Horror áron árulják, pedig ingyen terem: szuperegészséges, így készíthetsz lekvárt, szörpöt belőlük

Cikkünkben eláruljuk, mit érdemes tudnunk az őszi, téli bogyós gyümölcsökről: milyen jótékony hatással bírnak, mire vigyázzunk a gyűjtés során? Hogyan dolgozzuk fel a kökényt, galagonyát, csipkebogyót, hogyan érdemes őket elrakni lekvárnak, szörpnek, csatninak vagy éppen ínycsiklandó gyümölcsteának? Milyen mérgező bogyókkal téveszthetjük össze őket? Milyen jótékony hatással bírnak az egészségünkre az őszi, dércsípte bogyófélék? Mutatjuk, hogyan készül a csipkebogyószörp, a galagonyalekvár és az őszi gyümölcstea!

Őrült áron kínálják, pedig ingyen szedheted

A magyar erdők és mezők cserjéin novemberben roskadásig teremnek az olyan ízletes és egészséges bogyók, mint a csipkebogyó, a kökény vagy a galagonya, amelyek kiváló lekvár-, szörp- és gyümölcstea-alapanyagok – azonban még a kézműves ételek legnagyobb rajongói is meghökkennek, amikor akár a piacon, akár a boltok polcain meglátják, mennyibe kerül egy üveg lekvár, szörp vagy más készítmény ezekből a különleges gyümölcsökből.

A csipkebogyó lekvárok (márkától függően) 500-600 Ft/100g-os kezdőártól érhetőek el, a galagonya és a kökény lekvárja szintén 500-700 Ft/100g-tól indul, a szörpök átlagára pedig még ennél is brutálisabb: 3-4.000 Ft között mozog a kökény- vagy a csipkebogyószörp literára. A bogyós gyümölcsökkel készített gyógyteák ára változó, azonban általánosságban elmondhatjuk, hogy a dobozos filteres teák csipkebogyó, galagonya esetében 5-700 Ft-tól indulnak (egy átlagos dobozos tea súlya ~75-100g, ~20 db filterrel).

Aki valaha kipróbálta a csipkebogyó lekvár receptek egyikét, minden bizonnyal nem sokallja az árát. Kevesen tudják, milyen hosszadalmas, bonyolult eljárásról van szó, hiszen a bogyókat egyesével kell konyhakésszé tenni, hiszen a gyümölcsben található szőrök irritálják a nyálkahártyánkat, ehetetlenek; ugyanígy a galagonya válogatása is hosszadalmas, hiszen könnyen lehet a gyümölcs kukacos. A bogyókkal a boltban és a piacon többnyire feldolgozott formában találkozhatunk, tipikusan olyan szezonális alapanyagokról van szó, amelyeket mindenki magának gyűjt a természetben vagy termeli meg kertjében. Nézzük, mit érdemes a bogyókról tudni, hogyan (ne) gyűjtsük őket és mit kezdjünk velük a konyhában!

Csipkebogyó: aranyat érő vitaminbomba

Habár minden rózsaféle termése ehető, Magyarországon hagyományosan a gyepűrózsa ízletes termését hívjuk csipkebogyónak és gyűjtjük előszeretettel. A csipkebogyó októberben kezd piroslani, ám a termés begyűjtését tegyük attól függővé, hogy mire szeretnénk a gyümölcsöt felhasználni: ha lekvárt készítenénk belőle (a boltokban, vásárokban gyakran „hecsedli” lekvárkét is emlegetik), érdemes megvárni az első novemberi fagyokat, hiszen a dércsípte termés jóval édesebb.

Ha szárítani szeretnénk, hogy egészséges csipkebogyóteával erősítsük immunrendszerünket az influenzaszezonban, már a fagyok előtt szedjük le a bogyókat, ha pedig csipkebogyószörpöt főznénk belőle, a feszes és a dércsípte bogyók is jól használhatók (utóbbi édesebb). Akik nem félnek a munkától, kipróbálhatják a csipkebogyóból készült pálinkát, bort vagy likőrt is.

A csipkebogyót a tea, a szörp és a lekvár mellett használhatjuk mártásokhoz, csatnikhoz, akár süteményekhez is – egy aranyszabályt kell betartani, mégpedig a szőrök eltávolítását, kiszűrését, hiszen a bogyók belsejében található anyag irritálja az emésztőrendszert. A szőröket és a magokat eltávolíthatjuk a főzés előtt (egyesével kikaparjuk) vagy a főzés után (átpasszírozzuk, szűrjük), tea esetében filterbe érdemes tenni. A csipkebogyó szárítása esetében arra vigyázzunk, hogy nem elég a bogyóknak a szobahőmérséklet (megromolhat), mindenképpen sütőre, aszalógépre van szükség hozzá!

A csipkebogyó kapcsán érdemes kiemelnünk, hogy a készítmények és a friss gyümölcs is rengeteg C-vitamint tartalmaznak. A piros csipkebogyó színéért a likopin és a béta-karotin felelősek, melyeknek fogyasztása hozzájárul a bőr és a szemek egészségéhez (egyébként nem csak piros, hanem például fekete vagy sárga csipkebogyófélék is léteznek). A belőle készült teát nyugodtan alkalmazzuk meghűlés, náthás tünetek esetén, segít leküzdeni a nehéz időszakot.

A népi gyógyászatban gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító készítmények formájában alkalmazzák, többszörösen telített zsírsavai és antioxidánsai hozzájárulnak az általános egészségmegőrzéshez, a szépségiparban pedig a bőr öregedésénék gátlására alkalmazzák kivonatát. Az antibiotikus hatású csipkebogyó mindemellett segít leküzdeni a hólyaghurut kellemetlen tüneteit, de bármilyen vese- vagy hólyagbántalom, illetve felfázás esetén is kúrálhatjuk magunkat vele, enyhe vízhajtó hatása miatt.

Galagonya: a szív megmentője

A csipkebogyónál kevésbé közismert őszi termésünk a szintén a rózsafélék családjába tartozó galagonya, ami a Kárpát-medence őshonos cserjéinek egyike. A termésekről érdemes tudnunk, hogy aránylag nagy magok találhatók bennük, ami megnehezíti a nem tea formájában történő felhasználásukat (az állatok maggal együtt fogyasztják). Amivel a legtöbb gyűjtögető nem számol, az az, hogy a vadon termett galagonyabogyók jelentős része kukacos (ha otthon ültetjük, nem árt a lemosó permetezés), a leszedett bogyók átválogatása sokáig tart.

A népi gyógyászatban már évszázadokkal ez előtt felfedezték, sőt, bizonyították is, hogy a galagonya természetes szívgyógyszerként működik, jótékony hatásait a galagonyatea fogyasztásával tudjuk legjobban kihasználni (de nem csak teához, hanem lekvárhoz, szörphöz, szószokhoz is hozzáadhatjuk). Ne számítsunk olyan ízletes termésekre, mint a csipkebogyó esetében, inkább gyógynövényként tekintsünk rá. Mivel aprócska bogyókról van szó, amit sokáig tart begyűjteni és átválogatni, érdemes más gyümölcsökkel párosítva felhasználni, például kökénnyel, vörösáfonyával, almával.

A galagonyának nem csak a gyümölcsét hasznosíthatjuk, hanem zsenge leveleit, virágos hajtásait is – elfogyaszthatjuk a leveleket akár nyersen, salátába aprítva, a virágokat hozzáadhatjuk gyógyteakeverékekhez, de bort, likőrt is ízesítenek vele. A galagonya hatásai közé tartozik a szívritmuszavarok és a szívelégtelenség okozta panaszok csökkentése, emellett kiváló értágító, koleszterincsökkentő, szívnyugtató, szíverősítő, segít regenerálódni a szívizomsejteknek.

A tévhitekkel ellentétben a galagonyát nem lehet „túladagolni”, nyugodtan fogyassza bárki, akinek stresszes életmódja és túlterheltsége miatt keringési problémái alakultak ki, magas koleszterinszintje érelmeszesedéssel fenyeget vagy a magas vérnyomás tünetei nehezítik meg hétköznapjait. A szapora szívdobogás, a szorongás és az idegi alapú görcsök ellen is hatékony, várandós nők is fogyaszthatják.

Kökény: finomabb, ha megcsípte a dér

A kökény gyönyörű, kéklő terméseivel már szeptemberben és októberben is találkozhatunk, azonban a gyümölcs főszezonja a novemberi dérrel érkezik meg, ekkor érdemes szedni a hamvas héjú bogyókat. A méretes kökénybokrokat országszerte bárhol fellelhetjük, szedjünk róla bátran (a szabályokat betartva), azonban vigyázzunk vele, ugyanis a csipkebogyóénál jóval nagyobb, hegyes tüskéi fájdalmas sebet ejthetnek rajtunk (kisgyerekes családoknak nem javasolják az ültetését).

A kökény, mint növény teljes egészében felhasználható: a gyümölcsökből a fentiekhez hasonlóan készíthetünk lekvárt, szörpöt, mártást és más finomságokat, de leveleit, ágait, sőt, a kökény kérgét is feldolgozhatjuk gyógyteának. Áprilisban gyűjtik a kökény virágját, még lombfakadás előtt, amiből kiváló vízhajtó teát készíthetünk. A kökényvirág tea hashajtó hatással is bír, kúraszerűen alkalmazva vértisztító hatását, általános emésztőrendszer- és idegerősítő hatását is remekül érvényesíti.

A kökényt gyakran használják természetes segédanyagként fogyókúrázáshoz, rendszeres fogyasztása a diéta alatt hozzájárul a zsírégetéshez. A feldolgozás során vigyázzunk, hogy a bogyók csonthéja ne törjön fel, ugyanis a magvak belsejében mérgező anyagok találhatók. Amennyiben nagyobb mennyiségben is szeretnénk belőle fogyasztani, befőzni, érdemes ültetni egy bokrot a kertünkbe, hiszen a bogyók nem csak finomak, hanem dekoratívak is.

Milyen más bogyókkal találkozhatunk még?

Az őszi bogyósgyümölcsök népes családjába tartozik továbbá a húsos som: gyümölcse pirosló, tojásdad alakú, többnyire erdőszéleken találkozhatunk vele, ám településeken is ültetik dísznövényként. Az elmúlt években szintén népszerűvé vált a homoktövis is, melynek bogyói narancssárga színben játszanak, nyersen fogyasztva nagymennyiségű C- és E-vitamint vihetünk be vele a szervezetünkbe. Érdemes továbbá megemlítenünk a kerti berkenyét, aminek gyümölcsét gyakran adják szeszesitalokhoz, leveléből pedig kiváló gyógytea főzhető emésztőrendszeri bántalmak ellen.

Vigyázz, ezek a bogyók mérgezők!

Karácsony táján népszerű dekornövény a fagyöngy, azonban annak bogyóit semmi esetre sem szabad megkóstolni, mert erősen mérgezők – szerencsére azonban ezzel a növénnyel ritkán találkoznak a gyerekek, mert a fákon magasan találhatók. Vigyázzunk a nadragulya sötét bogyóival, mert már pár szem elfogyasztása is halálos lehet, ezekkel többnyire nyirkos erdőkben találkozhatunk. A piros bogyótermések közé tartozik a szintén mérgező tiszafa termése is – ennek a termésnek a magja a mérgező, semmi esetre se kóstoljuk meg! A homoktövis termését könnyű összekeverni a mérgező tűztövissel, a galagonyát a kerti madárbirssel, de szintén mérgező a közönséges kecskerágó is. Nem tudod, hogy néznek ki? Ellenőrizd tudásod az őszi mérgező vagy nem mérgező bogyókvízünkkel!

A bogyógyűjtés írott és íratlan szabályai

Az erdei-mezei gyűjtögetés szerelmeseinek nem árt tisztában lenniük a tevékenység jogszabályi hátterével: a csipkebogyót, a kökényt és más erdei terméseket a gyógynövényekkel (ide tartozik a tavaszi medvehagyma is), gombákkal egyetemben legfeljebb 2 kg/fő/nap mennyiségben szabad gyűjteni, állami tulajdonú területeken. Csak a nem védett státuszú növényeket, gombákat szedhetjük szabadon (pl. a szarvasgomba gyűjtése külön engedélyhez kötött), természetvédelmi területen való gyűjtögetés esetében külön engedélyre van szükségünk a területi természetvédelmi hatóság jóváhagyásával, magánterületen pedig a tulajdonos engedélye szükséges.

A szabadból begyűjtött termés kereskedelmi forgalomba nem hozható, éppen ezért nehéz ezeket a különleges hazai finomságokat beszerezni – a legjobb megoldás, ha egy kellemes, vidéki kirándulással egybekötve mi magunk kutatjuk fel a lelőhelyeket és tárazunk be belőlük (a szabályokat betartva) télire. Az őszi erdei gombák begyűjtése esetén ne feledkezzünk meg a gombák bevizsgáltatásáról sem, amit ingyenesen bármikor megtehetünk. A gyűjtési szabályok megszegését bírsággal, feljelentéssel szankcionálhatják.

A gyűjtögetés íratlan szabályairól se feledkezzünk meg: kerüljük a vegyszerezett mezőgazdasági területeket és a forgalmas utak mentén elhelyezkedő bokrokat, nézzünk utána, hogy milyen gyümölcsöket találhatunk az erdőben, milyen mérgező fajokkal téveszthetjük őket össze, illetve csak akkor szedjük le őket, ha a felhasználásuknak megfelelő érettségi állapotban vannak. Az etikus gyűjtögetés jegyében csak annyit szedjünk, amennyire tényleg szükségünk van, és ne taroljuk le a bokrokat, hogy a jövő évben is bőséges legyen a termésük!

Őszi bogyók a konyhában – miből, mit készítsünk?

Az ősz közkedvelt bogyói kiváló befőzőgyümölcsök, éppen ezért a magyar háziasszonyok többsége kihagyhatatlan lekvár- és szörpkészítési lehetőséget lát bennük. A szörpkészítéshez kisebb mennyiség is elég a választott bogyóból – 1 kg válogatott, egészséges bogyóra 3-4 liter vizet számoljunk, amibe a roncsolt vagy aprított gyümölcsöt beáztatjuk (egyszer felforraljuk, majd állni hagyjuk, végül cukorszirupot főzünk belőlük). Mivel a lekvárkészítéshez tömény gyümölcsre van szükség, célszerű a bogyót valamilyen más, könnyen feldolgozható és nem túl intenzív kísérőgyümölccsel együtt befőzni – erre remek választás az alma (ahogy a bodzavirág lekvár esetében is tettük), ami nem nyomja el a bogyók természetes aromáit.

A bogyókat érdemes kipróbálnunk fűszeres csatni, erdeigyümölcsös mártás formájában (remek választás vadhúsból készült ételek mellé), de még ezekből az alapanyagokból is készíthetünk krémes gyümölcslevest, sőt, sütemények krémjébe, töltelékébe, piskóták ízesítésére is használhatjuk nyersen vagy lekvár formájában is. Arra mindenképp figyeljünk, hogy utóbbi esetekben csak magnélküli, kimagozott vagy főzés után átpasszírozott gyümölcshúst használjunk, hiszen senki sem szeretne a süteményben, mártásban magokra harapni.

A következő egyszerű receptek során bemutatjuk, hogyan készíthetünk az őszi bogyósokból ínycsiklandó, egyedi, ráadásul értékes lekvárt, szörpöt, gyógyteát – a receptek oda-vissza működnek, nyugodtan alkalmazzuk bármilyen ízletes erdei bogyóra, akár kökényre, akár somra vagy homoktövisre találtunk! Kristálycukor helyett alternatív cukrokkal és édesítőszerekkel is készíthetjük őket.

Recept: csipkebogyószörp házilag

A csipkebogyószörpnél szuperebb téli üdítőitalt el sem tudnánk képzelni, minden megvan benne, amire a megfázós időszakban szükségünk lehet, csupa C-vitamin és antioxidáns. A csipkebogyószörp nem tartozik a gyorsan elkészíthető üdítők közé, hiszen a bogyókat egyesével kell előkészíteni, azonban mi magunk is egyszerűsítettünk a feldolgozás folyamatán, hogy ne kelljen órákat töltenünk a konyhában. Nézzük, hogyan készül!

Hozzávalók

• 1 kg csipkebogyó
• 4 liter víz
• 3 kg cukor
• 5-6 ek citromsav

A csipkebogyószörp készítése

A csipkebogyószörp készítéséhez szedjünk alapanyagot vegyszerektől mentes, a forgalomtól elzárt területről; válogassuk át a szemeket, az egészségeseket mossuk meg, majd vágjuk le a bogyók két végét (egyesével, mindegyiket). Számos recept írja, hogy késsel aprítsuk fel, vagy daráljuk le a csipkebogyót húsdarálóval – ahelyett, hogy ezzel vesződnénk, két részletben tegyük a csipkebogyót 1-1 liter vízzel turmixgépbe, turmixoljuk le, majd a maradék vízzel együtt tegyük az egészet egy nagy fazékba, forraljuk föl bugyogásig, majd hagyjuk kihűlni. Hagyjuk állni 2 napon keresztül (érdemes néha megkeverni), lefedve, hűvös spejzben.

A 2 napig beáztatott csipkebogyót szűrjük le, a levet sűrű szövésű szűrőn vagy konyharuhán még kétszer szűrjük át, ugyanis a csipkebogyó „szőrétől” mindenképpen meg kell szabadulnunk. A maradék léhez (esetünkben kereken 3 liter) 1:1 arányban keverjünk kristálycukrot (3 kg), majd főzés közben kóstolgatva adagoljuk hozzá az étkezési citromsavat. Fontos, hogy a szörpünk ne csak édes, hanem savanyú is legyen, állítsuk tehát intenzívre az ízeket (menet közben kóstolgassuk ideális mennyiségű vízzel hígítva).

Főzzük a csipkebogyószörpöt addig, míg gyöngyözni nem kezd a folyadék, majd zárjuk el a lángot. Csírátlanított csatosüvegekbe adagoljuk, majd hűtsük ki száraz dunsztba téve. Problémamentesen eláll egész télen, sőt, tovább is – már ha marad belőle!

Recept: galagonyás vegyesgyümölcs lekvár

A galagonya önmagában is érdekes ízű őszi bogyóféle, amit leggyakrabban teának használnak, azonban kevesen tudják, hogy még ebből a gyümölcsből is lehet lekvárt főzni. Igaz, sok baj van vele és kevés lekvárt termel, ezért érdemes más alapanyagokkal – esetünkben almával és vörösáfonyával – párosítani.

Hozzávalók

• 0,5 kg galagonya
• 200 g aszalt vörösáfonya
• 3-4 db alma
• 100 g kristálycukor

A galagonyás lekvár készítése

Válogassuk ki a galagonyát: a sérült, rozsdás vagy kukacos darabokat dobjuk ki, az egészségeseket tegyük félre, majd mossuk meg alaposan. Tegyük a galagonyát egy fazékba, roncsoljuk össze, majd egy kevés víz hozzáadásával főzzük puhára. Ezután sűrű szövésű szűrőn passzírozzuk át a galagonyát, hogy csak a tiszta püré maradjon meg, a magoktól és a héjtól megszabadulunk.

A kevés, ám annál hatásosabb galagonyapüréhez reszeljük hozzá a meghámozott almákat és adjuk hozzá az aszalt vörösáfonyát is (igaz, ezzel „csalunk”, ám így remek színű és állagú lekvárt készíthetünk). Főzzük a lekvárunkat, míg az alma el nem olvad és az áfonya meg nem puhul, majd botmixerrel dolgozzuk teljesen simára, végül főzzük tovább, míg egészen be nem sűrűsödik. Adagoljuk befőttesüvegekbe és hűtsük ki száraz dunsztban.

Recept: gyümölcstea őszi bogyófélékből

A gyümölcstea készítése egyszerűbb, mint azt gondolnánk, csupán dehidratálnunk kell kedvenc őszi bogyóinkat, hogy sokáig elálljanak. Nyugodtan kombinálhatjuk a bogyókat más gyümölcsökkel, hibiszkusszal, akár szálas fekete teával, a lényeg, hogy a hozzávalók teljesen szárazok legyenek, máskülönben nem fognak ellenállni a romlásnak.

Hozzávalók

• 200 g csipkebogyó
• 200 g galagonya
• 200 g kökény
• ízlés szerint fűszerek

A házi gyümölcstea készítése

A házi gyümölcstea/gyógytea készítése egyszerűbb, mint gondolnánk: gyűjtsük be a kiválasztott bogyókat, válogassuk ki a hibás szemetek és tegyük konyhakésszé (különösen, ha csipkebogyóról van szó, aminél, ha nem használunk filtert, ki kell kaparni a magokat és a szőrt!). A tea gyakorlatilag szárított gyümölcsből készül: indítsuk be a sütőt vagy az aszalógépet 50-60°C-on, és aszaljuk teljesen szárazra (az aszalási idő a bogyó fajtájától függ (5-10 óra), gyorsíthatunk azonban a folyamaton, ha ketté vágjuk, amit méretéből adódóan lehet).

A teánkkal akkor vagyunk készen, ha az összes nedvesség távozott a gyümölcsökből – ezt könnyen ellenőrizhetjük a darabok szétmorzsolásával. Töltsük a száraz gyümölcsöt jól záródó befőttesüvegbe, csatosüvegbe vagy nejlontasakba; amennyiben szükséges, adagonként (1 teáskanál/bögre) tegyük filterekbe. A gyümölcsökhöz érdemes télies fűszereket kevernünk: adjunk minden befőttesüvegnyi gyümölcsteához egy evőkanál zúzott fahéjat, szegfűszeget, csillagánizst, szárított gyömbért, szárított hibiszkuszt vagy szárított narancshéjat, ezzel igazán finom, sőt esztétikus teakeveréket készíthetünk, ami gasztroajándéknak sem utolsó.