Őrült áron kínálják a libahúst: mi lesz így az idei Márton-nappal? + recept

Az elmúlt évek során újra divatos lett a Márton-napi libasütés – nem is csoda, hiszen érdemes minden alkalmat megragadnunk, hogy ízletes, hagyományos ételeket varázsolhassunk az asztalra. Cikkünkben eláruljuk, miért pont Márton-napon kell libát enni, milyen ősi babonák övezték ezt a misztikus ünnepet és hogyan jósoltak Márton-napkor. Mutatjuk, milyen jellegzetes ételeket készítettek, mi volt a Márton-napi ajándék és honnan erednek ezek a szokások! Receptünkkel bemutatjuk, hogyan készül az isteni konfitált libacomb gratin burgonyával – érdemes egy pohár vörösborral lekísérni!

Elszállt a libaár – de mennyire?

Az elmúlt évek során elkezdett visszatérni a divatba a szezonális étkezés, ami nagyszüleink idejében még csak nem is volt kérdés tárgya: ősszel jött el az ideje a szilvalekvár készítésének, ekkor főzzük a birsalmasajtot, ilyenkor kezdődik a sütőtök szezonja, sőt, ekkortájt gyűjtjük az ízletes erdei gombákat is. Novemberben jön el a kacsa és a liba szezonja, azonban az örömünk nem felhőtlen, hiszen sosem volt még ilyen drága a hús a boltok polcain.

Az élő liba ára átlagosan 6-8.000 Ft/darab, hízott liba esetében az ár meghaladhatja a 10.000 Ft-ot (a KSH a vágóliba esetében 67,4%-os áremelkedést mért augusztusban). A megtisztított egész hízott liba ára 2.500-3.000 Ft/kg-tól indul (egy hízott liba súlya 6-8 kg), ám az értékes máját gyakran külön kell megvásárolni. A libamell kilós ára 4.500 és 6.000 Ft/kg között mozog, a libacomb ára szintén kb. 4.500 Ft/kg-tól indul, de a 6.000 Ft-os kilós árat is megközelítheti, főleg Márton-nap előtt (ugyanúgy, ahogy húsvétkor a birkahús és a sonka ára magasabb, ilyenkor a liba árát kérik meg).

A hízott libamáj ára 8.000 Ft/db körül mozog (egy darab hízott libamáj kb. 400-500 g), ám az sem ritka, ha a 20.000 Ft-os kilós árat is eléri. A szintén ízletes pecsenye libamáj átlagosan 1.700 Ft/kg, a libaháj pedig körülbelül 1.000 Ft/kg-os áron talál gazdára. Az olcsóbb libahúsok közé tartozik a libaszárnytő (~1.000 Ft/kg-tól) és a libafar-hát (~500 Ft/kg-tól), na és persze a libanyak (~1.500 Ft/kg), amelyekből viszont nagyon finom levest főzhetünk.

Miért eszünk libát Márton-napkor?

A Márton-napi libalakoma Szent Márton legendájához köthető, aki a természetgyógyászok védőszentje. A történet szerint a savariai (szombathelyi) származású fiatal Márton római légiós katonaként szolgált Franciaországban, 316-317 körül, mikor didergő koldus kérte a segítségét: Márton önzetlenül kettévágta talárját, és felét a koldusnak adta, aki valójában maga Jézus Krisztus volt. Jézus hálából felajánlotta Mártonnak a keresztelkedés lehetőségét, aki élt vele, majd a légióból kilépve keresztény papként szolgált tovább.

Márton kiváló hittérítő papnak bizonyult, akinek tevékenyégét a hívek csodával határos gyógyulása kísérte, így odaadása és szolgálatkészsége miatt Tours püspökévé választották. Itt jön a történetben a csavar: Márton egyszerű papként képzelte el életét, ezért, amikor eljöttek érte, hogy elvigyék az avatási szertartásra, ő inkább elbújt a libaólban. A libák hangos gágogása buktatta le Mártont, akit 371-ben püspökké avattak, majd halálát követően 397 november 8-án helyeztek örök nyugalomra, november 11-én pedig szentté avatták.

Annak, hogy miért eszünk libát Márton-napon, egyszerű oka van: miután megtalálták az ólban bujkáló Mártont és püspökké avatták, nem is volt kérdés, milyen állat kerüljön az asztalra: az őt eláruló libákból készült az ünnepi lakoma, mellé pedig idei bort ittak (ekkor van az újbor ünnepe is). Innentől fogva Márton-napja örökre összefonódott a libaevés hagyományával, erről írásos feljegyzések is születtek, magyar földön már 1170 évéből.

Márton-napi babonák és népszokások

November 11-e a régi paraszti világban a tél kezdetét jelölte: ilyenkor értek véget a szántóföldi munkálatok, a cselédség, a jobbágyok és a pásztorok pedig megkapták fizetésüket és karácsony előtti, évi juttatásaikat, amihez Márton-napon gyakran egy-egy liba is tartozott. Érdemes kiemelnünk, hogy az ősz végén, tél elején van a jószágbehajtásnak és a szárnyasok vágásának az ideje is, hiszen a nyár folyamán mindig bőséges belőlük a szaporulat.

Az ünneplésnek több oka is volt: amellett, hogy a munka véget ért, ez volt az utolsó nap az adventi böjt előtt, így az emberek igyekeztek minél nagyobb lakomát és mulatságot rendezni. Az ünnepi liba hátsófeléből mindig jutott a papnak is – innen ered a „püspökfalat” nevű kifejezés. Márton-nap továbbá dologtiltó ünnep volt: tilos volt ilyenkor mosni és teregetni, mert az jószágpusztulást hozott a házra.

A pásztorokhoz köthető „Szent Márton vesszője”: ha a gazda megfizette a bélesadót vagy a rétespénzt, köszöntőt mondtak az egészségére és többágú vesszőt ajándékoztak neki, amivel következő tavasszal kihajthatta az állatokat. Az olyan „extra juttatások”, mint a rétespénz, a Márton napi ajándékozás részét képezték, de szokás volt ilyenkor a pásztorok mellett a papoknak, tanítóknak is ajándékot vinni.

A libalakoma előtt rendszerint Márton-napi vásárt rendeztek, este pedig német mintára lampionos felvonulással, néhol bállal ünnepeltek, a menetben néhányan piros talárba öltöztek a római légiósok mintájára. Az egybegyűltek dallal és tánccal ünnepeltek és természetesen Márton és a koldus találkozását is eljátszották. Márton-napja egyben a vendégszeretet szimbóluma, illett ilyenkor egymást megvendégelni és a finom falatokat borral bőségesen lekísérni.

Márton-napi időjóslás

Márton-nap nem csak a libalakoma, hanem az újbor miatt is fontos ünnep (Szent Mártont az újbor védőszentjeként is tisztelik), hiszen ekkorra készültek el az év első borai az idei szőlőszüret eredményeképp. A gazdák november 11-én kezdik meg az első boroshordókat, az újbort a Márton-napi libalakoma mellé szokás megkóstolni. Mivel Márton egyben a természetgyógyászok védőszentje is, az újbor fogyasztásának is különös gyógyító erőt tulajdonítottak – következtetésképp minél többet kellett belőle inni, hogy annál jobban érvényesüljön a gyógyhatása.

A borhoz köthető hagyományok miatt lett ekkora jelentősége a Márton-napi időjóslásnak is: úgy gondolták, ha Márton-napján esik, bő szőlőtermés lesz a jövő évben. Ha Márton-napján még zöld a szőlő levele, az enyhe telet ígért, ha pedig Márton-napon a lúd jégen járt, akkor karácsonykor vízben poroszkált – tartja a mondás. A libalakomának szerencsehozó hatást is tulajdonítottak, úgy gondolták, aki Márton-napon libát nem eszik, az egész évben éhezik. A liba csontjából is jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha pedig hosszú és fehér, akkor havas tél várható.

„Ha lúd, legyen kövér!”

A magyarok nem tréfálnak, ha libáról van szó – egy tökéletes Márton-napi fogáshoz tökéletes libát kell venni. A tyúkkal ellentétben a liba akkor jó, ha kövér, kifejezetten hájas, bőre hibátlanul fehér. Az ideális liba fiatal, a húsa ruganyos, tapintásra érzékelhető, hogy milyen puha. Vásárlás előtt érdemes szem előtt tartani, hogy a libák kifejezetten nagytestű madarak is lehetnek – csak akkora állatot vásároljunk, amit biztosan be tudunk tenni a hűtőbe (maximum 2 napig tároljuk felhasználás előtt), illetve el is tudjuk majd készíteni a választott technikával.

A libavásárlás speciális esete a vadlúd, ami sajnos a fent vázolt „tökéletes liba” ellentétje: amennyiben vadat sikerült szerezni, mindenképpen számoljunk azzal, hogy az állat öreg lehet, ilyenkor a húst inkább pörköltnek, ragunak érdemes készíteni, mert a hosszas sütés közben csak túlszárítanánk. Sajnos a vadlúd esetében az is benne van a pakliban, hogy a hús (vagy például a zúza) egyáltalán nem puhul meg, akármit teszünk vele, kellemetlen, rágós marad. Ha látjuk az állaton a bontás során, hogy keményhúsú, valószínűsíthetően idős példány (ezt nem mindig lehet egyértelműen eldönteni), jobban járunk, ha eleve húslevesnek fűzzük meg, órák alatt, gyöngyöző vízben.

A libahús használata a konyhában

A libát a kacsahúshoz hasonlóan használjuk: habár többnyire a mellet és a combot kedveljük, hiszen ezek a liba legfinomabb részei, a csirkéhez hasonlóan az egész állatot érdemes feldolgozni és elfogyasztani. A liba legnemesebb része a hízott libamáj (mind a pecsenye, mind a hízott libamáj sütése őszi/téli szokás), amiből igazi ínyenc, ünnepi fogások készíthetők. A libát gyakran egyben megsütik, körbepakolva vagy megtöltve mindenféle őszi/téli finomsággal, például almával, aszalt gyümölccsel, gesztenyével, dióval.

Amennyiben nem egyben szeretnénk megsütni a libát, daraboljuk fel, fejtsük le róla az értékes combokat és melleket (vegyük ki a hízott májat, ha van), a többiből pedig készítsünk húslevest, ragulevest – igazán esszenciális, ízes lé készülhet libacsontból, libaaprólékból. Amennyiben kifejezetten libalevest szeretnénk főzni – „megúszós” Márton-nap – vásároljunk libanyakat, amin ízletes hús található, a csontok pedig kiválóan megízesítik a levet.

Érdemes külön kiemelnünk a libahájat is, amiből a legfinomabb tepertő, illetve libazsír készíthető. A zsírt mindenképpen érdemes megőrizni, mert remekül lehet konfitálni (bő zsírban abálni) benne, illetve zsírral lezárva hónapokig elállnak a különféle húsok, pástétomok is (pl. zsírban eltett libamáj vagy libamájpástétom). A liba fűszerei a hagyma és a fokhagyma, a zöldfűszerek (majoránna, rozmaring, kakukkfű), kellemes savasságot ad az ételeknek a bor, illetve a vörös húsú szárnyasoknál bátrabban használhatjuk az olyan „karácsonyi” fűszereket is, mint a narancs leve és héja, a fahéj, a szegfűszeg vagy a kardamom.

Hogyan eszik a libát a magyarok?

A magyarok többnyire klasszikus libasültet készítenek Márton-napra, a köret rendszerint párolt lila- vagy fehérkáposzta vagy valamilyen krumplikészítmény, például krumplipüré, krokett, hercegnőburgonya. A sült libamáj gyakran készül szalonnába tekerve, de tálalhatják egy szép szelet Budapest bélszín steak tetején is. A libamellet készíthetjük teljesen átsütve, a combhoz hasonlóan és konfitálva is, illetve elkészíthetjük ugyanúgy, ahogy a rozé kacsamellet szokás sütni. Extra ízélményt nyújt a füstölt libamell is, amivel bárkit lenyűgözhetünk, aki Márton-napon meglátogat minket.

A következő receptünk egy klasszikus, laktató Márton-napi fogás – egy igazán vajpuha libacombot fogunk elkészíteni konfitálás útján – arra, hogy mi az a konfitálás, hogyan csináljuk és meddig tart, nemsokára visszatérünk -, a húsunk mellé pedig egy villantós burgonyaköretet ajánlunk, a gratin burgonyát, amit szintén nem bonyolult elkészíteni, csupán a megfelelő burgonyatípust kell beszereznünk.

Recept: konfitált libacomb gratin burgonyával (8 főre)

A libacomb, illetve a kacsacomb (ha nem sikerült Márton-napi libát venni, nyugodtan készíthetjük kacsacombbal is) készítésének egyik legkiválóbb módja a konfitálás. A divatos kifejezést gyakran hallhatjuk a főzőműsorokban, azonban abszolút nem új találmányról van szó, már évszázadok óta sokan készítik így a szárnyasokat, a sertéshúst, vagy akár a halat (sokunknak még gyermekkorunkból ismerős a zsírban eltett libamáj). A konfitálás gyakorlatilag lassú főzés, alacsony hőfokon, bő zsírban, gazdagon fűszerezve: a zsír nem hagyja, hogy a hús rostjai kiszáradnak, a combok lassan puhulnak meg, átitatódnak a fűszerek aromáival, a végeredmény pedig igazán omlós lesz.

Érdekesség: régen nem csak azért alkalmazták ezt a módszert, mert omlósabbak lettek tőle a húsok – a hűtő előtti időkben konfitálás útján, zsírban eltéve remekül lehetett sült húst tartósítani (egyszerűen hagyjuk a sült húst a zsírban kihűlni, zsírral bőségesen elfedve az egészet együtt megdermedni). Az így eltett húsok hónapokig problémamentesen elállnak a hűtőben vagy a hideg kamrában, megéri kipróbálni – sőt, az ízletes zsír is kincset ér, hiszen megannyi ételhez fel lehet még használni. Lássunk neki, nézzük a receptet!

A libahús hozzávalói

• 8 db libacomb
• 4 db babérlevél
• 1 ek szárított rozmaring
• 1 ek szárított majoránna
• 6 gerezd fokhagyma
• só, bors ízlés szerint
• ~ 1-1,5 kg libazsír vagy kacsazsír

A gratin burgonya hozzávalói

• 2 kg nem szétfövő burgonya
• 0,8 l zsíros tejszín
• 8 gerezd fokhagyma
• 300 g trappista sajt
• 1 ek őröltszerecsendió
• 250 g vaj
• só, fehérbors ízlés szerint

A libacomb konfitálása

A konfitálás folyamata egyszerűbb, mint gondolnánk. Előkészületek gyanánt fűszerezzük be a húsokat egy pár csepp olajjal bedörzsölve, majd pihentessük egy éjszakán át a hűtőben, hogy átjárják őket az ízek (mintha csak előpácolnánk). Másnap vegyünk elő egy mély tepsit, hőálló fazekat, öntöttvas edényt vagy bármilyen sütőbe helyezhető edényt, majd helyezzük bele szépen a libacombokat. Olvasszuk föl a liba-vagy kacsazsírt, majd öntsük a combokra (langyos legyen, ne forró!), míg teljesen el nem lepi őket. Lehetőleg ne lógjon ki a hús sehol a zsír alól, hiszen épp az a lényeg, hogy a zsiradékkal mindenhol bevonjuk a combokat.

Melegítsük elő a sütőt 70-75°C-ra (maximum 80°C-ra) és helyezzük be a bő zsírban úszó combokat. Ezen az alacsony hőfokon sütjük – valójában főzzük – a libát körülbelül 5 órán keresztül, ám akár 6-7 órán át is végezhetjük a folyamatot (amit a hússal teszünk, nagyban hasonlít a szuvidálásra, ám abban az esetben vákuumcsomagolásban főzzük a húst, szintén alacsony hőfokon). A tűzhelyen is elkészíthetjük, fazékban, a legkisebb lángon főzve. A végeredmény olyan omlós, hogy szinte leolvad a hús a csontokról – ám addig bőven van időnk foglalkozni a körettel, ami esetünkben egy munkásabb gratin burgonya lesz.

A gratin burgonya elkészítése

A gratin burgonya, azaz a „Gratin Dauphinois” a franciák világhírű rakottasa: többnyire köretként fogyasztják, azonban elkészíthetjük a francia rakott burgonya magyarosabb verzióját is, ami gazdagsága miatt inkább egytálételként szolgál (tipikusan jó hozzá a húsvéti sonkamaradék). Mi most az eredeti gratint fogjuk elkészíteni, tisztán krumpliból, jó sok tejszínnel nyakon öntve. Ízlés szerint a rétegek közé csempészhetünk szintén vékonyra vágott vöröshagymát, karfiolt és más zöldségeket is.

A nem szétfövő burgonyát (bármilyen salátaburgonya megfelel) mandolinnal szeleteljük 1-2 mm vastagságúra, majd tegyük egy nagy fazék előforralt sós vízbe és főzzük elő 3-5 perc alatt (ki is hagyhatjuk a burgonya előfőzését, ám ez esetben számoljunk azzal, hogy a sütőben 2 óráig is eltarthat a köret készítése). Csepegtessük le az előfőzött burgonyaszeleteket, majd készítsünk elő egy mély tepsit a rétegezéshez.

A tepsinket vajazzuk ki bőségesen, a maradék vajat olvasszuk fel és keverjük el a tejszínben, a sajt felét reszeljük le és szintén adjuk hozzá. Készítsünk egy réteget a vékony burgonyaszeletekből a tepsi aljára, kenjük meg vékonyan a tejszínnel, ízesítsük sóval, fehérborssal és szerecsendióval, majd ismételjük a folyamatot addig, míg el nem fogyott az összes krumplink. A maradék tejszínt öntsük a burgonyák tetejére, a sajtot pedig reszeljük rá az egészre. 180°-ra előmelegített sütőben süssük pirosra körülbelül 40 perc alatt (ha a burgonyaszeleteket keménynek találtuk, süssük még egy kicsit alufóliával becsomagolva is, a sajtot csak a legvégén pirítsuk rá).

A tálalásra több opció is létezik: tálalhatjuk a gratin burgonyával a zsírból elővett libacombot, ám ki is vehetjük a húsokat a zsírból és bőrrel felfelé egy tepsiben grill fokozaton rásüthetünk a bőrükre néhány percig – ettől az amúgy is omlós bőr kap egy kis pörzsanyagot, ropogóssá válik. Amennyiben az utóbbi opciót választjuk, vigyázzunk, nehogy benn felejtsük, kiszárítsuk a húst, különben hiába konfitáltuk órákon keresztül!

Borajánló: Gere A. Portugieser, 2021

Libahúshoz, kacsahúshoz szinte bármilyen bort felszolgálhatunk, ám tipikusan ezek azok a szárnyashúsok, amelyek mellé illik a vörösbor. Gere Attila Pincészete a villányi borvidék jellemző fajtájából hozott létre egy bársonyos, lágy, kifejezetten gyümölcsös ízvilágú száraz vörösbort, melyben elsődlegesen a szőlő aromája dominál. Nem érdemes hosszan érlelni, fogyasszuk frissen, hiszen egy könnyen iható, kellemes vörösborról van szó, ami bármilyen hétköznapi és ünnepi vacsorának kiemeli az ízeit.

Címlapkép: Getty Images