Ilyet nem veszel a boltban: mutatjuk, hogyan zárd üvegbe a magyarok kedvenc téli desszertjeit

Hiába ment le a nyári-őszi befőzési főszezon, azért decemberben is akadnak olyan lekváralapanyagok, amelyeket érdemes üvegbe zárni. Cikkünkben a különleges téli desszertlekvárok készítéséről szedtük össze a tudnivalókat: eláruljuk, mégis mit keres a lekvárban a csoki, a mák vagy a mazsola, hogyan hozhatunk létre igazán extravagáns lekvárokat, amelyekkel a klasszikus karácsonyi desszertek ízvilágát idézhetjük föl. Kipróbált receptjeinkkel bemutatjuk, hogyan készül a különleges bonbonmeggylekvár, a zserbólekvár, illetve a bejglilekvár egyszerűen, hogyan öltöztessük őket ünnepi köntösbe úgy, hogy a mikuláscsomagban vagy a karácsonyfa alatt is megállják a helyüket!

Indul a téli befőzőszezon: mi kerüljön az üvegbe?

Táplálkozásunkat mindig megéri a szezonálisan kapható friss zöldségekre és gyümölcsökre alapozni, hiszen kedvenceink mindig akkor a legfinomabbak, amikor természetes módon beérnek – ilyenkor, a legjobb állapotukban érdemes őket elrakni „télire” különféle lekvárok, befőttek, vagy milerit gyümölcs formájában, hiszen sosem tudhatjuk, mikor jönnek jól a későbbiekben egy-egy tálca sütemény, egy nyáridéző gyümölcsleves vagy egy pohár frissítő smoothie készítésénél.

Decemberben számos, lekvárnak is kiváló gyümölcs és zöldség szezonja indul be, amelyek telis-tele vannak vitaminokkal és ásványianyagokkal. A gyümölcsök között mindenképpen érdemes megemlítenünk a különböző citrusféléket – pl. mandarin, narancs, vérnarancs, grapefruit -, amelyekből kiváló szörpök és lekvárok készülnek, de kipróbálhatjuk a klasszikus befőzős recepteket olyan déligyümölcsökkel is, mint a kiwi, a mangó vagy az ananász, amelyek meglepően jól nőködnek lekvárként.

A hazai gyümölcsök között a hideg hónapokban abszolút vezető szerepet tölt be a birsalma (október-december), amiből nem csak birsalmasajtot, hanem lekvárt és fűszeres, karácsonyi hangulatú üdítőitalt is készíthetünk, emellett ilyenkor érik (egész pontosan karácsonyra utóérik) a naspolya is. A legnemesebb szezonális gyümölcseink közé soroljuk továbbá a szelídgesztenyét, amiből sűrű, krémes lekvárt készíthetünk, emellett érdemes a hazai erdőkön, mezőkön is szétnéznünk, hiszen nincs is egészségesebb a dércsípte kökénynél, a szíverősítő galagonyánál vagy a szezon immunerősítő csipkebogyójánál, amiből literszámra gyárthatjuk a szörpöt.

A zöldségekről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen belőlük is készíthetünk izgalmas lekvárokat: ilyen például a sütőtöklekvár, amit remekül kiegészítenek az olyan karácsonyi hangulatú fűszerek, mint a szegfűszeg, a fahéj, a gyömbér (megfázás ellen kincset ér a gyömbérszörp) vagy a kardamom. A zöldséglekvárok ennyiben nem merülnek ki: minden édeskés típusból készíthetünk ilyen édességeket, akár önmagukban, akár más zöldségekkel, gyümölcsökkel kombinálva. Tipikus példa erre az édesburgonyalekvár, a céklalekvár, a lilahagymalekvár vagy a répalekvár, amelyekről kóstolásra sem tudjuk feltétlenül megállapítani, hogy miből készültek.

Csokoládé a lekvárban? Naná!

Habár a nagyszüleink idejében ez még kevésbé volt népszerű, az elmúlt évek kézműves lekvárjai egyre több izgalmas extra hozzávalót sorakoztatnak fel – ilyen a csokoládé is, ami meglepően jól passzol a gyümölcsök többségéhez – gondoljunk csak bele, hogy szeretjük a gyümölcsös töltelékű bonbonokat és táblacsokoládékat, a különböző tej- vagy étcsokoládé hozzáadásával készített tortákat, süteményeket. A csokoládét szinte minden gyümölccsel egyszerűen párosíthatjuk, csak a képzeletünk szab határt a különleges csokis lekvároknak.

Ha házi lekvárt szeretnénk készíteni csokival, alapvetően az étcsokoládét ajánljuk (minden lekvárnak jót tesz telt, kesernyés íze), de nyugodtan elkészíthetjük őket tejcsokival vagy fehércsokival is. Az étcsokoládét mindenképpen érdemes kipróbálnunk szilvával, meggyel, eperrel (így készül a csokis eperlekvár) vagy sárgabarackkal, a tejcsokit szintén (ezzel a csokitípussal egyébként csak kevés lekvárreceptben dolgoznak), a fehércsokihoz pedig leginkább a bogyósgyümölcsök illenek – pl. málna, eper, szeder, ribizli.

A csokoládé használatáról mindenképpen érdemes tudnunk, hogy csak akkor tesszük bele a lekváralapba, amikor az már készen van, mintegy utolsó mozzanatként. A csokit használhatjuk kismértékben – 1-2 kocka erejéig, mintegy fűszer gyanánt -, illetve jelentős mennyiségben is, attól függően, hogy mennyire szeretnénk, hogy átvegye az uralmat az ízek fölött. Amikor a csoki elolvadt a lekváralapban, bánjunk vele ugyanúgy, mint bármelyik másik lekvárral: miután felforrt, azon nyomban porciózzuk ki a csírátlanított befőttesüvegekbe, zárjuk le és hűtsük ki száraz dunsztba téve. A hagyományos lekvárokhoz hasonlóan hosszú hónapokig elállnak a kamra polcain.

Különleges lekváralapanyagok: Te melyiket vállalnád be?

A csokoládé csak egy a számtalan – újabban egyre divatosabb – különleges lekváralapanyag közül, amelyekkel egyedi házi lekvárokat készíthetünk. Az aránylag különlegesnek, izgalmasabbnak mondható alapanyagok közé tartoznak a zöldfűszerek, például a bazsalikom vagy a rozmaring, amelyek egyedi ízeket kölcsönöznek a gyümölcsöknek, zöldségeknek (pl. eper-bazsalikom, őszibarack-rozmaring, lilahagyma-kakukkfű), azonban lassacskán ezeknél is népszerűbbek az aromatikus ehető virágok, mint például az ibolya, a levendula, az orgona vagy az akác, amelyek szintén elférnek a lekvárokban, szörpökben is.

A chilis csokoládé már meghódította a világot, azonban a chilis lekvárok ideje is lassan eljöhet – érdekesség, hogy kiváló ázsiai beütésű édes lekvárt készíthetünk kizárólag chilipaprikából is. A lekvárokhoz használhatunk továbbá cukor helyett mézet, illetve aszaltgyümölcsöket is tehetünk a lekváralapba, melyek magas cukortartalmukkal, folyadék hozzáadása nélkül remekül feljavíthatják az alapot – ilyen például az aszalt vörösáfonya vagy a mazsola.

A különleges textúrák is egyre népszerűbbek: a jól megszokott selymes simaságú lekvárok és gyümölcsdarabos dzsemek mellett kerülhet a lekváralapba kókuszreszelék, dió, mandula (és bármilyen más gyümölcs az olajos magvak közül), de próbálkozhatunk mákkal is, ami viszont elengedhetetlen kelléke a karácsonyi időszaknak. Ha már a téli ízeknél tartunk, a csokoládé mellett a marcipánt is érdemes kipróbálni: egy-egy kisebb darabot oldjunk fel bátran kedvenc lekvárunkban, a siker garantált lesz.

A népszerű „újkeletű” lekváralapanyagok közé tartoznak az alkoholos italok is, mint például a konyak (konyakos meggylekvár), a rum (rumos baracklekvár), a jóféle magyar pálinka (pl. pálinkás szilvalekvár) vagy a tokaji aszú, amivel megbolondíthatjuk a szőlőlekvárunkat. Amennyiben ilyen lekvárokat készítünk, a szeszesitalt a főzés végén adjuk hozzá, kiforraljuk belőle az alkoholt, majd mehet is az alapanyagunk a száraz dunsztba – nem az a célunk, hogy alkoholtartalma legyen a lekvárunknak, hanem az, hogy aromatizáljuk őket velük.

Recept: Bonbonmeggylekvár

Kedvenc karácsonyi desszertlekvárjaink sorát a „bonbonmeggylekvárral” nyitjuk, hiszen ennél ínycsiklandóbb csokoládés lekvárt keresve sem találhatnánk a téli hónapokban. Az üveg tartalma, avagy a mélybordó, enyhe alkoholos aromákat hordozó, „kenhető bonbonmeggy” kiváló kiegészítője lehet bármilyen süteménynek, de egyszerűen kenyérre, kalácsra kenve is elfogyaszthatjuk. Mivel ilyenkor a meggynek nincs szezonja, ennek a néhány üvegre való ajándék elkészítéséhez nyugodtan használjunk fagyasztott gyümölcsöt!

Hozzávalók

• 1,5 kg meggy (fagyasztott)
• 2 tábla étcsokoládé
• 400 g kristálycukor
• 1 dl konyak
• 1/2 csomag dzsemfix szükség szerint

A lekvár elkészítése

Tegyük a magozott meggyet egy edénybe, adjunk hozzá néhány evőkanál kristálycukrot, majd főzzük addig, míg a gyümölcshús szét nem esik, levét ki nem ereszti (kb. 15 perc). Egy szűrőn csepegtessük le a meggyet, a levét tegyük félre és igyuk meg, vagy készítsünk belőle szörpöt korábbi receptünk szerint. Dolgozzunk tovább a meggy húsával (esetünkben a kb. 1,5 kg meggy nagyjából a súlya felét vesztette el a lé leszűrésével): tegyük vissza a fazékba és adjuk hozzá a kristálycukrot, majd sűrű kevergetés mellett főzzük addig, míg szét nem esik.

Amikor a meggy teljesen szétfőtt és elegyedett a cukorral, botmixerrel dolgozzuk teljesen simára, majd adjuk hozzá a darabjaira tört étcsokoládét, illetve a konyakot (ha nincs konyakunk, akkor cherry vagy rum is megteszi, végső esetben egyszerű sütőrumot is használhatunk). Főzzük addig, míg a csokoládé el nem olvad és az intenzív alkoholos illat el nem párolog (ha a lekvár textúrája megkívánja, tegyünk bele egy kevés dzsemfixet ezen a ponton), ezután porciózzuk ki a bonbonmeggylekvárt csírátlanított üvegekbe és hűtsük ki száraz dunsztba téve.

Recept: Zserbólekvár

A téli hónapokban végre terítékre kerülnek az olyan tipikus karácsonyi hangulatú desszertek is, mint például a zserbó, a bejgli, a kókuszgolyó, vagy a mézeskalács, amelyekből decemberben igazán bőséges a kínálat – azonban ezeket a hagyományos karácsonyi édességeket is megéri néha újragondolni. A zserbólekvár esetében a diós zserbó ízvilágát elevenítjük fel, egy kis csavarral: mivel a baracknak most nincs szezonja, birsalmát fogunk hozzá használni, amit csokival és dióval bolondítunk meg. Egyszerűbb, mint gondolnád!

Hozzávalók

• 2,5 kg birsalma
• 2 tábla étcsokoládé
• 350 g darált dióbél
• 700 g kristálycukor

A lekvár elkészítése

Készítsük elő a birsalmát úgy, ahogy a birsalmasajt recept esetében is tettük: mossuk meg és egy szivaccsal dörzsöljük le a birs "szőrét", csumázzuk ki, kockázzuk fel és főzzük puhára annyi cukros vízben, amennyi ellepi. Ha puha a birs, öntsük le róla a főzőlevet (ezt fogyasszuk el karácsonyi hangulatú üdítő gyanánt), majd kislángon főzzük péppé a cukorral, végül pedig botmixerrel dolgozzuk simára - jó magas pektintartalma miatt ehhez a gyümölcshöz biztosan nem kell dzsemfix.

A botmixerezés után tegyük bele a lekvárba a 2 tábla összetört csokoládét, illetve keverjük el benne a darált diót is. Sűrű kevergetés mellett főzzük addig, míg az olvadt csokoládéval és a dióval fel nem forrt a lekvárunk. Ha készen vagyunk, adagoljuk a forró zserbólekvárt kisebb üvegekbe, majd hűtsük ki száraz dunsztba téve.

Recept: Bejglilekvár

Harmadik formabontó téli desszertlekvárunk a mákos bejgli ízvilágát eleveníti fel: az alapot az aránylag semlegesnek mondható almából készítjük el, majd jó sok mazsolát főzünk bele, hiszen a bejgli is úgy az igazi, ha gazdagon ízesítjük vele a mákot. A lekváralaphoz fontos, hogy egész mákszemeket használjunk (ne pedig darált mákot), hogy megőrizzük az alapanyag izgalmas textúráját, mindezt még egy kis rummal és citromhéjjal is megbolondítjuk.

Hozzávalók

• 2,5 kg alma
• 250 g mazsola
• 400 g mák (egész)
• 500 g kristálycukor
• ½ dl rum
• 1 ek vaníliaaroma
• 1 bio citrom leve és héja
• 1 csomag dzsemfix

A lekvár elkészítése

Hámozzuk meg és kockázzuk fel az almákat, majd egy fazékban kezdjük el felfőzni a cukor társaságában. Amikor az alma „elolvad”, adjuk hozzá a mazsolát és főzzük őket addig, míg a mazsola is meg nem puhul, szét nem esik. Botmixerrel dolgozzuk az alapot simára, ezután mehet bele egy kezeletlen citrom reszelt héja és leve, vanília, illetve a mák is. Mivel a bejgliből nem maradhat ki a rumos íz, mi sem felejtkeztünk meg róla: adjunk a lekvárunkhoz egy fél deci rumot (pótolhatjuk egy kevés rumaromával is, de bánjunk vele csínján), és forraljuk ki belőle az alkoholt.

Főzzük az egészet össze 10-15 perc alatt, majd szükség szerint javítsuk fel az állagát egy kevés dzsemfix hozzáadásával. A kész „bejglilekvárt” adagoljuk kisebb üvegekbe, állítsuk fejtetőre 10-15 percre, végül hűtsük ki száraz dunsztba téve. A kész lekvárjainkat a lassú kihűlést követően (másnap) vegyük elő, majd öltöztessük őket ünnepi köntösbe, hogy megjelenésükkel is illeszkedhessenek a karácsonyi hangulathoz.