A legtakarékosabb konyha, amit itthon ismerünk: íme a sváb ételek titka

Kik azok a SVÁBOK?

A történelmi Magyarország területén élő németeket rendszerint sváboknak hívjuk. Ez alól kivételt képeznek a bányavárosi németek, azaz az erdélyi és a szepesi szászok. Tulajdonképpen ez egy kényelmes gyűjtőfogalom, hiszen a svájci, a bajor, és az osztrák területeken lakó németajkú népcsoportokat is sváboknak hívják.

A 19. század elején a magyar lakosság 10 százaléka volt németajkú, ami 1,8 millió polgárt jelentett. Trianon után ez igen nagyot csökkent, és csak 550 000 ember vallotta magát német nemzetiségűnek. Manapság 200 000 főre tehető a számuk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a második legnagyobb nemzetiség Magyarországon. Leginkább Bács-Kiskun megyében, Baranyában, Tolnában maradtak.

A legfontosabb alapanyagok

A német paraszti konyhából nem maradhatott ki a burgonya, a liszt, a káposzta, a zsír, néhol a füstölt hús, illetve minden, ami megterem a ház körül, és amit abban az évben a spájzba betakarítottak. A hús viszonylag ritka és kevés volt, de disznóölést azért minden évben tartottak, legalább egyszer. Ezt osztották be, és mindent abban a sorrendben fogyasztottak, ahogy a szavatossága diktálta. Rengeteg volt a nudli, a knédli, a gombóc, a savanyított káposzta, a grízes vagy diós tészta, a túrót és a mákot viszont eladták, mert jó ára volt a piacon.

Levest enni előételnek, „sváb szokás”.

Nos, sokan nem ismerik ezt a mondást, pedig tényleg igaz! A 18.századig csak a svábok főztek leveseket, amik a jóllakatás céljából előzték meg a főételt. Egyszerű rántott leves kis zsírral, köménymaggal, liszttel, őrölt pirospaprikával, némi tésztával felfőzve, ennyi volt az egész. Jól esett a gyomorba, és – takarékos nép lévén - kevesebb fogyott a másik féléből. Mi magyarok is átvettük ezt a szokást, és milyen jól tettük, no nem csak a takarékosság miatt!

Sváb felmenőink

Nem véletlen, hogy jól ismerjük a sváb konyhát, noha én még csak a tanulófázisban vagyok, de András apai családja felől fennmaradtak az étkezési szokások, illetve az ételek elkészítésének fortélyai. Így ismertem meg az ecetes-hagymás törtburgonya salátát, a savanyú tejesbablevest, a sváb kifliket, a házi disznósajt és a kolbásztöltés csínját-bínját. Mindennek pontosan megvolt az ideje és a helye.

A precizitás és a mennyiségek pontos kiszámolása volt mindennek az alapja, lett légyen szó akár a töltelékről, akár bármi másról, hiszen ez a jó barátság titka.

Semmiből valami

A sváb terülj-terülj asztalka a leleményesség mutatója volt egy háznál. Olyan látványos és gazdag ételeket készítettetek a legolcsóbb alapanyagokból, mint mai káposztás egytálételünk. Egy szelet szalonna aprítva, pár karika kolbász, és fejedelmi ízek kerültek az egyébként ’csak’ gombócos káposztába. Éppen ilyen volt például a „Rázalék” is, ami főtt krumplival összekevert nokedli volt zsírosan, a tetején vajban sült kenyérmorzsa ropogóssal.

Előkerült régi receptúrák

Nem is olyan régen találtam egy sárgás receptes füzetet, ami nem csak írott gyöngybetűkkel, de svábul is volt, ezért segítséget kellett kérnem, hogy megértsem. András unokatestvére azonnal megfejtette a rejtvényt, azaz lefordította. Sok kis apró sütemény recept lapult benne, mint a berlini puszedli, a huszárgombok, a vajastészta fazékban és a júliusi kifli. Ez utóbbit készítettük el egy családi recepttel ötvözve, amit most el is hoztunk nektek.

Sváb kifli (más néven: sörkifli)

Bevásárló lista (64 db sváb kiflihez):

• 500 g finom búzaliszt
• 30 g friss élesztő
• 2 kk só
• 1 ek cukor (púpozott, kristály)
• 1 db egész tojás + 1 sárgája
• 1 ek vaj vagy zsír
• 320 ml langyos tej (2.8%)
• Rétegezéshez: 3 ek zsír
• Tetejére: köménymag, 1 egész tojás a lekenéshez

A sváb kifli elkészítése:

Az élesztőt kikeverem a cukorral, ami másodperceken belül folyékonnyá válik. Felöntöm a langyos tejjel, meghintem egy kanál liszttel (az 500 grammból) és 10 perc alatt, meleg helyen felfuttatom. Hozzáadom az összes többi hozzávalót és 10 percig intenzíven, kézzel vagy robotgéppel, dagasztom. Letakarom, és kelni hagyom 40 percig. Ezután átgyúrom, és újabb 20 percig pihentetem. Egy nagy, lisztezett felületre kiborítom, 8 részre elosztom, gombóccá formázom.

Pihentetés nélkül mindegyiket külön-külön kinyújtom, megkenem a puha zsírral vékonyan, 8 részre vágom, feltekerem kiflikké, és a tepsire helyezem. Itt a tepsiben pihentetem még 20 percig, ezután felvert tojással lekenem, köménymaggal megszórom, és előmelegített, 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. Az adag 3 tepsiben fér el. Estére érdemes dobozba tenni őket, vagy dupla konyharuhával letakarni, hogy ne szikkadjanak meg.

Káposztás egytálétel

Bevásárló lista (2 főre):

• 300 g savanyúkáposzta
• 4-6 gombóc
• 4-6 karika kolbász
• 2 szelet szalonna
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl tej
• 1 kk pirospaprika
• olaj
• tejföl ízlés szerint

A sváb káposztás egytálétel elkészítése:

Egy tűzálló lábasban megpirítom a hagymát, azon a káposztát, fokhagymát, majd a húsféléket. A tál aljába rendezem mindezt, és gombócokat vagy főtt krumplit teszek közéjük. Felöntöm tejjel és ugyanannyi vízzel, majd sütőben 30 perc alatt 200 fokon megsütöm, vagy fedő alatt a tűzhelyen összefőzöm. A végén tejföllel, kiflikkel tálalom.

Búza a sör erődből

Szerintem az valahogy úgy van, hogy az embernek tudat alatt az a kedvenc konyhája, amit gyerekkorában megszokott. Mert az nemcsak egyfajta alapanyag- és ízvilágot jelent, hanem nagyon sok minden mást is: érzeteket, hangulatokat, a hétköznapokban elfeledett ráncos arcokat, hajdan volt nagycsaládi ebédeket, közös kerti munkákat, nevetéseket, emlékeket.

Jót enni boldogság, a gyerekkori konyha ételeit enni – jó esetben – egy plusz érzelmi töltettel rendelkező boldogság, azaz egy komplexebb örömforrás.

Így lehet az, hogy bár imádom az olasz konyhát, pláne, ha fogásait autentikus környezetben, a Földközi-tenger partján kóstolhatom, de bele tudnék fulladni a kolbászos – szalonnás káposztás egytálételbe is, és valami furcsa szabadságérzet jár át, ha az otthoni dombokra és erdőkre emlékeztető vidéken járok.

És bár családilag a borhoz kötődöm, tágabb perspektívákat figyelembe véve, most sört ajánlok sváb ételeinkhez, méghozzá egy igazán remek bajor sört, amelyhez a Sparban lehet hozzájutni - a félliteres, igényes, csatos üvegben lévő „folyékony kenyér” 600 forintot kóstál.

S ha már azt mondtam, folyékony kenyér, akkor legyen Weissbier, azaz búzasör, méghozzá az egyik vezető német sörgyártól a Hacker-Pschorr-tól.

A képünkön egy kisebb Paulaner társaságában látható 5,5-ös alkohollal bíró, szűretlen búzasör gyártójának története egészen 1417-ig nyúlik vissza, amikor is a sörkultúra világhírű bölcsőjében, Münchenben megalapították a Hacker sörfőzdét. Hackerék története azonban akkor kezdett igazán felívelni, amikor 1793-ban megérkezett Joseph Pschorr, és elvette Hackerék leányát, Maria Theresia-t, valamint egyúttal megvásárolta apósától a főzdét is. Az üzlet jól ment, ám Pschorr elégedetlen volt, és újabb főzdét alapított, ezt azonban már saját magáról nevezte el.

Sőt, még továbbment, és később a város falain kívül épített egy modern sörgyárat is, ami olyan hatalmas tárolókapacitással rendelkezett, hogy a helyiek csak „sör erődnek” hívták. A lényeg az volt, hogy ennek köszönhetőn egész évben tudott sört főzni, és azt tárolni úgy, hogy az hosszú ideig elálljon, és viszonylag állandó minőségű maradjon. Generációk jöttek-mentek, a „Der Himmel der Bayern”, azaz „a bajor ég” jelmondatú Hacker-Pschorr pedig mára a Paulaner csoport tagja, és Németország egyik vezető sörgyára.

Na de nézzük a lényeget! Mindjárt az elején kimondom, a Hacker-Pschorr szűretlen búzasör tökéletesen passzolt Zsófi kolbászos-káposztás egytálétele mellé, úgyhogy mire a menekülő útvonalnak szánt sváb kiflihez értem, már alig maradt belőle.

Egy nagyon kellemes, komplex beltartalommal bíró sörről van szó, amely – nem, tudom a képen mennyire látszik – de a pohárban nagyon szépen megmutatja mézaranysárga színét és krémességét. Ízében a citrusosság dominál, amihez mézes, banános aromák társulnak. Összességében a nemes jelző jut róla eszembe, és az, hogy ezt a találkozást így hármasban – étel, ital és én - valamikor meg kell ismételnünk.