Tudtad, hogy létezik a másnaposság ellenszere? Így készítsd el az eredeti recept szerint!

A korhelyleves a magyar gasztrotörténet egyik igazi klasszikusa, gyakorlatilag minden megtalálható benne, amire a mulatságban megfáradt gyomornak szüksége lehet. Na de mégis, miért vagyunk másnaposak és miért nem találta még fel az orvostudomány a másnaposság ellenszerét? Milyen praktikákkal próbálkoztak az emberek a történelem során, van köztük, ami biztos gyógyírt jelent? Milyen hasznos vagy éppen irreális és nevetséges dolgokat tettek az ókori egyiptomiak vagy a középkori angolok a macskajaj elűzéséért? Járjunk utána!

Miért vagyunk másnaposak?

Sokakban fölmerült már a kérdés: mégis mi az a másnaposság, miért reagál így a szervezetünk az alkoholizálásra? Nos, maga a másnaposság gyakorlatilag a szervezetünk válaszreakciója a túlzott mértékű alkoholfogyasztásra, ami mindenkinél egyedi tüneteket produkál – míg egyesek fejfájásra, szédülésre, levertségre, verejtékezésre, izomfájdalmakra, mások hányingerre, hasmenésre vagy gyomorégésre panaszkodnak, bizony vannak olyanok is, akik szinte „immunisak” a macskajaj kínzó tüneteire.

A túlzott alkoholfogyasztás következtében a szervezetünk dehidratált és ásványhiányos állapotba kerül, az emésztőrendszerünket trauma éri, a májunk pedig még másnap is az alkohol lebontásával foglalatoskodik, ezért a legtöbb korhelykedőt a másnapi ébredése során általános rosszullét fogadja. Bizonyos alkoholos italtípusok törzsalkoholt is tartalmaznak (pl. pálinka, whisky), ezek nagyobb valószínűséggel vezethetnek másnapossághoz (a „tisztább” italok, pl. a vodka vagy a gin kevésbé), az aromás vegyületben gazdag italok pedig (tipikusan a sör és a bor) hajlamosíthatnak a fejfájásra.

Számtalan városi legenda létezik a macskajaj legyőzésére, azonban tévhit, hogy az alkoholos italtípusok sorrendje befolyásolja a másnapi rosszullétet (tudományosan nem igazolt, hogy „sörre bor, bármikor, borra sör, meggyötör”) – azonban örök igazság, hogy minél többet iszik valaki, annál durvább másnapra számíthat. Az ún. „kutyaharapás szőrével” gyakorlat sem válik be, vagyis a lefekvés előtti utolsó kör nem fogja csillapítani a másnapi tüneteket. A lefekvés előtti bőséges vízfogyasztás sem nyújt garanciát másnaposság ellen – jobb, ha folyamatosan hidratálunk egész éjszaka. A másnapi gyógysört is érdemes kerülni, hiszen a májunk még az előző napi adagot sem bontotta le.

Létezik gyógyszer a másnaposságra?

Nincs olyan ember a földön, akiben nem merült még fel a kérdés, hogy vajon létezik-e gyógyszer másnaposság ellen, egy varázstabletta formájában, amitől megszűnik a fejfájás, a szédülés, a rossz közérzet és a kellemetlen emésztőrendszeri tünetek. Sajnos ki kell ábrándítanunk olvasóinkat: a másnaposságra, mint „betegségre” nincs gyógyszer és előreláthatólag nem is lesz, hiszen időbe telik az alkohol lebontása, hidratálnunk kell és rendbe kell tennünk az elektrolit- és ásványianyag háztartásunkat.

A másnaposság csillapítása során a bőséges vízbevitel mellett érdemes ásványianyagokban és vitaminokban gazdag folyadékot is fogyasztanunk – például kókuszvíz vagy különféle sportitalok. Jót tesz a szervezetünknek, ha fogyasztunk ilyenkor egy kis sót, cukrot és valamilyen savanyúságot – akár savanyúságlé formájában -, mert ezek segítenek javítani az elektrolitháztartást. Kávét is ihatunk, ám csak módjával, lehetőleg hosszú ital formájában, ugyanis a koffein szintén dehidratáló hatással bír.

Hasznos másnaposság elleni ételek a káliumban gazdag zöldségek és gyümölcsök (pl. banán, citrusok, salátafélék, gomba, hüvelyesek, halak), de jót tesz a szervezetünknek az is, ha elfogyasztunk egy tál húslevest, egy adag lassan felszívódó szénhidrátot (kiváló megoldás, ha eszünk egy kis zabkekszet vagy zabkását), de rengeteg B-vitamint, vasat, kalciumot bevive az egész szervezet regenerálódását elősegíthetjük – ezt elérhetjük egy kiadós, gazdag gyümölcsös vagy zöldséges smoothie-val, de célszerű lehet egy multivitamint is bevenni. Az érzékeny gyomrúaknak érdemes kerülni az erősen savas gyümölcsök és a fűszeres ételek fogyasztását.

A másnapos szervezet reggelente kalóriára éhezik – ilyenkor sokaknál előkerülnek a zsíros, magyaros fogások és a gyorsételek, azonban ezek, habár segítenek „felszívni” a kellemetlen gyomortartalmat, sokszor csak tovább rontják az egyébként sem túl jó állapotú emésztőrendszerünket. Megnyugtatják a gyomrot a zöldséglevek, tipikusan a paradicsomlé, a céklalé vagy a zellerlé, mindemellett segítenek a gyógyteák, és a vérkeringésünk felpezsdítése egy kiadós zuhannyal, illetve egy kellemes sétával a szabad levegőn. Akik nem félnek a rosszulléttől, az anyagcseréjüket akár egy laza edzéssel is gyorsíthatják.

Fájdalomcsillapító, paracetamolt tartalmazó pirulákat nem javallott másnaposságra bevennünk, hiszen a májunk még mindig az alkohol semlegesítésével van elfoglalva. Fogyasszunk gyógyszer helyett inkább C- vitamint, magnéziumot és cinket tartalmazó pezsgőtablettákat, jó sok vízben feloldva. A különféle illóolajok is kiváló segítőtársaink lehetnek – kifejezetten ajánljuk a borsmentát, a gyömbért és a parfümös levendulát -, masszírozzuk ezeket halántékunk, homlokunk, tarkónk bőrébe a jobb közérzetért.

Így előzhetjük meg a macskajajt

A leghatékonyabb megoldás az, ha már előző este, a szórakozás kezdete előtt és aközben is odafigyelünk arra, hogy hidratáltak maradjunk: fogyasszunk el minden alkoholos italt követően egy pohár ásványvizet és ügyeljünk arra is, hogy legyen, ami „felszívja” a buli közben az alkoholt. Bármilyen rendezvényt feldobhatunk olyan pofonegyszerű házi sörkorcsolyákkal, mint a sajtos stangli, a frissen sült pogácsák (pl. sajtos pogácsa, tepertős pogácsa vagy éppen medvehagymás pogácsa). Érdemes sütnünk ilyenkor egy kis kakaós csigát vagy pizzás csigát, házi pizzát, vagy összedobnunk olyan egyszerű vendégváró fogásokat, mint a padlizsánkrém, a tonhalkrém, a tojáskrém vagy a kaszinótojás pirítóshoz – utóbbi segíthet a parti hevében megfáradt májunknak is.

Ezekkel a praktikákkal próbálták őseink csillapítani a másnaposság tüneteit

A történelem során minden népcsoportnak megvoltak a maguk praktikái a kínzó macskajaj legyőzésére – legyen szó az ógörögökről vagy éppen az egyiptomiakról, a középkori szerzetesekről vagy a modern, gazdag alkoholkultúrájú európai országokról. Nézzük, mikor, hol és hogy próbálták elűzni a rosszullétet!

Ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak

Az ókori orvosokat is foglalkoztatta a kérdés, hogy mégis hogyan lehet megmenteni az alkohol „áldozatait”, azonban ők egészen máshogy közelítették meg a kérdést, mint a mai emberek. Még Nagy Sándor hódításai idején terjedt el Egyiptomban az a módszer, miszerint a részegség okozta fejfájást egy alexandriai cserjefaj, a Ruscus recemosus darabjaiból fűzött védelmező nyaklánccal lehet elmulasztani.

A görögök, illetve a bizánciak a másnaposság misztikus ellenszereként tartották számon az ametisztet – maga az „amethyst” szó eredete a görög „amethystos”, ami magyarul annyit tesz, hogy „nem részeg”. A módos ókoriak szebbnél szebb ékszerekbe foglaltatták e drágakövet, de nem csak annak szépségéért, hanem a szörnyű fejfájás elleni védelmező erejéért is viselték. Egyes legendák szerint az ametiszt viselője büntetlenül fogyaszthatta az alkoholt, anélkül, hogy berúgott volna.

A középkori európaiak, oroszok és arabok

A középkori Európában igen találékonyak voltak az emberek: Angliában másnaposság ellen angolnát fogyasztottak keserűmandulával, mert az „felszívta” az alkoholt, de gyakran cukros káposztát is ettek. A Rosa Medicinae c. értekezésben azt javasolták, hogy a nők a melleiket, a férfiak a heréiket mossák le sóval, ecettel. Az írek nedves homokba vagy zabszemekkel dúsított hideg forrásvízbe mártóztak, az olaszok pedig szárított bikapéniszt fogyasztottak másnaposság ellen.

Az oroszok a pokhmel’e nevű hideg báránysültkockákból, paprikából és uborkából álló ételt fogyasztották, uborkalével és ecettel leöntve, ami állításuk szerint olyan hatásos volt, hogy egyetlen falat újra kedvet csinált az italozáshoz. Habár a Korán tiltotta, a világ első arab szakácskönyvében, az „Ételek könyvében” számos borkészítési receptet és másnaposság elleni praktikát is lejegyeztek. A középkori arabok limonádéval egyidejűleg fogyasztották az alkoholt, hogy elvegyék kínzó hatását, de a mirtuszteát is hatásosnak vélték, és ők is fogyasztottak gyógyító húslevest.

Magyarok: korhelylevest a korhelyeknek

A magyar étkezési szokásokat ismerve nem újdonság, hogy már nagyszüleink, sőt, ük-ükszüleink idejében is misztikus gyógyerőt tulajdonítottak egy jó nagy tányér zsíros, fűszeres levesnek. A klasszikus tyúkhúsleves mellett igazi „gyógyszerként” ajánlották a különféle betegségektől, illetve a másnaposság kellemetlen tüneteitől szenvedőknek a gazdag raguleveseket (pl. gulyásleves, Jókai-bableves, tárkonyos raguleves, palócleves). Habár a jelenlegi álláspont szerint az ilyen nehéz, zsíros fogásokat jobb a mulatozást megelőzve fogyasztani, a magyar konyha rajongói szerint erről bizony szó sem lehet, macskajaj ellen mindenképpen egy nagy tál korhelylevesre van szükség.

A korhelyleves egy klasszikus magyar leves, amit valamikor a 19. században kezdtek el a nevén nevezni, de már Csokonai is említette a” korhel-levest”. Ez egy hagyományos, füstölt kolbásszal és savanyú káposztával készített leves, amit készíthetünk szalonnával, füstölt csülökkel vagy egyéb sertéshússal, klasszikus magyaros fűszerezéssel (só, bors, fokhagyma, paprika, babérlevél, kömény) és rántással, habarással sűrítjük. Szilveszter környékén célszerű egy kis lencsét is tenni bele, és van, aki darált húsból készült húsgombóccal készíti, mint az aratólevest. A tálaláshoz használhatunk tejfölt és főtt tojást, mindemellett egy pár szelet friss kenyeret, hiszen tipikusan olyan gazdag, zsíros levesről van szó, ami mellé kell valami kísérő pékáru.

Recept: az eredeti korhelyleves

A mi korhelylevesünk füstölt császárszalonnával, jóféle szárazkolbásszal és tarjával készül, de ízlés szerint – hiszen a „füstösből” és a „húsosból” a sok soha nem elég – tehetünk még bele húsgombócokat, előfőzött füstölt csülköt (+1 litert a főzőléből), vagy tarját is. Van, aki csak rántással sűríti (ezt a felengedés előtt is bele tehetjük vagy utólag is hozzákeverhetjük), van, aki habarást is készít – mi az utóbbi kategóriát képviseljük.

Hozzávalók

• 200 g füstölt császárszalonna
• 50 g kenyérszalonna
• 200 g füstölt szárazkolbász
• 250 g sertéstarja (nem füstölt)
• 2 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 db babérlevél
• 400 g savanyú káposzta
• 1 ek paradicsomsűrítmény
• 1 db csípős paprika ízlés szerint
• 2 ek őrölt fűszerpaprika
• 2 ek liszt
• 1 kis pohár tejföl
• 1 mk őrölt kömény
• só, bors ízlés szerint

A tálaláshoz

• 4 db tojás
• 1 db citrom
• 4 kanál tejföl

A korhelyleves készítése

Vágjuk le a szalonnák bőrét, majd kockázzuk fel őket (a kenyérszalonnál minél finomabbra, a császárt vékony csíkokra. Indítsunk a kevés kenyérszalonnával, majd, amikor üvegesedni kezdett, adjuk hozzá a füstölt császárt és a finomra aprított vöröshagymát; sózzuk, borsozzuk. Dinszteljük őket addig, míg a szalonnák ki nem adták a zsírt és a hagyma meg nem puhult. Ezután jöhet a levesalaphoz a felkarikázott kolbász és a falatnyi darabokra felkockázott sertéstarja.

Főzzük addig, míg a tarja ki nem fehéredik és a kolbász ki nem ereszti paprikás zsírját, majd adjuk hozzá a húsokhoz a kevés lisztet, a piros fűszerpaprikát, a sót (bánjunk vele csínján, mert eleve sós alapanyagokkal dolgozunk!), a borsot, az áttört fokhagymát, a köményt, a babérlevelet és ízlés szerint a csípős paprikát. Pirítsuk kevergetve, majd öntsük fel annyi vízzel, amennyi bőségesen ellepi és főzzük kb. 30 percen keresztül, míg a tarja félig meg nem puhul. Öblítsük le a savanyú levet a káposztáról, majd adjuk hozzá azt is a leveshez és főzzük az egészet együtt tovább, míg a hús teljesen puha nem lesz.

Amikor késznek ítéljük a levest, vegyük elő a tejfölt és egy kevés liszt hozzáadásával készítsünk belőle habarást, amit a korhelyleves forró levével fokozatosan felengedünk, majd visszaöntünk a fazékba. Forraljuk össze, zárjuk el a lángot, majd tálaljuk egy-egy szelet főtt tojással, egy kis extra tejföllel, illetve – ha valaki kifejezetten savanykásan szereti a korhelylevest – kínáljunk hozzá egy-egy szelet citromot is. Ne feledkezzünk meg a kenyérről sem!

Borajánló: Sauska Villányi Cuvée, 2019

Habár a másnaposoknak érdemes kerülniük, ha a korhelylevesünk egy másik alkalomra készül, kínáljunk hozzá egy pohár vörösbort, segíteni fog megemészteni a zsírosabb, nehéz ételeket. Mostani választásunk a villányi Sauska Pincészet klasszikus vörösborára, a 2019-es Villányi Cuvée-re esett, ami egy közepesen testes és száraz vörösbor, kiváló választás a sertésből, bárányból és marhahúsból készült ételek, a vadételek, illetve a hagyományos magyaros fogások mellé. Fogyasszuk 15-18°C-ra behűtve.