. Bizonyos vagyok abban, hogy segíti a többfogásos ebéd megemésztését, miközben olyan élményben részesíti elfogyasztóját, amit nem felejt el egyhamar.

Ami érdekes, hogy Kamocsay Ákos nem használ hordót, kizárólag acéltartályt, mégis olyan mély aromákkal, karakterrel és testtel rendelkezik a bor, hogy gondolkodás nélkül biztosra vettem volna a hordós érlelést. Úgyhogy azt hiszem, hogy erre mondják, mindent kihozott a borász a technológiából, mestermunka. Ha film lenne, újranézném.

Címlapkép: Getty Images