Furcsa jelenség a Hortobágyon: ilyen is csak egyszer van egy évben Magyarországon

Cikkünkben eláruljuk, ki volt a legendás Sárkányölő Szent György, és hogy mi köze a szentnek a hortobágyi kihajtáshoz. Milyen ősi hagyományokra vezethető vissza ez a jeles alkalom, hogyan ünnepelte a nép régen és ma? Mik voltak a kihajtási ünnep gasztronómiai vonatkozásai? Mit kell tudnunk a bárány- és birkahúsról, milyen köret illik hozzájuk tavasszal? Mégis hogy kerül a tányérra a menta, ami az egész ételünket felpezsdíti, ízlelőbimbóinkat pedig egyenesen megbolondítja?

Honnan ered Szent György legendája?

Szent György a keresztény egyházak egyik leghíresebb katonaszentje, még a Római Birodalom korában, 303-ban vált vértanúvá, többnyire sárkányölő lovag képében ábrázolják. Szent György legendája leginkább arra a keresztény meggyőződésre utal, miszerint a hit megszünteti a démonok uralmát és hogy a hit által a gonosz minden alakban legyőzhető. Az egyház írásos emlékezetei szerint – habár György „valószínűsíthetően” nem ölt sárkányt -, életét a jó ügyért áldozta.

A legendák szerint György Diocletianus császár idején szolgált katonaként, kiváló kardforgató képességének köszönhetően magasra emelkedett – azonban, mikor a császár üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott hivataláról és a keresztények védelmére kelt – ezért a cselekedetéért bebörtönözték, majd kivégezték, azonban még a legkegyetlenebb kínzások sem tudták eltántorítani őt hitétől. Érdekesség, hogy már jóval a György-nap előtt ekkor ünnepelték a rómaiak a kihajtást, ilyenkor volt ugyanis Palilia, az ősi pásztorünnep, mikor a pásztorok kiseperték az istállókat, vízbe mártott babérágakkal hintették be azok padlóját, illetve szalmafüsttel „tisztították meg” magukat és a jószágaikat. A későbbeikben a katolikus egyház helyezte erre a dátumra Szent György napját és mosta össze a kihajtási ünnepéllyel.

Szent Györgyről számos magyar és erdélyi település került elnevezésre, emellett rengeteg keresztény ország és csoport védőszentje is; róla nevezték el a legmagasabb katonai rendjelet, a György-keresztet. Nagy kultusza van továbbá Angliában, ahol ő az ország védőpatrónusa, illetve az ő fehér (vagy ezüst) alapon piros keresztjét viseli a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend is, sőt, a magyar Szent Korona bizánci részén is látható. A Szent György-napot a legtöbb országban április 23-án, Magyarországon április 24-én ünneplik (ekkor van nálunk György névnap), illetve a György-napi hétvégén rendezik meg az éves kihajtási ünnepségeket és vásárokat is.

Szent György-napi kihajtás a Hortobágyon

Országszerte híres a Szent György-napi kihajtás a Hortobágyon, ugyanis ekkor hagyják el téli szálláshelyüket a legelő állatok, egyben ez a pásztorok legnagyobb ünnepe is, amit számtalan népi rituálé és babona övez. Egyrészt ezt a napot tartották a pásztorvilágban a tavasz kezdetének, másrészt rendszerint ilyenkor szegődtek munkába a pásztorok, béresek az évre, egészen Szent Mihály napjáig (szeptember 29.), vagy a következő György napig.

A kihajtás ünnepét rendszerint hatalmas eszem-iszom és vásár kísérte (amit a Hortobágyon a mai napig megrendeznek), illetve számos, a gonosz elűzéséhez és az állatok termékenységvarázsához fűződő hagyomány köthető az alkalomhoz. Ha szeretnénk megcsodálni a tavasszal éledező síkságot, illetve a Kilenclyukú hídon áthajtott szürkemarhákat, rackajuhokat, feltétlenül látogassunk el a térségbe – nézzük meg a kézművesek gyönyörű portékáit, és ha már itt vagyunk, térjünk be az egyik csárdába egy jóféle hortobágyi húsos palacsintára, vagy egy ízletes birkapörköltre!

Tejbemérés: nagyobb esemény még a lagzinál is

A kihajtási ünnephez köthető a „tejbemérés” hagyománya, ami kifejezetten Kalotaszeg térségében és Mérán volt jelentős rendezvény. A lakomával és mulatsággal kísért esemény még a lagziknál is nagyobb jelentőségű volt, amelyen mindenki megjelent – nemhiába, hiszen az állatok megfejéséhez, tejhozamához viszonyítva ekkor dőlt el, hogy a közös nyájból a gazdák a nyár folyamán lemért tejet milyen sorrendben és mennyiségben kapják meg (vagyis a tejbemérés fejésén jól szereplő állatok gazdái jártak később a legjobban).

Az ünnepen, hogy serkentsék a tejet, rendszerint lelocsolták az állatokat és a juhászokat, de még a leányokat is egy vödör vízzel, hogy az emberek megtisztuljanak és egészségesek legyenek – ennek a Balkánon is nagy hagyománya van. A Balkáni országokban jellemző a zöld füvekből, ágakból való koszorúfonás, amit az állatokra/azok mellé helyeztek. Ilyenkor jellemző volt mindemellett a pásztorok megajándékozása is: a gazda, akinek a jószágát a pásztor őrizte, rendszerint tojást, szalonnát, bort, pálinkát kapott.

Rengeteg egészségmegőrző hagyományt tartottak ezek mellett, ilyen volt például a gyíkfogás: aki Szent György napja előtt gyíkot fogott, s háromszor elhúzta a gyík torkán a gyűrűsujját, majd a sajátján, a hiedelmek szerint megelőzhette a torokgyíkot. Ugyanígy a kígyófogással nagy erőt, tudást lehetett szerezni. A békák is jelentéssel bírtak: Bukovinában, illetve az Ipoly vidékén úgy gondolták, hogy ha a béka György-nap előtt megszólalt, az korai tavaszt és nyarat jelent (illetve esőtlen nyarat is jelentett).

Harmatszedés, gonoszelhárítás, zöldággal való kihajtás

Mivel a régiek hite szerint ez a nap rontásra, varázslásra alkalmas volt, rengeteg játékos babona fűződött a kihajtáshoz, melyek mind a gonosz, rontó szándékú szellemek elűzését szimbolizálták, illetve elhozták az állatok jó egészségét, szaporaságát, bőséges tejhozamát. Ilyen tevékenység volt például, amikor a marhákat áthajtották láncon, fejszén, vagy ekevason, de akár tojáson, vagy a gazdasszony kötényén is. Ugyanezt a célt szolgálta, amikor az állatokat zöld ággal hajtották ki a mezőre – Medvesalján például csipkeágon hajtották át az állatokat, majd ezzel csapkodták őket a legelőig; ez a rituálé gátolta meg a boszorkányokat, hogy megrontsák az állatokat.

Közhiedelem volt, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból, például a kötényükből is tejet tudnak fejni, illetve úgy tartották, hogy akinek György éjszakáján megfaragták a kapufélfáját, annak elvitték a tejhasznát. A korábban említett füstölés kifejezetten a hortobágyi juhászok, gulyások, csikósok szokása volt: ennek köszönhetően az állat és a pásztor is elkerülte a rontást, illetve a jószág nem bitangolt el. A boszorkányok ellen máshogy is védekeztek, például fokhagymával, vagy a tejesköcsögök gyógyfüvekkel való kimosásával.

Jellegzetes esemény volt a harmatszedés is: az emberek hajnalban, a réten harmatos füveket szedtek, vagy alsóingben, kötényben, vagy abrosszal a kezükben gázoltak a magas fűben, ezzel gyűjtve be a harmatot, ami a jó tejhozamot szimbolizálta. Ezt a harmatos ruhadarabot a tejesfazékba facsarták ki, hogy sok vajuk legyen, de a harmatos pogácsa sütése is jellemző volt, amit aztán az állatokkal etettek meg. Időjóslással is foglalkoztak ilyenkor: ha Szent György napon zengett az ég, vagy ha nagy eső volt, az jó termést és jó bort ígért. A Szent György-napi fürdőzésnek is nagy hagyománya volt: aki ezen a napon megfürdik, ellenálló lesz a betegségekkel szemben.

A harmatszedéshez kötődik a Mura-vidéki „viszek is, hagyok is” mondás, ami annyit tesz, hogy a gazdák nem viszik el egyedül a hasznot, osztoznak rajta. A harmat mágiája a tejhaszon mellett a vetési haszonhoz is köthető: az Ormánságban például úgy tartották, hogy akinek gyenge a vetése, az menjen ki éjfélkor a termőre, húzzon át egy lepedőt egy szép, harmatos vetésen, majd vigye át a harmattal együtt a termékenységet az ő földjére. A harmatot kenyértésztába is cseppentették – ettől szebb lett a kenyér.

A pásztorkonyha jellegzetes fogásai

A pásztorok idejük nagyrészét kinn töltötték a legelőn a juhokkal, marhákkal és más legelő állatokkal – éppen ezért gasztronómiájuk összeforrt a szabadtűzön való főzéssel és a hagyományos magyar bográcsételekkel. Tipikus pásztorétel – a nevéből eredendően is – a gulyás (krumpligulyás, babgulyás) és a pörkölt, amit a leggyakrabba birkából, marhából, vagy sertésből készítettek, illetve elterjedtek voltak ezek raguverziói, amik gyakorlatilag zöldségekkel gazdagított, pörköltszerű ételek.

A hajdúsági pásztorok alapvető ételei közé tartoztak a krumplis tésztafélék, mint például a slambuc (ennek egy klasszikus betyárverziója az „öhöm”), vagy a különféle tokányok, mint például az erdélyi származású vetrece. A pásztorok kedvelték a végtelenül egyszerű és olcsó paprikás krumplit is kenyérrel, húsos fogásaik mellé pedig előszeretettel fogyasztottak krumplit, vagy olyan egyszerűen elkészíthető tésztákat, mint a nokedli vagy a laktató nudli. A levesek közül nem csak a gulyás volt jellemző, hanem a lebbencsleves is (szintén krumplival és tésztával), a sütemények azonban – lévén a pásztorok férfiak voltak – nem voltak általánosak az ő gasztronómiájukban.

Milyen alapanyag a birkahús?

Először is tisztázzuk, hogy „birka” vagy „bárány”, mert nem mindegy! Április, azaz György hava különleges időszak, ugyanis ilyenkor vágják a bárányokat és gyakran a birkákat is (egy állat 10 kg-ig számít báránynak, ekkor méretei jóval kisebbek, húsa rózsaszínebb) – ez egyrészt a húsvéti hagyományok miatt van, másrészt azért, mert ilyenkor érnek vágósúlyba a bárányok. A két húst teljesen külön alapanyagokként készítjük: a bárány a legexkluzívabb, legzsengébb húsok közé tartozik, akkor használjuk ki a legjobban, ha rózsaszínre sütjük (lehet szuvidáni, de serpenyőben + sütőben is elkészíthetjük), nem érdemes túlkészíteni; lehetőleg vajban süssük.

Míg a zsenge kis bárányt szinte bűn pörköltbe rakni, addig a felnőtt birka húsa kifejezetten pörköltbe, raguba jó, illetve lassú sütéssel, bő zsiradékban is elkészíthetjük (konfitálhatjuk) sütőben, tipikusan öntöttvas edényben. Habár a birkahús nem tartozik minden vidéken az elterjedt alapanyagok közé, a legtöbb városban egy nagyobb hentesüzletben beszerezhetjük. A leggyakrabban kapható birkahús a birkacomb, vagy az oldalas, illetve az ezekből összeállított vegyes, darabolt hús, ami raguba, pörköltbe kiváló. A combot, csülköt, vagy csontos gerincet egyben is kisüthetjük, ám ajánljuk, hogy használjunk hozzájuk szalonnát, esetleg sertészsírt, hogy nehogy kiszárítsuk az alapanyagot.

A birkánál ott van mindemellett a faggyú kérdése: sokan azért nem kedvelik a birkahúst, mert túlságosan „faggyús” íze van. Ez valóban problémát okoz: lehetőség szerint kerüljük azokat a darabokat, amelyeken fél centinél vastagabb a faggyúréteg (árban sem éri meg), illetve keressük a fiatal ürühúst (herélt kos). A birkahúsról érdemes továbbá tudnunk, hogy a zöldfűszerek illenek hozzá, például a rozmaring, vagy a menta, amit egyre gyakrabban kínálnak a birkahúshoz, mert remekül ellensúlyozza a karakteres ízét.

Nudli, avagy a „magyarok gnocchija”

Ha krumpliról és tésztáról van szó, amik a pásztorkonyha alapját képezik, kiváló választás a magyarok hagyományos krumplis tésztakörete, a nudli, ami jóval izgalmasabb egy egyszerű tojásos nokedlinél. A nudli hasonlít az olasz gnocchira (ejtsd: „nyokki”), azonban a két főtt tészta között az a különbség, hogy a nudliban tojás is van, míg a gnocchi csak krumpliból és vízből áll. Érdekesség, hogy a nudli a 18. században „született meg”, ugyanis Magyarországra ekkor jutott el az amerikai hódításokból származó burgonya.

A krumplis ételek – beleértve a paprikás krumplit is – az Osztrák-Magyar Monarchia idején honosodtak meg és váltak széleskörűen készített receptekké. A hagyományos nudlihoz sokan nem csak krumplit és lisztet, hanem grízt is használnak, ami sokakat a grízgaluskára emlékeztethet – a mi verziónk a „modernebb”, gríz nélkül készült nudli lesz. A kész nudlit, miután kifőtt, vajba, vagy zsírba forgatják, sokszor pirított zsemlemorzsába hempergetik. Ez egy univerzális étel: lehet köret vagy főfogás, illetve fogyasztható édesen (tipikusan cukrozott mákkal és dióval vagy lekvárral) és sósan is, a modern magyar konyhában valamilyen ízletes szószba forgatva.

Menta és zöldborsó: kéz a kézben járnak

Tipikus tavaszi hüvelyesünk a zöldborsó, azonban kevesen gondolnánk róla, hogy még mindig tud valami újat mutatni a tányéron – pedig így van! Az egyik legnépszerűbb konyhai trend a zöldborsóval kapcsolatban a különféle pürék és krémek készítése, amelyek remek kiegészítői bármilyen főtt, vagy sült húsnak, különösen a marhának, vagy birkának, de libamáj mellé is sűrűn tálalják. A friss zöldborsó mellé remekül illenek az olyan zöldfűszerek, mint a petrezselyem, a bazsalikom, vagy éppen a menta. De jól hallottuk, hogy a menta? Az nem csak limonádéba való?

De nem ám! Az alapvetően édeskés ízű zöldborsó pürékhez, krémekhez kiváló választás ez a fűszernövény, mert hűs beütésével képes ellensúlyozni a borsó tömény ízét (ez a „találmány” egyébként az angol konyhából származik). A borsó újra felfedezésének köszönhetően rengeteg jól megszokott, hagyományos fogást felturbózhatunk: kínálhatjuk mártogatósként, szendvicskrém formájában, köretként és szószként is, akár vega, akár húsos fogásról legyen szó.

Recept: Birkacomb vasedényben, mentás-zöldborsókrémes nudlival

Hogy ötvözzük ezeket az igazán finom, magyaros alapanyagokat - vagyis a birkahúst, a magyarok krumplival készült gyúrt tésztáját és a zsenge, tavaszi zöldborsót -, egy igazán különleges receptet hoztunk: ez a vasedényben készült birkacomb ízekben gazdag, vaskos szafttal, illetve a hozzá köretként ajánlott nudli egy üde, tavaszias mentás zöldborsókrém-mártásban. Az alapanyagok tekintetében mindenképpen győződjünk meg arról, hogy fiatal állatot – lehetőleg ürüt – sikerült beszereznünk, illetve mind a zöldségek, mind a borsó és a tojás tekintetében részesítsük előnyben a jó minőségű, házi alapanyagokat.

Ha nem sikerült birkacombot szereznünk, viszont nagyon szeretnénk kipróbálni ezt a receptet, akkor sem kell aggódnunk: a hortobágyi hangulatnál maradva elkészíthetjük ételünket szürkemarha lábszárból, vagy nyakból, és természetesen rendes, bárhol beszerezhető marhahúsból is. Egy dolgot viszont ne tegyünk: ne használjuk többféle állat húsát (birkát, marhát, sertést stb.) vegyesen, mert azok a pörkölteknél, raguknál is különféle főzési/sütési idővel rendelkeznek – míg az egyik húskocka már omlós és puha, addig a másik húsfajta még kemény és rágós, ami elrontja az összképet.

Na de nézzük, hogyan készítjük mi a birkahúst! A következő receptünk elkészítéséhez szükségünk van egy öntöttvas edényre, ami alkalmas a húsok lekérgezésére, illetve a sütőben való sütésre is. 1,5 kiló hús használatával és köretünkkel 4-6 ember részére tudunk bőséges vacsorát tálalni. Ha szeretnénk átélni a birkahús készítése során a „pásztorélményt” is, nyugodtan készítsük el ezt a birkacombot bográcsban, azonban ez esetben folyamatosan figyeljünk a megfelelő folyadékbevitelre és a hús kóstolgatására!

A birkahús hozzávalói

• 1,5 kg birkacomb
• 200 g húsos füstölt szalonna
• 4 dl száraz fehérbor
• 1 dl napraforgóolaj
• 1-2 ág rozmaring
• 6 gerezd fokhagyma
• 3 db vöröshagyma
• 2 ek barnacukor
• 1 db kosszarv paprika ízlés szerint
• 2 db répa
• 1 db fehérrépa
• 12 db koktélparadicsom
• 4 ek búza finomliszt
• 2 db babérlevél
• 4 ek dijoni mustár
• 1 mk őrölt szerecsendió
• só, bors ízlés szerint

A zöldborsókrém hozzávalói

• 500 g friss zöldborsó
• 50 g vaj
• kb. 3 dl tejszín
• 2-3 szál friss menta
• 2-3 szál friss bazsalikom
• 1 gerezd fokhagyma
• só, bors ízlés szerint

A nudli hozzávalói

• 1 kg krumpli
• 500 g búza finomliszt
• 3 tojás
• 1 tk só

A birkahús elkészítésé öntöttvas edényben

Vegyük elő a bárányhúsunkat (ha a hús hártyás, azokat távolítsuk el róla, ugyanígy a felesleges faggyút, ha tudjuk), majd kockázzuk nagyobb darabokra (5x5 centiméter). Érdemes a húsunkat bepácolva pihentetni a hűtőben egy éjszakán át: ha így döntünk, sózzuk, borsozzuk a húskockákat, adjuk hozzá a szerecsendiót, majd jó alaposan masszírozzuk beléjük a dijoni mustárt (mézes dijoni mustár is lehet), hogy az ízek mindenhol átjárhassák az alapanyagunkat. Miután a hús pihent (célszerű legalább egy órára félre tenni), szórjuk meg a kockákat a liszttel, forgassuk össze, hogy minden darabot egyenletesen ellepjen, ezután lekérgezzük őket.

A birkahús kérgezéséhez vegyük elő az öntöttvas edényünket, öntsünk bele egy kevés olajat, majd közepes lángon minden kockát pirítsunk körbe, míg szép, aranybarna pörzsanyaggal nem vonódnak be. Miután ez a mozzanat kész, a húsokat tegyük félre, majd a lisztes, lepirult zsiradékban süssük ki a felkockázott füstölt szalonna zsírját. Amikor a szalonna már üveges, de még nem egészen sült, adjuk hozzá a cukrot és karamellizáljuk; ezután tegyük a vasedénybe a hagymát, a gerezdekben hagyott fokhagymát, a durván felkockázott répát és fehérrépát, és pirítsuk addig, míg egy kis színt nem kapnak ők is (nem kell őket megsütni, csak a karamellizálás és a pörzsanyag megszerzése a cél). Vigyázzunk: oda ne égjen!

Helyezzük vissza a vasedénybe a zöldségekre a birkahúst, adjuk hozzá a koktélparadicsomokat, ízesítsük babérlevéllel és ízlés szerint egy darab csípős kosszarvpaprikával az ételünket, végül öntsük fel folyadékkal. Mi ehhez a mozzanathoz egy egyszerű, száraz fehérbort ajánlunk, ami aromájában és színében jobban illik a köretünkhöz, azonban nyugodtan használhatunk vörösbort, vagy akár sört is, mert a birka mindegyiket „szeretni” fogja. Mielőtt betennénk a sütőbe, helyezzünk friss rozmaringágakat a hús tetejére.

Tegyük rá a fedelét a vasedényre, majd helyezzük be a 150°-ra előmelegített sütőbe. A birkahúst érdemes kilónként legalább egy-másfél órán keresztül sütni, míg az összes, nagyobb darab húskocka igazán omlós nem lesz. Érdemes az első óra leteltével 20-30 percenként kóstolni, illetve, ha a vasedényből nagyon elfőtt a lé, egy kevés vízzel pótolni, hogy bőséges szaftja legyen, mikor a tányérra szedjük. Tipp: az ehhez hasonló, ragujellegű ételeket nyugodtan készítsük el a fogyasztásuk előtt egy nappal, ugyanis, ha van ideje a birkacombunknak „pihenni”, az ízek csak még inkább összeérnek, még komplexebbé válnak.

A zöldborsókrém elkészítése

Amíg a sütőben készül a vasedényes birkahúsunk, készítsük el a köret elemeit (bőven lesz időnk rá). Tegyük a zöldborsót egy nagyobb fazékba és enyhén sós vízben főzzük puhára (kb. 10 perc), ezután mehet is a turmixgépbe (botmixert is használhatunk) az egy darab fokhagymagerezddel, a felolvasztott vajjal, a tejszínnel, a mentával, a bazsalikommal és ízlésünknek megfelelő mennyiségű sóval, borssal (bánjunk a fűszerekkel bőkezűen, mert a krumplis nudli felszívja az ízeket).

A borsós krém állagával kapcsolatban nagy a mozgásterünk: készíthetünk belőle pürét (ez esetben csak minimális mennyiségű tejszínt használjunk, ami éppen krémesíti), illetve egészen híg szószt is, jó sok tejszínnel, ami könnyedén bevonja majd a nudlinkat. Célszerű egy közepes, vagy inkább híg halmazállapotot megcéloznunk, hogy a köretünk jó szaftos legyen.

A nudli elkészítése

A nudli, avagy a „magyarok gnocchija” szintén a pofonegyszerű hazai receptek közé tartozik. Elsősorban meg kell főznünk hozzá a krumplikat (héjában, egészben) sós vízben, majd hagynunk elhűlni. A kihűlt krumplit hámozzuk meg és dolgozzuk egészen pépesre egy krumplinyomóval. Adjuk a krumplihoz a sót, a tojásokat és a lisztet, majd gyúrjuk homogén állagúra. Tegyük a nudli tésztáját a hűtőbe pihenni, más gyúrt tésztákhoz hasonlóan kb. 30 percre. Ezután negyedeljük a tésztát és sodorjunk belőle lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagságú rudakat.

A kinyújtott rudakból vágjunk kb. 1 centiméteres kis darabokat (a nudli mérete lehet nyugodtan ennél nagyobb, vagy kisebb is), ezekből formázzuk meg a nudlikat, ahogy a képen is látható (ezek 3-4 centiméteresre sodort darabok). Ezután a nudli főzése következik: gyöngyöző sós vízben főzzük őket addig, míg fel nem jönnek a víz felszínére – amikor feljöttek, egy szűrőkanállal szedjük ki őket, csepegtessük le a felesleges vizet, majd tegyük őket a mentás, tejszínes zöldborsómártásba és főzzük benne kis lángon, még 2 percen keresztül (így a nudlik átveszik a szósz kellemes ízvilágát).

Tálaljuk a birkacombot a zöldborsó-mártásos nudlival, tányérunkat dekoráljuk friss zöldekkel, például petrezselyemzölddel, bazsalikommal, zsenge borsószemekkel, vagy akár a borsókrémből kimaradt mentával.

Borajánló: Takler Trió Cuvée, 2018

Évről évre egyre lazábbak a szabályok, miszerint milyen húshoz milyen bort illik kínálni. A birkahús esetében - ahogy például a szűzérme készítése kapcsán is elmondtuk –, nyugodtan legyünk rugalmasak. Az étel jellegétől függően választhatunk egy fehérbort, ami remekül illik az üde, zöldborsókrémes nudlihoz és a rozmaringgal ízesített húshoz is, de akár egy testesebb vörösbor is megállja a helyét, hiszen a vasedényben készült birkahúsunk igen gazdag a szalonnából kisült zsírban és a szinte krémes szafttá vált zöldségekkel mennyei harmóniát nyújt egy finom vörös cuvée.

A mi választásunk most az utóbbi verzióra esett: a vasedényben készített birkacomb mellé a szekszárdi Takler pincészet „Trió” fantázianévre hallgató cuvée borát ajánljuk, ami kékfrankos, syrah és bordeaux-i szőlőfajták házasításából jött létre. A Trió érett karakteréből kiérezhető a meggy és a szeder aromája, illetve a 14 hónapos hordós érlelés különleges fűszerei.