Valentin-nap 2022: fillérekből is kijöhet egy igazi luxusvacsora a szerelmesek ünnepén

A február 14-re eső Valentin-nap, más néven Bálint-nap egy világszerte elterjedt szerelemünnep: a szokások szerint a szerelmesek ilyenkor romantikus üzeneteket, szerelmes leveleket írnak egymásnak, virággal, csokoládéval és egyéb ajándékokkal kedveskednek választottjuknak. Habár ma már egy kifejezetten világias ünnepként tartjuk számon, a Bálint-nap keresztény és egészen megdöbbentő ókori római szokásokra vezethető vissza. Hogy hogyan járta be a világot a hagyomány, jutott el Európából Amerikába, majd került vissza hazánkba teljesen új, átformálódott szokássá, igazán különleges történet – ennek a rejtélynek járunk most a végére.

Lupercalia: véráldozat, ostorozás, tombolahúzás

A legtöbb keresztény ünnepet a történelem során úgy alakították, hogy egybeessen valamelyik ősi, pogány eredetű ünneppel. Bálint-nap környékén két római vallási ünnep is volt, mégpedig Faunus ünnepe (február 13.) és Lupercalia, más néven Februa (február 15.), utóbbit tartjuk a mai szerelemünnep ősi megfelelőjének. Lupercalia ünnepén a rómaiak különféle, a tél végéhez kapcsolódó megtisztító és termékenységi rítusokat végeztek, hogy kiengeszteljék a rosszindulatú, farkas alakban megjelenő Lupercus istent, és hogy elűzzék a gonosz szellemeket.

A monda szerint a Rómát megalapító ikerpárt, Romulust és Remust egy anyafarkas szoptatta meg, ezzel megmentve őket az éhhaláltól. A későbbiekben Romulus megölte Remust és megalapította a várost a Tiberis folyó két partján, a farkas pedig Róma szimbólumává vált. Lupercalia ünnepi szertartását a római papok abban a barlangban végezték el, ahol a monda szerint a farkas felnevelte a testvérpárt: minden évben feláldoztak egy kecskét a termékenységért, egy kutyát pedig a megtisztulásért. A papok a „februa” nevű kecskebőr szíjjal ostorozták a fiatalokat, különösen a nőket, hogy megtisztuljanak és termékennyé váljanak.

A szertartás az évek során fokozatosan romantikus köntösbe öltözött. Az áldozatbemutatást a nép körében felváltotta a szerelmes tombolahúzás, amikor a hajadon lányok egy cserépdarabra írták a nevüket, azokat pedig egy agyagedénybe helyezték. Innen húztak maguknak párt az agglegények: akinek a nevét kihúzták, egy ideig – vélhetően a következő évi névhúzásig – egy párt alkotott a választottal. Az esetek egy részében a párválasztás szerencsésen végződött, a fiatalok pedig összeházasodtak.

A termékenység ünnepen az is szokás volt, hogy a lányok ellátogattak Juno istennő templomába, ahol szerelmi jóslatot kaptak, hogy az segítse őket a párválasztásban, emellett a jómódúak között már ekkor elterjedt szokás volt ezen a napon a szerelmesek között virágot ajándékozni. Lupercalia ősi pogány hagyományait Szent Bálint legendája köti össze a keresztény szerelemünneppel: amikor a rómaiak keresztény hitre tértek, az ünnepet egy nappal korábbra, február 14-re helyezték, Krisztus után 496-ban, hogy az emberek ne a pogány istenségek, hanem egy keresztény mártírnak hódoljanak.

Ki volt a rejtélyes Szent Bálint?

Római Szent Bálint, más néven Szent Valentin a római keresztényüldözés mártírja, a szerelmesek, a házasság és az epilepsziások védőszentje, névnapját február 14-én tartjuk. Annak ellenére, hogy a modern korban is meghatározó keresztény alakként tartjuk számon, valójában szinte semmit sem tudunk az életéről. Minden forrás mást állít Valentinról, vélhetően több különböző szentté avatott személy legendái keverednek, amelyek alapján két legendával magyarázzuk a Valentin-napi szerelemünnep eredetét.

Az első legenda szerint Valentint Krisztus után 270 körül, II. Claudius császár idején végezték ki. A császár törvényt hozott arra, hogy a fiatal férfiak ne házasodhassanak, mert úgy vélte, hogy házas emberből nem lesz jó katona. Valentin ezt igazságtalannak tartotta, így a császári utasításokkal szembemenően titokban mégis összeadta a szerelmeseket. Amikor Claudius tudomást szerzett erről, törvényszegésért kivégeztette Valentint. Ugyanígy legenda övezi azt a történetet, miszerint Bálint meggyógyította a császár Aster nevű főtisztjének vak leányát, aminek következtében a család keresztény hitre tért, így mindannyiukat kivégezték.

Egy másik legenda szerint azért végezték ki Valentint, mert keresztény foglyoknak segített megszökni a római börtönökből és kínzókamrákból. Az emlékek szerint a bebörtönzött Valentin szerelembe esett a börtönőr lányával, aki gyakran látogatta őt. Halála előtt a férfi levelet írt a leánynak, hogy elbúcsúzhasson, amelyet úgy írt alá, hogy „a te Valentinodtól” („a te Bálintodtól”) – erre az aláírásra alapozzuk a Valentin-napi szerelmes üzenetküldés hagyományát.

Hogyan járták be a Valentin-napi hagyományok a világot?

A Valentin-nap modernebb értelemben való elterjedését a középkori angolszász kultúrára vezetjük vissza, egészen pontosan Geoffrey Chaucer angol költő „Madarak Parlamentje” című versére. A versben Triász, a természet istennője köré gyűlnek a madarak, hogy társra találjanak. A verset feltehetőleg II. Richárd angol király 1383-ban megtartott Valentin ünnepségén adhattak elő, emellett II. Richárd és a cseh Anna hercegnő eljegyzéséhez is köthető.

Az ajándékozás hagyománya Samuel Pepys és felesége, Elizabeth romantikus kapcsolatához köthető: a költő szerelmes verseire felesége mindig virágcsokorral válaszolt, ennek köszönhetően az angol nemesség körében hamarosan elterjedtté vált a virágküldés hagyománya. Shakespeare Hamlet című darabjában Ophelia énekében is említik a Valentin-napot, emellett 1797-ben került kiadásra egy kötet Fiatal Valentin írók címmel, amelyet azok a férfiak adtak szívük hölgyének ajándékba, akik nem tudtak saját verset írni. Az első, tömegszériában gyártott Valentin-napi üdvözlőlapok az 1840-es években jelentek meg, Esther Holland jóvoltából (őt nevezik a „valentine-ok anyjának”).

A Valentin-napot, mint szerelemünnepet az angol kivándorlók vitték magukkal Amerikába, ahol az ünnepély széles körben elterjedtté vált és levált a keresztény szent ünnepéről. Az ünnepet az amerikai katonák hozták „vissza” Európába a II. világháború során és tették elterjedtté a 20. század második felében. Az első Valentin-napi bált a németországi Nürnbergben tartották, 1950-ben, ezt követően visszatérő hagyománnyá vált a modern szerelemünnep.

A Valentin-nap ünneplése szorosan összeforrt az ajándékozás hagyományával, amelyben a kereskedők is meglátták a nagy lehetőséget. A Valentin napi ajándékozásra azóta sajátos „iparág” épült: külön erre az alkalomra gyártanak üdvözlőkártyákat, édességeket, illetve számtalan virág is elérhető a bevásárlóközpontok, virágboltok polcain. A nemzetközi popkultúrában a szokás annyira elterjedtté vált, hogy már nem csak Amerikában és Európában ünneplik amerikai mintára a hagyományt, a Valentin-napozás már a Távol-Keleten is hódít.

Valentin-napi szokások szerte a világon

A Valentin-nap amerikai verziója mellett számos országban kialakult az ünnep saját megfelelője. Az Európai nagyvárosokban, jellemzően tavak, folyók mentén találkozhatunk szerelmi lakatokkal, amelyekre a szerelmesek ráírják nevüket és lezárják, ezzel szimbolizálva, hogy szerelmük örök. Egy európai ország a hagyományok tekintetében minden szempontból kakukktojásnak számít: Finnországban a Valentin-nap nem a szerelem, hanem a barátság ünnepe; náluk ilyenkor az emberek nem romantikus vonzalmat, hanem baráti érzéseket fejeznek ki egymás iránt.

A Távol-Keleten is kialakultak érdekes szokások: míg a Kínában amerikai mintára terjed az ünnep, addig Japánban Valentin-napon a hölgyek ajándékoznak csokoládét szerelmüknek (de adhatnak barátaiknak, jó ismerőseiknek is). A szokást egy hónap múlva viszonozzák, a White Day nevű napon, amikor a nők kapnak aprósüteményt. Koreában is hasonlóak a szokások, azonban náluk Black Day-t is tartanak: ha valaki az egyik szerelemünnepen sem kapott ajándékot, ezt meggyászolja, és egy csadzsangmjon nevű, feketebab szósszal készült tésztaételt eszi.

Habár jelenleg a Valentin-nap a világon a legelterjedtebb szerelemünnep, a legtöbb nemzet életében vannak hasonló, a népszokásból mára már kikopott szerelmi hagyományok: ez Magyarországon sem volt másképp, hiszen a magyar népi kultúrában számos ünnepen kerültek elő párkeresési célzatú hagyományok, játékok. Ezek részben köthetőek az egyházi szentekhez, részben pedig pogány rituálékra vezethetőek vissza.

Hogyan választottak párt a magyarok?

A honfoglaló magyarok már jóval az államalapítás előtt kapcsolatba kerültek a kereszténységgel, a magyar táltosok a Szent András apostol által elhozott hit őrzőinek tekintették magukat – erre vezetjük vissza azt is, hogy az első templomok Szent András tiszteletére épültek, illetve, hogy a honfoglalás kori sírokban jellemzően volt kereszt is. A magyar kultúrában Szent András napját (november 30-a) tartják számon a disznóölési időszak kezdőnapjaként, azonban párválasztó hagyományok is köthetőek a szenthez.

A népi hiedelmek szerint, aki András napján böjtölt, éjjel megálmodta, hogy ki lesz a férje. Ugyanebből a célból történt, hogy a leányok ellopták a férfiak gatyáját és a párnájuk alá tették éjszakára, hogy segítsen megálmodni, ki lesz a jövendőbelijük. András napján szokás volt továbbá olvasztott ólmot önteni a vízbe (a megszilárduló ólom formája elárulta a leendő férj foglalkozását) és gombócot főzni (a gombócokba rejtették a legények nevét egy-egy papírdarabra írva: amelyik legelőször feljött, abban volt a leendő férj neve).

A magyarországi Bálint-nap

Szent Bálint a magyarországi németek között volt népszerű, a magyarok kevésbé ünnepelték napját. Az egyetlen, Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Bólyban található, Bálint freskója a Töttös Szent Erzsébet-templomban látható. Bálintot az Érdy-kódexben (16. század) is említették, az epilepsziában szenvedők pedig gyakran viseltek bálintkeresztet a nyakukban, hogy megvédje őket a „nyavalyatöréstől”. A magyar hagyományokban úgy tartották, hogy ha Bálint-napon hideg, száraz az idő, az évben jó termés várható, mindemellett azt gondolták, ekkor térnek haza a vadgalambok, illetve ekkor keresnek párt a verebek (madár-esküvő ünnep), így ilyenkor szokás volt madarakat etetni.

Ugyanúgy, mit András napján, Bálint napon is számos párkereső rituálét végeztek az emberek: úgy tartották, Bálint-nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz, illetve ha a lányok babérlevelet tettek a párna alá, vagy előző nap éjfélkor temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha egy hajadon leány Bálint napon verebet látott, az azt jelentette, hogy férje szegény ember lesz, de boldogan élnek – azonban ha tengelice repül át felette, gazdag ember felesége lehet. A gyermekáldásról is jósoltak: ahány magja volt egy félbevágott almának, annyi gyermeke lesz az ifjú párnak.

1997 óta február 14-én Magyarországon nem csak a szerelmeseket ünnepeljük: ekkor adják át a Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapított Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjat. 2006 óta ilyenkor tartjuk a Bálint-napi Balassi-fesztivált, ami „az európai érzés ünnepe”.

A Valentin-nap magyar megfelelője

Ha megkérdeznénk tőlünk, hogy tudnánk-e mondani egy példát a magyar szerelem ünnepére, bizonyára sokunknak fejtörést okozna válaszolni: jussanak eszünkbe ilyenkor a szalagokkal ékesített májusfák a kapura tűzve! Magyarországon május 1-je nem csak a munka ünnepe (ezen a napon ünnepeljük, hogy a munkásmozgalmak elérték a 8 órás munkaidőt), hanem a szerelemé és a termékenységé is, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap.

A májusfa állítás szokása vidéken még mindig elterjedt hagyomány: a fiúk az éjszaka leple alatt odalopóznak szívük választottjának házához és egy fiatal nyár- vagy jegenyefát, vagy egy lombos ágat állítanak neki, amit színes szalagokkal díszítenek. A rituálé a pogány kelta eredetű Beltane ünnepre vezethetőek vissza: a fa az Istenséget, a szalagok az Istennőt jelképezik, együttesük a szenvedélyt és a vágy beteljesülését szimbolizálja; a zöld ág Európa szerte az ifjúság, a magújulás, az újjászületés szimbolikus kelléke.

Május 1-jén a lányok a májusfáról tudhatták meg, hogy van-e udvarlójuk. A hagyományok a vidéktől függően eltérőek lehetnek, a palócoknál például a lány feladata a fa díszítése, amit jellemzően pünkösdkor döntenek le (a májusfa kitáncolása). A májusfa állítás mellett hagyománnyá vált a virág ajándékozása is, tipikus például a kosárba helyezett hortenzia.

A szerelemünnepeken átadott gyönyörű virágok, ékszerek, parfümök és csábító bonbonok mellett újra divatba jöttek a különféle gasztroajándékok és a romantikus vacsorák is, amelyekkel teljesen egyedi és felejthetetlen élményt ajándékozhatunk szívünk választottjának.

A romantikus vacsorák aranyszabályai

Akár Valentin-napra, akár más, szerelmes ünnepre készítjük azt, egy romantikus vacsorának megvannak az íratlan szabályai. Amikor a cél a szerelem kifejezése és a másik fél szívének meghódítása, célszerű kerülni a kellemetlen megjelenést vagy rossz szagokat kölcsönző ételeket, mert ezzel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a másik felet. Ahogy nem eszünk Valentin-napon mákos tésztát, úgy chilis babot sem, továbbá célszerű kerülni a nagyobb mennyiségű fokhagymát, nyers hagymát, illetve a túlzottan fűszeres, gyomorégést okozó ételeket.

Egy jól megalkotott, igényes vacsora rendszerint három fogásból áll, ami az előétel, a főétel és a desszert. Ezeknek a kiválasztásakor célszerű összehangolni az ízeket, de kerülni az azonos alapanyagokat (például ne szerepeljen a répa az előételnél, a főétel köreteként és a süteményben is). Tartsuk szem előtt a fogások funkcióját: az előétel ne legyen nagymennyiségű vagy laktató, mert ha vacsoravendégünk túl hamar jól lakik, mindkettőnk számára kellemetlen lehet, ha nem marad hely a desszertnek. Éppen ebből az okból, ha a főétel hússal vagy hallal készül, az előételt célszerű húsmentesen készíteni – tökéletes étvágygerjesztőként szolgálhat egy csésze könnyed leves, vagy egy falat grillezett sajt, salátaágyon.

A legösszetettebb elem a főétel legyen: a tányéron legyen egy főelem (ez jellemzően hal vagy hús), amihez illő köretet válasszunk, és lehetőség szerint tálaljunk hozzá egy kis mártást is, hogy „jobban csússzon”. Fontos, hogy ha a főelem mellé lágy köretet adunk, például krumplipürét, azt kompenzáljuk valamilyen harapható köretelemmel (például egy kevés sült zöldséggel), különben a főétel pillanatok alatt eltűnik a tányérról.

Egy kiadós főétel után a desszert esetében is érvényesül a „kevesebb több” elve (hacsak nem kifejezetten édesszájú a partnerünk): nem kell túlzásba vinnünk az utolsó fogást, bőven elég egy szelet egyszerű sütemény vagy egy kis pohárkrém. A vacsora mellé olyan bort válasszunk, ami mindhárom fogáshoz illik: halhoz és fehér húshoz fehér bor illik, vörös húshoz vörös, a sertés esetében mindkét típus, illetve a rozé is megengedett.

Valentin-napi romantikus menüsor

Nézzük a mi verziónkat a tökéletes Valentin-napi vacsorához, kipróbált receptekkel és tálalási tippekkel! A receptek két főre szólnak, ha a családunkkal szeretnénk elfogyasztani, minden hozzávaló esetében számoljunk dupla, vagy többszörös mennyiséggel.

Előétel: Brokkoli krémleves sajtropogóssal

Hozzávalók

• 1 nagy fej brokkoli
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj
• 750 ml víz vagy alaplé
• 2 dl főzőtejszín
• só, bors ízlés szerint
• 150 g sajt (pl. cheddar, gouda, trappista, parmezán)

Az előétel elkészítése

Egy fazékban olvasszuk fel a vajat, majd dinszteljük meg rajta a megtisztított, finomra aprított és sózott vöröshagymát. A brokkolit mossuk meg, szedjük rózsáira és adjuk a hagymához, majd öntsük fel annyi vízzel vagy alaplével, ami ellepi a zöldséget. Ízesítsük tovább sóval, borssal és a fokhagymával. Amíg a leves készül, reszeljük le a sajtot, helyezzük kis kupacokban sütőpapírral bélelt tepsibe és süssük 180°-on addig, míg ropogós nem lesz. Ha a brokkolik puhára főttek, botmixerrel dolgozzuk simára, végül keverjük el benne a tejszínt. Tálaljuk a levest a sajtropogóssal a tetején.

Főétel: Rozé sertésszűz édesburgonya rösztivel, párolt zöldbabbal és remoulade mártással

A főelem hozzávalói

• 1 db sertés szűz
• 2 db fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek vaj
• só, bors ízlés szerint

A röszti hozzávalói

• 2 db édesburgonya
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db tojás
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek liszt
• 1 tk kakukkfű
• só, bors ízlés szerint
• 5 dl napraforgóolaj a sütéshez

A zöldbab hozzávalói

• 200 g friss zöldbab
• 1 ek vaj
• só, bors ízlés szerint

A remoulade hozzávalói

• 4 ek majonéz
• 1 ek tejszín
• 1 ek dijoni mustár
• 1 tk szárított tárkony
• 1 ek friss petrezselyemzöld
• 1 ek kapribogyó
• 1 ek citromlé
• só, bors ízlés szerint

A főétel elkészítése

A legtöbb időt az édesburgonya röszti előkészítése veszi igénybe, ezért célszerű ezzel az elemmel kezdeni. Hámozzuk meg, majd nagylyukú reszelőn reszeljük le az édesburgonyákat, sózzuk be a reszeléket, hagyjuk állni kb. 20 percen keresztül, majd tiszta konyharuha segítségével facsarjuk ki a levét olyan alaposan, ahogy csak tudjuk (ezt a mozzanatot semmiképp se hagyjuk ki, különben a massza túl lédús marad és nem fog szépen kisülni).

Keverjük össze a kifacsart burgonyát a finomra aprított hagymával és petrezselyemmel, illetve a tojással és annyi liszttel, amit a töltelék felvesz, hogy szépen formázható legyen. Fűszerezzük az ízlésünknek megfelelően, formázzunk belőle lapos, tenyérnyi korongokat, majd forró napraforgóolajban, közepes lángon süssük őket barnára. Papírtörlőn csepegtessük le róluk a felesleges olajat.

A másik (opcionális) köretelem egy egyszerű párolt zöldbab: tisztítsuk meg a babokat, vágjuk kb. 3 centiméteres darabokra, majd vajon pároljuk meg egy kevés sóval, borssal ízesítve. Akkor jó az állaguk, ha a zöldbabok enyhén roppannak kóstoláskor. A remoulade mártás készítése szintén könnyű: a szilárd hozzávalókat aprítsuk finomra, majd keverjük össze a folyékonyakkal és a fűszerekkel. Tálalásig tartsuk a hűtőben.

Elérkeztünk a tányér főeleméhez, a húshoz. A szűzérme a sertés egyik legnemesebb része, ez az egyetlen olyan húsa, amit „hivatalosan” lédúsan, rózsaszín maggal fogyasztunk. Természetesen ahány ház, annyi szokás, ha valaki ezt az állagot nem szereti, egyszerűen csak süsse tovább. A szűzérme két verzióban is elkészíthető, a konyhánk felszereltségétől függően:

a) Szuvidálással (a képen látható hús ezzel az eljárással készült): a sertésszüzet lehártyázzuk, középen kettévágjuk, sóval, borssal, olívaolajjal ízesítjük és vákuumzacskóban lezárjuk egy gerezd fokhagyma társaságában. 1 órán keresztül szuvidáljuk, 58°-on (más recept írhat ennél magasabb hőfokot, rövidebb időre), majd kibontjuk, lecsepegtetjük és serpenyőben habzó vajon megkérgezzük. Mielőtt megvágjuk, 10-15 percig pihentessük!

b) Sütőben sütve (ez az egyszerűbb megoldás): a sertésszüzet lehártyázzuk, középen kettévágjuk, sóval, borssal, olívaolajjal ízesítjük, majd vajon, serpenyőben körben kérget pirítunk rá (minden oldalon zárjuk le a rostokat). A húst tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és helyezzük 200°-ra előmelegített sütőbe. 15 perc alatt rozéra sül, 30 perc alatt teljesen átsül, ízlésünktől függjön, hogy melyiket választjuk. Ha van otthon húsmaghőmérő, akkor 60-62° az ideális maghőmérséklet. Mielőtt megvágjuk, 10-15 percig pihentessük!

Tálaljuk a szűzérmét középen ferdén kettévágva, édesburgonya rösztivel és zöldbabbal körítve. A tányért dekoráljuk pöttyökben elhelyezett remoulade mártással, illetve egy kevés friss petrezselyemzölddel!

Desszert: Hamis meggyes rétes

Hozzávalók

• 300 g fagyasztott magozott meggy
• 3 ek vaj
• 3 ek kristálycukor
• 1 csipet fahéj vagy őrölt szegfűszeg
• 1 ek étkezési keményítő
• 1 db leveles tészta
• 1 tojássárgája a kenéshez
• porcukor a díszítéshez

A desszert elkészítése

Olvasszuk fel a vajat egy kis lábasban, majd adjuk hozzá a cukrot és enyhén karamellizáljuk. Ezt követően jöhet a fazékba a fagyasztott meggy, amit egy kevés fahéjjal és/vagy szegfűszeggel ízesítünk. Főzzük addig, míg a meggy fel nem olvadt és levet nem eresztett. Keverjük el a keményítőt egy kevés vízben, hogy feloldódjon, majd adjuk a meggyes töltelékhez; főzzük fel a keményítővel és hagyjuk langyosra hűlni (akkor jó a töltelék, ha sűrű, már-már kocsonyás – ha túl folyékony, sűrítsük tovább egy kis keményítővel, ahogy az előbb).

Helyezzük a leveles tésztát sütőpapírral bélelt tepsire; az egyik széléről vágjunk le egy 5-8 centi széles sávot (ez lesz a dekoráció). Öntsük a maradék tészta közepére a tölteléket és zártjuk be kézzel, mintha egy batyut formáznánk – nyomkodjuk össze alaposan a széleket, ne legyenek lyukak, ahol kifolyhat a töltelék! Fordítsuk óvatosan a süteményt úgy, hogy a lezárt rész kerüljön alulra.

A levágott leveles tésztát késsel tetszés szerinti formában vagdossuk be, majd terítsük a sütemény tetejére. A tojás sárgájával az egészet kenjük meg, majd süssük ki 180°-ra előmelegített sütőben, hőlégkeveréses funkcióval, míg az egész „rétes” aranybarna nem lesz (kb. 30-40 perc). Tálaláskor szitáljunk a tetejére porcukrot.

Borajánló: Gilvesy Bohém Balatoni Cuvée, 2019

Ahogy fent is írtuk, a sertés mellé bármilyen bort kínálhatunk, ezért a mi választásunk most egy fehér cuvée-re esett, a badacsonyi borvidékről. A Gilvesy Bohém olaszrizling, rajnai rizling és sauvignon blanc házasításából született, kellemes, játékos fehérbor, amelynek minden cseppje a balatoni hangulatot idézi.

Címlapkép: Getty Images