Karácsonyra érik be ez az elfeledett, különleges gyümölcs: így készíts belőle lekvárt fillérekből

Ha tipikus téli gyümölcsökre gondolunk, legtöbbünknek rendszerint a narancs, a mandarin, a banán, a kiwi vagy a kakiszilva jut eszünkbe, azonban ezeknél lapul a magyar kertekben, kistermelői piacokon egy jóval különlegesebb karácsonyi gyümölcs is, mégpedig a naspolya. Járjunk utána, milyen alapanyag a naspolya, miért éri meg rendszeresen fogyasztani a szezonjában, milyen jótékony egészségügyi hatásokkal bír! Mire figyeljünk a naspolyafa gondozásánál, hogyan dolgozzuk fel az érett gyümölcsöket, mi mindent készíthetünk belőlük? Nézzük, hogyan készül a szuperegyedi, egészséges naspolyalekvár: ilyet biztosan nem kapsz a boltban!

Milyen gyümölcs a naspolya?

A naspolya a gyümölcsök között is egy egészen egyedülálló faj: a rózsafélék családjába tartozik (összesen két gyümölcs sorolható ide, ezek a közönséges naspolya és egy újonnan felfedezett, fényes piros héjú, a sima naspolyához közel álló termés). A naspolya kifejezés (Mespilus germanica) valószínűsíthetően a latin mespila szóra eredeztethető vissza (ennek elolaszosodott formája a nespula), a köznyelvben régen a magyarok nevezték még laspolyának és miszpolyának is.

A naspolya egy kistermetű (4-6 m), lombhullató fa- és cserjeféle, ami eredendően Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli részén és a Kaszpi-tenger partvidékén őshonos (Törökországban, Örményországban a mai napig vadon is megterem), koronája alacsony, szétterülő, hajtásait tövisek borítják. A naspolya virágzása májusra tehető (öntermékeny faféle, egymagában is ültethetjük), termése egy keményhúsú almatermés (az alma- és körtefélék rokongyümölcse), aminek a csúcsa besüllyed, körülötte koronaszerűen kiáll az öt csészelevél maradványa; a közepében kemény magok találhatók.

A naspolya érése: mikor válik ehetővé a termés?

A naspolya egy utóérő gyümölcsfaj: a fán a naspolyák az érés közben barnára színeződnek – ezeket az ősz utolsó heteiben kell leszedni, még az első fagyok előtt (szezonja november végétől januárig tart). Ilyenkor a naspolya húsa még kemény (ha felvágunk egyet, láthatjuk, hogy belseje világos zöldes-barnás, vagy krémfehér), vagyis nem fogyasztható (sem az íze, sem az állaga nem túl csábító), azonban, ha néhány hétre kiterítjük egy nedvességtől védett, jól szellőző helyre, a gyümölcsök szép lassan megérlelik saját magukat (az utóérés egyébként rengeteg gyümölcsre jellemző: ha túl zöld barackot, almát, vagy déligyümölcsöt vásároltunk, ne tegyük be őket a hűtőbe, hagyjuk pár nap alatt utóérni, hogy fogyaszthatóak legyenek).

A tökéletesen érett naspolya nagyjából karácsonyra (néha később) „készül el”: akkor válik fogyaszthatóvá, ha a naspolya belseje egészen barna, húsa megpuhult, lekvárszerű az állaga és édes is. A megfelelő érettségi szintet könnyű ellenőrizni: fogjunk kézbe egy darabot – ha a hús puha, héjának feszessége megszűnt, az egész könnyen szétnyomható, már ehetjük is. Leginkább frissen, illetve lekvár formájában hasznosítjuk. Az érett naspolya íze egészen különleges: édeskés, gyümölcsös, sokakat mégis a szelídgesztenyére emlékeztet, állaga lekvárszerűen puha – valódi kulináris ritkaság!

Érdekességek a naspolyáról

A naspolya Európába az itáliai kereskedőknek köszönhetően jutott el, még a középkorban, innen terjedt el Dél- és Közép-Európában (régebben Magyarországtól északra nem igazán fordult elő, túl hideg volt a növénynek, azonban a klímaváltozásnak köszönhetően most már északabbra is megterem). A hazai írásos emlékek először 1395-ben említik a gyümölcsöt, Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idején, azaz már körülbelül 600 éve magunkénak mondhatjuk a naspolyát (régebb óta, mint a hungarikum ételeinkhez elengedhetetlen őrölt pirospaprikát).

A középkorban a naspolya az úri népek luxusgyümölcse volt, azonban az elmúlt hosszú évszázadok során egyre inkább kiveszett a köztudatból, leginkább csak a különleges gyümölcsökért rajongó hobbikertészek termesztik, néhány fa erejéig. Habár itthon kevésbé népszerű, mint régen, Nagy-Britanniában egy közkedvelt gyümölcsként tartják számon: a lekvárok, dzsemek mellett fűszeres chutney-k és szószok, mártások is készülnek belőle, amelyeket előszeretettel fogyasztanak húsételek mellé.

A naspolyának egyébként nem csak a gyümölcsét hasznosíthatjuk: fája szívós, faipari célokra is használható, levelét és kérgét, azok magas csersavtartalma miatt cserzéshez is használják. A népi gyógyászatban vérzéscsillapító főzetet is készítettek a kérgéből, a magvakból pedig vesekőhajtó főzetet készítettek (ezeket nem javalljuk otthoni kipróbálásra), illetve a naspolyalevelet gyógyteaként is alkalmazták a vércukorszint csökkentése céljából.

Miért jó rendszeresen fogyasztani?

A naspolya nem csak egy érdekes, ízletes gyümölcs, ugyanis kiváló téli vitaminforrással állunk szemben, vas- és C-vitamintartalma kiemelkedő, éppen ezért megéri bőségesen fogasztani, ha támogatni akarjuk az immunrendszerünket. Régen – ahogy ez megannyi gyümölcsre és zöldségre igaz – a naspolyát jótékony hatású gyógynövényként tartották számon: fogyasztásának emésztésjavító, gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítottak. Vastartalmáért megéri enniük azoknak, akik vérszegénységgel küzdenek, de természetes cukortartalma miatt inzulinrezisztencia, diabétesz esetén is érdemes fogyasztani.

A naspolya gazdag továbbá B1 vitaminban és különféle ásványianyagokban (magnézium, cink, mangán, réz, kálium, kalcium), erősíti a csontokat, és érdemes fogyasztanunk belőle néhány szemet hasmenés vagy székrekedés esetén is. Ezeket a jótékony anyagokat legnagyobb mennyiségben a friss gyümölcshússal vihetjük be a szervezetünkbe, akár „ki is szívhatjuk” a héjából, ha már nagyon krémesre érett. A gyerekek is nagyon szeretik: az almapüréhez hasonlóan naspolyapürével is kényeztethetjük a kicsiket.

Ezt jó, ha tudod a naspolyafák gondozásáról

A naspolya nem tartozik az igényes, dédelgetésre szoruló gyümölcsfafélék közé, éppen ezért, akár kezdő kertészeknek is nyugodt szívvel ajánljuk a nevelését. Mivel hazánk klímája folyamatosan melegszik, a naspolya igencsak jól érzi magát nálunk, a talajtípusra nem érzékeny, azonban kedveli a nyirkos, tápanyagban gazdagabb közeget – aszályos időszakban célszerű öntözni. Facsemeténket ültessük napos helyre, de a félárnyékot is eltűri, oltványként is szaporíthatjuk és magról is, azonban utóbbi esetben kisebb gyümölcsöket hoz majd a fa.

A naspolya nem olyan érzékeny a kártevőkre, mint a barack, az alma vagy a cseresznye, magas csersavtartalma miatt a növénybetegségeknek is jól ellenáll (ritkán lisztharmat vagy tűzelhalás veszélyeztetheti). A naspolya metszése (fiatalkori koronaalakító metszés) kapcsán arra figyeljünk, hogy a termővesszőinek ne essék bántódása (ezeken találhatók a termőrügyei), idősebb fáinkat lombfakadás előtt lehet ritkítani, ezeket az ágakat viszont tőből kell kivágni. A magyar kertészetekben leggyakrabban a Szentesi Rózsa, a Nottingham vagy a Hollandi óriás fajtákkal találkozhatunk.

Ha sikerrel megtermeltük a naspolyát, november második felében kezdődhet a szüret, de enyhe éghajlati körülmények között december közepéig a fán hagyhatjuk őket. Fontos azonban, hogy az első fagyok előtt már mindenképpen vegyük le a naspolyákat a fáról, különben egyszerűen elfagy a termés. A kemény naspolyát tegyük szellősen (nem egymásra pakolva) egy újságpapírral kibélelt ládába és hagyjuk megérni. Időnként ellenőrizzük, nincsenek-e köztük romlott szemek, máskülönben nincs vele semmi dolgunk.

A naspolya feldolgozása

A naspolyát még éretlen állapotában kell leszedni, addig alkalmas a csomagolásra és a szállításra, amíg kemény – érdemes rá már ebben az állapotban lecsapni, majd otthon (akár a konyhánkban) utóérlelni. A tökéletesen érett naspolyának a héja teljesen elvékonyodik, egyszerűen lehúzhatjuk a gyümölcsökről kézzel is. A naspolya esetében az a jó, ha a gyümölcs „szottyos”, akkor viszont, ha savanyú, cefrés illatot áraszt, vagy ha penészes, már nem szabad elfogyasztani, mert valószínűsíthetően megromlott. Ha beteg gyümölcsöt találunk a kosárban, azt mindenképpen dobjuk ki, mert a többiek is megromolhatnak tőle!

A naspolya feldolgozása egyébként pofonegyszerű: kézzel távolítsuk el a gyümölcsök vékony héját és kaparjuk ki a belsejét egy tálba. A kemény magvak nem ehetőek, ezeket távolítsuk el a gyümölcshús kikanalazásakor, vagy egyszerűen nyomjuk át az egészet egy szitán, amiben a kemény részek fennmaradnak. Ezzel a konyhakész naspolyahússal dolgozhatunk tovább, máris készíthetjük belőle kedvenc ételeinket.

Mi mindent készíthetünk naspolyából?

Habár a naspolya nyersen is nagyon finom, ebben a formában csak rövid ideig fogyasztható, éppen ezért az esetek többségében lekvárt főzünk belőle. Mivel a gyümölcshús már eleve puha, lekvárszerű, igazán könnyű dolgunk van (nem úgy, mint a kőkemény birsalmából készíthető birsalmasajt esetében), pillanatok alatt összefőzhetjük a cukorral és kész is a lekvár. Mivel a naspolyának magas a pektintartalma, ennél a gyümölcsnél egyáltalán nincs szükség dzsemfixre sem, magától és rövid időn belül jó lesz az állaga.

A lekvár mellett érdemes kipróbálnunk a naspolyából készült házi ivóleveket is (vegyítsük sima almával például), de akár szörpalapanyagként is hasznosíthatjuk. A fűszeres csatnikat ugyanúgy ledunsztolhatjuk, mint a lekvárt, így az év bármelyik részében lekaphatjuk házi készítményeinket a kamra polcáról (illik hozzá a bors, a fahéj, a szegfűszeg, a kardamom vagy a szerecsendió, de nyugodtan kísérletezhetünk más fűszerekkel is). Brit mintára érdemes próbálnunk továbbá a naspolyás szószokat és mártásokat húsok mellé, sőt, akár naspolyakrémlevest is készíthetünk belőle (megéri gesztenyével együtt is kipróbálni).

A naspolya és a naspolyalekvár süteményekhez is kiváló: a lekvárt használjuk ugyanúgy, mint bármelyik másik gyümölcs esetében, remekül megmutatja az ízeit egy egyszerű házi linzerben is, de nyugodtan hozzáadhatjuk zselékhez, musse-okhoz és más gyümölcsös krémekhez, de izgalmas kiegészítője lehet bejglinek, zserbónak, karácsonyi máglyarakásnak is. Ha sikerül érett naspolyát szereznünk még karácsony előtt, a belőle készült tartós élelmiszerek gasztroajándéknak sem utolsók.

Recept: Házi naspolyalekvár

Így, hogy sikerült megismernünk a naspolyát, mint ősidők óta Magyarországon is megtermő gyümölcsöt, nézzük, hogyan készül belőle a tökéletes, filléres házi naspolyalekvár! Mi alapvetően egy natúr naspolyalekvárt készítünk (csak naspolyát és cukrot használunk), de ízlés szerint nyugodtan felturbózhatjuk a receptet egy kis gyömbérrel, vaníliával, narancshéjjal, fahéjjal vagy szegfűszeggel is, ha az üvegbe szeretnénk zárni az idénygyümölcs mellett a karácsony hangulatát is (ahogy a házi sütőtöklekvár esetében tettük). Lássunk neki!

Hozzávalók

• 3 kg érett naspolya
• 750 g kristálycukor
• ízlés szerint karácsonyi fűszerek

A naspolyalekvár elkészítése

Vegyük elő a tökéletesen érett naspolyát (puha, szottyos, de nem áraszt kellemetlen szagokat, nem penészes) és a fentiekben leírtak szerint távolítsuk el a héját és a csészeleveles részt, a belsejét pedig kaparjuk egy fazékba. Vegyünk elő egy szitát és kanállal vagy kézzel nyomjuk át rajta a naspolya belsejét, hogy fennmaradjanak a szűrőn a magok és az egyéb növényi részek, majd a kész naspolyapasztát tegyük egy nagyobb fazékba (a 3 kg gyümölcsből a feldolgozás után kb. 1,5 kg maradt).

A gyümölcshöz mérjük ki a cukrot (ennél kevesebb cukrot is használhatunk, ha kevésbé töményen preferáljuk a lekvárt), illetve ízlés szerint adjunk hozzá fűszereket is, persze csak mértékkel, nehogy elnyomjuk a naspolya természetes, egyedi ízét. Főzzük össze a naspolyát a cukorral, majd porciózzuk ki csírátlanított befőttesüvegekbe, állítsuk őket fejtetőre, majd hűtsük ki őket száraz dunsztba téve. Problémamentesen, hozzáadott tartósítószerek és egyéb adalékanyagok nélkül eláll a következő szezonig.

Címlapkép: Getty Images