Virsli, lencse, lazac: ezek lesznek a slágerek az idei szilveszteri lakomán + receptek

Tilos halat vagy szárnyast enni, nehogy elússzon vagy elrepüljön a szerencsénk. A malac viszont kikaparja, az aprószemű lencse pedig gyarapítja a vagyonunkat. Babona ide vagy oda, nem érdemes kockáztatni – jobb a békesség!

Minden bizonnyal többségében mindannyiunknál kisebb létszámú lesz az óév búcsúztatása, és egészen más ételekre is ad lehetőséget. De azért nem maradhat el a virsli, a lencse, a jó kis szendvics és a kis falatkák. A kevesebb ember kevesebb étel elkészítésével is jár, ami azt jelenti, hogy kedvünkre főzhetünk újdonságokat vagy ínyencségeket. A mi receptjeink igazi határokat átszelő klasszikusok most. Magyarországon alig van szilveszter virsli nélkül, Szlovákiában hidegtál nélkül, Lengyelországban lazac nélkül. Bármelyiket választjuk, egészen biztosan nem bánjuk meg!

Két típusú szilveszterünk volt eddig

Kisebb koromban a hangsúly a családi és baráti körünkben a szilveszteri síeléseken volt. Kis faházikóban, rengeteg hóval, overálban a szüleimmel hatalmasakat buliztunk. Nagy társaságban voltunk, sok felnőtt, sok gyerekkel. Hosszú volt odafelé az út, gyakran bent ragadtunk a hóban hegynek felfelé, főként, mikor még a kultikus Skoda 100-al próbáltunk felkaptatni, és még a hólánc sem segített. Volt, hogy az anyósülésről fogták a sofőrajtót, hogy ne nyíljon ki menet közben, mert befagyott a zár, és volt, hogy reggelente el sem indult, így a cél csak annyi volt, hogy szilveszterre odaérjünk a Tátrába.

Így igazi vadromantikában lehetett részünk öcsémmel már gyerekkorunkban szilveszterkor, ami minden esetben egyféleképpen végződött: hatalmas tűzijátékkal, amit a férfiak vásároltak a kirándulásra vezető úton, jéghideg pezsgős koccintással, és természetesen nem maradt el a lányok teljes fürdetése a hóban, hogy egészségesek legyenek az új évben. Így teltek tizenéves koromig az évbúcsúztatók.

Mikor felnőttem, elkezdtem saját magam készülődni a szilveszterekre. Itt a hangsúly inkább az ételekre helyeződött a túrák helyett. Rengeteg étel és ital, amiből az évek során vacsora csata alakult ki, azzal a különbséggel, hogy csupán egyedül vettem rajta részt, és minden évben egyszer. A barátaink elkezdték összehasonlítani az év végi menüket, majd értékelték, aminek a vége mindig az volt, hogy maradjon minden a régi jövőre is.

Ennek ellenére a hagyományos menüsorom mellett: mint a lencseleves, virslis falatok, rakott szendvics fonott kalácson és az egészben sült hús, mindig becsempésztem egy-egy újdonságot. Ezek a kis ínyencségek, partifalatok fogytak el leghamarabb az asztalról, így azt gondoltam, ezeket osztom meg most olvasóinkkal.

Szerencse lencseleves

Hozzávalók (4 főre):

• 200 g lencse
• 100 g aszalt szilva
• 3 gerezd fokhagyma
• 10 szem egész bors
• 1 kk só
• 150 ml tej
• 1 liter víz

Elkészítés:

A lencsét felteszem főni a vízbe az aszalt szilvákkal, a fokhagymával, a fűszerekkel egy liter vízben. Kb. 1 órán át főzöm, míg a lencse teljesen meg nem pirul. Ezután egy kis tálikóba forró levesből szedek egy merőkanállal, és hozzákeverem a tejet - ezt öntöm a fazékba a leveshez. Hagyom felforrni, és leveszem a tűzről. Fél kiskanálnyi ecetet teszek bele a legvégén, mikor már picit meghűlt – de én e nélkül, édesen is szeretem.

Sós - mini képviselőfánkok

Hozzávalók:

Tészta:

• 3 db tojás
• 10 dkg liszt
• 10 dkg zsír
• 1 dl víz
• 1 kk só
• 1 tk cukor

Töltelék: krémsajt, zöldfűszeres túró, fokhagyma, lilahagyma, füstölt lazac, sonka, tojás

Elkészítés:

A zsírt, a sót és a cukrot a vízzel együtt felforralom. Folyamatos keverés közben adom hozzá a lisztet, és rövid ideig még a tűzhelyen tartva keverem a fakanállal, égetve a tésztát. Mikor serceg már az alján, akkor leveszem, és 5-6 percig hagyom hűlni. Ezután egyesével a tojásokat, még mindig fakanállal, belekeverem a tésztába. Mikor sima a tészta, habzsákba töltöm, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem.(Érdemes bevizezni előtte alaposan a sütőpapírt.) Szabályos, diónyi golyókat nyomok, egymástól távol, egy csillagcsövön keresztül sorba a tepsire, amelyek a duplájára nőnek majd. Forró, 200 fokos, előmelegített sütőbe teszem, és nem nyitom ki az ajtaját. Figyelem az ajtaján keresztül, kb. 15 -20 perc alatt készül el egy adag. Amikor szép aranybarna a tetejük és nagyok, akkor készek, kiveszem. Kihűtöm, egy recés késsel a tetejét levágom, és megtöltöm kedvem szerint édesre vagy sósra.

Virslis párizsi saláta (nyitóképünkön)

Hozzávalók (4 személyre):

• 6 db virsli
• 300 g párizsi
• kis doboz kukorica (konzerv)
• 125 g natúr krémsajt
• 100 g sajt (eidam)
• 150 ml zsíros tejföl
• 3 ek majonéz
• csipet őrölt bors
• kis csokor snidling

Elkészítés:

A virsliket felkarikázom, a párizsit egymásra téve hajszálvékony csíkokra vágom egy nagy éles késsel. Egy tálban elkészítem a szószt: összekeverem a tejfölt, sajtkrémet, majonézt, borsot, aprított snidlinget. Beleöntöm a kukoricát, egy picit a levélből is, és jöhetnek a húsok. Alaposan összekeverem és hidegtálként sajtokkal, zöldségekkel, baguettel fogyasztható is. A hűtőben 3 napig áll el.

Egy korty a csillagokból

A szilvesztert nálunk magyaroknál gasztronómiai szempontból az különbözteti meg a május elsejétől, hogy ilyenkor a virsli mellé nem sört, hanem pezsgőt iszunk. Egyébként pedig az, hogy ilyenkor háttérbe szorítjuk a büszkeségünket, és talán a számvetős hangulat miatt, talán valami másért, de megengedünk magunknak egy kis öniróniát, hovatovább vitriolt is. Utóbbit szigorúan csak átvitt értelemben, semmiképpen sem a poharunkba, vagy más poharába töltve.

Pezsgőt általában még mindig ünnepekkor, illetve különböző társasági eseményeken fogyasztunk, annak ellenére, hogy a gyártók legfőbb célja, hogy kvázi mindennapivá tegyék életünkben. Azaz, ha egy üveg bort felbontunk, akkor végülis fel tudunk bontani egy palack pezsgőt is. Azt, hogy ezen az úton valószínűleg elindult valami, jelezheti, hogy egyre többen vásárolnak a kis testvér gyöngyöző borokból, illetve hogy egyre több borászat próbálkozik meg a pezsgőkészítéssel is.

Ahogy tette ezt a 1600-as évek második felében Dom Pérignon bencés szerzetes is, aki a legenda szerint „feltalálta” a pezsgőt, bár az igaz, hogy nem tudatosan. A hautvillier-i apátság pincéjében nem hordóban, hanem vastag falú – nyomástűrő - angol palackban erjedtek a borok. Ráadásul a pincemesterként tevékenykedő atya ezeket az üvegeket parafából készült dugókkal zárta le, akaratán kívül megakadályozva ezzel, hogy a forrás közben keletkező szén-dioxid kiszökjön a palackból. Amikor karácsony közeledtével felnyitott egyet közülük, hogy mielőtt rendtársai is megkóstolják, megnézze milyen lett az újbor, meglepve tapasztalta, hogy nem olyan, mint amilyenre számított.

A bor még erjedetlen cukrot tartalmazott, és szén-dioxidot. Az így megszületett gyöngyöző bor azonban nagyon ízlett neki, a monda szerint annyira, hogy így kiáltott: „A csillagokat iszom.” Azt persze nem tudni, hogy valóban ezt mondta-e, vagy azt, hogy csillagokat látok, de az bizonyos, hogy a rendház lakóinak is ízlett az újdonság, Pérignon atya pedig ezután már tudatosan törekedett műve tökéletesítésére: a palackokat a parafadugó mellett agyaggal és zsinegel is lezárta, hogy semmiképpen se tudjon a szén-dioxid elillanni.

A Dom Pérignon legenda nem tér ki rá, de a híres Champagne vidékén már a 16. században léteztek pezsgőborok, ugyanis a különböző erjedésű borokat összeházasítva, azok a palackban újabb erjedési folyamaton mentek át. Azaz valószínűleg már korábban volt egy ismeretlen valaki, aki megelőzte az újító atyát.

A pezsgőkészítés persze ma már bonyolultabb, és sokkal részletesebben kidolgozott folyamat, de az igazi minőségi pezsgő ma is palackban erjesztett, mint ahogy a Zsófi által készített szilveszteri falatok mellé, vagy éppen az éjféli koccintáshoz általam ajánlott Hungaria Grande Cuvée Brut is, amelyhez 1700 forintos áron sikerült hozzájutnom a Sparban. A Törley Pezsgőpincészet Kft. fehér minőségi tétele tavaly a Decanter World Wine Award-on, idén pedig VinAgorán szerzett érmet.

10 gramm/liter cukrot tartalmaz, ami a pezsgők esetében azt jelenti, hogy egy különlegesen száraz, érett pezsgővel van dolgunk, amelyet épp úgy fogyaszthatunk aperitifként, mint a párizsi salátánk vagy a lazacos képviselőfánk mellé. Ízében almás, barackos aromák fedezhetők fel, de ez senkit ne tévesszen meg, mert finom savai ellenére is karakteres és markáns. Jól behűtve kóstolva egyszerre frissíti fel és húzza össze az ember száját. Elsősorban férfiaknak ajánlom, de természetesen a hölgyeknek is felhívom a figyelmét arra, hogy a doux-on túl is van élet. S ki tudja, ha szerencséjük van, talán csillagokat is kóstolhatnak.

Boldog - egészségben és sikerekben gazdag - új esztendőt kívánunk mindenkinek! Jövőre újabb színes receptekkel folytatódik a Gasztromesék.

Címlapkép: Getty Images